Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

6 NÉPÚJSÁG 1981. október 1. A megyei labdarúgó-szövetségtől megkaptuk a serdülő labdarúgó- bajnokság táblázatát, mely a követ­kező : 1. Sz. Dózsa 4 4 — — 28-5 8 2. Paks 4 3 — 1 24-8 6 3. Tamási 4 3 — 1 16-7 6 4. Kisdorog 3 2 — 1 9-5 4 5. Hőgyész 4 2 — 2 6-8 4 6. Dombóvár 4 2 — 2 5-9 ' 4 7. Tevel 4 1 — 3 9-7 2 8. Bátasrék 3 1 — 2 4-9 2 9. Nagymányok 4 1 — 3 5-26 2 10. Bonyhád 4 — 4 4-26 — Kosárlabda Második hely Pozsonyban A Szekszárdi Dózsa NB l-es női kosárlabdacsapata, a Slo­van Bratislava vendégeként nemzetközi tornán szerepelt Po­zsonyban, Az újabb kupamér­kőzések jól szolgálták a csapat- építést, a csapatszellem kiala­kítását az október 4.-i első baj­noki találkozóra történő fel­készülésben. A vendéglátó po­zsonyi együttes kiemelkedett a torna mezőnyéből, míg a többi résztvevő közel azonos játék­erőt képviselt. Ez utóbbiak küz­delméből, a körbeverések után a dózsások kerültek ki győzte­sen, s végeredményben az ér­tékes második helyet szerezték meg. Szekszárdi Dózsa—Slávia Trnava 60-51 (29-26). Sz. Dó­zsa: Harsányi (12), Varga (6), Daróczi (6), Pártos (6), Támer (6). Csere: Fekete (6), Szabóné (2), Tornyiné (3), Rátvay (13), Pekk (—). Második félideji já­tékával biztosan győzött a lila­fehér gárda. A 36. percben már 60-42-re vezettek a szek­szárdiak. Jók: Harsányi, Rátvay. Szekszárdi Dózsa—Slovan Bratislava junior 84-56 (44-26). Sz. Dózsa: Harsányi (30), Var­ga (14), Pártos (10), Támer (12), Rátvay (4). Csere: Tornyi­né (2), Fekete (2), Daróczi (6), Pekk (4), Stella (—■). Végig egyenletesen jó teljesítmény és kimagasló dobóforma jelle­mezte a Dózsa játékát. Jók: Harsányi, Varga, Támer. Slávia UK Bratislava—Szek­szárdi Dózsa 55-53 (25-23). Sz. Dózsa: Harsányi (24), Varga (—), Daróczi (12), Pártos (2), Támer (2). Csere: Fekete (7), Tornyiné (—), Rátvay (6), Stel­la (—). Rendkívül gyenge hely­zetkihasználás és rossz dobó­teljesítmény mindkét oldalon. Az ideges hangulatú mérkőzé­sen fájó vereséget szenvedtek a szekszárdiak. Jók: Daróczi, Fekete. Slovan Bratislava—Szekszárdi Dózsa 90-47 (44-23). Sz. Dózsa: Harsányi (18), Varga (10), Da­róczi (6), Pártos (—), Támer (2). Csere: Fekete (2), Szabó­né (2), Torhyiné (—), Rátvay (5), Pekk (2). A csehszlovák I. liga negyedik helyezettje ellen megilletődötten játszottak a lila-fehérek. Csupán időszakos felvillanásaik voltak. Jók: Har­sányi, Varga. A nemzetközi torna végered­ménye: 1. Slovan Bratislava 8, 2. Szekszárdi Dózsa 6, 3. Slá­via UK Bratislava 6, 4. Slovan Bratislava junior 6, 5. Slávia Trnava 4 ponttal. Sikeres hazai bemutatkozás A lezuhanó tárcsák-mennydör­gésszerű csattanása jelezte, hogy a fadd'i művelődési ház­ban nem a könnyű műfaj képvi­selői lépnek elő főszereplővé. A jelenlévők többségéhez hason­lóan mi is a klubszobában ütöt­tük el a verseny kezdéséig hát­ralévő időt, ahol alkalmunk nyílt szót váltani Kosztét István­nal, a faeJdi szakosztály „min­denesével", aki versenyzői és edzői minőségben egyaránt funkcionál. Az elmúlt másfél évben történt gyökeres válto­zásról érdeklődtünk. Az ugyan­is sokak által ismert tény: ál­datlan állapotok uralkodtak a fentebb említett időpontban. Minimális tárgyi feltételek hiá­nyában a szakosztály léte for­gott kockán.- Nagy huzavona után végül is a- miénk lett az a bizonyos cemeritraktár, amelyet társa­Hudanek István dalmi munkával 'helyrehoz­tunk. Még sok mindenre szük­ségünk lenne az eredménye­sebb szereplés érdekében, de egyelőre megelégszünk azzal, ami van. — Lelkesedés minden bizony­nyal van. Az 1978 óta műkö­dő szakosztály a mostoha kö­rülmények ellenére is vállalta a harcot, úrrá lett a nehézsé­geken. Ahhoz, míg ezt a ver­senyt - a területi bajnokság el­ső fordulóját — rendezhették és részt vehettek a küzdelem­ben -, előzetesen bizonyítani kellett különböző versenyeken. Az utánpótlás korosztályban is elértek néhány figyelemre mél­tó eredményt. Tavaly az úttörő korcsoportban egy második he­lyet szereztek, míg az idei olim­piai reménységek viadaláról dobogós helyezésekkel távoz­tak. Persze, a Szekszárdi Dózsa súlyemelő-szakosztálya amiben csak tud segít, igyekeznek átse­gíteni a faddiakat a nehézsé­geken. Felszerelést szállítottak a versenyre, de a szakmai ta­nácskozás területén is a lehető legteljesebb az összhang. Ba­logh László tanácsaira, javas­lataira feltétlenül szükségük lesz a jövőben is. — Apropó, jövő! Mi a célki­tűzése a szakosztálynak? — kér­deztük az edzőt. — Nagy dolgot nem mondok azzal, hogy a lehetőségeinknek megfelelően szeretnénk ered­ményesen szerepelni. „Titkos” tervemben pedig az áll: két év alatt fel kell jutni a másodosz­tályba. A területi CSB-n az ország­ban 25 csapat vesz részt kü­lönböző csoportokban. A fad- diak az A csoportban foglalnak helyet a Budapesti FM Vasas és a KELTEX társaságában. Amelyik csapat megszerzi a végső győzelmet, az felkerül a másodosztályba - tavaly az Sz. Dózsa nyerte a csapatbajnok­ságot. Nem súlycsoportokban folyik a küzdelem., hanem a fel­emelt súlyoknak megfelelően bi­zonyos pontértéket kapnak a versenyzők, és így rangsorolják a csapatokat. . Pattogó ritmusú zeneszóra bevonultak o csapatok, majd hamarosan elkezdődött szakí­tásban a hármas viadal. 45 ki­logrammon kezdtek, de a fad- d'ia-k csak 60 kilogrammnál szálltak be Kertész, Baranyai és Hudaoek révén. Mindhárman 70 kilogrammon fejezték be a versenyt. Hamarosan dobogóra lépett Mácsi'k András is, akitől a legtöbbet várták a hazaiak. A 70 kilogramm meglehetősen könnyed teljesítése után 1Ö ki­logrammot tetetett a súlyzóra., de ez sem okozott különösebb problémát, miképpen harmadik, s egyben utolsó szakítógyakor­lata a 82,5 kg sem. Következ­tek a „nehéz” fiúk. Koszter 100 kilogrammon kezdett és hátra­lévő ‘két gyakorlata során 5-5 kilogrammal emeltette a súly­zót, s így 110 kilogrammos tel­jesítményével beállította a me­gyei csúcsot. A szakítás befejezése után Balogh Lászlóval1, a versenybíró­ság titkárával, gyors mérleget készítettünk, melyből kiderült: a hazaiak nagyszerű teljesítmé­nyükkel alaposan elhúztak el­lenlábasaik előtt, s így kedve­ző pozícióban várhatják a lö­kést. Előnyüket megtartották, mert Hudanek, Mácsik, valamint Koszter mellé a többiek is fel­nőttek teljesítményükkel. Póta például egyéni csúcsot ért el ebben a fogásmemben, Nem várt siker született a: területi bajnokság első fordulójában, amely feltétlenül biztatást ad a további munkához. A területi CSB I. fordulójának végeredmé­nye: 1. Fadd 2425, 2. FM Vasas 1399, 3. KELTEX 1315 ponttal. A következő fordulóra .novem­ber elején kerül sor Budapes­ten. — bálint - Fotó: Gottvald Atlétika Ökölvívás Dobogós helyezések Pécsett Pécsett első alkalommal ren­dezték meg a hét végén Nyu­gat-Ma gyarország úttörő egyé­ni ökölvívó bajnokságát, öt megye — Fejér, Zala, Somogy, Baranya és Tolna — bajnokai léptek szorítóba. Megyénket a Dombóvári Spartacus hat, vala­mint a Paksi SE három fiatal öklöző je képviselte a kétnapos versenyen. A kilenc tolnai paj­tás hat első, egy második és két harmadik helyezést ért él a területi viadalon. A paksi versenyzők közül Ledneczki László pehely-, Led- neczk! Antal pedig nagyközép- súlyban nyert aranyérmet. A szupernehézsúlyban induló Kern Ferenc harmadik lett. A dombóvári fiatalok közül papír­súlyban Sohonyal Zoltán, kis- légsú'iyban Orsós János, lég­súlyban. Kalocsai Zoltán, köny- nyűsúlyfban Károlyi Árpád nyer­te a. bajnoki címet. A nagy­váltósúlyú Sohonyai Jenő ezüst­érmesként!, a kisvált ósúlyú So. honyai István viszont bronzér­mesként utazhatott haza Pécs­ről. A legharcosabb versenyző­nek járó különdíjat Károlyi Ár­pád (Dombóvár) kapta, míg a I eg teáh n iká sab b ve r se nyző nek a paksi Ledneczi László bizo­nyult. Az egyesületek összetett pontversenyében: 1. Mohács­Véménd TE 27, 2. Dombóvári Spartacus 24, 3. Pécsi VSK 24 ponttal. A pécsi területi baj­nokság győztesei november 12 —15. között Debrecenben, az országos úttörő-bajnokságon szerepelnek majd. A megyei serdülő B .négypró­ba C változatú csapatbajnoksá­gán mindössze egy ezüstjelvé­nyes eredmény született. A zömmel dobószámokból álló változatra (távolugrás-súlylökés- d i s zko szv e tés - gerelyhajítás) ke­vés edző és versenyző koncent­rál, mivel munkaigényesebb a másik kettőnél. A bajnokságo­kon a Szekszárdi Dózsa és a Tamási Szövetkezeti SE 50-50 százalékos arányban osztoztak: 'Eredmények: 1967-es lányok: 1. Tamási Szöv. SE 4778, 2. Paksi SE 4066. 1968-as lányok: 1. Szekszárdi Dózsa 5837, 2, Nagydorogi KSK A 5220, 3. Nagydorogi KSK B 4360 pont­tal. 1967-es fiúk: 1. Szekszárdi Dózsa 3656, 2. Tolnai VL 2669, 3. Tamási Szöv. SE 1441. 1968- as fiúk: 1. Tamási Szöv. SE 3834, 2. Nagydorogii KSK A 3026, 3. Nagydorogi KSK B 1690 ponttal. Oldalháló ’81 EDZŐMONOLÓG — Az élet a sportban, a lab­darúgópályán is gyakran ismét­li önmagát. 1979 őszén Keszt­helyen egy nagyszerű, küzdel­mes mérkőzés 86. percében topott szabadrúgásgóllal vesz­tett csapatunk. Ez év májusá­ban, a visszavágón a 69. perc­ben dőlt el a két pont sorsa. Az egyetlen gólt szintén sza­badrúgásból érte el a Bala- ton-parti együttes. A két csa­pat harmadik bajnoki találko­zójának vasárnapi krónikája még friss: már mondani sem kell, hogy ezúttal is szabadrú­gás döntött a Haladás javára. Sőt, most kétszer is pontrúgás után vették be Pólyák kapuját. A 21. és a 83. percben estek az ominózus gólok. Számunkra különösen a második volt fájó, nemcsak azért, mert az egyút­tal a vereségünket is jelentette. Történt, hogy kapunktól húsz méterre állították le szabadrú­gáshoz a- labdát. Az első gólt eredményező ceremónia ismét­lődött: rövid legurítás, majd kapura lövés. Védelmünk szá­mított erre. Éppen ezért Tóth beledobta magát a labda út­jába. Balszerencséjére, mert a testén irányt változtató pety- tyes a jobbra mozduló Pólyák mellett a bal sarokba gurult. Hét perccel a befejezés előtt vesztettünk. — A teljes igazsághoz tarto­zik azonban, hogy csapatunk ezen a délutánon nem úgy játszott, hogy kiérdemelje For­tuna kegyeit. Több játékos for­mája, teljesítménye elmaradt az előző fordulókban mutatottól. (A monológot elmondta Teszler Vendel, a Szekszárdi Dózsa ve­zető edzője.) „Ml MÁR FELADTUK A REMÉNYT...” Az NB II. 48 csapata közül hét forduló után „egyedülálló” a Dombóvári VMSE mérlege: hét vereség, 1-18-as gólkülönb­ség. Márpedig a sportban örök­érvényű igazság, hogy amelyik csapatot a rajtnál állva hagy­ják, az . .. — Mi az oka a DVMSE se­reghajtó együttesének maratoni sikertelenségének? — kérdez­tük Tencz Károly ügyvezető el­nököt. — összetett problémák hú­zódnak a háttérben. Már ta­vasszal tudta mindenki váro­sunkban, hogy eldöntött tény a fúzió kérdése. Ennek ellenére arra végül is csak július 31-én került sor, amikor 12 igazolt já­tékos állt rendelkezésre. Két héttel a bajnoki rajt előtt ala­posan fel volt adva a lecke szá­munkra. A régi vezetés olyan labdarúgókat is szabad listára telt — Nagy és Engert — akik­re bizony most nagy szükség lenne. Meggyőződéssel állítom: a fúzió ténye pozitív változáso­kat eredményezett a tárgyi és létesítményfeltételek javulásá­val. Erősítésre, játékoskeretünk feltöltésére azonban kevés volt a rendelkezésre álló idő. Eddi­gi pontnélküliségünkbe a sor­solás is belejátszott. Hét mér­kőzésünk zömén rutinos, nagy­nevű csapatokkal játszottunk. Sérülési sorozat tizedelte játé­koskeretünket, ennek következ­tében szinte egyetlen találko­zón sem tudtunk a legjobb ösz- szeállításban pályára lépni. Az okok sorába tartozik két stan­dard játékos bevonulása — Baumann utódját nem sikerült megtalálnunk —, és nem utol­sósorban a Kaposvár elleni meccsen történt három kiállí­tás. Őszintén mondom: mostan­ság elég gyakran foglalkozunk labdarúgóink sikertelenségével. A történtek tudatában mi már feladtuk a reményt. Illúzió csu­pán az öt közé kerülés. Célunk: továbbra is becsülettel küzdeni a hátralévő NB ll-es mérkőzése­ken és megfelelő csapat kiala­kítása a jövő évi területi baj­nokságra. A csapatépítésen be­lül elsőrendű feladatnak tartjuk a saját nevelésű fiatalok me­net közbeni csatasorba állítá­sát — mondta az ügyvezető elnök. VISSZATÉRÉS TIZENEGY HÓNAP UTÁN Agócs János, a Tamási ME- DOSZ labdarúgója tavaly no­vemberben autóbaleset követ­keztében bokatörést szenvedett. Hosszú kényszerszünet után visszatért, vasárnap Kapolyon tagja volt a bravúros győzel­met arató tamási gárdának. Kovács István vezető edző: — Tizenegy hónap elteltével új­ra játékra jelentkezett Agócs. Az elmúlt egy hónapban egyéb­ként teljes intenzitással edzett és négy előkészületi hnérkőzés- sel a háta mögött futott ki hát­védünk a pályára. Nagyszerű teljesítménnyel debütált, bár játékán észrevehető volt a tar­tós kényszerpihenő. Akaratere­je azonban a legjobbak közé emelte. Szerényen és önkritikusan fo­galmozott a mérkőzés után Agócs János: „A 35. percben csereként küldött pályára az ed­zőm, miközben Lieszkovszky ki­állításával tíz főre olvadt csa­patunk. Arra kért, hogy nyu­godtan, de határozottan játsz- szam. A magasabb osztáy, az új csapattársak, a nagy tét és felelősség következtében az el­ső percekben bizony nehezen találtam a helyem. A társak át­segítettek a krízisen. Gyorsasá­gom és labdaérzékem még messze nem a régi. Éppen ezért elhatároztam: túlórázni fogok a soron következő edzéseken." SZÜLETÉSNAPI GÓLOK Megfosztja-e a veretlenségé­től a listavezető Nagymányo- kot a TÁÉV SK legénysége? A megyebajnokság rangadója hi­vatott választ adni erre a kér­désre. Az eredmény ismereté­ben tudjuk: 630 perces játék­idő után továbbra is veretlen a Brikett SE gárdája. A TÁÉV SK csapatkapitánya, Veress János 26. születésnapját ünnepelte a vasárnapi rang­adón. Tőle gólokat várnak, és azt is egyúttal, hogy fazont ad­jon az építők gárdájának. A csapat szakvezetése, no meg a szurkolók is meghatározó sze­reppel ruházzák fel őt hétről hétre. Eddig sikerre! oldotta meg mindegyik részfeladatát. Korábbi hat meccsen hat góllal terhelte meg az ellenfelek há­lóját, szervezte, irányította együttese játékát. És a szüle­tésnapi 90 percben?-7- Igyekeztem, miként csa­pattársaim is. Csordás remek góllal szerzett vezetést az el­lenfélnek, amit 11-esből ki­egyenlítettem. Már mi vezet­tünk 2-1-re, amikor a vendégek közül Némethet kiállította a já­tékvezető. Az emberhátrány nem a mányokiakat, hanem a mi csapatunkat „viselte" meg. Hiába támadtunk, az egyéni hibák a félidő utolsó percében egyenlítést eredményeztek. Sőt, szünet után újabb góllal kez­dett a Brikett SE. Nagyon örül­tem, amikor a második félidő derekán 18 méteres szabadrú­gásból lőtt második gólommal sikerült kiegyenlítenünk. Jó a hangulat mostanság szakosztá­lyunk háza táján. Szeretnénk megnyerni a megyebajnokságot. Mi tagadás, ehhez bizony jól jött volna a listavezető legyőzé­se — hallottuk a csapatkapi­tány summázatát. Azt viszont már edzőjétől, dr. Freppán Miklóstól tudjuk: ha a megyebajnokságban is osztá­lyoznák a focistákat, akkor Ve­ress legutóbb a legmagasabb érdemjegyet kapta volna. — fekete —

Next

/
Oldalképek
Tartalom