Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-09 / 237. szám
1981. október 9. Képújság 5 A IK a§*I jogviszony, mely a főbérlő és albérlő, vagy a főICL ™ bérlők és albérlők között jön létre többnyire szóbeli megállapodás alapján, meghatározott, vagy meghatározatlan időre. Az albérletre vonatkozó jogszabályok adottak. Betartásuk ellenőr. zése, a jogtalan haszonszerzési törekvések megakadályozása kivihetet lennek látszik, amíg nagyobb a kereslet az albérletek iránt, mint a ki nálat... „A megélhetésért csinálom...” Az a-l'bérletkínálatnak, éppúgy, mint a keresletnek, két formája a leggyakoribb: a személyes — barátok, ismerősök által való - „ismeretterjesztés”, valamint a. hirdetés. Az elsőre legnagyobb igyekezetünk ellenére se sikerült adatokat szereznünk, még becsléssel sem. A Tolna megyei Népújságban megjelent és a megyeszékhely MAHIR-hirdétő- tábláin elhelyezett, zömmel szekszárdi albérleti kínálatról a Magyar Hirdető- Tolna megyei k i re n d e I ts ég én érdeklődtünk. Eszerint: 1981 áprilisától ez idáig hozzávetőleg 400 albérletet hirdettek. A hirdetést feladóknak mintegy a fele volt az ismétlődően megjelenő és hirdető főbérlők száma. * Kétszer csengetek a szekszárdi családi ház kapuján. Percekig hiába várok, már menni készülnék, amikor kitárul a kapu. — Mit óhajt? - kérdezi a jólápolt, idős hölgy. — Albérlet ügyében járok — mondom. — Néhány napja már jöttek lakók — s készül becsukni a kaput. (Bemutatkozom, majd elmondom jövetelem célját. A hölgy komorabb lesz. — Nem nyilatkozom! Győzködni kezdünk. Ő -eleve feltételezi, hogy rosszat akarok írni. Erre mondom: szeretném megtudni és megérteni, hogy miért tart albérlőket? A hölgy megenyhül, kitárja a kaput. A folyosó -csip kefe rítős asztalánál kínál hellyel. Nézem az udvart és a házat. Ahogy mondtuk a honvédségnél: rend, fegyelem és tisztaság mindenütt. Gondosan gyomlált kert, virágok a>z ágyúsokban. Az egész házon, az „albérleti szárnyon” is látható a friss kőművesmunka. — Három szobát adok ki - mondja a hölgy, miután megnézi az igazolványomat, mert mint mondja, mostanság „oly sok becstelenség történik". Azt is közli, hogy szimpatikus vagyok neki, de azért mégis... — A három szobából egyet bérel egy „Hol légyen szállásunk?” Kardos Lászlóné hétfőnként cseréli a szekszárdi Garay téri MAHIR-hirdetőtábla hirdetéseit hivatal, havi kétezerért. Az ösz- szeget a hivatal állapította meg. A másik kettőben férfiak vannak. Kette n-ketten, mindegyik szobában.- A tarifa?- Hatszáz forint személyenként. A villanyt, a vizet nem ők, hanem én fizetem. Mindenkire. Bútoraimat használják, és magam is takarítok rájuk. Magnóz- hanta-k, ha úgy tartja kedvük, de nőt nem tűrök meg! (Megtudom, 'hogy a lakók rendelkezésére áll egy külön vécé és ha télen fűtenek, akkor az olajról nekik kell gondoskodniuk. A hölgy albérlő-élményeiről beszél. Kellemes és kellemetlen momentumokat idéz. Közben kétszer is könnyekre fakad.- Fiatalember, én kész idegroncs vagyok! Egyedül étek a házamban. Bármi történhet velem ...- Akkor miért tart lakókat?- Megélhetésemért. Kevés a nyugdíjam. Én nem istállót adok ki, hanem lakást. Igaz, hogy nem túl igényes embereknek vaJó szo(bákat. Hiszek neki, ám a szobákat sajnos nem láthattam . .. Párbeszéd helyett monológ — Albérlet? Én se tudok rá mást mondani, mint azt, hogy szükséges rossz. Van-e rosz- szabb? Ha nincs albérlet, az rosszabb, kivált azoknak, akiket munkahely köt teszem azt Szekszárdihoz, Bonyhádhoz, más nagyobb településünkhöz, és nincs módjuk a bejárásra. Ideális albérlet? Én már öt év óta cserélgetem az elfogadhatót még elfogadhatóbbra. Az alaphelyzet nem változik: kiszolgáltatottnak érzem magamat. Úgy is mondhatnám, hogy jogaiban kiskorúsított állampolgárnak. Ami „jogfosztott- ság” ráadásul még sokba is kerül. Ezerkétszázat fizetek, és minden vonatkozásban lábujjhegyen kell járnom. Nem cifrázom; aki albérlő, tudja mit jelent idegen emberek életének függvényében élni. Én sehonnan se költöztem el haraggal, a véleményemen azonban ez mit sem változtat. Laktam többek között egy, két és félszobás öröklakás úgynevezett félszobájában — szerencsére egyedül. A tulajdonos Szek- szárd környékén él és nem is akar egyelőre beköltözni, öten laktunk itt. Két házaspár, meg én. A tulaj a legképtelenebb időpontokban jelent meg, ellenőrizni, hogy takarítjuk-e a saját bérleményünket, meg a közösen használt helyiségeket, és volt mit hallgatni, ha történetesen valami rendetlenségre bukkant. Közel négyezer forintot kasszírozott be tőlünk, annak szüntelen hangoztatásával, örüljünk, hogy nála lakhatunk, és „csak ennyiért”. Tudja, mit? Itt abbahagyom. Nem szeretném, ha a főbérlőm esetleg fölismerne a szófűzésről. Igaz, a föltétlenül szükségesnél többet nem érintkezünk. De hátha mégis rám ismer... Az oldalt készítették; Dómba! István, Horváth Mária, Kapfinger András, László Ibolya, Magyarszéki Endre, Ordas Iván, Szűcs László János, Vitaszek Zoltán. Kinél laksz... Kik? Hol? Hányán? Ez az, amit nem lehet tudni, bár talán még a címben szereplő első kérdésre valamelyest válaszolhatunk. Természetesen azok laknak albérletben, vagy ágybérlőkként, akiknek vagy nincs saját lakásuk, vagy otthonuktól tartósan távol élnek. Egyik se öröm és nem is olcsó mulatság. Azt, hogy a megyében hány albérlő-ágybérlő van, nem sikerült kideríteni. A KSH nem gyűjt ilyen jellegű adatokat, az országon belüli mozgásból ez nem állapítható meg. [gy csak arra a feltételezésre szorítkozhatunk, hogy az albérlők száma a nagyobb településeken óhatatlanul magas, részben azért, mert itt kínál legtöbb lehetőséget a munkaerő- piac, részben pedig, mert itt sűrűsödnek leginkább érezhetően a lakásproblémák. Magánbeszélgetések során volt, aki legyintett az „ágybéliét” szóra, mondván, hogy ilyenek ma már alig-alig léteznek. Kissé alaposabban körül kell nézni a megyeszékhelyen, főleg annak külterületein és bárki megállapíthatja, hogy ez sajnos nincs így. A legkülönbözőbb völgyeknek is van ilyen jellegű lakossága, de az már korántsem biztos, hogy a személyes tapasztalatoknak bejelentési nyomát is lehet találni. E sorok írója bevallhatja, hogy korábban évekig élt Szekszárdon, miközben személyi igazolványában egyetlen bejelentett lakcím volt olvasható, ez is budapesti. A ki- és bejelentések regisztrálása nyomán létrejött statisztikai adatok nagyon távol vannak a valóságtól, éppen a bejelentési viszonyok nagyvonalúsága miatt. Egy nagy bérház lakóiról riportot készítvén maga a házfelügyelő vallotta be, hogy sejtelme sincs, hányán élnek a kapu mögött, melyet estelente becsuk és az első későbbi érkező nyitva hagy. A liftben sűrűbben látott utasok éppúgy lehetnek rendszeres vendégek, mint valamilyen úton-módon ott lakók. A lakónyilvántartó könyv megszűnt. Egy negyedik kérdést még a címben se mertünk említeni. Azt, hogy „mennyiért"? Az ember megpróbál önmagába nézni és eldönteni, hogy havi hány forintért vállalná egy idegen jelenlétét a lakásában. Nem tudja megmondani. Akik megmondhatnák, mert éppen ezt teszik, azok többnyire nem mondják meg. Teljesen ellenőrizhetetlen vélemények szerint 1000—1500 forintba kerül napjainkban egy bútorozott szoba. A lapunkban is időnként hirdetett teljes kibérelhető lakások havi ellenértékére gondolni se merünk. Aki a bért kénytelen (mert kénytelen) kifizetni, üres - óráiban bizonyára szívesen olvasgatja az albérleti díjakkal kapcsolatos hatályos jogszabályokat... Vélemények Kinél laksz, annak törvényével élj! — tartja egyik közmondásunk, s lényeqe: ahhoz kell az embernek igazodnia, alkalmazkodnia, aki az élet — jelen esetben a lakás — lehetőségeit biztosítja. Kétségtelen, hogy ez nem mindig könnyű, különösen nem, ha busás ösz- szeg fejében kényszerül valaki esetleg túlszabályozott alkalmazkodásra. De mi a szekszárdiak véleménye az albérletről? Erről érdeklődtünk, amikor ismeretlen embereket hívtunk fel telefonon. Szinte kivétel nélkül készségesen válaszoltak a kérdésekre. Az első telefonválasz (férfihang) : — Kérem, az albérlet egy szükséges rossz. Az a rossz benne, hogy az egyik ember pénzt ad egy vadidegen másiknak azért, hogy ugyanazon fedél alatt lakhasson vele, tehát tulajdonképpen kellemetlenségért fizet. Ez nagy ellentmondás, de a szükség így kívánja. A második (női hang): — Nem sokat tudok a témáról', mert szerencsére albérletben nem laktam, s albérlőm sem volt. Az egyik ^kollégám viszont családostól albérletbe kényszerült, s amíg építkeztek, addig nyöghették a nem kevés bérleti díjat is. És hogyan takarékoskodjanak fiatal házasok- telefonon OTP-lakásra, ha netán egyikük fizetése kizárólag albérletre megy el?! A harmadik (női hang): — Voltak albérlőim, de most az IBUSZ révén adom majd ki az egyik szobámat. Egyedül élek egy 2 szoba összkomfortos lakásban. Milyenek voltak az albérlőim? Két vidéki, fiatal, rendes lány lakott nálam, legutóbb pedig egy asszony. Vele nemigen jöttem ki, ezért örültem is, amikor visszaköltözött az élettársához. A negyedik (férfihang): — Drága dolog az albérlet. Ha olcsóbb lenne, szívesen visszamennék ahhoz a nénihez, akinél laktam, mert jól megfértünk egymással, s mostani lakásom meg kiadnám másnak. Az ötödik (férfihang): — Szövetkezeti lakásban lakom, semmi közvetlen közöm az albérlethez, de a véleményem megvan róla. Csak egy szélsőséges példát említek: X. feleségül veszi Y.-t, gyerekük születik, lakást kapnak, majd elválnak, s ezután X. még kétszer elölről kezdi az egészet. Ebben az esetben ő maga a végén lakás nélkül marad, holott háromszor is kapott lakást, ugyanakkor a három volt feleség kiadhatja a lakása felét akár albérletbe, akár IBUSZ- szobának, de esetleg még többet is kap érte, mint a volt férj fizetése... albérlők láza - késésben Szerte az országiban már évekkel ezelőtt elkezdték építeni az úgynevezett albérlők házait, melyek tulajdonképpen kis al apt e rü le tű ga rzo n-l a ká so kibó I állnak. Azok az egyedülállók és Ifjú házasok, akik ilyen, házban kaptak lakást, , szerződésben vállalták, hogy a minimális (200 forint körüli) lakbér befizetése mellett (havonta egy bizonyos összeget (1000 forint körül) elő- takairékosság címén öt esztendőn át félretesznek. így ez idő alatt viszonylag könnyűszerrel előteremthető a nagyobb lakás befizetéséhez szükséges összeg. Császár Józseftől, a megyei tanács általános elnökhelyettesétől kérdeztük, hogy megyénk e téren miért van késésiben? — Épültek már garzonházak Tolna megyében, de nem -albérlők házaként működnek. Eddig inkább a nagyob alapterületű lakásokat építettük. Viszont a népszámlálási adatokat vizsgálva kiderül, (hogy az említett kis lakásokra is bőven van igény. Nálunk jóval magasabb az 1-2 fős családok száma a meglévő garzonoknál. (Az egyszemélyes háztartások száma 17 százalék, a kétszemélyeseké 27 százalék, az egyszobás lakások az összes lakás 14 százalékát teszik ki.) Pontosan ezek a számok követelik, hogy a VI. ötéves tervben több garzon épüljön. Lesz közöttük állami és OTP-s lakás is. Szekszárdon két negyvenlakásos épül az Arany János utcában, illetve a Baktában 1982-es, illetve 83-as átadással. Dombóváron hatvan garzon készül el (két esztendő múlva, Bonyhádon -három nyolclakásost,, Pakson pedig két negyvenlakásosat adnak át 1983- ban., illetve 84-lben. — -Ezek albérlők házaként mű. ködnek majd? — Igen. S az illetékes tanácsok rendelettel szabályozzák -a kötelező előtakarrékosság össze, gét. A Jakókat pedig a tanácsok lakásügyi bizottsága jelöli ki. — A -közel kétszázötven garzonnal némileg javul megyénk lakáshelyzete, -s talán leszorítód- nak a napjainkban még horribilis -albérleti díjak. — Sajnos, konjunkturális albérleti helyzet alakult ki, főleg a megyeszékhelyen, ami ellen lehet küzdeni a garzonokkal, de nem valószínű, Ihogy a díjakat sikerül jelentősen csökkenteni. Az albérleti díjakkal foglalkozó jogszabályt nehéz betartani .. . Mert az albérlők -nem tesznek bejelentést, hiszen nektik az az érdekük, (hogy a jó szobát megtartsák. Ha ágálnak az ár ellen, egyszerűen felmondanak nekik.. . Egyébként Szekszárd. ra, a 36 ezer lakosú városba több mint tízezren járnak be dolgozni, s közülük nagyon sokan tartanak fenn szobát a megyeszékhelyen, hogy hetente három-négy alkalommal megspórolják az utazási időt. Ezt a helyzetet pedig „ügyesen" kihasználják a főbérlők. Albérlet helyett szobabérlők háza (Dombóváron a fiatal házasok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők lakáshelyzetének (mielőbbi megoldása -érdekében teremtett a városi tanács újabb lakáshoz juttatási lehetőséget. Elkészült és már be is költöztek a lakók — tanácsi kiutalás alapján — az első „szobabérlők házába”, amely a Népköztársaság úton épült fel. A megyében elsőként bevezetett módszer lényege; ha pl. egy fiatal házaspár nem rendelkezik olyan anyagi lehetőséggel, amellyel megoldhatná lakás- problémáját — s így albérletbe kényszerülne — kaphat olyan időleges elhelyezést, ahol a két fiatal .megfelelő e lőta-ka nék-os- sággal pár év -alatt egy nagyobb - akár OTP, akár szövetkezei - lakáshoz a szükséges előtörlesztési összeget összegyűjtheti. Az ilyen szobabérleti lakásba való beköltözéskor nem kell használatbavételi díjat fizetni, csupán, a lakbért (ebben, az épületben a havi lakbér összege 168 (Ft) és o rezsit, a fűtés, világítás stb. költségét. Ezenkívül a lakók kötelezettséget vállalnak arra, hogy az OTP dombóvári fi-ákjá-ba havonta, és rendszeresen a megállapodásban lekötött összeget fizetik be előtakarékosság címén, amely összég 5 év alatt elegendő lesz az új, nagyobb lakás előtörlesztésére. (Dombóváron a lakásügyi hatóság 5 év elteltével a fiatalok vagyoni -és jövedelmi viszonyainak figyelembevételével biztosítja lakásproblémájuk végleges megoldását. Sajnos -minden fiatal dombóvári házaspár-nem élvezheti a tanács ilyen segítségét, hiszen a rendelkezésre álló lakások jelenlegi kis száma nem nyújt erre -lehetőséget. r A szobabérlők háza Dombóváron
