Tolna Megyei Népújság, 1981. november (31. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

2 Képújság 1981. november 1. k0pofitifálmtí Hétfő: Dél-afrikai támadás Angola déli része ellen. — A francia parlament megszavazta az államosítási törvényt. — Asszad szíriai államfő látogatása Bulgáriában. Kedd: Madridban folytatódik az európai biztonsági és együtt­működési találkozó. — Ali Abdullah Szaleh észak-jemeni állam­fővel tárgyalt Moszkvában Leonyid Brezsnyev. — A beteg finn elnök, Kekkonen nyugalomba vonult. Szerda: A LEMP Központi Bizottságának ötödik plénuma megerősítette funkciójában Jaruzelski .hadseregtábornokot. — Lengyelországban a Szolidaritás egyórás figyelmeztető sztráj­kot szervezett. — A washingtoni szenátus 52:48 arányban en­gedélyezte az amerikai—szaúd-arábiai AWACS-üzíetet. — A spanyol parlament elutasította a baloldali pártok javaslatát, népszavazásra a NATO-hoz való csatlakozás kérdésében. Csütörtök: Lázár György miniszterelnök befejezte NSZK-beli hivatalos látogatását. — Az OPEC genfi értekezletén 1982-ig befagyasztották az olaj árát. — Hosszéin Musszavi lett Irán új miniszterelnöke. Péntek: Varsóban összeült a szejm, hogy megtárgyalja a sztrájkellenes törvényt. — Befejeződtek a román—nyugatnémet államfői tárgyalások. — Arafat kedvezően nyilatkozott a szaúd- arábiai közel-keleti rendezési tervről. Szombat: A Szolidaritás felszólította a helyi szervezeteit, fe­jezzék be a vadsztrájkokat. — Az észak-jemeni államfő Algé­riából Damaszkuszba érkezett. — A csádi elnök a líbiai csa­patok távozását követeli. A hét 3 kérdése 1. Mit lehet várni a madridi találkozótól, ahol 35 ország küldöttei ismét munkához láttak? A madridi kongresszusi palotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony előtt! — az értekezlet záródokumentumát. Az tulajdonképpen 80 százalékban el is készült, amint erre lljicsov, a szovjet de­legáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a leg­fontosabb kérdésekben hiányzik még a sokat emlegetett „con­sensus", azaz minden résztvevő egyetértése. Ezek a fő problé­mák: az európai leszerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hivatott konferencia ügye, továbbá az úgyneve­zett bizalomépítő intézkedések kérdése. Lázár György miniszterelnök a héten hivatalos látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban. Vendéglátója, Helmut Schmidt kancellár társaságában. i A rendkívül lassú előrehaladás ellenére, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra, hiszen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat meg­őrzésére, illetve továbbvitelére. A résztvevők többsége igényli az enyhülést Európában, ezért is lehetett elérni egyes terüle­teken legalábbis előzetes konkrét megállapodásokat. (Kötele­zettséget vállalni a terrorizmus elleni közös fellépésre, meg­egyezés a gazdasági együttműködés terén hozandó intézkedé­sekről, az információ és az emberi kapcsolatok előmozdítását célzó döntésekről, stb.) Az elmúlt év novemberében elkezdődött madridi tanácskozás máris sokkal hosszabb időt vett igénybe, mint a korábbi ha­sonló összejövetel annak idején Belgrádban. A nemzetközi helyzet feszültté válása is tükröződik a madridi vitákban. Eddig az előrehaladást főleg az amerikai küldöttség magatartása akadályozta. Sokáig elzárkóztak attól is, hogy a korábban gyak­ran hasznosnak bizonyult közvetlen szovjet—amerikai egyezte­téssel próbálják áthidalni az ellentéteket. Mindenesetre most sor került egy megbeszélésre lljicsov és Max Kampelman nagy­követ, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője között. 2. Hogyan alakult a lengyelországi helyzet a héten a párt- plénum, a sztrájkok és a szejm ülése után? A lengyelországi erőpróbában a szocializmus és a nép igazi érdekeit szolgálták az olyan események, mint a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. plénuma és a parlament, a szejm ülése, viszont továbbra is csak mélyítették a válságot az úgynevezett vadsztrájkok éppúgy, mint a szerda délben a Szolidaritás szakszervezet által meghirdetett egyórás figyel­meztető sztrájk. Egy stockholmi megmozdulás résztvevői. Nyugat-Európában egyre erősödő hatása van a fegyverkezésellenes, háborúelle­nes mozgalmaknak. Számos országban rendeztek nagyszabású tüntetéseket, felvonulásokat. Teljesen jogos a lengyel pártnak és kormánynak az a meg­állapítása, hogy a „sztrájkterror" lehetetlenné teszi az ország súlyos válságából a kibontakozást. Ezért nyúlt hozzá a szejm, a parlament a sztrájkjog kérdéséhez. A szerdai, úgynevezett fi­gyelmeztető sztrájk ugyan nem volt teljes, a varsói jelentések jelezték, hogy mind több lengyel dolgozó döbben rá: a sztráj­kokkal csak a népgazdaságnak, végsősoron saját magának okoz jóvátehetetlen kárt. Viszont a Szolidaritás központi veze­tőségének egyes, mérsékeltebb elemeivel szemben a szélsősé­gesek újabb térhódítása éppúgy megfigyelhető, mint az is, hogy vidéken itt és ott szocialistaellenes elemek a Szolidaritás központjának utasításait sem veszik figyelembe, és vadsztrájko­kat szerveznek. A Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány vezetése Jaru­zelski hadseregtábornok kezében összpontosul. A párt első titkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter az 5. plénum által funkcióiban megerősítve folytatja a küzdelem irányítását azért, hogy — idézzük — „Lengyelország végre normális, stabil ország legyen”. A pártplénumon nagy hangsúlyt kapott a meg­állapítás, hogy a lakosság ellátása politikai kérdés, megoldá­sára mindenekelőtt társadalmi-politikai téren kell erőfeszítése­ket tenni. Jeruzelski rámutatott arra, hogy a lengyel nép ismét nagy segtíséget kap a Szovjetuniótól, amely például ebben a negyedévben további 30 ezer tonna húst szállít Lengyelország­ba. 3. Mit jelent az OPEC döntése az olajárak egységesítéséről és befagyasztásáról? Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nem egyszer próbálkozott az olajárak egységesítésével. Több­ször vitáztak tagállamai arról is, hogy tovább emeíjék-e az ára­kat, vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztá­sukban? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó olajért Szaúd- Arábia, a legnagyobb olajszállító, és hallani sem akart az olaj­ár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerette volna értékesíteni olaját, s még további áremelést is kívánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csök­kent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fekete arannyal". A tényleges árat még a drága olajukkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonyabban kellett, hogy meg­állapítsák. S most Genfben az OPEC 13 tagállama megegye­zett: Szaúd-Arábia 32-ről 34-re emeli a maga olajának az árát, a minőségi felárral számított olaj maximális ára pedig a többieknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árak 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világ­piac előtt". Nagy visszhangot keltett a venezuelai olajminisz­ternek az a kijelentése is, hogy „a múlté már az olajár örökös emelésének lehetősége". A hírmagyarázók nagy része össze­függést keres Szaúd-Arábia olajáremelése és az amerikai dol­lár értékének csökkenése között, illetve még arra is figyelmez­tet, hogy az AWACS-üzlettel egy időben jött létre az OPEC- döntés, amelyben Szaúd-Arábiának meghatározó szerepe volt... Azt a 8 és fél milliárd dollárt, amit az amerikai fegyverekért fizet Szaúd-Arábia, részben az olajár emeléséből is tudja elő­teremteni. Persze, ez a „valamit valamiért" csak az amerikai— szaúd-arábiai viszonylatban jelentkezik. A tőkés országok közül azok, amelyek a drágábban szállító arab vagy afrikai államok­tól vásároltak olajat, most fellélegezhetnek, kevesebbért kap­ják az értékes energiahordozót. És, ami szintén fontos dolog: 1982 végéig tervezhetnek már! PÁLFY JÓZSEF A Spanyol Szocialista Párt kongresszusán ismét Felipe Gonzá- lezt választották meg főtitkárrá. Hazánkba érkezik Ali Nasszer Mohamed IKódár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Ta­nács elnökének meghívására november 2-án, hétfőn párt- és állami küldöttség élén hivata­los, baráti látogatásra hazánk­ba érkezik AH Nasszer Moha­med, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság Legfel­sőbb Népi Tanácsa elnökségé­nek elnöke, miniszterelnök. * Afí Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt főtitká­ra, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, miniszterelnök 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban, Dél-Jemenben, a 3. kormányzóság keleti járásában. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959- ben magasabb képesítést szer­zett. Általános iskolai tanító­ként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Te­vékenységéért az angol meg­szállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegy­veres harc irányítására létreho­zott nemzeti front tagja, 1964 végén a kiképző front parancs­noka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a nemzeti front katonai irodá­jának tagjává választották. A függetlenség kivívása után fon­tos tisztségeket töltött be. 1971-ben a legfelsőbb népi tanács az elnöki tanács tagjá­vá és miniszterelnökké válasz­totta, s megerősítette honvédel­mi miniszteri tisztségében. 1974- ben oktatásügyi miniszterré is kinevezték. Az 1977-ben végre­hajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26.-i puccs­kísérlet leverése után az elnöki tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberé­ig töltötte be. Akkor megválasz­tották a legfelsőbb népi tanács elnöksége elnökének, Abdul Fa­tah Iszmailnak a helyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állam­biztonsági bizottság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20.-i ülése a párt főtitká­rává választotta. 1980. április 26-án a legfel­sőbb népi tanács elnökségének elnökévé választották Ali Nasz- szer Mohamedet. A magyar parlamenti küldöttség hazaérkezett Jugoszláviából Szombaton délután Belgrád- ból hazaérkezett Budapestre a Magyar 'Népköztársaság or­szággyűlésének küldöttsége, amely Apró Antal elnök vezeté­sével hivatalos, baráti látoga­tást tett Jugoszláviában. A de­legációt a Keleti pályaudvaron Péter János, az országgyűlés a'l- el nőké fogadta. Jelen volt Mi­lan Veres, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövete. Apró Antal a megérkezés után nyilatkozatában értékelte a szomszéd országban tett láto­gatás programját és összegezte a törvényhozó testületi küldött­ség hivatalos tárgyalásainak eredményeit: — Delegációnk — mondta a parlament elnöke — öt napot töltött a szomszédos, baráti Ju. goszláviában, az ottani szövet­ségi nemzetgyűlés elnökségé­nek meghívására. Programunk rendkívül tartalmas volt, s min­denütt meleg, bensőséges fo­gadtatásban részesültünk. Át­fogó, az országaink kapcsoló,- tolt előrevivő, igen hasznos és értékes megbeszéléseket foly­tattunk Dragoszlav Markovics- csdl, a szövetségi nemzetgyűlés elnökével, a szövetségi képvise­lők egy csoportjával és a leg­magasabb szintű állami és pártvezetőkkel: Szergej Kraíj- gerral, az államelnökség elnö­kével, Alékszandar Grlicskov- val, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének tagjával, Vesze­ti n Gyuranoviccsal, a szövetsé­gi kormány elnökével, Dobrivo- je Vidiccsel, o Szerb Köztársa­sági Elnökség elnökével, Jakov BlaszenoViccsaJ, a Horvát Köz- társasági Elnökség elnökével, Radovan Vlajkoviccsal, a vaj­dasági tartományi elnökség el­nökével is. — Belgrádban a szerb köz- társasági képviselőiháznak Jszo Nyegovan elnök vezette dele­gációval, kétnapos vidéki utunk során pedig Zágrábban a hor­vát köztársasági képviselőház­nak Jure Bilics elnök, majd Új­vidéken a vajdasági tartományi képviselőháznak Molnár Vilmos elnök vezette küldöttségével ke­rült sor igen szívélyes, nyílt lég­körű véleménycserékre, főként a kétoldalú kapcsolatainkat érin­tő, vagyis Magyarország és Ju­goszlávia, ennék keretében pe­dig hazánk és az említett köz­társaságok, illetve a vajdaság közötti együttműködés további fejlesztésének időszerű témái­ról. — Találkozóinkon és tárgyalá­sainkon egyetértettünk abban, hogy országaink politikai kap­csolatai jók, ami elsősorban pártjaink, a pártok vezetői és kölcsönös együttműködési szán­dékunk eredménye. Kapcsolata­ink szilárd, tartós alapjait a Tito és Kádár elvtárs találkozó­in elfogadott közös dokumen­tumok rögzítik. — Küldöttségünk hazaiindu'lá- sa előtt Belgrádiban felkerestük a Joszip Broz Tito emlékközpon­tot, ahol leróttuk kegyeletünket és virágcsokrot helyeztünk el a jugoszláv és a nemzetközi kom­munista -mozgalom kimagasló személyiségének sírján — mond­ta befejezésül Apró Antal. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Algéria nemzeti ün­nepe alkalmából táviratban üd­vözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács el­nöke Mohamed Benáhmed Ab- delghani miniszterelnöknek, Pú­ja Frigyes külügyminiszter Mo­hamed Seddik Benjahja külügy­miniszternek küldött táviratában fejezte ki jókívánságait. * A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton ha­zánkba érkezett a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Jósé Cuello, a párt po­litikai bizottságának tagja ve­zet. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője fogadta. Október 25-től 31-ig a SZOT meghívására hazánkban tar­tózkodott a Svájci Szakszerve­zeti Szövetség küldöttsége, Helga Kohler alelnök vezeté­sével. A küldöttséget fogadta Jakab Sándor, a SZOT főtitkár- helyettese. A delegáció szom­baton elutazott hazánkból. DREZDA Ifjúsági béketanácskozás kezdődött szombaton Drezdá­ban, a II. európai ifjúsági le­szerelési akciónapok záróren­dezvényeként. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Szabad Német Ifjúság (FDJ) által szervezett eszmecserén ta­lálkoztak a Budapestről, s a Koppenhágából útnak indult — s több országon áthaladó — békebuszok utasai. A tanácskozáson Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára adott tájékoztatót a világszervezet ál­tal kezdeményeket központi rendezvényekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom