Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. november 5. NÉPÚJSÁG 3 A tomerőmtí-építkezés Nemzetközi gárda, közös célért [Mondhatnánk azt is: bábeli nyelvzavar. 'Német, orosz, len­gyel szó keveredik a magyarral. A tolmácsok keresik a legjobb kifejezéseket, aztán ha szóval nem megy, akkor a nemzetközi jelzések is előkerülnek, a kéz­jelek, az arcjátékok, vagy.a raj­zok a falon. 'Valaki mindig megért valakit. S az már előbbre visz, akkor már a többiek is tudnak róla. Sokszor apró kis műszaki dol­gok, egy vékonyka kis csőveze­ték elhelyezése a vita tárgya, de az is olyan fontos, mint a hatalmas gépegység, vagy ép­pen az egésznek a megértése. Sok nemzet szakembere dol­gozik Pakson. Munkások, tech­nikusok, mérnökök. Szinte nincs oyan magyar vállalat, amelynek ne lenne kapcsolata külföldiekkel, szocia­lista országbeli szakemberekkel. A 22-es Állami Építőipari Vál­lalat a iBUDOSTAL lengyel cég­gel kötött szerződést. Évek óta dolgoznak Pakson a lengyel he­gesztők. 'Említeni kell a cseh­szlovák SKODA Művek szakem­bereit. Már csak azért is, mert ők készítették a magyar reak­tort. Legtöbb szakembert és segít­séget a Szovjetunió adja. Van­nak itt tervezők, tanácsadók, szakértők, gyári szakemberek, akik a szovjet gyártmányú be­rendezéseket szerelik, ellenőr­zik, vannak üzembehelyezők, akik a Paksi Atomerőmű Válla­latnak segítenek. Az ERŐTERV (Erőmű Tervező Vállalat) kapcsolatait nevezhet­jük az elsőnek. Ők szerződést kötöttek már 1966-ban a Teplo- elektroprtíjekt szovjet tervező. váltalattal, annak is a kijevi részlegével. Erről a kapcsolatról, az internacionalista együttmű­ködésről beszélgettünk Lovass Gyulával, az ERŐTERV tervezői Lengyel munkások a kettes ki­építésen Lovass Gyula kirendeltségének vezetőjével és Szemjakin Alekszander Alek- szandroviccsal, a szovjet terve­zők technológus főmérnökével. — Szovjet partnereink nem az egész atomerőművet tervezik meg, ezt mindenekelőtt le kell szögezni, mert sokan azt hiszik, hogy mi kulcsrakészen vettünk egy atomerőművet. Felkészítettek bennünket a tervezésre, a beru­házásra és a létesítési munkák­ba. Ehhez szolgáltatnak terveket, berendezéseket és az üzembe helyezéshez szakembereket. Mindezek mellett elvi garanciát vállalnak az építés minden fá­zisához, a biztonságos üzeme­léshez, azaz segítséget a „láb­ra álláshoz" — mondja Lovass Gyula. — A generáltervezést kö­zösen a szovjet intézettel az ERŐTERV végzi. Ez annyit je­lent, hogy kettéosztottuk a mun­kát. Partnereink végzik az alap­vetően nukleáris részek tervezé­sét, az összes többi terv már magyar tervező munkája. Ugyanakkor, ahol szovjet gyárt­mányú berendezések vannak, ott a hozzájuk tartozó épületet is a szovjet tervezők tervezték meg. — Tudom, hogy ez a munka papíron egyszerűbb, mint az életben. — Igen. Az együttműködésben a leglényegesebb, hogy nekünk meg kell tanulni oroszul, nekik pedig meg kell tanítani ben­nünket oroszuk Ez furcsán adja ki magát. De nem csak a nyelv­ről van szó. Azt egyszerű elsa­játítani, hiszen magam is egy jó év alatt megtanultam. Sokkal hosszabb folyamat a műszaki kultúra elsajátítása, a szovjet szervezetek felépítésének, mű­ködésének megértése. — Ezt konkrét példával is meg tudjuk magyarázni? — Nálunk az építőiparban is gyári minőségű tervek szüksé­gesek. Ez annyit jelent, hogy a tervrajzokon még az utolsó szög is szerepel. A szovjet építésben ez más, de más egy nagy vál­lalat felépítése is, hiszen egy építőipari vállalatnál vannak tervező csoportok. Tehát a ter­vező intézet egy kész épület - ez esetben atomerőmű — ter­veit adja át az építőknek. Te­hát nem egy részletes tervet, hanem összeállítási dokumentá­ciót. A többi már az építők dol­ga. — Voltak ebből nézeteltéré­sek? — Természetesen, Az előbb említettem, hogy a műszaki kul­túra megtanulása a legfonto­sabb, nem a nyelv. Itt van egy példa. , Van nálunk egy olyan szisztéma, amit úgy nevezhet­nénk: a munka végrehajtásának a terve. Ezt mi organizálásra Szemjakin Alekszander Alek- szandrovics fordítottuk. A kettő pedig ellen­tétes. A munka végrehajtásának terve a feladatok összessége, mi pedig úgy értettük, hogy kell úthálózat, kell szociális létesít­mény, anyag stb. Ebből termé­szetesen voltak viták. A tervezésről, erről az ellent­mondásról kérdezem a szovjet szakembert: — NáliTnk például^a kis átmé­rőjű csövek elhelyezéséről nem készülnek tervek. Azaz nem je­lölünk ki nyomvonalat. Az a sze­relők feladata, hiszen ők isme­rik a területet, tehát dönthetnek, hogy milyen körülmények között és hogyan helyezik el azokat. Ellentét volt ezen. a téren, de közösen az ERŐTERV-vel meg­oldottuk. Szemjakin Alekszander 1978 óta dolgozik Magyarországon, Pakson. — Tanult valamit a magya­roktól? — Egymásra vagyunk utalva. Megtanultuk a magyarországi szereléstechnológiát, a szerve­zeti felépítést, meg természete­sen a nyelvet is kicsit, már ér­tünk magyarul. — Hogyan állunk hozzá a problémák megoldásához, mi magyarok? — Az a tapasztalatom, hogy sohasem keresik a felelőst. Sem azt, hogy mi rontottuk-e el, se/n azt, hogy ők-e? A legfonto­sabb: gyorsan kijavítani a hi­bákat, nem visszatartani az építkezést vitatkozással. — Eddig csak a munkáról be­széltünk. Vannak baráti kapcso­latai? — Nagyon jó kapcsolataink vannak. Voltunk szüreten az ál­lami gazdaságban, almát szed­ni Madocsárr, bejártuk az orszá­got. Nagyon sok sportversenyen veszünk részt. A kislányomnak — negyedikes — magyar barátnői vannak. Úttörőtáborban is volt a Balatonom Alakítottak az is­kolában egy szakkört, ahol egy­mástól tanulják a nyelvet. Egy­szóval jól érezzük magunkat. 'Lovass Gyula egy újabb tény­re, az együttműködés példájára hívja fel a figyelmet. — Kialakult egy csapat a szo­cialista országokban. Egy ter­vezői grupp — de ez érvényes minden területre —, amelyik is­meri egymás munkáját. így va­gyunk jó viszonyban „munkatár­si kapcsolatba” a csehszlová­kokkal, az !NOK-beli szakembe­rekkel, sőt a napokban itt járt egy kubai delegáció — tanulni jöttek hozzánk, akik meg a szovjetektől tanultuk az erőmű­építést. H. J.-G. K. • • Öntözés, hígtrágyával Földművelő eleinknek a ta­lajerő visszapótlására egyetlen anyaguk volt: a szerves trágya. Ezért alaptételük is úgy szólt, ami kijön a földből, azt vissza is kell juttatni oda. A mai me­zőgazdasági technológia mellett a műtrágya háttérbe szorította a szerves trágyát, ami egyéb­ként a mostani, korszerű állat­tartás következtében nem is olyan, mint régen. Híg. Külö­nösen az a sertéstenyésztésben, ahol nem használnak almot. Ez a trágya, amellett, hogy híg, összetételében sem olyan, hogy egy az egyben felhasználható lenne a szántóföldi kultúrában. Ma ugyanis a növénytermesz­tésben a jó terméseredmények érdekében tudományos pontos­sággal adagolják a vegyszere­ket. így a hígtrágya maradt és halmozódott és halmozódik ma is, annak ellenére, hogy érté­kes, a műtrágya helyettesítésé­re alkalmas anyagokat tartal­maz. A Hőgyészi Állami Gazda­ság ürgevári sertéstelepén sincs másként, mint másutt. Az eredetileg épített berendezések nem győzték az évi százezer köbméternél több trágyát fel­A fázisbontó épülete, ahol a hígtrágyából kiszűrik a szi­lárd anyagot A fertőtleníthetőség miatt az új medencéket gumifóliával bé­lelték dolgozni és elemészteni. A szó szoros értelmében belefullad­tak abba. Most a gazdaság 36 millió forintot költ arra, hogy megszabaduljon ettől a szeny- nyező anyagtól, méghozzá úgy, hogy abból haszna is legyen. Az 1500-as anyakoca-állományú telepen keletkező trágyából a hígtrágyakezelő rendszerben ki­választják a szilárd anyagot, ami 9 ezer köbméter körüli mennyiség, és azzal 108 hek­tárt trágyáznak majd. A meg­szűrt hígtrágyát pedig az egyes növényfajták igényének megfe­lelően vízzel hígítva 345 hektár öntözésére használják. A híg­trágyakezelő telepen már el­készült a fázisbontó és két 2100 köbméteres tárolómedence. Most épül az a csőhálózat, amely a termőföldekre juttatja a telep trágyatermését. A cső­hálózat fektetése mellett vég­zik annak a szivattyú- és át­emelőháznak az építését is, mely az egész rendszert mű­ködteti. A hígításhoz szükséges vizet a Köves patak elrekeszté- sévei létesült tárolóból nyerik majd. Az egész rendszer kettős hasznosítású, mert nemcsak a hígtrágyával való öntözést szol­gálja, hanem vízzel is öntöz­hetnek vele. A régi telep berendezései sem vesznek kárba. Részben a hígtrágya fogadására, részben pedig mosóvíz tárolására hasz­Csőút nálják őket. A rendszerhez tar­tozik az a 17 hektáros bizton­sági terület, ami akkor jut majd szerephez, ha valamilyen sertésbetegség üti fel a fejét a telepen. Ekkor itt különítik el a fertőzött trágyát. A munkálatokkal a jövő év közepére készülnek el. — ez — Készülnek az átemelő alapjai Gépjavítás, korszerűen A mezőgazdasági gépek jobb kihasználására korszerű, új sze­relési technológiákat alakítot­tak ki összefüggésben azzal, hogy —- a MÉM adatai szerint — az egy traktorra jutó 100 üzemórát általában 20—40 órás javítási szünet követ és egyebek között emiatt csökken a szántó­földi munkák gazdaságossága. A jelentős kieső idő főként az­zal magyarázható, hogy a nagy teljesítményű, bonyolult munka­gépek gyors ütemű elterjedésé­vel nem tartott lépést a fejlő­dés a javítóműhelyekben. A gazdaságok gépjavító műhe­lyeiben zömében speciális be­rendezések és szerszámok nél­kül javítják a gépeket, eove- bek között hiányoznak a gépek szétszereléséhez szükséges kor­szerű eszközök. A MÉM műszaki intézetének koordinálásával több mezőgaz­dasági nagyüzem korszerű sze­relőeszköz-családot alakított ki. Az üzemi próbákra a Lajta- Hansági Állami Gazdaságban került sor. Itt mérésekkel álla­pították meg, hogy a korszerű szerelőszerszámokkal egyes géptípusok javításának átfutási idejét 4—6 nappal lehet rövi­díteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom