Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
2 ^EPÜJSÄG 1981. november 28. Ésszerűbb gazdálkodás a közpénzekkel Nemcsak a nehéz gazdasági helyzet, az ésszerűség is megköveteli, hogy azokban az intézményekben, hivatalokban is racionálisabban gazdálkodjanak, takarékoskodjanak, amelyeket állami költségvetésből tartanak lenn, s a nyereségérdekeltség nem kényszeríti ki a tartalékok hasznosítását. Ezért tűzte csütörtökön ismételten napirendre a Minisztertanács a költségvetési szervek gazdálkodásának kérdését, s szabta meg az ésszerűsitéseket, a takarékosságot szolgáló feladataikat. A korábbi kormányintézkedések nyomán már megszüntettek sok fölösleges vagy nélkülözhető kiadást, reprezentációt; a költségvetési szen/ek működésére fordított összegek gyors ütemű növekedése 1979 óta lassult. A leghatékonyabbnak a nehéz gazdasági helyzetből fakadó intézkedés bizonyult, amely szűk korlátok közé szorította a költségvetési szerveknek juttatott összegek évi növekedésének ütemét. Eszközeikkel körültekintően kell gazdálkodniuk, hogy a takarékosság semmiképpen se sértse, sőt a jobb gazdálkodás segítse a kormányzat szociálpolitikájának érvényesülését, az alapvető egészségügyi, oktatási és szociális ellátás színvonalának a megőrzését, sőt, a lehetőség szerinti javítását. Vagyis nem takarékoskodhatnak a társadalombiztosításra, egyebek között a nyugdíjra, táppénzre, családi pótlékra, betegellátásra, az alsófokú oktatásra, a gyermek- intézményekre, az egészséges ivóvízellátás fejlesztésére és hasonlókra szánt összegekkel. Ugyanakkor szinte valameny- nyi intézménynél számtalan lehetőség kínálkozik ésszerűsítésekre, az apróbb megtakarításoktól sok milliós beruházások helyettesítéséig, az ügyintézés egyszerűsítésétől egész intézménycsoportok közös ügyintézésének, gazdálkodásának megszervezéséig, s lehetőség van olyan szolgálatások bevezetésére vagy bővítésére is, amelyek a költségvetési intézmények bevételeit növelhetik. Az ügy érdekében mindenképpen sokat tehetnek a minisztériumok és a tanácsok az ösztönzés és az ellenőrzés egyidejű tokozásával. Szigorúan ragaszkodjanak az éves ten/ekben megszabott követelményekhez, s egyben a lehetőségekhez is, ne vállaljanak terven lelüli kötelezettségeket. Csak olyan fejlesztéseket támogassanak, ahol az új létesítmény fenntartását is biztosítva látják, vagyis döntéseiknél hosszú távon gondolkodjanak. Hazánkba érkezett Szpirosz Kiprianu (Folytatás az 1. oldalról) tárgyaló csoportot, amelynek tagjai voltak Púja Frigyes külügyminiszter, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, és Dobos István hazánk nicósiai nagykövete. A Szpirosz Kiprianu vezette ciprusi tárgyaló delegáció tagja volt Nikosz A. Rolandisz külügyminiszter, Georgiosz Pe- lagiasz, a külügyminisztérium főigazgatója, Harisz Vovidisz, az elnöki iroda igazgatója és Angelosz M. Angelidesz, a Ciprusi Köztársaság Budapestre akkreditált nagykövete. A felek áttekintették a két ország kapcsolatainak alakulását, a gazdasági, műszaki és ipari együttműködés eredményeit, fejlesztésének további lehetőségeit. Véleményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel a világbékét fenyegető fegyverkezési verseny megfékezésére, a népek közötti barátság és megértés szellemének erősítésére, s szót váltottak a Földközi-tenger térségében kialakult helyzetről, továbbá a ciprusi kérdésről. Este az Országházban az Elnöki Tanács elnöke díszvacsorát adott vendége tiszteletére, ahol pohárköszöntők hangzottak el. PANORÁMA BUDAPEST Baráti találkozót rendeztek a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, budapesti és megyei bizottságai vezetőinek,^ tisztségviselőinek és munkatársainak részvételével. A találkozón jelen volt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének eredményes munkássága elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta.. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át Jelen volt Mcróthy László, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára és Borbándi János, a Minisztertanács elnök- helyettese. A felújításnak mindig biztosítsanak elsőbbséget az új beruházásokkal szemben, támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely hasznosan növeli a költségvetési intézmény érdekeltségét a jobb munkában, s a bevétel fokozásában. Gondoskodjanak arról, hogy többletbevételük jelentős részét maguk az intézmények használhassák fel. Minél több pénz maradjon ott, ahol azt megtakarítják, vagy többletbevételből tesznek rá szert. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy a lakosság szívesen vesz részt városának, községének szépítésében, korszerűsítésében, az infrastruktúra kiépítésében. Helyesen teszik a tanácsok, ha a lakosságnak ezt a törekvését támogatják, sőt ösztönzik. Az egyébként azonos adottságú települések közül ott épüljön ki gyorsabban a közműhálózat, ott legyen gyorsabb a leilödés, ahol a lakosság is többet tesz az ügy érdekében. S az intézmények közül is azok jussanak nagyobb gazdasági előnyökhöz, ahol ezért a legtöbbet teszik. A Minisztertanács határozata minden területen az öntevékenység fokozását, a saját tartalékok feltárását szorgalmazza. A kormány fölkérte a politikai, társadalmi és érdek- képviseleti szerveket, hogy e törekvéseket támogassák és saját hatáskörükben is érvényesítsék. Nők béketüntetése Ismét tüntetés színhelye volt Washingtonban a hadügyminisztérium épülete. A demonstrációt ezúttal a „Nők a Pentánon ellen” elnevezésű szervezet kezdeményezte a fegyverkezési kiadások növelése ellen. A pártegység és pártfegyelem Tamásiban „A szocialista építés feladatainak eredményes megoldása megköveteli a párt eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egységének magasabb szinvonalra emelését, a politika következetes képviseletét. A párt egységét a követelményekhez igazodóan folyamatosan meg kell újítani.” (A XII. kongresszus határozatából) Nem azért tűzte napirendre a járási párt-végrehajtóbizottság a témát, mintha akár a pártegységgel, akár annak egyik alapvető tényezőjével, a pártfegyelemmel különösebb baj lenne a tamási pártszervezetekben. A kiindulás inkább a pártmunka gyakorlata volt — időnként át kell tekinteni a pártélet egy- egy területét —, valamint a kongresszus ama megállapítása, hogy a pártegység nem egyszer s mindenkorra adott, azt folyamatosan meg kell újítani. így van ez Tamásiban is. A pártszervezetek, a kommunisták egységben munkálkodnak a párt politikájának végrehajtásáért, a kongresszusi határozatok megvalósításáért, egyetértéssel fogadták a határozatokat. Sőt, a nagyközségben tapasztalható széles körű társadalmi aktivitás azt is igazolja, hogy o politikai egyetértés a párttagságon túlmenően kiterjed a lakosság túlnyomó többségére. A legfontosabb célkitűzésekben megnyilvánuló eszmei-politikai egyetértés azonban nem jelenti, hogy a pártegység a nagyközség pártszervezeteiben tökéletes. Időnként zavarok jelentkeznek. Előfordulnak téves nézetek, szórványosan demagógia. A kongresszusi irányelvek vitájában felszínre kerültek ezek a jelenségek. Az egyik üzemi alapszervezetnél a cigánykérdésben, két községinél a munkás—paraszt szövetséggel, egy üzeminél a sportpolitikai célokkal kapcsolatban volt szélsőségesen eltérő vélemény, napjainkban előfordulnak nacionalista nézetek, a művelődéspolitikával kapcsolatos meg nem értés, legutóbb a kisvállalatokról szóló jogszabály okozott tanácstalanságot, kétkedést több területen. A községi párt-végrehajtóbizottság rendszeresen foglalkozik az ilyen jelenségekkel, tisztázza ezeket a téves nézeteket. Tit-» kári értekezleten, taggyűlésen, a propagandisták felkészítésénél, alapszervezetenként meghatározva a tennivalókat. Az egység erősítésében nagy szerepük van az aló pszervezeti taggyűléseknek. Ám nehezíti ezt, hogy néhány alapszervezetben nem készítik elő megfelelően, a beszámolót követően nem foglalnak állást, nem határozzák meg a feladatokat. Már a beszámoló is olyan, hogy nem ösztönöz vitára, így a párttagságot foglalkoztató problémák „nyitva maradnak”, nem tölti be a taggyűlés az egységes cselekvésre mozgósító szerepét. Vannak pártszervezetek, ahol az év közbeni taggyűléseken sok a hiányzó és ezek felelősségre vonása elmarad. Találkozni olyan nézettel, hogy „első a gazdasági munka, utána ráérünk gyű- lésezni”. így aztán nem véletlen, hogy a távolmaradók nemhogy részt vennének a határozatok megvalósításában, hanem tudomásuk sincs róluk. Előfordult, hogy a taggyűlés személyi kérdésben hozott döntést és utána az egyik párttag ezt nyilvánosan helytelenítette, mondván: „nem voltam ott a taggyűlésen". A nagyközségi pártbizottságnak — lévén az említett hiányosságok csak néhány alapszervezetre jellemzőek -— fokozottabb segítséget kell adni ezek munkájához. A pártszervezetek túlnyomó többségében aktív a tagság, vitában alakul ki az egységes állásfoglalás és a határozatok megvalósításában egységesen vesznek részt. Jellemző a kritikus hangvétel, a hiányzók felelősségre vonósának sürgetése, a kötelességüket nem teljesítők bírálata, a hibák nyílt, őszinte feltárása. Az egységes cselekvést jól szolgálják a pártcsoportok. A nagyközség pártszervezeteiben alapvetően rend és fegyelem van, a párttagság a szervezeti szabályzatban rögzített kötelességeit teljesíti. Ám előfordulnak fegyelemsértések, ezek — arányukat tekintve — megfelelnek az országos átlagnak, amiről a XII. kongresszuson a KEB elnöke beszámolt. Nem késztethet azonban ez megnyugvásra, hiszen gyengíti a pártegységet, árt a párt tekintélyének mindenfajta fegyelemsértés. Az adatok bizonyos egyoldalúságról tanúskodnak, ritka a pártmegbízatás nem teljesítése, a pártélet elhanyagolása miatti fegyelmi felelősségre vonás, noha erre is szükség lenne, mert előfordul. Ám nőtt a bűncselekmények miatti fegyelmi eljárások aránya. A kizárások mindegyike — az elmúlt két év alatt még a párttagság egy százalékát sem tette ki — ebből adódott. Az érvényben lévő fegyelmi büntetések — két százalékát sem érik el a párttagságnak — egyharmada a társadalmi tulajdon megsértése miatt lett kiszabva. Kedvező jelenség — és a tag- felvételi munka színvonalának emelkedésére utal —, hogy az 1980 és 81-ben kizárt, kilépett és törölt párttagok közt a „legfiatalabb” 1972-ben lett párttag, a többi korábban került a párt soraiba. Ez arra enged következtetni, hogy az újonnan felvett párttagok kiválasztása, felkészítése megfelel a magasabb követelményeknek. A pártfegyelem megszilárdításához alapvetően fontosnak tartja a végrehajtó bizottság a megelőzést. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a fegyelmi vétségek többsége megelőzhető lett volna, ha az illetők kommunista környezete időben felfigyel a kisebb-nagyobb magatartásbeli hibákra. (J) Tanácskozott az SZMT elnöksége November 27-én ülést tartott az SZMT elnöksége. Az elnökség Horváth Géza titkár előadásában jelentést hallgatott meg az SZMT és testületéi, valamint az apparátus tevékenységének tapasztalatairól. Az SZMT 1982. évi költségvetését, jóváhagyásra Triber Dezsőné politikai főmunkatárs terjesztette elő. A két elnökségi ülés között végzett munkáról Horváth József vezető titkár tartott tájékoztatót. A napirendet követően az egészségügyi szak- szervezet és a KPVDSZ megyei bizottságának titkára tájékoztatást adott az elnökségnek az ötnapos munkahét előkészítésének tapasztalatairól. Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A MÉSZÖV székházában tartotta november havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége dr. Kálmán Gyula elnökletével. Az elnök tájékoztatót adott a legutóbbi elnökségi ülés óta tett fontosabb intézkedésekről, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, majd megvitatta az ellenőrzési iroda előterjesztése alapján az áfészek elmúlt 5 évben végzett szociálpolitikai tevékenységét. Az ellenőrzést egy országos témavizsgálat részeként a báta- széki, dunaföldvári, tamási, dombóvári áfészeknél végezték el. A vizsgált szövetkezetek az V. ötéves terv időszakában több mint 33 millió forintot fordítottak szociálpolitikai célokra, 39 százalékkal többet a tervezettnél. A felhasználások közel 65 százalékát munkavédelemre és a munkakörülmények javítására fordították, öltözők, zuhanyozók, anyagmozgatást könnyítő eszközök kerültek a dolgozók használatába. Jelentős volt az üzemétkeztetés, a munkába járás költségeihez való hozzájárulásra fordított összeg is. Még 1976-ban 337 fő, 1980- ban 505 fő részére biztosítottak kedvezményes üdülési lehetőséget. Az elnökség elismeréssel nyugtázta, hogy a VI. ötéves szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása tovább javítja a dolgozók munkakörülményeit. Jóváhagyta a vezető testület a munkahelyi ifjúsági parlamentek tapasztalatairól és a lakóterületi ifjúságpolitikai munka időszerű kérdéseiről készített jelentést. A napirend előadója Feil Józsefné osztály- vezető volt. A beszámolóból kitűnt, hogy a megtartott parlamenteken az áfészekben dolgozó fiatalok több mint 70 százaléka vett részt és 65 fiatal mondott véleményt! Az elnökség intézkedett a felvetett problémák feldolgozására és a megyei ifjúsági parlament előkészítésére. Utolsó napirendként az elnökség dr. Fazekas Dénes előterjesztését, a dombóvári Dombó Pál Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet beszámolóját tárgyalta. A szövetkezetnek 1971-ben, megalakulásakor 29, jelenleg a megépített és építés alatt álló egységek figyelembevételével, 1500 tagja van. A VI. ötéves tervidőszak végére várhatóan 2000 főt számlálnak. A IV. ötéves terv időszakában 29, az V. ötéves terv idején 169 lakást építettek fel. Céljuk a VI. ötéves tervben 260 lakás, egy 20 üdülőegységet magába foglaló üdülőépület felépítése, de tárgyalások folynak 50—60 garázst magába foglaló garázstömb felépítéséről is. A lakásépítés mellett jelenleg 452 lakás üzemeltetéséről, karbantartásáról is gondoskodnak. A lakásállomány értéke jelenleg is közel 200 millió Ft, ami az épített lakások értékével tovább növekszik. Az elnökség köszönettel vette tudomásul a beszámolót, kérte a lakásszövetkezet igazgatóságát, hogy a jövőben is az eddig tapasztalt ügyszeretettel irányítsa a dombóvári lakásépítési és fenntartási szövetkezet munkáját. Köszönetét fejezte ki a dombóvári párt- és állami szerveknek, vállalatoknak, szövetkezeteknek o lakásépítésekhez nyújtott segítségükért, s egyben kérte további támogatásukat. Részt vett az elnökség munkájában Böle Dezső, a SZÖ- VOSZ főosztályvezetője is. Szoboszlai Jenő Az ipari szövetkezetek gazdálkodása Tegnap a megyei szövetség székházában, Fodor Tibor elnök vezetésével ülést tartott a KISZÖV elnöksége. Elemezte a megye ipari szövetkezeteinek ármunkáját, a gazdálkodás I—III. negyedévi tapasztalatait, áttekintette a gépi adatrögzítő és feldolgozó társulás elmúlt kétévi tevékenységét és tájékoztatót' vitatott meg a szövetkezeti bizottságok kulturális tevékenységéről. A napirenden lévő témákkal kapcsolatban megállapította az elnökség: az árak képzésével és az ármunkával összefüggő rendelkezések betartásával kapcsolatban növekszik a szövetkezetek feladata és felelőssége, amihez szakmai segítséget igényelnek a jövőben is a szövetségtől. Az ipari szövetkezetek gazdálkodása megyei szinten — az I—111. negyedévi eredmények alapján — a várakozásnak megfelelő. De elsősorban a fafeldolgozással foglalkozó szövetkezeteknél vannak gondok. A dollárelszámolású piacon nem tudják érvényesíteni a hazai alapanyagárak emelését, s emiatt a tervezettnél kevesebb a nyereség, sőt, a Báta- széki Kádár- és Faipari Szövetkezet veszteséges. Legutóbb 1979-ben foglalkozott a KISZÖV elnöksége az ipari szövetkezetek megyei gépi adatrögzítő és feldolgozó társaságának tevékenységével. Az azóta bekövetkezett fejlődés szembetűnő. Amíg ugyanis az ipari szövetkezetek 1976- ban mintegy másfél millió könyvelési tételt dolgoztak fel gépi úton, addig ebben az évben várhatóan kétmilliót. Adat- rögzítéssel egy év óta foglalkozik a társulás, s várhatóan 150 ezer adatot rögzítenek 1981-ben. Az adatok gépi feldolgozása ma már a szövetkezetekben történik, a társulás ezt szakmailag segíti és a gépek karbantartását végzi. Az ipari szövetkezetekben a kulturális tevékenységet a szövetkezeti bizottságok szervezik és koordinálják, összességében megfelelően. Általában jó kapcsolatokat alakítottak ki és együttműködési szerződést kötöttek művelődési intézményekkel, amelyek elsősorban szakmai segítséget adnak a munkahelyi kulturális feladatok elvégzéséhez.
