Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
A^ÉPÜJSÁG 1981. november 7. Barátság mindennap Az MSZBT A Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének, a legutóbbi, Vil. országos értekezlete óta négy Tolna megyei tagja van. Ezt megelőzően csak ketten voltak. Hogy duplájára nőtt a megye képviselete ebben a testületben, az annak is köszönhető, hogy MSZBT-tagcsoportjaink munkája évről évre fejlődik. országos elnökségének tagjai Czank József, a megyei moziüzemi vállalat nyugalmazott igazgatója igen sajátos körülmények között ismerkedett meg a marxizmus és a barátság-eszméjével, bár lehet. hogy ezek a körülmények csak a fiatalok számára jelentenek érdekességet. A fiatal katona Kujbisevben, hadifogságban került egy háromhónapos antifasiszta iskolába. Ez a három hónap elégnek is bizonyult ahhoz, hogy megismerje a marxizmus alapelveit, és felismerje a háború szörnyűségei után az egyetlen lehetőséget a maga és az emberiség számára — és ez a lehetőség a béke. Visszakerülve a táborba, az antifasiszta ifjúsági bizottság elnöke lett. A békében felnőtt nemzedék számára ma már az is meglepőnek hat, hogy ott és akkor hallott először arról, hogy a Nagy Októberi Forradalmat követő első szovjet kormány első dekrétuma éppen a békéről szólt. Itthon 1950-ben kapcsolódott be az SZMT munkájába, ami szintén mást jelentett akkor: ez a Szovjet-Magyar Művelődési Társaság volt. Hamarosan tagja, majd elnöke lesz a megyei MSZBT-elnökségnek, később pedig a Moziüzemi Vállalat lett tagcsoport. — Tagcsoportunk kivételesen jó helyzetben van, ami a barátsági munkát illeti - mondja. Száznegyven mozi van a megyében, és ezek mind a társaság kis bázisai — legalábbis abban, ami egyik legfontosabb feladatunk -, a szovjet filmek népszerűsítésében. Már hagyomány p szovjet filmek fesztiválja, de más alkalmakkor is mutatunk be tagcsoportok számára is szovjet alkotásokat. Mint a megyei béke- és szolidaritási bizottság elnöke is mondom, hogy a barátsági munkában számomra a legfontosabb a béke szolgálata. Ezt igyekeztem szolgálni az országos elnökségben is, amelynek 1970 óta vagyok tagja. Most, hogy nyugdíjba mentem, még több időm van arra, amit eddig sem választottam el a hivatali munkámtól: a békemozgalom és barátság szolgálatára. A jelen nemzetközi helyzetben mindkettőre nagy szükség van. Szommer Imréné gyerekkora már a békében kezdődött, öt évvel a felszabadulás után. Váralján született, és azt követően minden ment a maga természetes útján. Bonyhádon, a Petőfi Gimnáziumban érettségizett, utána Kaposváron járt tanítóképző főiskolára, s természetesen KISZ- tag vált. Szekszárdon a Babits Mihály Általános Iskolában kezdett tanítani, egy év után igénybe vette a gyermekgondozási szabadságot, öt évig volt távol, két gyermekük született. Az iskolába visszatérve, hamarosan kinevezték igazgató- helyettesnek, amikor ebbe a munkakörbe betanult, kapta meg élete első legfontosabb társadalmi megbízatását. Az országos értekezleten képviselte a megyét, ahol megválasztották az országos elnökség tagjának. — Megtisztelőnek érzem a bizalmat és megbízatást, hiszen eddig nem tettem még so-' kát. Iskolánkban már régebben is folyt barátsági munka, de tagcsoporttá csak 1980-ban lettünk. Ügy érzem, a magyar-szovjet barátság gondolatának elmélyítése nem is kíván tőlünk külön munkát, hiszen az internacionalista nevelés mindannyiunk feladata, a tanórán éppúgy, mint az ezen kívüli tevékenységünkben. Nem is választható el a szakmai munkától. A tagcsoportban lelkes kollégák dolgoztak eddig is, Kovács József- né ügyvezető elnökhelyettes, Priger Józsefné és Honvéd Lászlóné orosz szakos kollégák szervezik elsősorban a tagcsoport tevékenységét. Munkánk főként az orosz nyelv oktatásához kapcsolódik, a felső tagozatban. Beindult az orosz szakkör, a nyáron részt vettünk az orosz nyelvi táborban is. Az Bajnok Sándor ötödikesek bontott csoportban tanulják a nyelvet, ami alapja lehet a diáklevelezés kiszélesítésének. A jövőben az alsó tagozatban is bővítjük a barátsági munkát, erre a harmadik, negyedik osztály tananyaga lehetőséget ad. A barátsági munkának része az évfordulókról való megemlékezés. Ez is olyan munka, amit akkor is csinálnánk, ha nem lennénk MSZBT- tagcsoport. Az országos elnökség tagjaként biztosan lesz majd feladatom, az ott hallott tapasztalatokat szeretném hasznosítani, mint ahogy a Tolna megyei iskolákét is el fogom mondani az elnökségben. Hegedűs György, az atomerőmű pártbizottságának titkára is az ifjúsági szövetségben, a DISZ tagjaként került kapcsolatba a mozgalommal. Kölesden született, Gyön- kön volt középiskolás, majd a KSH megyei igazgatóságán dolgozott, ott szerzett felsőfokú iparstatisztikusi képzettséget. A mozgalomban a létező összes tisztséget betöltötte, a pártnak a honvédségnél lett tagja. A tanulásban a politikai főiskola következett, levelező tagozaton. Még nem fejezte be, amikor pártszervező lett a meginduló építkezésen, majd megválasztották a pártbizottság titkárának. — Feladataink abból következnek, hogy ez az építkezés szovjet segítséggel épül, e nélHegedűs György kül nem is készülhetne el, éppen ezért én a látványos rendezvények helyett a hangsúlyt a mindennapi együttműködésre helyezném. Az a legfontosabb, hogy a szovjet és a magyar szakemberek, akik munkájuk során mindennap találkoznak, minél jobban együttműködjenek. A szovjet szakértők, akik közül igen sokan családostul jönnek, szintén feladatot jelentenek a pártbizottság és mind- annyiuk számára, mert azt szeretnénk, ha otthon éreznék magukat nálunk. Hagyományaink közé tartozik, hogy az évfordulókat, társadalmi ünnepeket együtt ünnepeljük meg, az idén nagyon sikeres volt a nőnapi rendezvénysorozat. Az MSZBT-nek a Paksi Atomerőmű Vállalat a tagja, az építő- és szerelővállalatok, ha tagcsoportok is, munkájuk itt nem érződik. Ebből a helyzetből következik, hogy pártbizottságunknak az összehangolásban is megvannak a feladatai. Megintcsak a helyzetből következett, hogy megteremtettük a Szovjetunióban végzettek klubját. Ez annak idején megyeinek indult, de a programok egyeztetésekor kiderült, hogy a távoliét nagy akadály, így a jövőben paksiként működik, hiszen legalább harmincötén itt dolgoznak az építkezéseken. Most azt a nehézséget kell legyőznünk, hogy ezek a szakemberek igényesek, és joggal mondják, hogy formális klubnak nincsen értelme. A tevéSzommer Imréné kenységbe bevonhatók az itt dolgozó szakértők családtagjai is, akik természetesen a Szovjetunióban tanultak. Az elnökség tagjaként az ipari tagcsoportokká! szeretnék foglalkozni, hiszen ezt a területet ismerem. Bajnok Sándor, a bátai November 7. Termelő- szövetkezet párttitkára, a helyi MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke, községi és megyei tanácstag és - éppúgy, mint Czank József - már a harmadik ciklusban tagja az országos elnökségnek. Még középiskolás korában lett tagja a Szovjet- Magyar Művelődési Társaságnak, Bonyhádon, a Petőfi kollégiumban, az EPOSZ, a falusi fiatalok ifjúsági szervezetének tagjaként. A nyári szünetben szülőfalujában, Bátán is megalakították a szövetséget. Minden mai KISZ-es számára érdemes elsorolni a „tárgyi feltételeket", amelyek rendelkezésünkre álltak. Egy helyiséget kaptak, ebben állt egy rossz zongora, a tanácstól kaptak szekrényt. Az iratokon kívül itt tartották a sportfelszerelést is. Forradalmi lendülettel indult meg a politikai, kulturális és sportmunka, ezt Bajnok Sándor, a Budapesti Agrártudományi Egyetemen folytatta. SzámCzank József tálán tisztségét felsorolni is lehetetlen, de az biztos, hogy az ő kulturális munkájuk alapozta meg a későbbi bátai népi együttest, amelynek feleségével együtt tagjai lettek. Több munkahely után került vissza Bátára, a termelőszövetkezetbe, gépesítési főmérnöknek. A funkciójában is folytatta kulturális és közművelődési munkáját. Legalább 10 szakmai és szakmunkóstanfolyamot szerveztek a gazdaságban ai irányítása mellett. Ez a munkaköre akkor is megmaradt, amikor függetlenített párttitkárnak választották meg.- A barátsági munka legnagyobb eredményének azt tartom, hogy tagcsoportunknak a hatóköre túlterjed a gazdaságon, az egész falut bevontuk a programokba. Sikerült összehangolnunk a tagcsoport tevékenységét a községben folyó közművelődési, oktatási feladatok végrehajtásával, a község politikai életével. Nagy örömünkre szolgál, hogy fogadhattunk már a gazdaságban és a községben szovjet tudós-, művész- és újságíró-küldöttséget is, a művészeti együttesekről és a turistacsoportokról nem is szólva. Ez utóbbiak föllépése mindig nagy sikert aratott, és segítette a barátsági munka további fejlődését. IHAROSI IBOLYA Pergesd a nyelved! Mondd, hogy trrrr! A kisány nagy igyekezettel próbálkozik. S 'ha még nem is tisztán berreg az a kutya nehezen kimondható „r” betű, már majdnem sikerül. Bonyhádon vagyunk, az új művelődési központ színészöltözőjében, ahol a tükrök a legfontosabb segédeszközei a beszédtanulásnak, -tanításnak. Segítségével egyszerre látja saját szájmozgását, s a pedagógusét is a kisgyerek. Aki a hangok formálásának oly könnyűnek tűnő, de sokszor nagyon nehéz mesterségére tanítja a beszédhibás piciket. Lo'hnné Strigenc Erika. Nemrég jött vissza szülési szabadságról, s most talán még nagyobb lelkesedéssel, aktivitással segíti kimondani az óvodás korú és már iskolás tanítványainak a szavakat. Az „r” kimondása lassan sikerül a kis Anikónak, az óra véget ér, s egy ajtónyitással helyet cserél két gyerek. Aki- jött, az új vendég. Anyukája kíséri. A kislány száját nemrég operálták, éppen azért, hogy ne beszéljen hibásan. A tanárnő nagy gondban van. Húsz-lharminc gyerek helyett hatvanötöt tanít. INincs hely. De ő is tudja, hogy a kislánynak meg kell tanulnia a beszédet, mielőtt iskolába megy. Hiszen az operációra is ennek érdekében került sor. — Mondd azt, hogy kő! — Kő — vágja rá a kislány. — Alma! — Álma. Erika jegyez, felméri, milyen hangokra kell majd megtanítani a kis diákjelöltet, s aztán előveszi a naplót, beírja a hatvan- hatodiknak. INégy fiú következik, összetolják a székeket, s kezdődik a nyelvtorna. Kidugni a nyelvet az orr elé, aztán le, az ajakhoz. Következik a kanálnyelv. A nyelvből kanál alakot formálni... Ezek, és sok hasonló edzés mind-mind a beszédet segíti. Míg a tanárnő és a négy lurKettős portré az r hang születéséről kő a tükörben nézi magát, egymást, félrefordulok, s megpróbálom én is, amit ők. Fél perc alatt megfájdul a nyelvem. S a logopédusé, akinek ezt együtt kell csinálnia minden diákjával? Később meg is kérdezem. — Gyakran előfordul, hogy este, mikor hazaérek, nem tudok beszélni, rágni. Most a négy fiúval folytatódik az edzés. Felvonul egy bájos állatkert. Mek-mek, mint a kecske. (Az egyiknél a mek-ből gyakran „met” lesz.) Fújni, mint a mérges macska. Ez mindegyiknek sikerül. S így tovább és tovább. A pedagógus leleménye, a gyakorlat adta rutin csodálatra késztet. S közben a hatvanhatodik kislány jut eszembe. Jövő héttől ő is beáll a sorba. Mondjam úgy, szerencsés. Mert lenne hatvanhetedik, százhatvanhete- dik. Mert sokan, nagyon sokan vannak a megyében, akiknek a beszéde nem tökéletes. * A megyei tanács művelődési osztályán Rimái Józséfnével beszélgetünk. — Szekszárdon 1971-től dolgozik logopédus, a megyei hálózatot pedig 73-ban alakítottuk ki. Most nyolc centrumban segítik tizenegyen a hangok formálásának mesterségét elsajátítani. Hat főfoglalkozású és öt óradíjas pedagógus, A centrumok közül négy ideális helyen van, művelődési házakban, négy az iskolák különböző termeiben. . A megyei tanács főelőadója elmondja, hogy azért is jobb, ha a logopédia művelődési intézményben van, mert így, esetleg beszédhibás felnőtteket is taníthatnának a szavak formálására. Közművelődési intézményben működik Bonyhádon, Dombóváron, Pakson és Szekszárdon a logopédiai centrum, s az iskolákban van Tamásiban, Simontornyán, Tolnán és Duna- földváron. A számok kerülnek szóba, amelyek megdöbbentenek. — A megyében évente 450 gyerek beszédét javítják a szakemberek, s négyszer ennyien, 1777*en várnak, a jelenlegi felmérés szerint arra, hogy sor. ra kerüljenek. Közülük 1474-en óvodások. Rimainétól megtudom, hogy megyénk a logopédiai ellátásban — ennek ellenére — országosan a legjobbak közé sorolható. De hallatlan nagy szükség lenne a továbblépésre. Csakhogy státus nincs. Tavaly is ha. tot kértek 1981-re, kaptak egyet. — Kevés lenne az egész országban a logopédus? — Ez így nem pontos. Sokkal többen tanulták ezt a szaikot a Gyógypedagógiai Főiskolán. A megyében is 40—50-en vannak, akik rendelkeznek megfelelő szaktudással, és képesítéssel is, de legtöbben a kisegítő iskolákban tanítanak. A munkájukra ott legalább akkora szükség vain. Azért is, mert a statisztika adatai szerint a megyében a gyógypedagógus-ellátottság 48 százalékos, és ezzel már a sokadik helyen vagyunk a megyék közötti rangsorban. Javulás — ha nem is az igazi megoldás még — alakulóban van. Megszervezték az óvónők úgynevezett minimális logopédiai képzését. Ők az új ismereteik alapján már formálni tudják a pár éves lurkók beszédét. Ha azt nem isy£rik el, hogy a nehezebben korrigálható hang- képzési hibák megszűnnek, remélhetően, kevesebben lesznek azok, akik a gügyögő, rosszul beszélő környezetüktől eleve hibásan tanulnak meg beszélni. S az óvodákban is megkezdődhet a hangok formálása, faragásat Később nem lesz 1777 gyerek, aki nem beszéli szépen, érthetően közös nyelvünket. — szepesi —