Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

B tfÉPÜJSÁG 1981. október 29. „JÁTSZOTTAM MÁR I . JOBBAN IS, DE..." ; A veszprémi sporttelep pénz­tárai előtt nem tapostak egy- ! más lábára a belépőjegyre vá- ; rákozók. Meglehetősen foghíjas lelátó várta a Bakony Vegyész— Szekszárdi Dózsa találkozó kez­detét. Mi másra is következtet­het ilyenkor a krónikás: bi­zony kegyvesztetté vált az NB II tíz fordulójában hét pontot gyűjtő Bakony Vegyész gárdá­ja. A dózsások dicséretére le­gyen mondva, a hazaiak októ­ber utolsó vasárnapján sem tudták szaporítani pontjaik számát. — Milyennek látta a mérkő­zést a pályáról? — kérdeztük Sajó Lászlót, a lila-fehérek két góljának szerzőjét. — Szó se róla, nehéz 90 perc volt. Úgy érzem, döntő­nek bizonyult, hogy meglehető­sen hamar sikerült gólt lőnünk. Ezzel egy kicsit megfogtuk a veszprémieket. A szabadrúgás­variációkat rengetegszer gya­koroljuk az edzéseken. Ezek egyike a 6. percben tökéletesen bejött. Felállt a Vegyész sor­fala, mellettük azonban ellőt­tem a labdát. Oda, ahol a sza­badrúgás elvégzésére jelt adó bírói sípszónál a kapus állt. Tudtam, a lövés pillanatában elmozdul az ellenkező oldalra. Támadtak ezután a Veszpré­mek, de taktikai elképzelésünk tökéletesen bevált. Miközben ellenfelünk rohamozott, fella­zult védekezése és a mi kontra­akcióink rendre veszélyesek vol­tak. A szünet utáni egyenlítés még melegebb perceket ho­zott. Bizony, ha Pólyák ekkor nem véd olyan nagyszerűen, akkor aligha hozzuk el a két pontot, önmagam is okolhat­nám most, mert két kínálkozó ziccert kihagytam. Azután szin­te a legjobb pillanatban jóvá­tettem valamelyest. A 83. perc­ben Varga beadásánál Ador­ján és Németh csatázott. Ket­tőjük közül magasra pattant a labda. A kapussal eqyszerre startoltam rá a pettyesre, sike­rült megelőznöm és fölötte a hálóba fejeltem. Mit mondjak, játszottam már jobban is a Dózsa színeiben, amikor nem sikerült a gólszerzés. Márpedig a focit ugye gólra mérik. Bár mindig azt mondanák rólam: nem csillogott a mezőnyben, de góljai eldöntötték a két pont sorsát — válaszolta a csatár. MEGTÖRT A JÉG Meg bizony, ráadásul duplán is, Iregszemcsén. Az otthoná- bdn nyeretlen újonc gárda a megyebajnokság 11. fordulójá­nak legnagyobb meglepetését okozva, megfosztotta veretlen­ségétől a Nagymányoki Brikett SE együttesét. Bár azt tartják: a labda gömbölyű és minden lehetséges, erre a sikerre azon­ban aligha voksoltak volna még a hazai focibarátok táborában is. Szántó Ferenc egyesületi el­nök így sommázta az 1-0-ás győzelem hátterét: — Azzal kezdem, hogy szep­tember 27. óta veretlen maradt csapatunk. A zombai idény­nyitó után sajnálatos módon hullámvölgybe kerültünk. Gond­jainkat fokozták a sérülések és az elhibázott 11-esek. Ennek ellenére nem kerítette hatalmá­ba szakosztályunkat a pánik­hangulat. Az elnökség és ma­guk a játékosok is mindent el­követtek a felzárkózás érdeké­ben. Súlyos teherként nyomta vállunkat, hogy miközben ide­genben háromszor is nyertünk, hazai pályánkon vasárnapig nem sikerült győzelemmel meg­Oldalháló ’81 az egész — mondta a 31 éves kapus. Mi tagadás, nem fogadták valami nagy örömmel akkor ezt a megállapítást a sellyeiek. Érdekes módon azonban azóta megváltozott a véleményük. — Három éven át bajnoksá­got nyertünk, de az osztályo- zón mindháromszor elbuktunk. 1954-ben 3-2-re vezettünk már Dunaújvárosban a Budapesti Gázmű ellen, de... — Nem kell folytatni, nagyon jól emlékszem rá, én irtom a mérkőzésről a tudósítást. Hát bizony csúnya dolog volt... — Szép évek voltak, az em­lékek ma is élnek — így össze­gezte Bán László Nagymányo- kon töltött éveit. Aztán megkérdezte, mit csi­nálnak egykori játékostársai, akikkel oly sok győzelmes csa­tát vívott. Be kellett fejezni a beszélge­tést, hisz közeledett a mérkő­zés kezdése és az edzőnek ilyenkor mindig akad még né­hány közölnivalója játékosai­val. Mit lehet még elmondani a Bátaszék 3-0-ás vereségéről? Talán annyit, hogy a vereség ellenére is kivívták a sellyei szurkolók elismerését. Mezőny­ben szépen játszottak, csak ép­pen a bátaszéki csatársor nem volt olyan szemfüles, gólratörő, mint a hazaiak. És ez döntötte el a mérkőzést a hazaiak ja­vára. KÖSZÖNET A DOMBÓVÁRIAKNAK / Egy éve lapunkban megjelent Sellyével kapcsolatban egy írás — miután a Szekszárdi Dózsa ott játszott —, melynek lénye­ge: a labdarúgó NB II deval­válását jelenti, hogy olyan köz­ségnek, mint Sellye, ebben az osztályban tsapata lehet. örvendeztetni lelkes közönsé­günket. Hét közben nem volt hiány a fogadkozásokban. Töb­ben vallották: megtörjük a nagymányokiak veretlenségi so­rozatát. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belő­le. Szóval, a fogadkozást olyan elszánt lelkesedés, küzdőmodor követte a pályán, amj meglep­te az ellenfelet is. Sportszerű keretek között, rendkívül hajtás iramú 90 percet produkáltak játékosaink. Szintúgy a mányo- ki legénység is. A közönség jól szórakozott, s igazán sajnáltuk, hogy egy összecsapásnál Bíró, a vendégek csatára megsérült. A helyére beállt fiatal Krasz nemcsak csapatának, hanem a mezőny egyik legjobbjának bi­zonyult. A bravúros győzelem nem jelent elbizakodottsánot. Tudjuk: november 1-én Majo- son sem vár ránk sétagalopp. NEM AZ A FONTOS, HOGY A KAPUS HÁNY ÉVES Vártunk öt percet, aztán meg tizet. Néhányon egyre türelmet­lenebbül dohogtak. Negyedóra elteltével megtudtuk: a kezdés késésének oka az, hogy a har­madik bíró a Dózsa-stadionból jön majd át a TÁÉV-pályára. Húsz perc elteltével feltűnt két játékvezető, s megkezdődött a TÁÉV SK—‘Nagydorog mérkő­zés. Később aztán kiegészült a trió, s az újonnan érkezett Osz- termajer elfoglalta helyét part­jelzőként. Volt tehát idő az alapos bemelegítésre a két együttes játékosainak. Meg a közönségnek is. — öreg, remélem tudod, hogy ma kitömik gólokkal mö­götted a hálót! így az egyikük. címzett Ba­logh József, a nagydorogiak 31 éves kapusa volt. A portás kinézett az oldalvonalnál álló nézőre, s mosolyogva széttárta karjait. Szerintünk ebben a pil­lanatban önmagában elhatá­rozta: hát azért se! Persze ez így túlságosan is egyszerűnek tűnne. Mert a TÁÉV csapatát a gyorsan belőtt dorogi gól méginkább felpaprikázta. Időn­ként olyan elánnal ostromolták Balogh kapuját, hogy többen fogadást ajánlottak: a legjobb kapuvédő sem győzi szusszal védeni a záporozó lövéseket. Az „öreg” bírta, lehúzta a rolót. Egyik sarokból a másikba ve­tődött, jól sikerültek kifutásai, s amikor már a földön feküdt, lábbal még kikotort egy, az ellenkező sarokra tartó lövést. Ekkora mázlit! — mondták a nézőtéren most már kórusban. Igen, a jó kapusnak általában szerencséje is van. A 90. perc végén aztán boldog-boldogta­lan szorongatta a piros mezes portás kezét. — Nyilatkozni, ugyan már. Nem vagyok én ehhez szokva. Két gyerekem van, a tsz gép­műhelyében géplakatosként dol­gozom. Hetente kétszer tudok részt venni az edzésen. Hogy jól védtem? Hát igyekeztem segíteni a csapatomnak, ennyi Dr. Dibusz Ferenc, a sportkör elnöke az anyagiakról annyit mondott, hogy csak az utazás­nál legalább félmillió megma­rad, mivel most a területi baj­nokságban szerepelnek. Anya­giakban viszont nem fejezhető ki az a változás, ami azóta bekö­vetkezett. A játékosaknak siker­élményre volt szükségük, és ez az NB ll-ben nem volt meg. A közönség is elmaradozott, sőt mi több, a játékosok közül is néhányon „leléptek”. Most terv­szerű csapatépítés folyhat és a hangulat is egészen más. Ez a bajnokság jobban megfelel a Sellyének, mint az NB II. Csutorás János, aki a Dom­bóvári Vasútból került Nagy- mányokra, majd az ötvenes évek elején a Szekszárdi Dózsa kapuvédője volt, 1967 óta Sely- lyén él. Három évig védett, 41 éves korában hagyta abba az aktív sportolást, öt éve a csapat gyúrója. Nevetve üdvö­zölt bennünket: — Köszönet a dombóváriak­nak mindazért, amit a tavasz- szal tettek érdekünkben. Igaz, akkor mérgesek voltunk, de ma már egyértelműen valljuk, örü­lünk, hogy így történt. Ahogy kiesett a csapat, elment Kollek Nándor edző és vele együtt hat játékos. Ismét Bán László lett az edző, aki mór korábban dol­gozott nálunk. Megérkeztek a bátaszékiek, velük együtt Mezei Aurél szak­osztályelnök is, aki még Nagy- mányokról ismeri Csutorást. So­kat játszottak egymás ellen, így volt téma. Aztán bekapcsoló­dott a beszélgetésbe Bán László is, aki 1954-től 1956-ig Nagymányok csapatának egyik erőssége volt. Azonnal azokra az évekre tért rá: Balról Csutorás, középen Bán, jobbról Mezei Sajó László Balogh József Kézilabda NB II Végeredmény (Befejeződött a kézilabda NB II. 1981. évi küzdelemsorozata. Mint arról lapunkban már be­számoltunk, a két Tolna megyei női együttes közül a Szekszárdi Spartacus biztosította bentma. radását, míg a Simon,tornyai BTC újoncgárdája búcsúra kényszerült Hogy végül is jö­vőre hány csaipat képviseli me­gyénket ebben az osztályban, arra a választ a megyebajno­kok rövidesen sorra kerülő osz­tó lyozója adja meg. (Közöljük az NB II. nyugati csoportjának idei végeredmé­nyét: 1. N.-kanizsa 22 19 2 1 465-253 40 2. P. Mezőgép 22 15 1 6 330-282 31 3. Győr 22 12 3 7 342-323 27 4. PBTC 22 13 — 9 353-284 26 5. Tatai AC 22 12 1 9 336-338 25 6. Szombath. 22 10 2 10 328-362 22 7. Szekszárd 22 9 — 13 306-341 18 8. Ajka 22 9 — 13 337-397 18 9. Herend 22 8 1 13 312-358 17 10. Sz. Tanárk. 22 8 — 14 318-368 16 11. S.-tornya 22 5 — 17 244-358 10 12. Csorna visszalépett A vonal alatti négy együttes kiesett, jövőre a megyei baj­nokságban szerepel. * Csoportbeosztás: Kedden este az MKSZ-ben elkészítették az NB ll-be jutá­sért rendezendő minősítő osz­tályozó csoportbeosztását. En­nék alapján a megyebajno'ksá- got nyert Mözs női csapata no­vember 13—14-én Tatán a Ma­gyar Kábel, a Nyírbátori SC és a Székesfehérvári Vendéglátó együttesei ellen kísérli meg a feljutás kiharcolását. A Hőgyé- szi HSC férlficsapata ugyancsak Tatán, november 17—18-án a Bp. Testvériség, a Szegedi Víz­ügy, valamint a Mezőhegyes társaságában vívja osztályozó mérkőzéseit. it ,'ói Atlétika A DVMSE sporttelepén ren­dezték a területi gyermekbaj- nokságot, melyen a dombóvári­akon kívül Kaposvár, Máza­szászvár, Komló versenyzői vet­tek részt. Az első három helyen végzettek oklevéldíjdzásban ré­szesültek, melyet Fazekas Gás­pár a Dombóvári Sl igazgatója adott át Eredmények: Leányok: 60 m: 1. Papp Il­dikó (Dombóvár) 8,9, 2. Mo­gyorósi Erzsébet (Komló) 9,0, 3. Kurucz Tünde (Kaposvár) 9,1. 60 m gát: 1. Kelemen Nóra (Kaposvár) 12,5, 2. Pakóth Gyöngyvér (Kaposvár) 12,8, 3. Csongor Gabriella (Mázaszász- vár) 13,8. 800 m: 1. Mogyorósi Erzsébet (Komló) 2:37,5, 2. Ku. rucz Tünde (Kaposvár) 2:43,1, 3. INagy Zsuzsa (Komló) 2:43,5. Távolugrás: 1. Papp Ildikó (Dombóvár) 4,28, 2. Kelemen Nóra (Kaposvár) 4,26, 3. Gu­lyás Anita (Dombóvár) 4,00. Kis- labdadobás: 1. Békéi Beáta (Dombóvár) 44,50, 2. Brunner Ágnes (Dombóvár) 37,40, 3. Szeltner Anita (Dombóvár) 35,30. Fiúk: 60 m: 1. Gadácsi Sán­dor (Dombóvár) 9,3, 2. Füsti- Molnár László (Dombóvár) 9,4, 3. Papp Zoltán (Komló) 9,5. 60 m gát: 1. Kiss Zoltán (Dombó­vár) 12,6, 2. Lengyel László (Dombóvár) 13,0, 3. iBalásy Bo- tond (Dombóvár), Havasi László (Mázaszászvár) és Schönfeld Zoltán (Mázaszászvár) 13,4.800 m: 1. Papp Zoltán. (Komló) 2:35,5, 2. Kakas Zsolt (Máza­szászvár) 2:36,4, 3. Süveges Le­vente (Dombóvár) 2:39,0. Távol­ugrás: 1. Süveges Levente (Dombóvár) 4,58, 2. Vajda Ta­más (Kaposvár) 4,13, 3. Rinczés Szilárd (Kaposvár) 4,07. Kislab- dadobás: 1. Horváth István (Ka­posvár) 45,40, 2. Harsányi Csa­ba (Kaposvár) 43,60, 3. Kiss Zoltán (Dombóvár) 40,90, HÍREK November 1-én, Bonyhádon lesz a négy város úttörőinek kosárlabdatornája. Résztvevők: Pécs, Székesfehérvár, Bony- hád. A mérkőzéssorozat 8 óra­kor kezdődik. * November 5-én ismét meg­rendezik Bonyhádon a már ha­gyományos futó tömegversenyt. A rajt a Petőfi Sándor Gim­názium udvarán lesz a 7—8. osztályos fiúk és lányok, vala­mint a középiskolások részére. A 18 év feletti fiúk és lányok is a gimnázium udvarából raj­tolnak. A ll-es számú Általános Iskolából a 3-6. osztályok, fiúk és lányok indulnak. A cél a Bacsó Béla út végén, a párt- bizottság előtt lesz. A tömeg­verseny 14.30-kor kezdődik. Tizenöt éves aktív sportolás után kénytelen búcsút venni a labdarúgástól Erdős Pál, a Bogyiszlói TSZ SE játékosa. Er­re az a makacs gerincsérülése késztette, amely az utóbbi idő­ben egyre jobban elhatalma­sodott. Erdős labdarúgó-pálya­futása a Szekszárdi Dózsában kezdődött, majd a TÁÉV SK, valamjnt Jánoshalma szakosz­tályában folytatódott. Legutóbb a bogyiszlói csapat egyik erős­ségének számított. A Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság illetékesei - miután a sportolók részvétele rendkívül nagy sikerű volt a NOB IX., Baden Baden-i kongresszusán — elhatározták, hogy létrehoz­zák a NOB keretein belül a sportolók bizottságát. A kedden Lausanne-ban tett bejelentéssel egyidejűleg közölték az új szer­vezet összetételét is. A bizottság vezetésére a NOB finn tagja, a moszkvai olimpián is részt vett Peter Tall- berg kapott megbízást. Tagjai: Thomas Bach (NSZK), Sebas­tian Coe (Anglia), Ivar Formo (Norvégia), Kipchonge Keino (Kenya) és Svetla Otzetova (Csehszlovákia). A bizottság létrehozásának célja, hogy az a NOB keretein belül az aktív sportolók szó­szólója legyen. Az első ülésre 1982 májusában, Rómában ke­rül sor, közvetlenül a NOB kö­vetkező ülését megelőzően. A tagok megbízatása négy évre szól. * A 15. játszmával folytatták Tbilisziben a női sakkvilág­bajnoki párosmérkőzést. Ezt a 20 éves világbajnoknő. Maja Csiburdanidze a 36. lépésben megnyerte, s így a 16. játszma előtt 8-7-re vezet kihívója. Na­na Alekszandrija ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom