Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-19 / 271. szám
1981. november 19. NÉPÚJSÁG 3 A tomerőmü-épitkezés Nagyobb összefogásra van szükség” Feszített ütemben dolgoznak Pakson. Az év utolsó három hónapja az építkezés történetében minden bizonnyal kiemelt helyet kap. Most érkezett el az az időszak, amikor fel lehet tenni a koronát az eddigi munkára. Habár a végső és nagy fellélegzés majd akkor következik, ha elindítják az első reaktort. Mindenesetre a turbina idegengőzös üzembe helyezése és a reaktor, azaz a primerkör nyomáspróbája és cirkulááós mosatása ennek a három hónapnak a legfontosabb feladatai közé tartozott és tartozik. Erről kérdeztük Lőrinczi Attilát, az Ipari Minisztérium miniszteri biztosát, aki szervezi, irányítja és ellenőrzi Pakson a technológiai szerelövállalatok munkáját. — Kérem, értékelje a technológiai szerelő vállalatok munkáját. — A beruházási légkör, a kivitelező vállalatok dolgozóinak mentalitása sajátságos, eltér a gyári körülmények között dolgozó emberek munkahelyi légkörétől. A beruházás kollektíváit — ma már beszélhetünk erről is — az jellemzi, hogy a végső határidők teljesítése érdekében kialakult a kollektív szellem. Azt hiszem, nem kell különösképpen hangsúlyozni: az elmúlt években ez az atomerőmű területén sokrétű akadályok és problémák miatt nem tudott kialakulni. Az építkezés történetében mindig azzal a vállalattal volt a legtöbb gond, amelyik az adott munkafázis során éppen előtérbe került. Hiszen ez az építkezés eltér minden eddigi magyar építkezéstől. Ezt már sokszor leírták, sokszor emondtuk is, de nem biztos, hogy el is hitték ezt nekünk. — Tehát sok gond volt az első években az építőipari vállalatokkal, ugyanannyi gond van "ma, illetve volt tavaly és az idén a technológiai szerelő- vállalatokkal. Vegyük példának a legnagyobbat, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatot. Ök az atomerőmű lelkét jelentő pri- merköri rendszer technológiai szerelését végzik, és a turbina gépegységek szerelése is az ő feladatuk. Gyakorlatilag az atomerőmű ipar nálunk ismeretlen igarág volt. Szigorú műszaki követelményeket támasztott a megvalósításban részt vevő tervező, épitő, szerelő és a technológiai rendszereket ellenőrző műszaki szakemberekkel és hatóságokkal szemben. Ilyen irányú tapasztalatokkal még a szakemberek sem rendelkeztek. Szerelés közben derült ki, hogy növelni kell a megfelelő hegesztési gyakorlattal és minősítéssel rendelkezők számát. — A műszakiak számára is magasabb követelményeket „írt elő" az atomerőmű, ezért emelni kellett a szereléseket vezetők számát és szakmai megerősítésükre az évek során elég komoly intézkedéseket kellett hozni. Ugyanakkor a minőségi ellenőrzést is meg kellett valósítani, ehhez pedig komolyan felkészült radiológusokra volt szükség. Mindezek a gondok jelentkeztek a VEGYÉPSZER-nél, Lőrinczi Attila, az Ipari Minisztérium miniszteri biztosa az Április 4. Gépipari Műveknél és a VERTESZ-nél is, azaz minden technológiai szerelővállalatnál. — A turbina idegengőzös indítása után már megállapíthatjuk, hogy ezek a vállalatok megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Különösen augusztustól kezdődően lehetett érezni az akaratot a határidő teljesítésének végrehajtásában. Érezni lehetett, hogy az emberek nem ismernek fáradtságot, a vezetők tudtak azonnal reagálni minden felmerülő kérdésben. Ez tette lehetővé, hogy november 15-e helyett november 3-án megvalósulhatott a turbina idegengőzös indítása. Feltétlenül dicséri az első komolyabb üzembe helyezési feladat teljesítésénél az embereket az odaadó munka, amely sokszor a sormái munkaidőt is meghaladta. Úgy értékelem, hogy ezt a szemléletet át kell és ót lehet menteni a további üzembe helyezési munkák érdekében más területekre is. — Az Atomerőmű Építői című üzemi lapban azt nyilatkozta, hogy egyértelműen kudarc lenne, ha az idei tervek nem sikerülnének, Erről szeretnénk hallani pár szót. — Az idei tervekben két feladatot is kiemelten kezeltünk. Az egyes számú turbina idegengőzös indítását és a reaktor cirkulációs mosatását, nyomáspróbáját. Az elmúlt idő igazolta — az idegengőzös indítás teljesítésével —, hogy az atomerőműben a dolgozó kollektívák igenis képesek a feladatok határidőre történő teljesítésére. Természetesen a primerköri rendszerek magasabb minőségi követelménye miatt bonyolultabb feladat, mint a már elvégzett szekunderköri munkák. A reaktor nyomáspróbájához nagyobb összefogásra van szükség, mivel több vállalat tevékenysége szorosabban kapcsolódik egymáshoz. Az egyik feladat nem teljesítése maga után vonja a többi feladat csúszását is. A hátralévő időben a munkák vezénylését a Paksi Atomerőmű Vállalat üzembe helyező apparátusa vette át. Ök naponta — beleértve a hétvégéket is — ütemezik a rendszerek üzembe helyezését. Felhívják a figyelmet azokra a feladatokra, amelyekre nagyobb koncentráltságé munka szükséges. Továbbra is meggyőződésem, hogy a szekunderkörben megvalósult összefogás a primerköri munkáknál is oda vezet, hogy a tervezett decemberi cirkulációs mosatást és nyomáspróbát elvégezhetjük. — Az építkezésen mindenütt a 40 napos tervről beszélnek. Mit értsünk ezen? — Megkezdődött a visszaszámlálás, az év hátralévő időszakát figyelembe véve. Azt jelenti, hogy a munkák elvégzéséhez ennyi időre van szükség. Ez mindenkire nézve rendkívüli feladatot jelent, hiszen a koncentrált munkavégzés, több vállalat azonos területen végzendő munkája, nehezíti a feladatok ilyen átfutási idő melletti teljesítését. A lap megjelenésének idején már csak 34 nap az a 40 nap. Ennek azért is van különös jelentősége, mert az egyes számú blokk 1982 közepétől az ország energiamérlegében is figyelembe van véve és az indulás elmaradása komoly problémákat okozna. — Kevesebb szó esik napjainkban a további reaktorblokkok építéséről. Könnyebb lesz-e azokat beindítani, azaz megtanultunk-e atomerőművet építeni? — A második, harmadik, negyedik blokknál látszik a határidők jobb teljesítése, a műszaki problémák is rövidebb idő alatt oldódnak meg. Természetes, hogy mindenkor és minden országban a legnehezebb feladatot az első blokk építése jelenti. Ezért elmondhatom, hogy a további blokkok építésénél már megfelelő tapasztalattal rendelkező kollektívák végzik a munkát. Az atomerőművet megismerték, az ezzel kapcsolatos szakmai követelményeket, előírásokat elsajátították. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Az egyes blokknál az építőipari vállalatok már végeztek a munkával, csak a hiánypótlást végzik. Változóban a tejipar Az elmúlt öt évben negyedével nőtt Oi tej- és tejtermék- fogyasztás, a szarvasmarha. tenyésztés fejlesztésének programja nyomán. A tejipari üzemek a növekvő alapanyag-kínálatból zavartalan ellátást biztosítottak. ütemesen bővítették a termelést, folyamatosan módosították a termékek választékát is, és — amint az iparág fejlesztésének további tervei mutatják — a következő időszakban is ez jellemzi majd munkájukat. A Belkereskedelmi Minisztériummal egyeztették a bolti választék megoszlását. Az üzletek alapvetően eltérő mérete, rendeltetése és műszaki lehetőségei miatt természetesen nem lehetett szó arról, hogy az üzlethálózat minden pontján azonos összetételű áruválasztékot kínáljanak. A tejipar országosan jelenleg 125-féle terméket állít elő. Ebből több mint 100 áll a legnagyobb áruházak, nagyobb üzletközpontok rendelkezésére, attól függően, hogy mit rendel az üzletvezető. Mindenesetre ezekben az üzletekben kifogástalan az áruválaszték. Az eggyel alacsonyabb kategóriába tartozó kereskedelmi egységekbe - ezek szintén nagyobb üzletek — mintegy 80, az ezt követő kategóriákba pedig 60-, illetve 40-féle termék jut majd, szintén főként a megrendefé- sektől függően. A kisebb falusi vegyesbolti üzlettípus tej- és tejtermékválasztéka tizenötféle cikkből áll, ezekből alakul azután ki a tényleges kínálat. Lét nyeges pontja a megállapodásnak, hogy az üzemek, illetve a kereskedelmi egységek vezetői messzemenően figyelembe veszik a megrendeléseknél a helyi igényeket és fogyasztói szokásokat. A tejipar fejlesztési tervei alapján az ellátás színvonalának növelésére felkészülnek az úgynevezett savanyított tejtermékek gyártásának bővítésére. A jelenleginek kétszeresére bővítik o lágysajtgyártást. Változtatnak a por alakban forga. lomba hozott termékek választékán; 50 százalékkal kevesebb takarmánytejport készítenek és fokozzák a félkész és kész tápok, valamint a humáncélú tejporok szállítását. Óriás gép Visontán A Mátravidéki Szénbányák Vállalat Thorez bányaüzemében az elmúlt év februárja óta folynak a keleti II. számú bányamező nyitási munkálatai. Azóta — a tervezett ütemnek megfelelően — 11 millió köbméter meddőt távolítottak el erről a területről, s várhatóan 1982 első felében megkezdik az új vison- tai szénlelőhely kiaknázását. Az új szénlelőhely révén a közeli Gagarin Hőerőmű továbbra is folyamatosan kaphatja majd a fűtőanyagot. A meddőletakarító óriás gép, amelynek méreteiről fogalmat alkothatunk a tövében lévő, parányinak tűnő lánctalpas erőgép láttán A vállalkozás új formái A mezőgazdasági szakcsoport A SZAKCSOPORTOKAT mindeddig, elsősorban mint a legkezdetlegesebb szövetkezeti vállalkozást ismerték. A kisvállalatokról közelmúltban napvilágot látott kormányrendelet azonban bővítette a szakcsoportok profilját és a szakcsoportot szervező vállalkozások számát. A mezőgazdasági szakcsoport nagyobbrészt szövetkezet keretében működő, önkormányzattal és meghatározott gazdasági önállósággal rendelkező önálló elszámoló szervezet. Nem jogi személy, így az őt működtető gazdálkodó szervezet útján vesz részt a gazdasági folyamatokban. Tagjai általában másutt vannak alkalmazásban, vagy nyugdíjasok, akik a szakcsoportban jövedelemkiegészítés miatt dolgoznak. Munkájukat nem közös munkaszervezetben, hanem saját gazdaságukban folytatják. A szakcsoportok legfőbb vezető szervei a tagértekezlet, az intéző bizottság és az ellenőrző bizottság. A Minisztertanács első ízben 1972-ben rendelkezett a mező- gazdasági szakcsoportokról és szabályozta ezek működését. A most megjelent 27/1981. (IX. 5.) Mt. sz. rendelet tulajdonképpen a már korábban egyszer módosított rendeletet módosítja úgy, hogy a jól bevált rendelkezéseket változatlanul hagyja, s azokat kiegészíti új, a korábbinál szélesebb távlatokat nyitó szabályokkal. A több mint 2700 szakcsoport kb. 250 ezer tag,1 és ezek családtagjainak termelőtevékenységét fogja össze. Legtöbben nyúltenyésztéssel, kertészettel és méhészettel foglalkoznak. A szakcsoportok termeléséből származó közös értékesítés meghaladja az évi 4,5 milliárd forintot. TERMELÉSÜK — több mező- gazdasági termékből — meghatározza a kínálati viszonyokat, hiszen tőlük származik például a forgalomba kerülő méz csaknem száz százaléka, kb. 10 ezer tonna hízott liba, a házigalamb és a házinyúl többsége, több mint 250 ezer hízott sertés és nagy mennyiségű zöldség és gyümölcs is. Az új szabályozó bevezetésének két oka van: az egyik, hogy a szakcsoportforma erősen kötődik a mezőgazdasághoz, holott előnyei az ipari termelésben és a fogyasztási szférában is kihasználhatók. Indokolt volt, hogy ezt a formát kiterjesszék az iparra, főleg a lakossági szolgáltató ipar körére is. Ezt teremtette meg az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportokról szóló új, miniszter- tanácsi rendelet, amely csak szövetkezetek körében ad lehetőséget e szervezet működésére. A mezőgazdasági szakcsoportokra vonatkozó új szabályozást az indokolja, hony a korábbi rendelet alapkoncepciója és egyes szabályai akadályozták a szélesebb körű kibontakozást. Az új rendelet lehetővé teszi, hogy mezőgazdasági szakcsoportot az áfészeken és a mezőgazdasági szövetkezeteken kívül állami gazdaságok, állami erdőgazdaságok és a mezőgazdasági jövedelemszabályozás rendszerébe tartozó gazdasági társulások is működtethetnek. ENNEK a rendelkezésnek nemcsak az a célja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek (szövetkezetek és vállalatok) rendszerét közelítse egymáshoz, hanem az is, hogy a feldolgozással foglalkozó üzemekhez közelebb kerüljenek a kistermelők. Például a borfeldolgozó társulás és a szőlőtermelő szakcsoport közé ne ékelődjön be az áfész vagy a termelőszövetkezet. Az új rendelkezések korszerűsítették a szakcsoport tevékenységi körére vonatkozó rendelkezéseket is; ennek alapján a szakcsoport folytathat mező- gazdasági termelést, erdőgazdálkodást, elsődleges fafeldolgozást: továbbá mezőgazdasági üzemek és kistermelők mezőgazdasági szükségleteit szolgáló anyagok, eszközök beszerzését, előállítását, felújítását, karbantartását végezheti. Ezenkívül a mezőgazdasági termékek, termények feldolgozásához kapcsolódó tevékenységként építőipari anyagok előállítását, felszíni kitermelését, a gazdaság és a tagok részére építőipari tevékenységet, parképítő és egyéb szolgáltató tevékenységet végezhet. Ez a tevékenységi kör — főleg a lakossági és mezőgazda- sági szolgáltatásokban — a szakcsoportoknak a korábbiaknál jóval nagyobb lehetőséget teremt. KEVÉSBÉ LÁTVÁNYOS, de igen jelentős a tulajdonviszonyokat rendező új megoldás. Míg a korábbi rendelkezés megszabta, hogy hogyan alakuljon a szakcsoport tevékenységéből származó anyagi javak tulajdonjogi helyzete, addig az új jogszabály a vagyonelszámolás módját is az üzem és a szakcsoport megállapodására bízza. Nem kell attól tartani, hogy a szabad megállapodás kárt okoz a közös naqyüzemi, vagy az állami tulajdonnak; ezt ugyanis a társadalmi tulajdonvédelmet szolgáló szabályok megnyugtató módon kizárják. B. P.
