Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
1981. november 14. Kosárlabda NB II Pécsi Postás—Szekszárdi Dózsa 98-52 (52-27). A találkozóra Szekszárdon került sor. Sz. Dózsa: Rutkai (13), dr. Fenyőházi (—), Murel (7), Mészáros (6), Katona (16) Csere: Hei- mann (4), Kiss (—), Kalácska (2), Körösi (4), Péntek (—). A pécsiek ragadták magukhoz a kezdeményezést, a dózsások- nak csak felvillanásaik voltak. A második félidőben is a Postás játékosai bizonyítottak, így a nagy arányú győzelmük is megérdemelt. A Dózsából csak Rutkai és Katona játéka dicsérhető. Komlói Bányász—Bonyhádi MSC 56-55 (32-33). Komló, 150 néző. Bonyhád: Jankovics (8), Hágen (22), Vanya (14), Fetzer (4), Tóth (5). Csere: Seréné (—), Csuka (2). Éles küzdelmet, de csak közepes színvonalú mérkőzést láthatott a komlói közönség. A bonyhádi csapatból egyedül Hágen nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A véghajróban sajnos sérülés miatt ő is kivált. Másodpercekkel a befejezés előtt Seréné kihagyott büntetői megpecsételték a BMSC sorsát. A bonyhádi úttörő lányok előmérkőzést játszottak Komló együttesével, ahol 92-21-es bonyhádi győzelem született. Sportműsor SZOMBAT: Kosárlabda: NB I.: A Szekszárdi Dózsa női csapata 15 órakor a Pécsi VSK együttesét fogadja a Zrínyi utcai torna- csarnokban. NB II.: Atomerőmű SE—Fűzfő 15 órakor. Atléták találkozója: Szekszárdon, a Garay-táncosban 16 órától^ megyei atlétatalálkozó. VASARNAP: Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I -es női együttese Zalaegerszegen vendégszerepei. Kezdés: 15.30. NB II.: MÁV NTE—Dombóvári VMSE 10, Bonyhádi MSC—Universitas PEAC 10 órakor. Teke: A TAÉV SK NB ll-es női csapata Oroszlányban lép pályára 11 órakor, míg a szekszárdi férfiegyüttes Sárvárra látogat. Kezdés: 12 órakor. LABDARÚGÁS: NB II.: Dombóvári VMSE— Szekszárdi Dózsa 13 órakor. V.: Dömöny. Területi bajnokság: Tamási— Honvéd Táncsics SE, Bátaszék —Mázaszászvór, Honvéd Kiss J. SE—Bonyhádi MSC, Kisdorog —Honvéd Latinca SE, Paksi SE —Sellye. Kezdés: egységesen 13 órakor. Megyebajnokság: Tengelic —Dunaszentgyörgy (Dobra), Nagymányok—Tevel (Dörnyei), B. Pannónia—Aparhant (Beck), Dunaföldvár—Ozora (Unya- tinszky), Hőgyész—Iregszemcse (Pauer), Nagydorog—Bogyiszló (Albert), Zomba—Pincehely (Győrfi), TÁÉV SK—Dombóvár (városi sporttelepen, Stumpf). Kezdés: egységesen 13 órakor. Körzeti bajnokság: Simontor- nya—Pusztahencse 13 (ifj. Farkas), Szakcs—Döbrököz 13 órakor. Termelőszövetkezeti kupa: Németkér—Tolnanémedi 13 (Makai). Duna-kupa: Gerjen—Bölcske 13 (Deák), Paks II.—Gyönk 13 (Haaz). Sportvezetők háremnapos továbbképzése A Tolna megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthivatala november 11-13. között továbbképzést rendezett Tengelicen, az oktatási központban a sportegyesületi elnökök részére. Csütörtökön, a délutáni program keretében lapunk sportrovatának munkatársai találkoztak a to- vábbkézésen részt vett sportvezetőkkel. Kétórás, kötetlen, baráti beszélgetésre került sor. A képen jobbra: egy felszólaló a sok közül, Csilléri Gyula, a Nagydorogi KSK elnöke mond véleményt lapunk sportrovatának munkájáról. - Fotó: Gottvald — Kimaradt a jelentésből Vasárnap Szakályba a kocsolai labdarúgócsapatot várták. A pályát gondosan előkészítették, felmeszelték, felkerültek a nemrég vásárolt hálók is. Az öltöző kéményéből azonban nem szállt a füst. De tulajdonképpen minek is tüzelni, amikor az ablakok is hiányoznak az ablakszárfáról. Van ugyan mindegyiken vasrács, hogy illetéktelen ne tudjon bemenni, de nem valószínű, hogy az különösképpen bent tartaná az öltözőben a meleget — ha történetesen éppen fűtenének. Kíváncsiak voltunk, mit jelent a játékvezető arról, hogy a járási székhelyhez közel lévő egyesület öltözőjének nincs ablaka. A játékvezető nagyvonalú volt: nem vette észre. Pedig az ő öltözőjének állapota sem különb.. Igaz, hogy Dombóváron a szövetségnél tudnak minderről, hisz Váradi Sándor ellenőr már jelentette, de Szakály közigazgatásilag nem Dombóvárhoz, hanem Tamásihoz tartozik... Kézilabda Játék teremben és szabadban A bátor ember IDr. Gyurovios László régj ismerősünk. Jó néhány éve a fad- di csapatnál edzősíködött és mindjárt tegyük is hozzá, eredménnyel. A fáddá csapatot a mostoha körülmények ellenére is felvitte a legjobbak közé és akkor minden mérkőzésükön esélyesek voltak a két pont megszerzésére, mi tagadás, mindenki tartott tőlük. Azonfelül, hogy a csapatot jó erőnlétre hozta,, technikailag is érett gárda alakult ki. Vasárnap Tevelen találkoztunk ismét dr. Gyurovics Lászlóval — ezúttal a dunaszentgyörgy,I csapat edzőjeként. '.Mindjárt aizizaJ a jelzővel illettük, hogy bátor ember, hisz a da- naszentgyörgyi csapat a táblázat alján helyezkedik el. — Léhet, hogy bátorságnak tűnik, de szeretem a nehéz feladatokat. Október 29-én vettem át az edzések irányítását és él kell mondanom,, nagyon lelkes, jól képzett játékosokkal folái- koztaim. Szorgalmasan végzik a munkát, komolyain veszik a feladatot, högy meg Ikell kapaszkodni, nem szabad a duoa- szentgyörgyi gárdának - kiesni. Az edzések estei, munkaidő után vannak, viJJanyfény mellett. Iftt nincs a játékosoknak még öt perc időkedvezmény sem — nem is léhet, hisz valamennyien vidéken dolgoznak. Ennek ellenére 17—18 játékos ott van, szorgalmasan edz, de volt már olyan is, hogy húszán is megjelentek. A programot igyekszem színessé tenni — játékoskoromból tudom —, o monoton edzés unalmassá válik, fásulttá teszi a játékosokat. Úgy látom, a du n as zentgyörg yi fiúknak tetszik o laibdás játék, szívesen végzik. Bízom abban, hogy a feladatot teljesíteni tudjuk, <a Du n ászéntgyörg ynek a tavaszi idény közepétől mór nem a kiesés elien kelil harcol ni. A paksi városi kézilabdaszövetség hat csapat részvételével jól sikerült tornát rendezett Pakson. A Hőgyészi Helyiipari SC megyebajnokságot nyert csapata — mint ismeretes, november 17—18-án Tatán mérkőzik az NB il-be jutásért. Az ő felkészülésük érdekében a mérkőzések egy részét teremben, a paksi II. számú iskola tornatermében játszották. A szervezők két csoportot alakítottak ki, az elsőben a Hőgyész, a Dunaföldvár és az Atomerőmű SE, míg a másodikban a Nógrádi SE, a Fadd és a Szedres együttese került. A tornát a Hőgyészi HSC együttese nyerte, 2. lett a Nógrádi SE, 3. Fadd, 4. Dunaföldvár. Az atlétika történetéből Álomhatárok ostroma A második világháború után a viszonyok fokozatos normalizálódásával, a nemzetközi sportkapcsolatok helyreállításával az 50-es évek elején az atlétikában napjainkban is tartó hatalmas fejlődés kezdődött. Azóta nemcsak ismételten átírták a világcsúcsíistákat, hanem a különböző számokban a legjobbak újabb és újabb álomhatárokat törtek át. Egy ilyen álomhatár ledöntése magyar atléta nevéhez fűződött. A kalapácsvetésben az olimpiai bajnok Németh Imre 1950-ben már 12 centire megközelítette a „bűvös” 60 métert. Az 1952-es helsinki olimpián ezután e>~y húszesztendős újonc, az előző idényben üstö- kösszerűen feltűnt, tapolcai Csermák József harmadik kísérletével, 60,34 m-es világcsúccsal új fejezetet nyitott a versenyszám történetében. Nyolc évre rá az Egyesült Ál- labok-beli Harold Connoly már túldobta a 70 m-t, de további 18 évbe telt, amíg a szovjet Borisz Zajcsuk kezéből 80 m fölé repült a súlyos kalapács. 'Egy másik sporttörténeti eredmény színhelye a Népstadion volt. 1961 júliusában a nők közül itt ugrotta át erőnek a romániai Jolanda Balás a 190 cm-es magasságot, kitűnő ollózóstílusával. Sokáig utolérhe- tetlenül állt az élen, s visszavonulását követően még 1972- ben is csak 194 cm-nél tartott a világrekord, öt évvel később azonban az NDK-beli Rosemarie Ackermann hasmánt technikával átjutott a 2 méteren! A modern atlétika Angliából indult el világhódító útjára, s Így érthető, hogy a középtávfutásban klasszis táv lett az angol mérföld (amelynek a méterrendszerben a rövidebb 1500 m felel meg). A második világháborút követően hires futók ostromolták eredménytelenül a 4 percet. Végre 1954-ben, egy oxfordi versenyen az gngol Roger Bannister rohama — társai ~ bajtársias segítségével — sikerült és a célban 3:59,4-et mutatott a stopperóra. ^ 4 percen belüli futók száma a következő másfél évtized alatt több tucatra nőtt és 1975-ben az új-zélandi John, Walker a 3:50-es határt is áttörte. A hosszútávfutásban az ausztrál Ron Clarke — aki olimpián egyszer sem tudott győzni — állított fel új mércéket. A mindig bátran versenyző futó a 60-as években 5000 m-en 13:20 (13:16,6), 10 000 m-en pedig—• mindjárt félperces javítással — 28 perc alá (27:39,4) szorította a világcsúcsot. Amit a férfiaknak a 10, a nőknek a 11 mp jelentette 100 m-en. Elsőnek az NDK-beli Renate Stecher futott 1973-ban 10,9-et, majd 1977-ben az elektronikus méréssel honfitársnője, Marlies Göhr követte a példát (10,88). A női 1500-as futók ostromának a 4 perc 1976-ig állt ellen, akkor a szovjet Kazankina egyszerre kerek négy másodperccel futott az álomhatáron belül. A férfi magasugrásban mérföldkövet jelentett, amikor az amerikai John Thomas hasmánt technikával 1960-ban a 220 cm fölé került. 13 évvel később honfitársa, Dwight Stones az új, hanyatt vetődős, ún, flop- technikával már a 230 cm-es magasságot is „bevette”. A távolugrók közül a szintén színes bőrű. Egyesült Államok-beli Jesse Owens megelőzte korát, hiszen 1935-ben elért, legendás 813 cm-es világcsúcsát csak negyedszázad (!) múlva tudták megjavítani. Akkor még 850 cm-ben jelölték meg a következő álomhatárt, de egy másik színes bőrű amerikai atléta, Bob Beamon minden előjelzést felborított. Az 1968-as mexikói olimpia ideális körülményei között a „jövő századba ugrott” 890 cm-es, fantasztikus eredményével. A dobószámak közül a női súlylökésben a szovjet Nagyezs- da Csizova két határt is ledöntött, a 20 m-est 1969-ben, a 21 m-est három év múlva. A 22 m-t pedig elsőnek a csehsz o- vák Helena Fibingerová érte el (1977). A férfiaknál 16 évbe telt amíg a 20 m-től (1960) eljutottak a 22 m-ig (1976). A férfi diszkoszvetők a 60 m-t 1961-ig sikertelenül ostromolták. Akkor az első 60 m-en felüli dobó az Egyesült Államokbeli Jay Silvester lett, s tíz évvel később — igaz, nem hivatalosan bejelentett versenyen — diszkosza már 70 m fölé repült. A gerellyel az Egyesült Áliamok-beli Bud Held már 1953-ban 80 m-en felül hajított, 1964-ben pedig a nagy versenyen rendszerint gyengén szerepelt norvég Terje Pedersen 91,72 m-es „telitalálatával” a következő határt is ledöntötte. A női gerelyhajításban már jóval hosszabb idő telt el két határ között. A szovjet Elvira Ozolina 1964-ben túljutott a 60 m-en, de azután 14 évig kellett várni az első 70-en felüli dobásra, amely kevéssé ismert, fiatal honfitársnője, Tatjana Birjulina nevéhez fűződött. A legfantasztikusabb világcsúcsok a távolugrók nevéhez fűződnek: iesse Owens és Bob Beamon (képünkön) eredményei minden papírformát felborítottak. A fejlődésben egyelőre nincs megállás, az atléták újabb és újabb álomhatárokat vesznek célba.
