Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

1981. november 10. MÉPLkJSÁG 3 Sombereki panelszerelök Nem Andrássy Péter brigádja az egyetlen az országban, amely nap mint nap buszra száll, s oda-vissza két órát utazik, s a két óra utazás között nyolcat dolgozik. Talán még abban sem egyedülállók, hogy a ta­gok egyike-másika tiszteletet parancsoló harminc esztendőt töltött el egyugyanazon brigád­ban. Kezdték a kollektív mun­kát Pécsváradon, a kőbányában, majd folytatták Komlón vasút­építéssel, a Béta-bányához, az­tán jött egy fordulópont, Báta, q csirketelep építése. Itt „ke­nyértörésre” került sor a tagok között. A pénz kevés volt, dön­teni kellett, hogy ki jön Szek- szárdra dolgozni és ki marad. A harminctagú brigádból ti­zenöten vállalták az utazást, a tizenöt akkori brigádtagnak jó része ma is tag. Szabó László ' 'w ' ■■■■ Bogos Ferenc fejből tart név­sorolvasást: — A négy Andrássy, Péter — ő a brigádvezetőnk —, János, Szilveszter és Vilmos, a három Ravasz — Jenő, Alajos és Im­re —, Bóka Ferenc, Bánáti Amb­rus, Szitás Vince, Kemény Mi­hály, Csoboth Antal és jó­magam. A TÁÉV szekszárdi Béri Ba­logh úti lakótelepének építke­zésén találkozunk egymással, mindenkin védősisak, ami elő­írás minden panelszerelőnek. A hatalmas daru gémje fölénk nyúl, a panelszerelők egymás­után akasztják le a hatalmas elemeket róla. — Kilencszázhatvanhatban szereltem életemben először pa­nelt — mondja Bogos Ferenc —, persze akkor még fiatal vol­tam, nem féltem semmitől. Az­óta a szerelés itt van a kis­ujjamban, mindig tudom, me­lyik fal hova kerül. Ezen nem is csodálkozom, hiszen Bogos Ferenc és az Andrássy brigád többi tagja a megyeszékhely szinte valameny- nyi panelépületén dolgozott. A városban talán egy vagy két ház áll, ami nem az ő kezük munkáját dicséri. — A munka ilyentájt a leg­nehezebb, amikor sötétben in­dulunk dolgozni és sötétben ér­kezünk meg Somberekre. A csí­pős időben is ugyanúgy kell, hogy menjen a munka, mint máskor — mondja Szabó László. A brigádtagoknak nagyjából egyformán kezdődik a nap. Reg­gel háromnegyed ötkor ébresz­tő, megetetik a jószágokat, megmosdanak, bekapnak egy­két falatot, aztán öt húszkor in­dul a busz. Egy óra utazás, az­tán a munka. E házak a brigád munkáját dicsérik Ferenc Lőrinc — A nejem négy éve gyesen van, tízhónapos a fiam, négy­éves a lányom — mondja Fe­renc Lőrinc. — Van odahaza egy „hostel", hatszáznegyven négyszögöl, ott megterem min­den, ami kell. Szabad időben azt munkálgatjuk. Szóba kerül a pihenés, a nyár. Az Andrássy brigád elapróz­za a szabadságot, nyaralni nemigen mennek, azt mond­ják, van odahaza munka bő­ven. Bogos Ferenc volt az idén a Szovjetunióban, Tambovban. — Két hetet dolgoztunk kinn, ott is panelt szereltünk, ez amo­lyan tapasztalatcsere volt. Ott is így megy a munka, mint nálunk, csak egy-egy építkezé­sen jóval több ember dolgozik, így gyorsabban készül el az építkezés. Andrássy Szilveszter nőtlen, ötvennyolc óta tagja a brigád­nak. — Minden évben elutazom valahova külföldre, tavaly a jugoszláv tengerparton, az idén Csehszlovákiában nyaraltam. A panelház második szintjén tartanak az építők, Ferenc Lő­rinc magyarázza az építkezés mechanizmusát, mit hova kell szerelni, mi a funkciója a sok csőnek és kábelnek. — Megmondom őszintén, na­gyobb a bizodalmám ezekhez a házakhoz, mint a saját ott­honomhoz. Ez nem kártyavár, mint ahogy a sok hozzá nem értő mondja. Olyan stabil épü­letek ezek, hogy ilyen kevés van a világén. — Nyáridőben sem valami leányálom a munka — mondja Bogos Ferenc —, nappal a hő­ség, éjjel a szúnyogok miatt. A panelszerelők gyakran éjjel is dolgoznak, „meleg csákány- váltással". Az éjszakai műszak­ra délután fél háromkor indul­nak a busszal és éjfélkor teszik le a „lantot". A brigádvezetővel nem sike­rült a találkozás, éppen sza­badságon van odahaza. így Bogos Ferenc mondja, sorolja a brigád kitüntetéseit. — Elnyertük a Kiváló Szo­cialista brigád címet, voltunk már többször is bronz-, ezüst- és aranykoszorús brigád. A bri­gádvezetőnknek van már mi­niszteri kitüntetése is, nekünk kiváló dolgozó kitüntetés, majd­nem mindenkinek. Elismerik a munkánkat, pénzzel is, kitünte­téssel is. IMI ■ín Annak ellenére, hogy a pa­nelszerelők munkája nem a legveszélytelenebb munkakör, az Andrássy brigádnál — szög­belépésen kívül — még nem történt baleset, ami természete­sen a pontos és lelkiismeretes munkának köszönhető. Hosszú évek óta senki sem ment el a brigádból, csak ketten nyugdíj­ba. A brigád összeszokott, jól ismerik egymást. Még senkinek sem jujott eszébe elhagyni a brigádot, mindenki megtalálta számítását. S. J. Fotó: Bakó Raktárbázis I. Nem elég hatvanmillió forint Az élelmiszergazdaságban az utóbbi évtizedben olyan termés- __ eredményeket érnek el, hogy ősszel, betakarításkor rengeteg a gond. A termelésnövekedéssel nem bővült arányosan a raktár­terület. 'Néhány jelentős raktár­bázis épült a megyében, ezek közül kettőt tanulságképpen be­mutatunk. * Oél-Dunántúlt látja el vető­maggal a dombóvári Vetőmag Területi Központ. Több mint két évtizedes múlt áll már e vállalat mögött, s azt állapít­hatjuk meg, hogy egyre töké­letesebben elégítik ki a gazda­ságok 'növekvő igényeit — s az évek múlásával mindinkább elő­térbe került az áru megóvásá­nak, értékének, megtartásának kérdése. 'Pontosabban: a raktár hiánya hovatovább már a gaz­daságok ellátásában is zavart okozhatott volna.. 'Ha ... INégy évvel ezelőtt kezdtek raktárbázis építéséhez. Bővítve a régi üzemet, három raktár építésére gondoltak, két kétez­resre és egy ezertonnásra. A két-három épületet úgy tervez­ték a rendelkezésre álló terüle­ten elhelyezni, hogy azok rész­ben kapcsolódjanak a meglévő tisztítóüzemhez, azaz, a feldol­gozás folyamatos lehessen, másrészt pedig az iparvágány­hoz is csatlakozzék. A vetőmag vállalat budapesti központjában elhatározták a raktárak építését, előteremtették hozzá a pénzt is, és keresték a legjobbnak ígérkező épülettí­pust. Találtak is olcsót, megfe­lelőt, ám abban az időben a nyéklád'házi betanelemgyár majdnem a csőd szélén volt, termékeit forgalmazni kellett, így utasították a vállalatot, hogy a iMEZÖPANEL épületelemeket vegyék meg, s abból építsék föl a dombóvári (!) raktárai. A megbízást e jelentős mun­kára a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat­nak adták. A munkaterület adott volt, s a szerződések megkötése után megkezdődhetett az anya­gok szállítása is. Előbb azonban a nagy beton testeknek megfe­lelő alapokat kellett készíteni... Elindították a kivitelezést, el a vonatokat Nyékládházáról, be­ton elemekkel. Egy elem 300x 130x25 centiméteres, gondolha­tó, hogy egy vagonba csak hat- nyolc ilyen elemet lehetett ten­ni s azokat utaztatni az egész országon át... Hogy mennyi vagont vontak el más (éppen a záhonyi térségből), áruk szállí­tásától1, azt nehéz volna össze­számolni. Az alábbiakból sejteni lehet, hogy nem kis szállítási és épí­tési feladat volt. iKét ezerötszáz négyzetméter és egy ólig ezer négyzetméter alapterületű raktárról von szó. A 202-es ,JL" alakú épület ter­vezett költsége 4,55 millió fo­rint volt, ténylegesen kifizettek érte 11,81 millió forintot. Az R 201- es épület — száz méternél hosszabb és ez is több mint öt méter belmagasságú, mint a 202- es - tervezett költsége 4,49 millió forint, a végösszeg 11,03 millió forint volt. A harmadik raktárépület még .nem készült el, de tervezett költsége 3,77 •millió forint volt - a végelszá­molás majd jövőre lesz, de ha tíz millión belül maradnak, ak­kor nagyon jó lesz. 'És ha elkészül mindhárom rak­tár, akkor még több mint húsz kisebb munka elvégzésére kell vállalkozni valamilyen építő, vagy szere láváik: latnak. Úgy tű­nik, ugyanis, hogy a négyéves kivitelezői munkát, melyet a TOTÉV abszolvált, felmondják, így például — többek között per­sze — hátra von a kerítés el­készítése, az olajléfejtő, több száz négyzetméter térbetonozá­sa, a közvilágítás teljes befeje­zése, az iparvágány meghosz- szabbítása stb. A költségtételek a húszvalahány esetben igen változók, 37 ezer forinttól egé­szen 1,3 millióig, a többség azonban 200 ezer és félmillió között van. Szakái 'László területi igazga­tó rezignálton mondja, hogy mennyire belefásultak ebbe a raktárbázis-építésbe, hiszen jól tudják, hogy pocsékolás volt pénzzel, anyaggal, idővel, az ilyen 'MEZÖPANEL felépítése. De hát, központi utasításra tör­tént minden. Most csaik annak örülnek, hogy a raktárak közül kettőt már használhatnak ... De! Ezek a raktárak sok te­kintetben nem korszerűek. Pél­dának okáért csak néhányat említsünk: az oldalfalakhoz nem lehet terményt önteni, tehát zsák nélkül, prizmában tárolni, mert a termény kinyomná a- ne­héz betonfalúikat '(ül). A nagy magasságot nem lehet kihasz­nálni munkavédelmi szempon­tok miatt sem, meg azért sem, mert ai rakatok alsó zsákjai, ha négy rakatot tennének egymás­ra, szétszakadnának. S maga­sabb rakáshoz újabb targoncá­kat kellene vásárolni. 'Tehát iDombóvárott a raktár­bázis ügye így áll. ,És még egy adat: a központi telepen és Alsómocsoládon több mint nyolcezer tonna vetőma­got (!) tartanak ponyva alatt, * A raktárbázis építésére terve­zett hatvanmillió forintos összeg nem lesz elégséges. A befeje­zéshez szükséges pénzt a vál­lalat központja fejlesztési alap­jából fedezi. De az idő azért szalad, a ponyvák alatt tárolni a vetőmagot kényszermegoldás! Mint ahogy kényszerpályán futott ennek a. raktárbázisnak az építési ügye is. (Folytatjuk.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: G. K. Kistermelőkkel is szerződnek November első hetében a konzervipari vállalatok tartottak a legelőbbre a jövő évi termék­értékesítési szerződések kötésé­vel. A termények, a különböző zöldségek és gyümölcsök két­harmadára „papíron" már ta­láltak szerződéses partnert. A konzervipar évekkel ezelőtt nem számított a mezőgazdasá­gi termelők valamiféle előnyben részesített felvásárlói közé. Az, hogy a szerződésekkel most előbbre vannak, azzal magya­rázható: az élelmiszeriparnak ez az ágazata több évre kínál­ja a termelési biztonságot. A zöldségek 60 százalékát hosszú távú szerződésekkel veszik át, ezek közül nem egy ötéves ter­melési ciklusra vonatkozik. A gyümölcstermelőkkel egyelőre csak részben sikerült elfogad­tatni a hosszú távú megállapo­dások rendszerét, részsikereik azonban már vannak; a gyü­mölcsök ötödét veszik át jövő­re hosszú távú szerződések alapján. Az ipar 1982-ben további szerkezetváltoztatást hajt végre, — ez is tükröződik a szerződé­sekből. A paradicsomsűrítmé­nyek iránt mérséklődik a keres­let, ezért a felvásárlást is visz- szaszorítják. Az ipar igyekszik mással pótolni a fontos kon- zerv-alapanyagot; mindenek­előtt az uborka jön számításba, és ez is a hagyományos ter­melői körzetekben. Főként a Duna—Tisza közén, ahol a gyárak szívesen fogadják to­vábbi szerződőpartnerek jelent­kezését. Az ipar jövőre a nyersanyag­nak már több mint 15 százalé­kát szerzi be a kistermelőktől. Bekapcsolásukat az ipar ellátá­sába mindenekelőtt az áfészek közreműködésével szorgalmaz­zák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom