Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
1981. október 25. "rtfEPÜJSÄG 7 A megtartó közösség A labda gömbölyű - számítógép ellenőrzi Kik Jönnek utánuk? A tizenkettedik ... Aki átveszi a rosszat, annak kell megvarrni újra Ebben a szövetkezetben mindenki a helyén van. Ebben a té- eszben sosem háborogtak, ha kértek tőlük, elvégre nem más a dolguk, mint hogy élelmet termeljenek. A lehető legtöbbet. Ez a téesz sosem járt kérni: mindig, minden körülmények között a maga erejére támaszkodott. Itt, aki dolgozni akart, dolgozhatott, ha viszont a szaktudása nem párosult lelkiismeretességgel, szedhette a sátorfáját. Itt, ha munkát vállal valaki, csak rendesen dolgozhat és csak tisztán élhet, mert vallják: a.személyes példamutatásnál nincs nagyobb húzóerő. Ide bárki bármikor jöhet és számíthat arra, hogy világos kérdéseire egyenes választ kap. Soós Istvánné Az előkészítő műhely — Négy-négy és fél ezer forint, a délutáni« pótlékkal A teveli Kossuth szövetkezet irodaházának falán felirat: „Tiszta, rendes termelőszövetkezet”. A szövetkezet elnökének, Ján- di Józsefnek szobájában nincs fűtés, nem is volt soha, még csikorgó téli napokon sem. Gya. nítom, azért, mert keveset van odabenn, és sokat odakinn, s lehet, hogy úgy véli: a bágyasz- tó meleg tunyává teszi az embert. . . Márpedig a lustaság, restség megvetendő emberi tulajdonság. — Mióta az eszemet tudom, nincs megállás. Éppencsak felcseperedtem, a bátyám vitt maga mellé dolgozni az uradalomba,. Tanultam a ikovács szakmát, aztán traktorra kerültem. Szántottam, csépeltem, én „hajtottam" a traktort 1937-től 45- ig. Ez igen fontos szakmának számított, még bevonulnom sem kellett. — Hány embernek volt szakmája az uradalomban? — Ahogy emlékszem, hat embernek, kovácsok, kerékgyártók voltak és gépészek. Pedig a három majorban vagy hetven cseléd dolgozott. Az uradalom Berettyóújfalu környékén feküdt, gyenge, szilkfoltos földön. Búzából hét-nyolc mázsát, csöves kukoricából ha 18—20 mázsát betakarítottunk..,. Engem aztán ’45 tavaszán behívtak a Belügyminisztérium állományába, elvégeztem az iskolákat, s annak rendje-imódja szerint alakult tovább az életeim, egészen 1958 nyaráig. Az a helyzet, hogy ide nősültem Tevelre, szerettem volna közelebb .kerülni. A földműves szövetkezetek járási központjába kerültem, személyzeti és politikai előadónak, — Nem sokkal utána elnöknek választották .. . — Pontosan 1960. február 11- én. A messziről jött embert, aki még ráadásul nem is a mező- dazdaságban dolgozott és mégis vállalta ezt a munkát... Vállaltam persze, mert engem jelöltek, mert szerettem o földet, mert azt biztosan tudtam, hogy rendes, szorgallmas emberek, jó gazdák a teveliek, és értenek az egyenes 'beszédből. A szövetkezetek hőskorában egyszeJándi József elnök: Szakérte- - lem és feddhetetlenség ... rűen nem voltak szakembereink. A kezdés persze nemcsak ezért volt nehéz. Ügy kellett összerázódnunk a közös kalapba, hogy minden úgy menjen, ahogy a munka megköveteli. Szerencsém volt: olyan lelkes „ k u I csembe rekke r dolgoztam együtU mint Varga Jenő és Steiner József növénytermesztő, Barabás Bernát fogatos brigád- vezető. Szóértő emberek voltak, amit tudtak, azt a paraszti életből hozták magukka,I. — Kinek volt akkoriban szak- képzettsége? — Ha jól emlékszem, a főag. ronómus, Balassa Tibor mező- gazdaságii akadémiát végzett. Én magam lis azonnal elkezdtem a szakiskolát, majd a palánk! technikumban érettségiztem. De ez még kevés volt. Mindenkinek egytől egyig meg kellett tanulni a nagyüzemi munkát, ami más volt, mint a kisparcellán vagy a grófi birtokon. A magunkéból, a magunkén gazdálkodtunk, s tudtuk: csak akkor boldogulunk, ha megfogjuk a dolog végét. Kaszával arattak, a műtrágyát vödörből, kézzel szórták, az állatok 23 istállóban voltak szanaszét, dolgoztak nappal, sokszor késő este is, és nem ismerték az ünnepnapokat. A szövetkezetben nem volt mérleghiány. A megtakarított pénzt nem osztották ki, tartalékoltak és minden évben előbbre jutottak. A munkaegység értéke 1964-ben 40 forint lett és 10 forint előleget adtak rá. Ez az év a szövetkezet felfutásának kezdete: ekkor alakult ki az a vezető gárda, amely azóta is a szövetkezet motorja. — Korábban dolgozott nálunk olyan agronómus is, aki az irodából irányította a munkát, aztán olyan, akinek nem a sarat, hanem a flasztert találták ki, dologidőiben fogta magát és nyaralni ment. Az egyik főkönyvelőnknek már reggel keresztben állt o szeme. A hatvanas évék közepén az iparosokon, a bognáron, a kovácson kívül nem volt szakemberünk, ezért nagyon fontps volt, hogy a nagyüzemi gazdálkodáshoz értő, képzett irányítóink legyenek. Lettek is, Streidher Mátyás főagronómus 1964-ben, János István főkönyvelő is ekkoriban került hozzánk. Azóta évről évre mindig nagyobb eredményt tudunk fölmutatni. — Melyek völtak a legfontosabb követelmények a vezetőkkel szemben? — Mindenekelőtt a szakértelem, amivel az első perctől kezdve nem volt hiba. És amit nagyon fontosnak tartunk: a főkönyvelő kivételével minden szakvezetőnk a faluban épített, együtt él, együtt lélegzik a közösséggel. A munkában, a magánéletben feddhetetlennek kell lenni, jtt falun ugye mindenki ismer mindenkit, tudják, hogy ki, hova, miért ment, mit csinált. Lakva ismeri meg egymást az ember, és én mondhatom: igazán jól lakunk együtt. A mi közösségünkben nem élne meg az, aki kilógna a sorból, s a hozzánk kerülő, fiatal értelmiség érzi és érti ezt. — A közép, és felsőszintű ve- vezetőkne'k milyen a szakképzettsége? — A 16 középvezető közül tizennégyen technikusok, illetve szakközépiskolát végeztek, nyolcán 30 évnél fiatalabbak. Egyetemet, főiskolát kilencen végeztek, s négyen 30 éven aluliak. A 347 dolgozóiból százhúszon szakmunkások, az érettségizettek száma harminc. Guth István ágazatvezető: Kérdezni nem szégyen. — Ha a káderutánpótlás helyzetét nézzük, nyugodtan mondhatjuk: itt minden olyan, ahogy az a nagykönyviben meg varv írva. — A jelenlegi szakvezetés mögött olyan a háttér, hogy nem jönnénk zavarba, ha valakit állítani kellene a helyünkbe. Tudjuk, kik jönnek utánunk, és ez nagyon megnyugtató. A téesz vezetése a jövőben olyan gárdáiból kerül majd ki; akik nem hagyják veszni azt, amiért a teveli, a ikisdorogii és a bony- hádvarasdi parasztember keményen megdolgozott. . A tervek: melioráció, gépvásárlás, műhelycsarnok a finom és drága gépeknek és persze munka1, munka, még egyszer munka. Guth István növénytermesztési ágazatvezető agrármérnök és növényvédelmi szakmérnök. ötödik éve éppen, hogy a téeszben dolgozik. — Teveli vágyók én is, édesapám az út- és vasútépítőknél teljesít szolgálatot, édesanyám pedig a téeszkonylhán. Egy faluban a, téesszel még a kisgyereknek is kapcsolata van: eljut az állattenyésztési telepre, látja a gépeket, tudja, hogy a. határban mikor milyen munka folyik. így voltaim én. is, Palánkra, a technikumba kerültem, majd a gödöllői agráregyetemre. Láttam, hogy itt a teveli téeszben ’lehet dolgozni, méghoz, zá nem is akárhogyan, ezért az utolsó évben szerződést kötöttem. A növénytermesztő szakon végeztem, a diplomamunkám a műtrágyázásról szólt. — Mikor lett ágazatvezető? — Egy év gyakorlat után. S ami számomra nagyon fontos: nem hagytak magamra,, a. két kitűnő szakképzettségű kerület- vezető a hátam mögött állt. 'Mást ez zavar, engem megnyugtatott. Készítettem a vetés, meg a műtrágyázás tervét, s néztem, mert aki itt dolgozik, annak látni kell a mindennapi munkát. — fenntartás nélkül kérdezett, ha; nem tudott valamit? — Nálunk nem szégyen, nem leégés, ha kérdezünk, az a szégyen, ho elrontunk valamit. Reggel hattól sokszor este hat, fél hétig együtt dolgozunk, beszélgetünk, legtöbbször persze a munkáról. Ismerjük, értjük egymást, összedolgozunk. — Kezdetben mi volt a legnehezebb? — A helyettesítés, ott is az, mikor felelősen kellett fontos dolgokban, váratlan esetekben önállóan döntenem. Kényelmetlen volt az is, hogy főleg a távolabbi kerületijén nem mindenkit, ismertem. Most már úgy érzem, túl vagyok a kezdeti bizonytalanságokon, s értjük egymást a dolgozókkal, vezetőkkel. Nincs is semmi hiba, ha a1 téesszel kölcsönösen megfelelünk, egymásnak. Itt Tevelen szeretnék véglegesen letelepedni. Odakint a határban vetnek. A föld finom, lágy, kellemes tapintású és egyenletes: akárha puha bársonytakarót terítették volna az erdők, horhosok közé ékelt dombokra. D. VARGA MÁRTA Fotó: B. J. Párizsiból teléxeziett tavaly ilyenkor Kör+és István, at Simon- tornyai Bőr- és SzőrmefeJdolgo- zó Vállalat igazgatója. Nehéz körülmények: között, kellemetlen árviszonyok alapján 160 ezer labda gyártására kötöttek szerződést a francia ADIDAS céggel. A simoottomyalak 300 ezer labdát, akartak eladni, de alig több, mint a fele sikerült. A termeléskiesés 20 millió forint. Ezt egy kisvállalat hogyan tudja kitermelni1? Egy év telt el.. . Körítés István asztalán sok irat. Elintézetlen ügyek, a legújabb rendeletiek.... Az igazgatónak az utóbbi időben egyetlen feladata volt: szerződést kötniil, ez foglalta él minden idejét. Olyan, hélyzetben utazott Párizsba, Pataki’ Istvánnal, az ARTiEX Külkereskedelmi1 Vállalat vezériga zgaitó -helyettesévéi októberben, hogy senki sem irigyelte a csodálatos város látványáért. A cél ez vált: eladni és árat emelni. A tárgyalás részleteinek közzététele nem, kedvezne egyik tárgyaló partnernék sem, ezért maradjunk annyiban’: 12 órai tárgyalás után szerződést kötöttek 150 ezer labdára és 10 százalékikök magasabb árért, mint tavaly. Az ADIDAS cég egyik vezetője végig azt hangoztatta: azért választották a. silmontornyai ládát, mert kitűnő minőségű és a’ magyar vállalat jó pa rtner. Tehát a minőség’... SOÓS ISTVÁNNÉ MONDJA... Szébényi Imre üzemvezető sorra mutatja az év változásait. Új üzemcsarnokba kerültek a labdátok, korszerű .gépeket állítottak fel, jobb körülmények között dolgoznak az asszonyok, A ’szitaűzeminészben. Soós Istvánné varr. Labdát varr. Az a feladata, hogy a szeletekre különböző jeleket tegyen. A munkával kicsit előreszaladtak, így többen: ebből az üzemrészből elmentek labdát varrni. Aki« maradt, az is szabad idejében. varr. Megfizetik — mondja a fiatalasszony. Igaz, hogy nincs olyan gyakorlata, miint régebben, amikor még ebből élt, de azért megy a munka. Soósnéval nehezen jutok dűlőre. Mindenáron a m ni őségi' bérezést szeretném megta» láílni a gyárban, s erre csak azt a választ kapom.: Szásszá zallékO'S munkáért százszázalékos bér jár. — Nincs más — mondja Soósné. lEld'i’sIku'rálgatu nk. — És, ho mondjuk 110 százalékot ér el, okkor 110 szá- zailék a bér is? — Nincs száztíz százalék! Annyira rendben vannak a normáik. .Nem marad más: — Mennyi’ a keresete? együtt. ’Egy mondatot azért még „utánunk” szól: — Akikor nem kell a labda, ha nincs első osztályú minőség, A továbbiakban Szébényi Imre tájékoztat: — A másodosztályú labda 90 forinttal’ olcsóbb és az átvevők nem, szívba josak... JOBBAN ISTVÁNNÉ 18 ÉVE... A labdavarrás számomra csodálatos dolog. Nem hinném, hogy Jobban Istvánné ebben a kérdésben osztozna velem, lévén, hogy 18 éve már rengeteg labdát megvarrt. — Nehéz fizikai munka a labdavarrás — mondja'. — Mit csinálnak a’ selejttel? — Nincs rossz labda? — Nem lehet. — Lehetetlen? — kérdezem. — Persze, hogy az. Ha valaki visszakap egy labdát, azt utána ingyen vorrja meg, — Mennyi munkabért kapnak egy labdáért? — Hatvannégy forint hetvenkilenc fillért. — Hányat lehet megvarrni egy műszakban? — Kettőt, de vannak, akik többet tudnak. — A keresete? — 3500 forint ’Újabb információ: — Ha a meós átveszi' első osztályban' a labdát, de ha az ADIDAS embere rossznak minősíti, akkor a1 meósnck Jcelf újból megvarrni. — Jó ez a módszer? — Bárcsak bevezetnék mindenhol. A KÉT MEÓS... Varrnak-e a meósok? Kérdezzük meg tőlük. Gősi György- né hét éve mlinőségéllenőr. *— Varrt már büntetésből? — Nem. Mündig visszaadtam. Ugyanerre a kérdésre Gajdos Józsefné szintúgy válaszolt, mint társa. — A meósok nem szeretnek varrni? — Tizennégy évig varrtam, öt éve vagyok meó's. Büntetésből nem szeretek, és még soha sem varrtam labdát. * Egyébként: Slmontórnyai labdát kergetnék majd Spanyolországban’ a világbajnokságon. Az ADIDAS cég egyéves garanciát vállal minden labdáira. Számítógép ellenőrzi a göm- bÖiyűséget, és a számitógép sohasem' téved. A Simontorayai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat export- bevétele egy millió -kétszázeze r dollár labdából. Az év első kilenc hónapjában 17 millió forint nyereséget értek él. * Az 1982-es üzletet 12 órai tárgyalás után kötötték meg Párizsba rv. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly
