Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

Képújság 1981. október 6. Közlemény a Portugál Kommunista Párt küldöttségének látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására október 1—4. kö­zött látogatást tett hazánkban a Portugál Kommunista Párt küldöttsége Alvaro Cunhalnak, a párt főtitkárának vezetésével. Kíséretében volt Albano Nunes, a PKP külügyi osztályának veze­tője és Francisco Lopes, a lisz- szaboni pártbizottság tagja, mindketten a központi bizottság tagjai. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára megbeszéléseket folytatott a küldöttséggel. A küldöttség­gel találkozott Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Gyenes András, a KB titkára. A tárgyalásokon részt vett Berecz János, a Központi Bizottság tag­ja, a KB külügyi osztályának ve­zetője. A portugál vendégek látoga­tást tettek a Budapesti Elektro­akusztikai Gyárban, valamint Bács-Kiskun megyében, ahol ta­lálkoztak Romány Pállal, az MSZMP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával és megismerkedtek a kiskunfélegy­házi Lenin Termelőszövetkezel életével, munkájával. A megbeszéléseken a részt­vevők kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, te­vékenységéről és az előttük ál­ló feladatokról. Véleményt cse­réltek országaik és a két párt kapcsolatairól, valamint a nem­zetközi élet, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A tárgya­lások az MSZMP és a PKP kap­csolataira hagyományosan jel­lemző meleg, elvtársi légkörben és a teljes egyetértés szellemé­ben folytak. Kádár János kifejezte a ma­gyar kommunisták és dolqozók szolidaritását azzal az áldozat­kész, következetes és nehéz harccal, amelyet a portugál kommunisták más demokratikus, haladó és hazafias erőkkel együtt a dolgozók jogainak és érdekeinek védelmében, az or­szág alkotmányában is szente­sített haladó demokratikus rendszer és a forradalmi vívmá­nyok megvédéséért folytatnak. Alvaro Cunhal a portugál kommunisták nevében köszöne­tét mondott azért a szolidaritá­sért, amelyet az MSZMP, a ma­gyar nép tanúsított és tanúsít a Portuqál Kommunista Párt, és portugál nép harcával. Hangsú­lyozta, hogy a portugál testvér­párt nagyra értékeli azokat az eredményeket, amelyeket Ma­gyarországon a szocializmus építésében, különösen pedig az elmúlt negyedszázadban az MSZMP vezetésével elértek. A megvalósult szocialista vív­mányok jelentős hozzájárulást jelentenek a portugál kommu­nisták harcához. A két testvérpárt képviselői megerősítették, hogy a magyar és a portugál nép kölcsönösen érdekelt a Magyar Népköztár­saság és a Portugál Köztársa­ság közötti együttműködés fej­lesztésében és megerősítették pártjaik készségét, hogy tovább­ra is cselekvőén hozzájárulnak ehhez. Az MSZMP és a PKP vezetői nagyra értékelték a világ népei­nek és dolgozóinak a demokrá­ciáért, a nemzeti függetlensé­gért, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harcá­ban elért történelmi győzelmeit, s ugyanakkor aggodalmukat fe­jezték ki a nemzetközi helyzet­nek a legagresszívabb imperia­lista körök tevékenysége nyo­mán bekövetkezett romlása mi­att. Határozottan elítélték a fegyverkezési hajsza fokozásá­ra, a katonai fölény megszerzé­sére, a nemzetközi feszültség növelésére és a hidegháború újjáélesztésére irányuló törekvé­seket. Rámutattak arra a ve­szélyre, arpit az amerikai közép­hatótávolságú nukleáris rakéták néhány nyugat-európai ország­ban történő elhelyezésére vo­natkozó NATO-döntés jelent, és aláhúzták, hogy az új tömeg- pusztító fegyver a neutronbom­ba gyártásának megkezdésével az amerikai adminisztrációt ko­moly felelősség terheli a nem­zetközi légkör megromlásáért, s ez újabb súlyos fenyegetés a világ békéjére. Elítélték az im­perializmus beavatkozásait és agresszív cselekményeit, ame­lyek azt célozzák, hogy feltar­tóztassák, s visszavessék a dol­gozók és a népek szabadság­küzdelmét. Felhívták a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyek az USA és a kínai vezetők szö­vetségéből fakadnak. Hangsú­lyozták, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetben különösen fontosnak tartják minden béke­szerető, haladó erő összefogá­sát, kölcsönös szolidaritását és közös fellépését a háborús ve­szély leküzdése, a fegyverkezési hajsza megfékezése, a nemzet­iközi ibiztonság megerősítése és a világ különböző részein fenn­álló feszültséggócok problémái­nak igazságos rendezése, az imperialista tervek megakadá­lyozása érdekében. Kádár János és Alvaro Cun­hal megerősítette az MSZMP és a PKP eltökéltségét, hogy to­vábbra is határozottan fellép az enyhülés megőrzéséért, elmélyí­téséért és annak katonai terü­letre való kiterjesztéséért. A két küldöttség szolidaritá­sáról biztosította a Lengyel Egyesült Munkáspártot és a len­gyel dolgozó népet a szocializ­mus megvédéséért és konszoli­dálásáért folytatott harcában, az ellenforradalmi erők fokozó­dó támadásával szemben, ame­lyek építenek az imperializmus aktív segítségére. A szocializ­mus védelme Lengyelországban nemcsak a lengyel nép, hanem valamennyi ország dolgozóinak és népeinek, a béke megőrzésé­nek érdeke is. A megbeszélések során a két pórt megerősítette eltökéltségét, hogy továbbra is tevékenyen fellép a nemzetközi kommunista mozgalom és minden forradal­mi, antiimperialista erő össze­fogásának megerősítéséért. Támogatásukról biztosították Ázsia, Afrika, Latin-Amerika né­peinek és mozgalmainak fel­szabadító harcát az imperializ­mus, a fasizmus, a faji megkü­lönböztetés, a régi és az új gyarmatosítás ellen, politikai és gazdasági függetlenségük meg­szilárdításáért, társadalmi fel- emelkedésükért. Külön is kife­jezték szolidaritásukat Angola, Namíbia és Afrika déli része más országainak népeivel, ame­lyek a dél-afrikai fajüldöző rendszer élnyomása és agresz- sziója ellen küzdenek. Kádár János és Alvaro Cun­hal naqyra értékelte az MSZMP és a PKP között fennálló szoros, testvéri kapcsolatokat, amelyek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elve­in alapulnak. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kommunista Párt együttműködé­sének további elmélyítése a két párt, a két ország, a két nép érdekeit, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét és közös ügyét egyaránt szol­gáljad A PKP küldöttsége portugáliai látoqatásra hívta meg az MSZMP Központi Bizottságának küldöttségét, amit a magyar fél köszönettel elfogadott. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn fogadta Robert Beau- jon-t, Svájc rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, aki át­adta megbízólevelét. A megbí­zólevél átadásánál jelen volt Szarka Károly külügyminiszter­helyettes. * Hétfőn megkezdődött a ma­gyar—USA gazdasági tanács 7. ülése. A tanácskozásra vezető amerikai gazdasági szakembe­rekből álló, 38 tagú küldöttség érkezett Budapestre, Zoltán Merszeinek, az Occidental Pet­roleum Corporation alelnökének vezetésével. TEHERÁN Az iráni belügyminisztérium jelentése szerint az október 2- án megtartott elnökválasztáso­kon a 16 millió szavazóból több, mint 15,2 millióan Khamenei hodzsatoleszlámra, az Iszlám Köztársasági Párt vezetőjére ad­ták voksukat így ő lett az iszlám köztársaság új elnöke. BONN AZ NSZK-lban az október -10-i bonni béke-tüntetéssel kapcso­latban a szociáldemokrata párt visszautasította és propaganda­fogásnak minősíette az ellen­zéknek azt a követelését, hogy Helmut Schmidt kancellár vesse fel a parlamentben a bizalmat­lansági kérdést. Az ellenzéki vezetők arra hivatkoztak, hogy több mint ötven szociáldemok­rata és tizenhat szabaddemok­rata képviselő üdvözölte a béke­tüntetést. BRÜSSZEL Baudouin király hétfőn aláír­ta azt a rendeletet, amely fel­oszlatja a belga törvényhozás két házát és — az alkotmányos előírásnak megfelelően — a harminc napot követő vasár­napra, tehát november 8-ra új választásokat tűz ki. ÚJ-DELHI Az indiai kulturális kormány- szervek döntése értelmében az indiai állam megvásárolja az Indiában élő magyar származá­sú festőművésznő, Brunner Er­zsébet 24 festményét, amelyek az indiai függetlenségi harc, valamint a független India álla­mi, politikai és szellemi vezető­it ábrázolják. A képeket Új- Delhiben a Gandhiról elneve­zett Nemzeti Múzeumban fog­ják kiállítani. Genscher Pekingben Hétfőn, háromnapos hivata­los látogatásra! Pekingbe ér­kezett Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kü'l ügymi niszter és- a (kancellár. Genscher Huang HuO kínai külügyminisz­ter 1988 júniusi bonni látoga­tását viszonozza. A külügymi­nisztert a nyugatnémet tudo­mányos élet vezető képviselőin kívüli gazdasági küldöttség is elkísérte Pekingbe. 'Nyugatnémet források sze­rint a delegáció a kínai fő­városban a két ország gazda­sági együttműködésének távla­tairól fog. eszmecserét folytat­ni, de konkrét megállapodások nem. várhatók. Genscher és a kínai vezetők; megbeszélésein nemzetközi és' kétoldalú kérdé­seik szerepéinek. A nyugatné­met diplomácia vezetőjének látogatását szerdán nemzet­közi sajtóértekezlet zárja. le. BM-küldöttség Frainjo Herljevics szövetségi bel ügy mi niilszter meghívása ra hétfőn belügyminisztériumi kül­döttség. utazott Jugoszláviába hivatalos, baráti látogatásra, Jugoszláviában Horváth István belügyminiszter vezetésével. Az elutazásnál a Ferihegyi repülőtéren. jelen volt Milan Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A Szolidaritás tovább élezi a társadalmi feszültséget A Cigaretta és a gyufa árá­nak hétfőtől életbe lépett eme­lése , újabb feszültséget váltott ki o kormány és a Szolidaritás között, jóllehet, a Szolidaritás részéről — o kormány szerint — korábban hozzájárultak az ilyen intézkedésekhez. A hazai gyártmányú c'garet- ták árának kilencven., a gyufa árának száz és a pipadohány árának százhúsz százalékos emelését szombaton jelentették be a rádióban és a televízió­ban. A Szolidaritás kongresz- szusának vasárnapi ülésén til­takozások hangzottak el emiatt, mire — WojcisCh Jaruzelski miniszterelnök, utasítására — még vasárnap este Gdanskba érkezett Marian Krzak pénz- ügyminiszter és Zdzistów Kra- si-nski, a lengyel Állami Árbi­zottság elnöke. Mint a varsói rádió jelentette, a delegátusok kérdéseire válaszolva érvekkel támasztották- alá az intézkedé­sek szükségessé géb a küldöt­tek azonban ezeket nem fo­gadták el. Először megállapo­dás született arról, hogy tár­gyaló bizottságot hoznak létre az ügyben, később azonban, már az éjszakai órákban- újra kezdődött a; vita, amelynek lég­köre — a PAP 'hírügynökség beszámolója szerint — egyre feszültebbé vált. Éjfél után Lech Walesa1, a szakszervezet újjá­választott elnöke felszólította a minisztereket, hogy függesszék fel a- bejelentett áremeléseket, és közölte, hogy „ha azok mégis életbe lépnek ez újabb társadalmi feszültséghez vezet­het”. A varsói rádióban hétfőn reggel felolvasták a kormány sajtói rodá'já n alk köz I eményét, amely emlékeztet' arra', hogy még júniusban és júliusban tárgyalások folytak, a- kormány és a Szolidaritás képviselői között ai dohányfélék árának emeléséről. Az országos egyez­tető bizottság ezek nyomán aikikor úgy foglalt állást, hogy ez ügyben nem folyamodik semmilyen, tiltakozó akcióhoz, továbbá, hogy a cigaretta' és egyéb dohányfélék árának emeléséért nem tart szükséges­nek semmilyen rekompenzációt. A Trybuna Ludu hétfői szá­mában. kommentárban. ítélte el a Szolidaritás kongresszusának azt a határozatát, amelyben elutasítja az ország parlament­je áltól egyhangúlag jóváha­gyott törtvényt a váltó lati ön­kormányzatról. Ezt a lépést — írja — úgy lehet értelmezni, „mint a társadalmi megálla­podások egyoldalú felmondá­sát, a kompromisszumok elvé­nek egyoldalú elutasítását". * Mint a PAP hírügynökség jelentette, a Szolidaritás gdans­ki kongresszusán felolvasták azt a levelet, amelyet Gáspár Sándor, ai SZOT főtitkára- inté­zett a küldöttekhez. Nyugtázta a kongresszusra, szóló meghí­vást, amely késve érkezett, s megállapította: a. magyar szak- szervezetek nem kívánnak ta­nácsokat adni más országaik­nak. arra. nézve, hogyan oldják meg szakszervezeti1 problémái­kat. A Szolidaritás kongresszu­sának a kelet-európai orszá­gokhoz intézett üzenetét Gás­pár Sándor elfogadhatatlannak minősítette. Jósé Eduardo Dos Santos életrajza Jósé Eduardo Dos Santos, az MPLA—Munkapárt és az An­golai Népi Köztársaság elnöke, az országos népi gyűlés elnöke, a fegyveres erők főparancsnoka 1942. augusztus 28-án született Luandában. Apja kőműves. 1961-ben csatlakozott az An­golai Népi Felszabadítási Moz­galomhoz, az MPLA-hoz. Illegá­lis politikai tevékenységet fejtett ki Luandában, a diákok köré­ben. 1961—62-ben a második katonai-politikai körzetben, az egyik felszabadított területen tevékenykedett. Az MPLA ifjú­sági szervezetének elnökhelyet­tese lett Leopoldville-ben, majd az MPLA első képviselője Braz- zaville-ben. Az Angolai Népi Felszabadí­tási Hadsereg tagja 1962-től. Egy MPLA-ösztöndijas csoport tagjaként 1963 novemberében a Szovjetunióba utazott, ahol 1969 júniusában olajmérnöki diplomát szerzett. 1970-től 1973-ig a második katonai-politikai körzet rádió- és hírközlési felelősének helyet­tese volt. 1974-ben a központi bizottság és a politikai bizott­ság tagjává választották. A függetlenség kikiáltását kö­vetően az Angolai Népi Köztár­saság külügyminisztere lett, majd később első miniszterel­nök-helyettes. 1977-ben az MPLA—Munkapárt I. kongresz- szusán a központi bizottság és a politikai bizottság tagjává vá­lasztották. 1979. szeptember 20- án az MPLA—Munkapárt Köz­ponti Bizottsága megválasztot­ta a párt elnökévé, s egyúttal megbízta az államtői tisztség és a fegyveres erők lőparancs- noki teendői ellátásával. 1980. november 11-én az ak­kor megalakult országos népi gyűlés elnökévé választották. Az MPLA—Munkapárt 1980 de­cemberében megrendezett rendkívüli kongresszusán a kül­döttek közfelkiáltással megerő­sítették Jósé Eduardo Dos San- tost párt-, és államelnöki, vala­mint a fegyveres erők főpa­rancsnoka tisztségében. A magyar mártírok A LEXIKON MEGHATÁROZÁSA szerint a mártír, a vértanú vala­milyen eszmébe vetett hitért kinoztatást, halált szenvedő ember. Eredetileg az ókori Rómában keresztény hitük mellett vérükkel, azaz életükkel tanúskodó áldozatokat nevezték így, később a fogalmat kiterjesztették a politikai véleményükért, meggyőződésükért az ül­dözést, a halált vállalókra. A társadalmi haladás érdekében el­szenvedett halál esetében különösen méltányolni kell az egyéni helytállást, a meggyőződés melletti kitartást (az igazán rossz •ügyek hívei ritkán mutatnak ilyen bátorságot). Természetes, hogy a „jó ügyek” mártírjai általános tisztelet tárgyává válnak, példa­képpé, már csak azért -is, .mert a későbbi események mintegy őket igazolják, bizonyítják, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. A politikai mórtíromság tipikusan újkori, modern jelenség, mert korábban a vallási ideológia uralkodó helyzete következtében a társadalmi mozgalmak általában vallása köntösben jelentkeztek, így a mártírsors az egyes vallásos irányzatok harcai közepette ju­tott osztályrészül 'keresztény hittérítőknek, más hitek követőinek, eretnekeknek, protestánsoknak,, ellenreformátoroknak, szabadgon­dolkodóknak. Magyarországon a Habsburg-ellenes rendi, függet­lenségi törekvéseknek és ezekhez kapcsolódva az erőszakos ellen­reformációval szembeni ellenállásnak nemcsak fegyveres harcosai, hősei voltak. A hitükért gályára küldött prédikátorok, az ok nélkül bebörtön.zöttek és vagyonukból kiíorgatottak, a Sárospatakról el­üldözött tanárok és diákok, a Cairaffa vértörvényszékén az önkény­nek meg nem hódoló eperjesi kínhalált szenvedettek már politikai meggyőződésüket tudatosan vállaló mártírok. Történelmünkben az első egyértelműen, világi és világnézeti mártírok az 1795-ben. ki­végzett magyar jakobinusok voltak. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után alaposan .megnövekedett a vértanúsáqukkal nemzeti pantíheanunkban jogot nyertek száma: a politikai és katonai te­vékenységükért kivégzettek száma meghaladta a százötvenet, az aradi tizenhárom (helyesebben tizenöt) csak szimbóluma;, megtes­tesítője valamennyiüknek, ők az önkény tombolásának szobor nél­kül is állandóan szemünk előtt lévő mementói. Százharminckét év távlatából sem lezárt, eiifeledésre való ügy az 1849-es mártírok sorsa*. Abból a sok gondolatból és kérdésből, ami velük kapcsolatban ma fölmerülhet bennünk, ragadjunk ki* egyet: szükség volt-e áldozatukra, volt-e értelme haláluknak, a nemzet, az emberiség számára.? SZABADSÁGHARCUNK minden heroizmusa, minden jogossága., ritka tisztasága ellenére sem volt híján a katonai és politikai hi­báknak, az emberi gyöngeségeknék. Egy sor kérdésben hiányzott az egység, s nemcsak az éppen aktuális feladatok tekintetében nem volt meg mindig a szükséges egyetértés, de a harc célját il­letőleg sem. Mindez persze többé-ikevésbé törvényszerű. így van ez minden 'hasonló mozgalomban.. De a végső vereség és az azt kö­vető terror megteremtette azt az egységet, amit a győzelmek és a közbülső vereségek csak bomlasztottak. A megaláztatás fájdalmá­ban és a jogos fölháborodásba.n ismét találkozott az egész nemzet, sőt jórészt az egész ország, mert a magyarokkal szemben bizal­matlan vagy éppen ellenséges nemzetiségi irányzatok szentélyük­ben tisztességes követői sem üdvözölték a. terrort. A magyarok har­cát bizonytalankodva, lelkesedés és kétely között hányódva figyelő külföldi közvéleményt is a méltósággal viselt vereség és az egy­értelműen igazságtalan bosszú látványa állította mellénk, s 'tette általánosan tiszteltté a magyar nevet. Az aradi és a többi magyar- országi vértanúk a legtöbbet 'mégis magának a magyar nemzet­nek adtak, ide értve a késői generációkat is. Minden népnek, a nemzetté válás stádiumában lévőknek pedig különösen, szüksége van a nagy közös élményekre, mondjuk: a maga nagy francia for­radalmára. A szabadságharcunk jelentette nemzeti élményt éppen Arad tette olyan maradandóvá. Az 1849-ben kivégzettek, a hosszú várfogságra ítéltek vállalták 'múltjukat, tetteiket, nem tagadták meg az őket a vesztőhelyre vagy a hosszú nyomorúságba juttató eszméket Mindehhez erőt csak eszméik, tisztasága, az ügyük jo­gosságába vetett hit adhatott, s ugyanez adott erőt honfitársaik­nak is a következő nehéz évek átvészeléséhez. Az életért, az elve­szett évekért oz egyénnek kárpótlás nem adható, a családtagok­nak sem az elszenvedett fájdalomért, de már a kortársak is érez­ték, az utókor számára pedig egyértelmű lett, hogy a súlyos, de váltóit, áldozat nemcsak morális tett volt, erkölcsi példa, de törté­nelmi erőforrássá is vált - nemcsak évekre, de évtizedekre, sőt re­mélhetőleg évszázadokra'. MAI VILÁGUNKBAN a humanizmus, a társadalmi igazságosság eszméit jóval szélesebb körben osztják, vallják, mint a múlt szá­zad derekán, s így talán kevesebb hősi tettre van szükség. Ugyan­akkor a kényelmesebbé, jobbá, könnyebbé vált élet elhalványítja annak a tudatát, hogy az életihez hozzátartozik az állandó erőfe­szítés, az áldozatvállalás. Nemcsak önmagunkért, családunkért, de társadalmunkért -is kell vállalnunk a jobbítás, a tökéletesítés árát. Szerencsére ritkák azok a helyzetek, amikor egy közösség, mond­juk egy nemzet érdekében vállalni kell a legnagyobb áldozatot, az ifjú nemzedék vagy a legjobbak életének a fölkínálását. Bizo­nyára igaz az a közismert tétel, hogy nem. az a. nép szerencsétlen, amelynek nincsenek hősei, hanem amelynek hősökre van szüksége. De legalább annyira szerencsétlen az a nép, amelyik szükség ese­tén nem képes az áldozatokra*, nem tud hősöket adni. Ilyen szem­pontból nézve a magyar nemzet Mohácsokban, mártírokban gaz­dag történelme nem is tűnik olyan balszerencsésnek. JESZENSZKY GÉZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom