Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

1981. október 7. Képújság 3 Csak Szekszárdon Népfrontmozgalom Szerelőkészletek minden gimnáziumba Már jó tíz perccel ezelőtt el­hangzott az órára parancsoló csengőszó. A tantermek ajtaja csukva, folyik a tanítás. A tan­műhelyekben is, de ott nem az osztálytermi légkör az uralkodó. Serényen dolgoznak a jövő szakmunkásai - oktatóik segít­séget nyújtó szavai, mozdulatai irányításával. De jöjjenek velünk a szek­szárdi 505-ös szakmunkásképző intézet tanműhelyeibe, Nézzük meg, milyen eszközök készülnek ott, s tudakoljuk meg, mi lesz a sorsuk az onnan kikerülő mű­szereknek, szerkezeteknek. iBabai Zoltán igazgató és Csik Attila tanműhelyvezető kí­séretében. lépünk a. terembe. Az asztalak telistele szerszámokkal, vezetékekkel, parányi fémlapok­kal. A százféle apróság fölé ta>- nulók hajolnak, s mindig biztos kézzel nyúlnak a megfelelő fém, porcelán, műanyag tárgyhoz, hogy azt rendeltetési helyére il­lesszék. — Itt készülnek az ország ösz- szes gimnáziumának a technika tantárgyhoz szükséges szerelő­készletek - szól az igazgató. - Mi terveztük őket, s mi vagyunk a kivitelezők is. — Úgy tudom, nem volt még precedens arra, hogy ilyen, vagy hasonló megbízatást ka­pott volna az ország bármelyik szakmunkásképzője. — Ez pontosan így van. — vá­laszol az igazgató. — Ezért is örültünk, amikor 1979 márciu­sában erre a jelentős feladatra felkérték iskolánkat. A tervezés oroszlánrészét Szabó Béla mű­szaki tanár, Komáromi József szakoktató és én végeztük. Per­sze, a munkálatokba besegített a,z iskola többi tanára és az ok. tatók is. Még 1979 júliusában az isko­la elkészítette az első készletet, a prototípust, amit az országos taneszközbizottság elfogadott. A következő év szeptemberéig pedig 100 dobozt, úgynevezett mintadobozt csináltak — már a gyerekek besegítésével. Dolgoz­tak és dolgoznak rajta műsze­rész, rádió-tévészerelő, forgá­csoló, szerszámkészítő, géplaka­tos és vízvezeték-szerelő tanu­lók. Apróbb munkákat pedig a tanműhelyekben dolgozó min­den szakma tanulója végzett. iAz eszközöket az 1980/81 -es tanévben 14 középiskola, az EL­TE egyik tanszéke és a Buda­pesti Műszaki Egyetem bemérte és kipróbálta. Az általuk küldött szakvéleményék alapján apró módosításokkal elkezdődhetett a sorozatgyártás. — Az iskola tanműhelye 1974. ben készült el, s azóta optimá­lis körülmények között folyhat a gyerekek gyakorlata. Azóta csak Tamaskó István az érintkező rudakat ellenőrzi Csomagolják a műanyag tar­tókra felszerelt szerkezeteket olyan termékek készülnek ott, melyeknek később is hasznuk van, s a gyerekek nem a MÉH- telepen, vagy a kukában látják viszont azokat — magyarázza Babai Zoltán. — Ezért is örö­münkre szolgál ez a 8 milliós anyagköltségű megrendelés, hi­szen a nevelési szempontokat tekintve is jelentős. — A középiskolák számára pe­dig jó, hogy mi készítjük a kész­leteket, hiszen az átfutási idő lerövidül, s az eszköz keveseb­be is kerül — mondja Csik At­tila,. — Egy-egy szerelőkészlet 6500 forint, s az ország minden gimnáziuma hat-hat komplett dobozt kap. Természetesen eze­ket a minisztérium finanszíroz­za; de amennyiben plusz igény jelentkezik, azt az iskolák vásá­rolják meg maguknak. iKözben nézegetjük a diódá­kat, a különböző szerkezeteket, a Lada gépkocsik ablaktörlőjét működtető motort (ezzel műkö­dik majd az a szerkezet, amit a gimnazisták a készletből össze­állítanak), s megint az igazgató szól, kapcsolódva Csik Attila szavaihoz: — A gyártás megszervezése­kor több vállalattal, ipari szö­vetkezettel, sőt, mezőgazdasági termelőszövetkezettel vettük fel a kapcsolatot. így diákjaink is pontosain érzik, hogy a terme­lési kapcsolat során milyen kol­legiális viszony alakul ki a felek között, s ez jó előgyakorlat szá­mukra1 a közös munkát illetően. .Átmegyünk a másik tanmű­helybe, ahol az egyik asztalon sorakoznak a szép kivitelű mik. roszkópdobozhoz hasonló kész­letek, a másik asztalon pedig másodéves meáhanikoi műsze­részek dolgoznak. — Az érintkező rudak menet­vágását csináljuk most, de el. lenállás- és kondenzátorszere­lést is csináltunk — mondja a másodéves Tamaskó István. - Most felcsavarozom az érintke­ző rudat, aminek a működése hasonló a lyukszalagrendszer­hez. — Tulajdonképpen örülünk, hogy ilyen komoly munkát vé­gezhetünk — mondja Kardos Zoltán, aki szintén másodikos műszerész. — Nagyon tetszik ne­kem ez a készlet, s remélem, hogy a gimnáziumokban sok hasznot hoznak majd. „'Az átvevő bizottság egyönte­tű véleménye, hogy a gyártó a szerződésben válfajt kötelezett­ségének a légjobb tudása sze­rint maradéktalanul megfelelt, pontos munkát végzett” - ol­vasható az átvételi jegyző­könyvben. 'S azon kívül, hogy a szekszár­di szakmunkásképző intézet ta­nárai, oktatói és diákjai kiváló munkát végeztek, jelentősen gyarapíthatják a haszonból is­kolai eszközeiket. .Ugyanis a gyártás során keletkező teljes nyereséget megkapják, amiből az iskoláiba szükséges különféle eszközöket vásárolhatnak, támo­gathatják belőle az Intézet klub­ját.-vhm- Fotó: B. J. Folyik a szerelés Lételemank az alkotó vita... Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Több mint fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kong­resszusa óta. Az esemény iga­zolta: a népfront a szocialista nemzeti egység megvalósulásá­nak, a szövetségi politikának nemcsak kerete, de pótolhatat­lan színtere is. Dr. Molnár Bé­lával, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkárával a mozgalom céljairól, terveiről beszélgettünk. — A kongresszus állás­foglalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szóló teladatterve. Melyek az új program fő vonásai? — Előtérbe kerültek a gaz­dasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése megha­tározó az ország, a nép boldo­gulása szempontjából. Hason­lóan fontosnak tartjuk a szo­cialista demokrácia erősítését. Minden eszközt megragadunk, hogy az állampolgárokat széles körben bevonjuk a közügyek in­tézésébe. A tervezetben újdon­ság, hogy külön fejezet foglal­kozik a szocialista életmód és közgondolkodás alakításával. — A lakosság és az ál­lamhatalmi szervek közötti kapcsolat szervezése koráb­ban is a népfront feladatai közé tartozott. Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövőben még tartalmasabb legyen? — Továbbfejlesztjük együtt­működésünket az országgyűlés­sel és a tanácsokkal. Fórumok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és választot­tak rendszeresen találkozhassa­nak egymással, a képviselők és a tanácstagok ismerjék az or­szágos és helyi tennivalókat. Ilyen fórumok például a foga­dóórák, a választott tisztség- viselők részvétele a népfront­tanácskozásokon, vagy a kép­viselőcsoportok ülései. A köz­vetlen demokráciát pedig olyan alkalmak szolgálják, mint a lakossági gyűlések, amelyeken a nyilvánosság erőteljesebben készteti válaszadásra és intéz­kedésre a helyi vezetőket. — Igazi demokrácia el­képzelhetetlen megfelelő színvonalú tájékoztatás nél­kül. Csak az szólhat bele sor­sának alakításába, akinek eh­hez a szükséges informá­ciók is a birtokában van­nak... — A lakosság tájékoztatásá­ra a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell fordíta­nunk. Arról is többet kell be­szélnünk, hogy mit tett a nép­front a politika alakítása so­rán. Eddig ebben kissé szemér­mesek voltunk. Pedig nem egy­szer kezdeményezünk országos jelentőségű kérdésben vitát, vagy munkabizottságaink ré­vén javaslatokkal egészítjük ki a készülő tervezeteket. Csak egy példát erre: a törvény- tervezetek társadalmi vitái ma már mindenki előtt ismertek, ám azt talán kevesebben tud­ják, hogy nem születik olyan jelentős törvény hazánkban, amit- előzőleg a Hazafias Nép­front szervezésében meg ne vi­tattak volna. Észrevételeink je­lentős mértékben hatottak pél­dául a családjogi törvény mó­dosítására, vagy a belkereske­delmi törvényre. Most szeret­nénk általánossá tenni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotá­sát is hasonló kollektív viták előzzék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos társadalompolitikai dönté­sek előkészítéséből is részt vállal a népfront. A készülő új településfejlesztési kon­cepcióról mi az álláspont­juk? — Tíz esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfejlesztési terv Európa-szerte korszerűnek számított. A gyakorlat mégis azt mutatta, hogy egy sor gon­dot nem old meg, néhány hi­bája pedig a településszerke­zet torzulásához vezet. Elég csak a „szerep nélküli közsé­gek" kategóriáját említeni. A népfront felhívta az állami szer­vek figyelmét arra, hogy az aprófalvak és a társközségek sok helyütt lassú sorvadásra ítéltettek. Ezért a következő években minden eszközzel arra törekszünk, hogy növeljük a kis­községek népességmegtartó erejét, enyhítsük hátrányos helyzetüket. — A program sokat fog­lalkozik a szocialista élet­mód elterjesztésével, gazda­gításával. Mire összpontosí­tanak, hogy ne essenek a túlságosan sokat markolók hibájába? — Mozgalmunk sokoldalúan foglalkozik a szocialista erkölcs, az állampolgári magatartás, az általános műveltség kérdésé­vel, a család, a munkahely, a sokféle kis közösség, az emberi kapcsolatok erősítésével. Ebben rendkívül fontosnak tartjuk a népfront közművelődést segítő tevékenységét. Elsősorban a lakótelepek és a kis települések szorulnak segítségre, nagyobb figyelemre, hagyományteremtő kezdeményezésekre. — A honszeretetre való nevelés kezdettől fogva ve­zérelve a mozgalomnak. Mit tesznek azért, hogy ne sza­kadjon meg ez a nemes hagyomány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafiság és a nemzetköziség tudata. Ezt plántáljuk a fiatalokba, ápol­juk mindenkiben. Nemcsak ak­kor cselekszünk így, amikoi honismereti szakkört szerve­zünk, vagy emlékhelyek ápolá­sára, üzemtörténet-kutatásra buzdítjuk az embereket. Áttéte­lesen bár, de még a kertbará­tok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafias nevelés­nek azonban a családban kell elkezdődnie. Hiszen aki a csa­ládjához sem kötődik, azt na­gyobb közösséghez aligha fűz­hetik erős szálak. Megtaláltuk a kapcsolatot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken ke­resztül szülők százezreivel ér­tünk szót. Ez az a bázis, amire a jövőben is támaszkodunk. — Hogyan jellemezné a népfrontmozgalom munka­stílusát? — Meghatározó a számunk­ra, hogy a mozgalom demok­ratikus jellegét erősítsük. Akár­csak eddig, arra törekszünk, hogy a választott testületek vezessenek, az apparátus pedig ezt segítse." Lételemünk az al­kotó viták sorozata. Valameny- nyi fórumunk lehetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesítsék, hanem ösztö­nözzék a cselekvést. GAZSÓ L. FERENC Szerződéskötések - új vonásokkal A ZÖLDÉRT-vállalatok, ame­lyek' az idéni minden korábbi­nál nagyobb önállósággal ren­delkeznek', megkezdték a jövő évi zöldség, gyümöltos és bur­gonya termékértékesítési szer­ződések előkészítését, illetve megkötését. Munkájukban több új vonás tapasztalható; ezek várhatóan közelebb hozzák majd a termelőiket és a kereskedel­met, és nem kevésbé a fogyasz­tóikat is. A vállalatok szeptember vé­géig országosan felmérték, hogy megrendélő®k> 1982-re vár­hatóan. mit kérnek a ZÖLDÉRT- ektőll. Az igények ismeretében keresik fel a vállalati megbízot­tak szerződéskötési ajánl at,uk- kail a termelőket. A tárgyalá­soknál ezúttal nem alkalmaz­nak semmiféle szerződéses nyomtatványt. Ezek a>z elmúlt években közkézen forogtak, lé­nyegében, ugyan többféle vál­tozatot tartalmazlak, de még­sem tették lehetővé a, termelők és a felvásárlók érdekeinek pontos egyeztetését. Sok kifo­gás érte ezeket a szerződési mintákat azért is, mert — úgy­mond — nem voltak eléggé ru­galmasak, és kétségkívül bü­rokratikus elemeket is tartal­maztak. A jövő évi szerződése­ket előkészítő partnerek közöt­ti tárgyalásokon! a helyi igé­nyeknek megfelelően alakítják majd ki a, várhatóan, a félek számára egyaránt kedvező fel­tételieket, és ezek ismeretében kötik meg a szerződéseket. Az előkészítő munkáiban a központ részéről elmaradt a szokásos részletes „eligazítás" a vállala­tok felé, kiindulva abból, hogy a megyei gazdálkodó szerve­zetek képesek arra, hogy el­döntsék: saját területükön ho­gyan juthatnak a' legjobb egyezségre a gazdaságokkal, az áfészekkel, a- kistermelőik­kel. A szerződések ezúttal tartal­mukban is néhány olyan elemet tartalmaznak, amelyek' várha­tóan lerövidítik — legalábbis lerövidíthetik — az áru útját. Ezúttal, már nem valamiféle for­mális utasításról, van szó, ha1- nem, arról, hogy a termelők a korábbinál magasabb része­sedést érhetnek el a fogyasz­tói árból akkor, ha maguk is tevékenyen, részt vesznek az áru útjának, lerövidítésében. A szer­ződési ajánlatok 40-től 90 szá­zalékos részesedést ígérnek a következő napi fogyasztói ár­ból — ez vonatkozik, az ex­port, az áfaldási', az úgyneve­zett ipari-fogadói árra —, ak­kor, ha az átadás helyeinek megválasztósánái és az átadott áru minőségének alakításánál a termelőik nagyobb áldozatot vállalnak. Például amennyiben a termőhelyen válogatás nélkül adják át az árut1, akkor 40—45 százalékos lesz a részesedésük, ellenben, ha a boltban adják át az osztályozott és csomagolt árut, akikor 85—90 százalékos részesedést kaphatnak. Ily mó­don, a rendelkezés egyértel­műen ösztönöz arra, hogy a szállítóeszközökkel, illetve osz­tályozógépekkel és főleg mun­kaerővel rendelkező üzemek egyenes úton lássák el a bolto­kat, a piácokat áruval. Természetesen a gazdasá­goknak csak kisebbik' része rendélikéziilki olyan műszaki te­hetőségekkel, amelyek a maxi­mális' részesedés eléréséhez szükségesek. Ám sok közbülső megoldás is 'kínálkozik, pél­dául az értékesítő ki rendeltsé­gen átadott válogatott áruért akár a másnapi' ár 75 százalé­kát is. megkaphatják'. De továbbra is választhatók a korábbi években, érvényben lévő feltételek 'is, például a körösen megállapított felvásár­lási ár, garantált ár, ügynöki jutalék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom