Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

1981. október 30. IvÉPÜJSÁG 3 GVÖ1IIC, 19B1 I Ami a szemet zavarja: iskola és szabdtéri gépszín Akár Kölesd felől, akár Pin. ce'hely felől közelíti meg az uta­zó a Hegyihát Vidékének egyik legnagyobb települését, Gyönk nagyközséget és középfokú társközpontot, azt fedezi föl leghamarabb, hogy két domb- vonulat közé ékelődött. Valami­kor ez szabta meg, merre fus­sanak az utcák, hol legyen a központ, a nagyközség távlati rendezési terve se nagyon tud a dimbes-dombos-löszös termé­szeti környezet által diktált alaphelyzeten változtatni. Tud azonban változtatni számos más vonatkozásban, s azzal a cél­lá'!, hogy az itt élők lakás- és életkörülményei, kommunális el­látása olyan, színvonalú legyen, aimi alkalmas nemcsak a törzs- lakosság megtartására, hanem a Gyünkhöz tartozó hat társköz­ség lakóinak szolgálatára is. S túl ezen arra, hogy a beköltöz­ni szándékozókat Gyönk fogad­ni tudja. A hét társközség, Gyönk, Sza­kodét, Diósberény, Szárazd, Udvari, Mfszla és Varsád lakói­nak száma 6255. A nagyköz­ségi rangot, s az ezzel járó köz- igazgatási, kulturális és más el­látási'feladatokat vállán „vise­lő" Gyönk lakóinak lélekszáma növekvőben van, jelenleg majd két és fél ezer. De, tisztesen megugrik ez a lakossági léle'k- szám, ha befejeződik a 24 tan­termes új iskola szomszédságá­ban az ifjúsági lakótelep építé­se. A régi Táncsics utcára néző új lakónegyedet nevezik Rózsa­dombnak is. Hatvan, lakás — a lakásépítő szövetkezet szerve­zésében r- már elkészült, épülő­ben van még 30. De már szí­vesen mutatják annak,’aki az ősrégi település fiatalodása, fejlődése iránt érdeklődik. A telepszerű építés — főleg az idősebbek körében — nem túl népszerű. Van, aki inkább a központ megújítására voksol, amikor Gyönk fejlődése szóba kerül. Majd mindenütt így van ez, ahol a településmag egy­kori megalkotói mindenre gon­doltak, csak éppen a lokálpat­rióta indítású, s egyúttal töme­geiket is jelentő utókorra nem. Azt persze a régi megibecsülé­sének ürügyén alkalmanként akadé'koskodók is elismerik, hogy 10—15 évvel ezelőttGyönk központja sem volt ennyire ren­dezett; S hozzáteszik, hogy „most jó a tanács, jobban oda is hallgat arra amit a lakosság akár igényként, akár észrevétel­ként megfogalmaz”. — Csak a székhelyén? A majd mindenütt közbeszúrt kérdésre, beszélgetőpartnereim erélyes nemmel feleltek a. szék­helyközségben csak úgy, mint a társközségekben. Akkor hát minden felhőtlen? Itt a Kánaán? Szó se róla! Gyönk, a közös tanácsi szék­hely és középfokú társközpont is jól ismeri a növekedés1, fej­lődés, fejlesztés minden gond­ját. S azzal együtt, hogy akár­mennyire szorító problémákat se lehet „adj uramteremtőm, azonnal!" megoldani. De azért az nagyon megnyugtató, hogy „amiből élünk", a gazdasági szerkezet adott. A lakosság egy- harmadának a mezőgazdasági, másik egyharmadának az ipa­ri, harmadik harmadának az egyéb kategóriába sorolt mun- kaihélyek jelentik a kenyeret. Ezelőtt tizenöt évvel a Tolna megyei útikalauz még nem té­vedett, amikor azt írtai, hogy van Gyönkön egy ősrégi gim­názium és egy tűszelepgyár. Ma már ez a kalauz nem al­kalmas a valósághű tájékozta­tásra, hiszen ott van. a Mező­gép, a KIPSZER gyáregysége, a budapesti székhelyű Elegancia Ruhaipari Szövetkezet telepe, a Spirál Vegyesipari Szövetkezet mellett a sütőipari és a Tolna megye! Víz- és Csatornamű Vállalat gyönki üzeme, vala­mint a Volán kirendeltsége. A társult községek területén há­rom termelőszövetkezet — a gyönki Petőfi, a diósíberényi Rá­kóczi és a varsádi Dózsa mű­ködik, a Tengelioi A. G. alsópé- íi kerületén kívül. Szóval „őzök­nek se kell már elmenniök a munka után, akik szakmát ta­nultak, vagy tanulnak." iEz a megállapítás a nagyköz­ségi közös tanácson hangzottéi először, iKörcsönyei József ta­nácselnök részéről. Nem hin­ném, hogy szavai visszhangoz- tatására bárkit is fölkértek vol­na, mégis megismétlődött né­hányszor a mondat. Egyebek között a korszerűségével körül­belül hódító általános iskolá­ban is, ahova helyből és a. kör­nyékről 630 gyerek jár, s ahol többen tanítanak olyanok, akik egykor maguk is a gyönki ál­talános iskolában kezdték, majd a 175 éves fennállását nemrég ünnepelt gimnáziumban foly­tatták a tanulmányaikat, minek előtte főiskolai polgárok lettek. iKülönben, nem itt érte elő­ször szó a kereskedelem és szol­gáltatás háza elejét se. A ke­nyérbolt előtt - korábban — egy rögtönzött parfament szen­vedélyes fölszólalói hívták vol­na föl a figyelmemet az elavult, kicsi alapterületű bolthálózatra, ha ezt meg nem tették volna már korábban a tanács veze­tői. Az iskola, a művelődési ház, könyvtár, rendben. A kisvendég­lőt is felújították, a központké­pe rendezett, még ha van is ott szemetszúróan lebontásra ér­demes ház, de gondoljak csak bele - mondták —, mit jelent a kis kenyéribolt előtt sorba áll­ni kenyérért esőben, fagyban, rekkenő melegben! Aki bejár dolgozni a társközségekből, !le- hetőleg itt akar vásárolni, mert mire hazaér, zárva találja a ve­gyesboltot. * — Tetszett látni a TÜZÉP-te­lepünket? Ha nem, hát azt ér­demes megnézni. — De, ha jót akar, ne kös­sön ám nálunk építőanyagra szerződést, mert soha se épül föl a háza I 'Elindultam megnézni, mi hi­ányzik, és mi az, aminek a hiá­nyával a VI. ötéves fejlesztési tervben tanács és lakosság, ta­nács és nem tanácsi szervek együttesen leszámolhatnak. (Folytatjuk.) László I. Fotó: Czakó S. Huszonöt éve történt Cselekvés és helytállás Negyedszázaddal ezelőtt, 1956 októberének utol­só napjaiban a szocialista tár­sadalmi rend ellenségei által kirobbantott ellenforradalmi lá­zadás nyílt fehérterrorba, a tő­kés restauráció kendőzetlen meghirdetésébe csapott át. A munkáshatalom helyreállításá­nak, a lázadás felszámolásá­nak, a szocialista építőmunka folytatásának elengedhetetlen feltételévé vált — amit Kádár János, Münnich Ferenc és más forradalmárok egyértelműen fel­ismertek — mind a revizionis­ta csoporttal, mind a szektás­dogmatikus politikával való ha­tározott és következetes szem­befordulás, a forradalmi erők tömörítése. November első három napjá­éban Magyarországon történelmi jelentőségű, az egész további fejlődést meghatározó esemény zajlott le: a létrejött új forra­dalmi központ és a Szovjetunió képviselői kapcsolatba léptek a szocialista államok vezetőivel, hogy megtárgyalják az ellen- forradalmi lázadás leverésére teendő intézkedéseket. Egyet­értés alakult ki abban, hogy támogatják a Magyar Forradal­mi Munkás—Paraszt Kormányt, továbbá azt, hogy a kormány kérésére a Szovjetunió interna­cionalista fegyveres segítséget nyújtson a Magyar Népköztár­saságnak. Az új forradalmi központ kez­deményezésére — amellyel együtt küzdött Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjének és a hatalom jog­folytonosságának a megszemé­lyesítője —, megalakult a Ma­gyar Forradalmi Munkás—Pa­raszt Kormány. A kormány el­nöke Kádár János lett, s mel­lette részt vett a munkában Apró Antal, Horváth Imre, Kossá István és Münnich Fe­renc, valamint az országgyűlés elnöke — Rónai Sándor —, to­vábbá Dögéi Imre és Marosán György. Az új kormány novem­ber 4-én kiáltványban fordulta magyar néphez, amelyben harc­ba szólította az ország dolgo­zóit a munkáshatalom védel­me, a törvényes rend helyre- állítása és a szocialista építő­munka folytatása érdekében. „Véget kell vetnünk az ellen- forradalmi elemek garázdálko­dásának! ütött a cselekvés órá­ja! — hangsúlyozta a felhívás. — Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi de­mokrácia vívmányait. Rendet, biztonságot és nyugalmat te­remtünk hazánkban. A nép és a haza érdeke az, hogy erős kormánya legyen, olyan kor­mánya, amely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot sú­lyos helyzetéből. Mi ezért ala­kítottuk meg a Magyar Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kor­mányt.” A kiáltványban megfo­galmazott program emellett foglalkozott az életszínvonal emelésének, a gazdaságpolitika módosításának, az államigaz­gatási munka megjavításának a feladataival is, s fontos he­lyet kapott benne a megrendült munkás—paraszt szövetség megerősítésének a gondolata. A Magyar Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormán« a leg­fontosabb azonnali feladatá­nak a fegyveres ellenforradalmi csoportok szétverését tekintette, s emellett egész tevékenységé­vel arra törekedett, hogy elő­segítse a megtévesztett embe­rek leválasztását az osztály­ellenségtől, az árulóktól. A for­radalmi kormány megalakulása és kiáltványa a munkáshatalom híveinek tízezreit mozgósította, s részükre világos harci progra­mot, egyértelmű és határozott politikai irányítást adott. Mérle­gelve az adott helyzetet, a munkás—paraszt kormány meg­állapította, hogy az ellenfor­radalom fegyveres erőinek gyors szétverése, a gyilkosságok és a pusztítások további meg­akadályozása csak a Szovjet­unió internacionalista katonai segítsége révén lehetséges, s kérésére ezt az önzetlen segít­séget szinte azonnal meg is kapta. Ugyanakkor feledhetet­len és dicső szerepük volt a harcban azoknak a párttagok­nak és pártonkívülieknek, mun­kásoknak, parasztoknak, értel­miségieknek, ka rhata lm istáknak, katonáknak és rendőröknek, akik ha kellett, az életüket ál­dozták a munkás—paraszt ha­talomért. November első napjaiban a rendkívüli helyzetnek megfele­lően az új forradalmi központ egyesítette magában a legfelső állami és pártvezetést. Kádár János vezetésével létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságát — amely á Politikai Bizottság fel­adatkörét látta el —, majd no­vember 6-án megtartotta első tanácskozását a párt Ideiglenes Központi Bizottsága is. Az Ideig­lenes Központi Bizottság felhí­vást intézett a magyar kom­munistákhoz és a Magyar Dol­gozók Pártja tagjaihoz. A felhívásban h°sú lyoz­ta a pártmunka folytonosságát és kommunista jellegét, meg­állapítva, hogy a kapitalista restaurációra törekvő ellenfor­radalmi próbálkozásokkal szem­ben csak minden erőt össze­fogva lehet eredményesen küz­deni. A felhívás hitet tett a marxizmus—leninizmus elvei mellett, egyértelműen és világo­san kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a szo­cialista társadalom célkitűzé­seinek valóra váltásáért küzd, a népi demokrácia alapjának a munkásosztály és a parasztság szövetségét tekinti, és tevékeny­ségét áthatja a proletár inter­nacionalizmus elve. Az Ideiglenes Központi Bizott­ság felhívása felszólított min­den párttagot, hogy „aki kész a tömegekre támaszkodva harcba szállni a dolgozó nép hatalmáért, pártunk politikájá­ért, jelentkezzék haladéktala­nul pártszervezetében és lás­son munkához!" Az állásfogla­lás ugyanakkor kétfrontos har­cot hirdetett meg a Rákosi Má­tyás és Gerő Ernő nevével fém­jelzett, a munkásosztálytól, a néptömegektő! elszakadt dog- matikus-szektás politika és an­nak téves módszereivel, vala­mint a Nagy Imre és Losonczy Géza körül tömörült revizionis­tákkal szemben. Elképzelni is rossz, mi történt volna akkor, ha a szektás politika tovább is folytatódik, illetve, ha nem emelnek gátat az eleinte a hi­bák kijavításának jelszavával fellépő, de később az ellenfor­radalomnak utat engedő re- vizionizmus, majd pedig a már az utcákon tobzódó ellenforra­dalmi terror útjába. Az első hetekben a pártszer­vezés rendkívül nehéz, valóban forradalmi viszonyok között fo­lyó munkáját csak a legáll'ha- tatosabb kommunisták vállal­ták, akik — amint azt egy kora­beli jelentés megállapította — „sokszor életüket kockáztatva, félig illegális körülmények kö­zött végezték munkájukat, szer­vezték, erősítették a pártot". Különösen nehéz feltételek kö­zött folyt az üzemi pártszerve­zetek újjászervezése, ahol az ellenforradalmi erők utóvéd'har- cának egyik fő célja — ame­lyet a munkástanácsokba be­férkőző ellenforradalmárok is támogattak —, a munkahelyi pártszervezetek újjáalakításának a megakadályozása volt. A kom­munisták legjobbjai azonban leküzdötték a legnagyobb ne­hézségeket is, és ennek ered­ményeként december elsején a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak már közel kétezer szerve­zete dolgozott, mintegy 50—60 ezer párttagot tömörítve so­raiba. A Magyar Forradalmi Mun­kás—Paraszt Kormány-az ellen- forradalom fegyveres csoport­jainak a szétzúzását követően az újjászerveződő pártszerveze­tekre támaszkodva legfonto­sabb teendőjének tekintette a tanácsok hatalmának a helyre- állítását, a fegyveres testületek újjáalakítását és az ipari ter­melés, a közlekedés folyama­tosságának a megteremtését, a szocialista konszolidáció kibon­takoztatását. E folyamat meg­gyorsítása, a termelési és a közellátási nehézségek enyhíté­se érdekében a forradalmi kor­mány november 5-én a baráti országokhoz fordult segítségért. A Szovjetunió Minisztertanácsa még aznapi üzenetében beje­lentette, hogy ellenszolgáltatás nélküli támogatást nyújt ipari nyersanyagpkban és élelmisze­rekben. És alig telt el egy hét, a magyar határon már átgör­dült az az első vasúti szerel­vény, amely a szovjet nép se­gélyszállítmányát hozta. No­vember első napjaiban emellett Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország és a Német De­mokratikus Köztársaság is azon­nal. támogatást nyújtott. Az 1956-os novemberi napok eseményei, a szocialista kon­szolidáció első lépéseinek si­kerei egyértelműen igazolták, 'hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány po­litikája, annak következetes, a marxizmus—leninizmus eszméi­nek alkotó módon történő vég­rehajtása történelmileg példát­lanul rövid idő alatt kivezette az országot a káoszból, kon­szolidálta a szocializmus viszo­nyait és megteremtette a felté­teleit a szocialista építőmunka folytatásának. politikai A* MSZMP irányvo­. nalának 1956 végén kidolgozott alapel­veit nemzeti történetünk azóta eltelt negyedszázada, szocialis­ta építőmunkánk nemzetközileg is elismert eredményei igazol­ták. Ezt a politikát méltán te­kintette és tekinti a szocialista építés minden híve cselekvése, helytállása vezérfonalának. BOTOS JÁNOS, a Párttörténeti Intézet tudományos munkatársa. Tejátvétel r Garancialevél, kistermelőknek A mezőgazdasági nagyüze­mek — kedvezményes akcióval - vemhes üszőket, teheneket helyeznek ki a kistermelőkhöz tartásra. Ez azonban csak egy példa a segítésre, hisz más módon is támogatják az e mun­kára vállalkozókat. A háztájiból származó tej mennyisége ugyanis az elmúlt időben — ellentétben a hústermeléssel - némileg visszaesett, amivel a tervek különben is számoltak. Az új akciók várhatóan féke­zik a kistermelői tej „elapadá­sát". A tejipari vállalatok ország­szerte támogatják a kisterme­lőket. A háztájiból származó tej felvásárlását általában a ter­melőszövetkezetekre bízták: a közös gazdaságok költségeinek megtérítésére a tejipar az idén 42 millió forintot ad a tsz-ek- nek. Ebből az összegből a he­lyi tejgyűjtőket korszerűsíthe­tik, hűtőgépeket szerezhetnek be és felújításokra is vállal­kozhatnak. (Az országszerte működő mintegy 2500 tejgyűj­tő állomás 70 százaléka a tsz- ek kezelésében van.) A tejipar fuvartérítést ad a tanyákon felvásárolt tej után. Ezzel teszik érdekeltté a szál­lítókat abban, hogy nagyobb távolságról is „behozzák” a te­jet a gyűjtőállomásokra, vagy a tejipari üzemekbe. Azokban a községekben, ahol nincs tej­gyűjtő állomás, a tejipari vál­lalatok gépkocsijai meghatáro­zott időpontban - általában a főtéren kijelölt helyen - át­veszik a kistermelők tejes­kannáit, amelyek számozva vannak, és így az ipari üzemek­ben azonosíthatók. A teli kan­nákat üresekkel cserélik ki, így zavartalan a kistermelői teját­vétel, A tejiparral szerződő kister­melők garancialevelet kapnak: ebben az ipar kötelezettséget vállal arra, hogy a tejet min­den mennyiségbe, bármikor át­veszi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom