Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

A^ÉPÜJSÁG 1981. november 7. Barátság mindennap Az MSZBT A Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos elnökségé­nek, a legutóbbi, Vil. országos értekezlete óta négy Tolna me­gyei tagja van. Ezt megelőzően csak ketten voltak. Hogy dup­lájára nőtt a megye képviselete ebben a testületben, az an­nak is köszönhető, hogy MSZBT-tagcsoportjaink munkája évről évre fejlődik. országos elnökségének tagjai Czank József, a megyei moziüzemi vállalat nyugalmazott igazgatója igen sajátos körülmények között is­merkedett meg a marxizmus és a barátság-eszméjével, bár le­het. hogy ezek a körülmények csak a fiatalok számára jelen­tenek érdekességet. A fiatal ka­tona Kujbisevben, hadifogság­ban került egy háromhónapos antifasiszta iskolába. Ez a há­rom hónap elégnek is bizonyult ahhoz, hogy megismerje a marxizmus alapelveit, és felis­merje a háború szörnyűségei után az egyetlen lehetőséget a maga és az emberiség számá­ra — és ez a lehetőség a béke. Visszakerülve a táborba, az an­tifasiszta ifjúsági bizottság el­nöke lett. A békében felnőtt nemzedék számára ma már az is meglepőnek hat, hogy ott és akkor hallott először arról, hogy a Nagy Októberi Forradalmat követő első szovjet kormány el­ső dekrétuma éppen a békéről szólt. Itthon 1950-ben kapcsolódott be az SZMT munkájába, ami szintén mást jelentett akkor: ez a Szovjet-Magyar Művelő­dési Társaság volt. Hamarosan tagja, majd elnöke lesz a me­gyei MSZBT-elnökségnek, ké­sőbb pedig a Moziüzemi Válla­lat lett tagcsoport. — Tagcsoportunk kivételesen jó helyzetben van, ami a ba­rátsági munkát illeti - mondja. Száznegyven mozi van a me­gyében, és ezek mind a társa­ság kis bázisai — legalábbis abban, ami egyik legfontosabb feladatunk -, a szovjet filmek népszerűsítésében. Már hagyo­mány p szovjet filmek fesztivál­ja, de más alkalmakkor is mu­tatunk be tagcsoportok számá­ra is szovjet alkotásokat. Mint a megyei béke- és szolidari­tási bizottság elnöke is mon­dom, hogy a barátsági munká­ban számomra a legfontosabb a béke szolgálata. Ezt igyekez­tem szolgálni az országos el­nökségben is, amelynek 1970 óta vagyok tagja. Most, hogy nyugdíjba mentem, még több időm van arra, amit eddig sem választottam el a hivatali mun­kámtól: a békemozgalom és barátság szolgálatára. A jelen nemzetközi helyzetben mindket­tőre nagy szükség van. Szommer Imréné gyerekkora már a békében kezdődött, öt évvel a felszaba­dulás után. Váralján született, és azt követően minden ment a maga természetes útján. Bonyhádon, a Petőfi Gimná­ziumban érettségizett, utána Kaposváron járt tanítóképző fő­iskolára, s természetesen KISZ- tag vált. Szekszárdon a Babits Mihály Általános Iskolában kezdett tanítani, egy év után igénybe vette a gyermekgondo­zási szabadságot, öt évig volt távol, két gyermekük született. Az iskolába visszatérve, hama­rosan kinevezték igazgató- helyettesnek, amikor ebbe a munkakörbe betanult, kapta meg élete első legfontosabb társadalmi megbízatását. Az országos értekezleten képviselte a megyét, ahol megválasztották az országos elnökség tagjának. — Megtisztelőnek érzem a bizalmat és megbízatást, hi­szen eddig nem tettem még so-' kát. Iskolánkban már régebben is folyt barátsági munka, de tag­csoporttá csak 1980-ban let­tünk. Ügy érzem, a magyar-szovjet barátság gondolatának elmé­lyítése nem is kíván tőlünk kü­lön munkát, hiszen az interna­cionalista nevelés mindannyiunk feladata, a tanórán éppúgy, mint az ezen kívüli tevékeny­ségünkben. Nem is választható el a szakmai munkától. A tag­csoportban lelkes kollégák dol­goztak eddig is, Kovács József- né ügyvezető elnökhelyettes, Priger Józsefné és Honvéd Lászlóné orosz szakos kollégák szervezik elsősorban a tagcso­port tevékenységét. Munkánk főként az orosz nyelv oktatásá­hoz kapcsolódik, a felső tago­zatban. Beindult az orosz szak­kör, a nyáron részt vettünk az orosz nyelvi táborban is. Az Bajnok Sándor ötödikesek bontott csoportban tanulják a nyelvet, ami alapja lehet a diáklevelezés kiszélesí­tésének. A jövőben az alsó tagozatban is bővítjük a barátsági mun­kát, erre a harmadik, negye­dik osztály tananyaga lehető­séget ad. A barátsági munká­nak része az évfordulókról való megemlékezés. Ez is olyan munka, amit akkor is csinál­nánk, ha nem lennénk MSZBT- tagcsoport. Az országos elnök­ség tagjaként biztosan lesz majd feladatom, az ott hallott tapasztalatokat szeretném hasz­nosítani, mint ahogy a Tolna megyei iskolákét is el fogom mondani az elnökségben. Hegedűs György, az atomerőmű pártbizottságá­nak titkára is az ifjúsági szövet­ségben, a DISZ tagjaként ke­rült kapcsolatba a mozgalom­mal. Kölesden született, Gyön- kön volt középiskolás, majd a KSH megyei igazgatóságán dolgozott, ott szerzett felső­fokú iparstatisztikusi képzettsé­get. A mozgalomban a létező összes tisztséget betöltötte, a pártnak a honvédségnél lett tagja. A tanulásban a politi­kai főiskola következett, levele­ző tagozaton. Még nem fejezte be, amikor pártszervező lett a meginduló építkezésen, majd megválasztották a pártbizottság titkárának. — Feladataink abból követ­keznek, hogy ez az építkezés szovjet segítséggel épül, e nél­Hegedűs György kül nem is készülhetne el, ép­pen ezért én a látványos ren­dezvények helyett a hangsúlyt a mindennapi együttműködésre helyezném. Az a legfontosabb, hogy a szovjet és a magyar szakemberek, akik munkájuk során mindennap találkoznak, minél jobban együttműködje­nek. A szovjet szakértők, akik kö­zül igen sokan családostul jön­nek, szintén feladatot jelente­nek a pártbizottság és mind- annyiuk számára, mert azt sze­retnénk, ha otthon éreznék magukat nálunk. Hagyomá­nyaink közé tartozik, hogy az évfordulókat, társadalmi ünne­peket együtt ünnepeljük meg, az idén nagyon sikeres volt a nőnapi rendezvénysorozat. Az MSZBT-nek a Paksi Atomerőmű Vállalat a tagja, az építő- és szerelővállalatok, ha tagcsopor­tok is, munkájuk itt nem érző­dik. Ebből a helyzetből követ­kezik, hogy pártbizottságunknak az összehangolásban is meg­vannak a feladatai. Megintcsak a helyzetből kö­vetkezett, hogy megteremtettük a Szovjetunióban végzettek klubját. Ez annak idején me­gyeinek indult, de a programok egyeztetésekor kiderült, hogy a távoliét nagy akadály, így a jövőben paksiként működik, hi­szen legalább harmincötén itt dolgoznak az építkezéseken. Most azt a nehézséget kell le­győznünk, hogy ezek a szak­emberek igényesek, és joggal mondják, hogy formális klub­nak nincsen értelme. A tevé­Szommer Imréné kenységbe bevonhatók az itt dolgozó szakértők családtagjai is, akik természetesen a Szov­jetunióban tanultak. Az elnök­ség tagjaként az ipari tagcso­portokká! szeretnék foglalkozni, hiszen ezt a területet ismerem. Bajnok Sándor, a bátai November 7. Termelő- szövetkezet párttitkára, a helyi MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke, községi és megyei ta­nácstag és - éppúgy, mint Czank József - már a harma­dik ciklusban tagja az országos elnökségnek. Még középiskolás korában lett tagja a Szovjet- Magyar Művelődési Társaság­nak, Bonyhádon, a Petőfi kol­légiumban, az EPOSZ, a falusi fiatalok ifjúsági szervezetének tagjaként. A nyári szünetben szülőfalujában, Bátán is meg­alakították a szövetséget. Min­den mai KISZ-es számára ér­demes elsorolni a „tárgyi fel­tételeket", amelyek rendelke­zésünkre álltak. Egy helyiséget kaptak, ebben állt egy rossz zongora, a tanácstól kaptak szekrényt. Az iratokon kívül itt tartották a sportfelszerelést is. Forradalmi lendülettel indult meg a politikai, kulturális és sportmunka, ezt Bajnok Sán­dor, a Budapesti Agrártudomá­nyi Egyetemen folytatta. Szám­Czank József tálán tisztségét felsorolni is lehetetlen, de az biztos, hogy az ő kulturális munkájuk ala­pozta meg a későbbi bátai népi együttest, amelynek fele­ségével együtt tagjai lettek. Több munkahely után került vissza Bátára, a termelőszövet­kezetbe, gépesítési főmérnök­nek. A funkciójában is folytat­ta kulturális és közművelődési munkáját. Legalább 10 szak­mai és szakmunkóstanfolyamot szerveztek a gazdaságban ai irányítása mellett. Ez a mun­kaköre akkor is megmaradt, amikor függetlenített párttitkár­nak választották meg.- A barátsági munka legna­gyobb eredményének azt tar­tom, hogy tagcsoportunknak a hatóköre túlterjed a gazdasá­gon, az egész falut bevontuk a programokba. Sikerült össze­hangolnunk a tagcsoport te­vékenységét a községben folyó közművelődési, oktatási felada­tok végrehajtásával, a község politikai életével. Nagy örö­münkre szolgál, hogy fogadhat­tunk már a gazdaságban és a községben szovjet tudós-, mű­vész- és újságíró-küldöttséget is, a művészeti együttesekről és a turistacsoportokról nem is szólva. Ez utóbbiak föllépése mindig nagy sikert aratott, és segítette a barátsági munka további fejlődését. IHAROSI IBOLYA Pergesd a nyelved! Mondd, hogy trrrr! A kisány nagy igyekezettel próbálkozik. S 'ha még nem is tisztán berreg az a kutya nehe­zen kimondható „r” betű, már majdnem sikerül. Bonyhádon vagyunk, az új művelődési központ színészöltö­zőjében, ahol a tükrök a leg­fontosabb segédeszközei a be­szédtanulásnak, -tanításnak. Segítségével egyszerre látja sa­ját szájmozgását, s a pedagó­gusét is a kisgyerek. Aki a hangok formálásának oly könnyűnek tűnő, de sokszor nagyon nehéz mesterségére ta­nítja a beszédhibás piciket. Lo'hnné Strigenc Erika. Nemrég jött vissza szülési szabadságról, s most talán még nagyobb lel­kesedéssel, aktivitással segíti kimondani az óvodás korú és már iskolás tanítványainak a szavakat. Az „r” kimondása lassan si­kerül a kis Anikónak, az óra vé­get ér, s egy ajtónyitással he­lyet cserél két gyerek. Aki- jött, az új vendég. Anyukája kíséri. A kislány száját nemrég ope­rálták, éppen azért, hogy ne beszéljen hibásan. A tanárnő nagy gondban van. Húsz-lharminc gyerek helyett hatvanötöt tanít. INincs hely. De ő is tudja, hogy a kislánynak meg kell tanulnia a beszédet, mielőtt iskolába megy. Hiszen az operációra is ennek érdeké­ben került sor. — Mondd azt, hogy kő! — Kő — vágja rá a kislány. — Alma! — Álma. Erika jegyez, felméri, milyen hangokra kell majd megtanítani a kis diákjelöltet, s aztán elő­veszi a naplót, beírja a hatvan- hatodiknak. INégy fiú következik, össze­tolják a székeket, s kezdődik a nyelvtorna. Kidugni a nyelvet az orr elé, aztán le, az ajakhoz. Következik a kanálnyelv. A nyelvből kanál alakot formál­ni... Ezek, és sok hasonló ed­zés mind-mind a beszédet se­gíti. Míg a tanárnő és a négy lur­Kettős portré az r hang szü­letéséről kő a tükörben nézi magát, egy­mást, félrefordulok, s megpró­bálom én is, amit ők. Fél perc alatt megfájdul a nyelvem. S a logopédusé, akinek ezt együtt kell csinálnia minden diákjá­val? Később meg is kérdezem. — Gyakran előfordul, hogy este, mikor hazaérek, nem tu­dok beszélni, rágni. Most a négy fiúval folytatódik az edzés. Felvonul egy bájos állatkert. Mek-mek, mint a kecske. (Az egyiknél a mek-ből gyakran „met” lesz.) Fújni, mint a mérges macska. Ez mind­egyiknek sikerül. S így tovább és tovább. A pedagógus lele­ménye, a gyakorlat adta rutin csodálatra késztet. S közben a hatvanhatodik kislány jut eszembe. Jövő héttől ő is beáll a sorba. Mondjam úgy, szerencsés. Mert lenne hatvanhetedik, százhatvanhete- dik. Mert sokan, nagyon sokan vannak a megyében, akiknek a beszéde nem tökéletes. * A megyei tanács művelődési osztályán Rimái Józséfnével be­szélgetünk. — Szekszárdon 1971-től dol­gozik logopédus, a megyei há­lózatot pedig 73-ban alakítot­tuk ki. Most nyolc centrumban segítik tizenegyen a hangok formálásának mesterségét elsa­játítani. Hat főfoglalkozású és öt óradíjas pedagógus, A centrumok közül négy ideá­lis helyen van, művelődési há­zakban, négy az iskolák külön­böző termeiben. . A megyei tanács főelőadója elmondja, hogy azért is jobb, ha a logopédia művelődési in­tézményben van, mert így, eset­leg beszédhibás felnőtteket is taníthatnának a szavak formá­lására. Közművelődési intéz­ményben működik Bonyhádon, Dombóváron, Pakson és Szek­szárdon a logopédiai centrum, s az iskolákban van Tamásiban, Simontornyán, Tolnán és Duna- földváron. A számok kerülnek szóba, amelyek megdöbbentenek. — A megyében évente 450 gyerek beszédét javítják a szakemberek, s négyszer ennyi­en, 1777*en várnak, a jelenlegi felmérés szerint arra, hogy sor. ra kerüljenek. Közülük 1474-en óvodások. Rimainétól megtudom, hogy megyénk a logopédiai ellátás­ban — ennek ellenére — orszá­gosan a legjobbak közé sorol­ható. De hallatlan nagy szükség lenne a továbblépésre. Csak­hogy státus nincs. Tavaly is ha. tot kértek 1981-re, kaptak egyet. — Kevés lenne az egész or­szágban a logopédus? — Ez így nem pontos. Sokkal többen tanulták ezt a szaikot a Gyógypedagógiai Főiskolán. A megyében is 40—50-en vannak, akik rendelkeznek megfelelő szaktudással, és képesítéssel is, de legtöbben a kisegítő isko­lákban tanítanak. A munkájuk­ra ott legalább akkora szükség vain. Azért is, mert a statisztika adatai szerint a megyében a gyógypedagógus-ellátottság 48 százalékos, és ezzel már a so­kadik helyen vagyunk a megyék közötti rangsorban. Javulás — ha nem is az igazi megoldás még — alakulóban van. Megszervezték az óvónők úgynevezett minimális logopé­diai képzését. Ők az új ismere­teik alapján már formálni tud­ják a pár éves lurkók beszédét. Ha azt nem isy£rik el, hogy a nehezebben korrigálható hang- képzési hibák megszűnnek, re­mélhetően, kevesebben lesznek azok, akik a gügyögő, rosszul beszélő környezetüktől eleve hi­básan tanulnak meg beszélni. S az óvodákban is megkezdőd­het a hangok formálása, fara­gásat Később nem lesz 1777 gyerek, aki nem beszéli szépen, érthetően közös nyelvünket. — szepesi —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom