Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
U KÉPÚJSÁG 1981. október 11. Saját feleséggel A városi tűzoltóság már ötödször vonult ki, majd vissza. Miniden alkalommal kiderült, hogy csak a hír terjed futótűzként a térségiben. A hír pedig arról szólt, hogy a hét végén felavatják a Létesítményt Minden ekörül forgott, •kivált mivel illetékes helyeken a inagy eseményre forgatókönyv is készül. A program felelős gazdáit külön is jóleső érzéssel töltötte el, hogy a szalag átvágására szóló felkérést elfogadta Vinkó Ivó, a város hajdani szülöttje, o nagyvállalat mai igazgatóhelyettese. Az ünnepi esemény lebonyolítandó, kezdettől csak az ő neve forgott szóban. Hiszen az előkészítő bizottságba beválasztott könyvelőnő, történetesen a nagy ember egykori felesége, oly meggyőzően hangoztatta: - Átvágásban messzi földön nem találni párját. - És ugye, az asszony, aki lányukat egyedül felnevelte: ezt csak tudhatta ... A forgatókönyvben külön program célozta, hogy Vinkó Ivó minden perce kellemes legyen. Ujja'iról méretet venni például külön szakember utazott a fővárosba, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy az oly szeretettel és tisztelettel várt vendég kisebb vagy nagyobb ollót tud hordani annál, mint amekkorát az Ásó-Kapa Művek helyi üzemének brigádja ez' alkalomra külön vállalásban elkészített. Az átvágandó szalagot rendhagyó módon a személyiség kedvenc futballcsapatának színeivel ékítették, miközben a halászati szövetkezet által felkért könnyűbúvárok már egy hete javában trenírozták a legértelmesebb gilisztát, hogyan kell ellenállhatatlan csípőmozdulattal odapattanni a járási bajnok súlyú harcsa szája elé. Magát a halüt ezalatt természetesen távol tartották az eseményektől, nehogy az véletlenül idő előtt ráharapjon megtisztelő megbízatására. Az egyéb programok sorában külön passzust szenteltek a helyi bonbélymester ötletének, amelynek fedőneve „faló” volt. A titulus személyesen a férfifaló Bárházy Jucikét takarta, aki másodállásban énekesnőként üzemelt a lokálpatrióták kedvenc találkozóhelyén, a legjobb és egyszersmind egyetlen lokálban. (Arról, hogy Juci'kának főállása is tett volna, nemigen tudott senki.) A műsor után neki kellet mintegy spontán odatéved- nie a nagy ember asztalához, aki a tervek szerint barátságosan elbeszélget vele, majd — ugyancsak az előzetes koncepció értelmében - szó szót követ köztük. A többi jószerével magánügy, hiszen, ahogy a tradicionális helyi szólás tartja': híres ember nem vén ember. És elkövetkezett a jeles nap, és hála a minden részletre kiterjedő forgatókönyvnek, az avatás is zökkenőmentesen lezajlott. Az egyéb programok tetőpontján Jucika bizalmasan a díszvendég fülébe rebegte: — sokat hallottam ám magáról! — Hát igen, mi híres emberek szüntelen reflektorfényben állunk - szerénykedett amaz. — Bocsánat, én egyszerű dalnoklány vagyok, ezt nem tudhatom - susogta vissza a hölgy. - Nekem a lánya mesélt sokat magáról, aki osztálytársam volt a gimnáziumiban, S az előzetes elképzelések e pillanatban felborultak. Tudniillik szó szót nem követett. RAC T. JANOS Már szinte elfelejtettem Mindig Alajost, közismert és kitűnő barátomat. A napokban újra felkeresett világmegváltó javaslatával: — Új társadalmi mozgalmat szeretnék indítani. Az lenne a cime: „Üdüljön a saját feleségével is!" Nem kellett kérdezni, már magyarázta is a lényegét. Korábbi üdüléseinek felelevenítésével kezdte: — Tudod, hogy az elmúlt években igen sokszor üdültem egyedül. Úgy hozta a sors, hogy egyszemélyes beutalót kaptam, mert a feleségem nem ért rá, aztán valahogy ez szokássá vált. Azt is tudod, nem vagyok nőcsábász hajlamú, de nehéz ellenállni az üdülőkben, ha ott van másnak a felesége, vagy másoknak a feleségei veszik körül az embert, s közülük sétapartner kínálkozik. Nehéz ellenállni, ha moziba lehet kisérni őket, ha másnak a feleségével le lehet ülni egy kávéra, egy konyakra, fél cseresznyére. Persze, ez némi fáradsággal is jár. Kora reggel frissen borotválkozva, nagy sétákat tesz az ember, ilyenkor az üdülő körül, hogy a partner, a más, ismeretlen férfi felesége lássa az ablakból, milyen stramm, katonás természetű ember is vagyok. Fárasztók a séták a meredek erdei ösvényeken, különösen, ha az isiász kínozza az ember derekát, csikorognak az ízületei, bántja a köszvény, de a partner azt hiheti, hogy a kísérő férfiú szavait valami belső hevület fűti, és az elragadtatástól liheg, holott csak kifulladt, s nem azért áll meg lépten-nyomon, hogy szavainak nagyobb nyomatékül adjon, hanem, hogy kifújja magát, levegőhöz jusson. Gavalléros magatartás kell ilyenkor, kávé, konyak, édesség, valami soha komolyan nem vett elméleti fele-fele alapon, virágszedés ürügyén sok kemény hegymászás, ebéd utáni szundikálás helyett bájcsevegés, alig palástolt ásításokkal, melldöngető részvétel az üdülői spartakiádon és a kollektív kocogásban, izomláz, reuma. Algopyrin, szódabikarbóna és egyéb gyógyszerek szedése titokban. Mindig Alajos itt megállt az elbeszélésben. Lehet, hogy hatásszünetet tartott, lehet, hogy kifulladt. Majd folytatta: — Most a sors és a szakszervezet szeszélyéből közös beutalót kaptam a feleségemmel Nekeresdhegyre. Hát ez egészen más. Reggel kései kelés. Reggelizés borotválatla- nul, utána kényelmes tisztálkodás, rövid séta kettesben az üdülő közvetlen környékén. Délelőtt csendes beszélgetés a társalgóban nyugdíjas házaspárokkal az unokák kópésá- gairól, fényképmutogatással. Ebédnél a feleség kikészíti a gyógyszereket, a büfében asztalhoz hozza a feketét. Majd utána kis szundikálást javasol. Vacsora után közös tévénézés, majd jó éjszakát mindenkinek, gyógyszerek bevétele és békés alvás. Másnap kezdődik minden elölről. Teljes pihenés. Két hét után a pihenéstől fáradtan tér haza az ember. Hát igy megy el ez a másfajta üdülés, és ez nem rossz. Ezért jutott eszembe a régi reklám, amit korábban, vagy talán most is'a cigarettás dobozokra nyomtqk azon az intelmen kívül, hogy káros az egészségre, nevezetesen az, hogy szívjon időnként másfajtát is. S ezért akarom elindítani a mozgalmat: „Üdüljön időnként a saját feleségével is!" Újra kis szünetet tartott, majd elgondolkodva folytatta: — Egy-két probléma azért adódik ezzel a mozgalommal. Például a feleségem azt kérdezte, hogy korábban miért éreztem olyan jól magam mindig, amikor szerinte az egész meglehetősen unalmasnak tűnik. A másik gond meg, hogy ha az ember igy felhasználja az üdülési lehetőségét, honnan és hogyan szerezhet egy újabb beutalót, hogy egy kicsit egyedül pihenhessen?... BENEDEK MIKLÓS SZUBJEKTÍV BEVEZETÉS: az újságíró némi öngánmyal kénytelen beismerni, hogy a szakmájában eltöltött évek úgy látszik elkényeztették egy kevéssé. Megszokta, hogy nagyobb üzemekben 'járva majdnem mindig akad valaki, aki szívesen csatlakozik hozzá és nem hivatkozik arra, hogy a felvilágosításokkal eltöltött idő tulajdonképpen a termelésből is kiesik. Ezzel persze senki nem akar utólag hálátlan lenni a ki tudja hány informátornak, de azért nem árt emlékeztetni rá, hogy ez nincs mindenhol így. TÉNYLEGES BEVEZETÉS: Dunaföldváron, a Duna utca 6- ban lévő nagyon szép, szuteré- nos családi házba nem könnyű bejutni. A kerítés átmászását már csak azért sem érdemes megkockázatni, mert az bástyá- nyi magas, legalább három méteres. Csöngetésre nagysokára tárul a kapu, a fogadtatás barátságosan elutasító. Akit ide beengednek, az hajnaltól késő délutánig folyó, változatos, nehéz, az egészségre ugyan ártalmas, de szép munkában okoz törtést. Itt nagyon komolyan veszik a munkát, és amikor nem kis rábeszélésre végül kötélnek állnak, percek alatt kiderül, hogy legalább ennyire szeretnek is dolgozni. Az alkalmatlankodó, akit mindehhez még a legcsekélyebb vásárlási szándék se vezet, egyre büszkébb arra, hogy egyáltalán beengedték. A DINASZTIA: Veils József kékfestő mester itteni működéséről 1836-ból származik az első írásos adat Azóta a család tagjai egymásnak adták a szakmát. Van közöttük jogászdoktor is, aki felszabadult kékfestő, jelenleg pedig özv. Vadász 1st•; •*. ! Mángorlás a régi géppel Reggelizőasztal térítőjének mintája a XIX. századból Gál Gyula tervezése vánné Velis Mária vezeti a céget. Veje, Gál Gyula gépész- mérnök, szintén ősi kékfestő csatád sarja. Dédapjának Besztercebányán volt műhelye, nagyapja Monorra került, apja és őmaga is szintén ott inaskodott. Később kiderül, hogy a színtartó világos kékfestést édesapja honosította meg Magyarországon. Hazánk határai közt ma 17-18 kékfestő kisiparos működik. A legrégibb, nagy nevű dinasztia' a Veliséké. A 145 éve 'Dunaföldváron működő kékfestőműhely velük befejezi működését, utánpótlás — sajnos — nincs. A KÉKFESTÉS: a hollandoknak köszönheti európai elterjedését, akik az indigócserje termését Bengáliából Európába hozták. Ezenkívül persze annak, hogy az így festett anyag fénynek, mosószernek ellenáll, védi a szövetet, a rányomott — szinte elképzelhetetlen gazdagságú — minták szinte minden korosztály számára ízléses viseletté teszik. Gál mérnök még emlékszik arra, hogy apja mozsárban törte az „igazi” indigót. A múlt század végén Baeyer Adolf német mérnök kutatásai jóvoltából ezt felváltotta a szintetikus indigó. A szakma azóta átesett néhány változáson, gépesíteni is megpróbálták, elparentólni még sokkal inkább. Aki nagyüzemi módszereinek múltja iránt érdeklődik, az legjobban teszi, ha Pápára zarándokol. Ott az egyetlen hazai kékfestőmúzeum, a kollégiummal majdnem átellenben. A DUNA UTCÁBAN: a szép lakóházhoz régi épület, ahhoz emeletes szín csatlakozik. Ez . kisüzem. Termékeit az ősi hagyományok szerint készített díszítésén sátorban Vel'isék vásározva (is) értékesítik. A Duma közel van, ami régen a munka nélkülözhetetlen feltétele volt. Amikor a tv egy alkalommal 50 perces, külföldre eladott, filmet készített Velisékmél, a régi módszereket is felelevenítették. A mostaniakról képekben igyek. szünk beszámolni. Az egyes munkafolyamatok - ahogyan azt a szakmája szépségeinek ecsetelése közben egyre inkább felengedő Gál Gyula sorolta — tömören a következők: Szárít az őszi napfény 1, a fehér, gyári anyag enzimes áztatása,, a keményítő eltávolításai 2. lúgos 'kifőzés; 3. mosás; 4. szárítás; 5. mintázás; 6. savazás, a lúg közömbösítése; 7. öblítés; 8, szárítás; 9. faggyús keményítős; 10. kétszeri szárítás; 11. söprűvel történő belöcsolás; 12. mángorlás. A hideg és meleg festési eljárások közül előbbi az ősibb, utóbbival világosabb árnyalatokat lehet elérni. A szárítás mindig az időjárás függvénye, napon történik. Itt nem lehet szalag- szérűén termelni, minden a hozzáértésen, a munkafolyamatok okos megválasztásán múlik. A MINTÁZÁS ragadja meg legjobban a látogatót- Van sarokvirág, kamtli (= szél), klö- zépvirág és sok-sok száz motívum. Ősi és imodern ötvözhető, Gól Gyula maga is nagyon sokat tervezett. Ez már művészet a javából, finom kéz kell hozzá. Domonkos Ottónak: A magyarországi kékfestés című, idén megjelent testes kötetében sok Velis—Gál-minta található. És soknál »em jelölték meg a forrást... A mintázás természe- lesen kézzet történik. Más munkafolyamatokat persze már modernizáltak, a mángorlót például napjainkban nem ,ló húzza, villanymotor működteti. A 3 méter mély „kipák”, csávázó kutak épp olyanok, mint a kékfestés kezdeteikor. VESZÉLYES MESTERSÉG: előfordult már, hogy egy ilyen ki- póba Pásztón beleesett a mester és ott is fulladt. Egy másik ugyanilyen alkalommal „csak” ivott belőle és elpusztult. A kékfestő mérgező vegyi anyagokkal dolgozik. A szintetikus indigó úgy készül, hogy naftalint erős kénsawal, higany jelenlétében ftalsawá oxidálnak. Ebből ftaíimid készül, amihez klórt és nátronlúgot adnak hogy antranilsavat nyerjenek. Ez klór- ecetsav hozzáadásával fenilgli- cinortokarbonáttá alakul át, amihez maró nótronlúgot tesznek és hevítve létrejön a végtermék: — a szintetikus indigó. A kékfestőknek baleset-, vagy egyéb biztosításuk nincs. A TERMÉKEK iránt szinte kifogyhatatlan és állandóan újra éledő az érdeklődés. Legnagyobb hagyománya falun van, Dunaföldváron nemzedékek öltöznek Vel'isék termékeibe. Városion is népszerű, bár a kelleténél talán kevésbé ismert. Az a tapasztalat, hogy a Balatonra érkező német vendégek általában többet tudnak a kékfestésről és jobban is méltányoi- ják az árut, mint a magyarok. Megérzik benne a művészetet és ebben igazuk is van. ORDAS IVAN Fotó: G
