Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

Mai számunkból (4. old.) XXXI. évfolyam, 232. szám. ARA: 1,40 Ft 1981. október 3., szombat OLVASÓSZOLGÁLAT MÉRLEGEN AZ IDEGENFORGALOM (2. old.) KCJÁL-ELLENÖRZÉSEN (3. old.) EGY JÓ PÉLDA (3. old.) ELKÉSZÜLT A SPORTUDVAR Habszivacs... Rendetlen munkahelyek voltak láthatók a képernyőn. A munkaasztalon összevissza hevernek az alkatrészek tárolá­sára szolgáló papírdobozok, a telefonkagyló szereléséhez szükséges kéziszerszámok. A munkaasztal túl alacsony, a szék viszont magas, a szerelést végző munkásnő lehetetlen testtartásban görnyed. Egyik kezében a munkadarabot tart­ja, a másikkal az alkatrészek és szerszámok között matat. Apró csavarokat és alátéteket cserél a csúszós asztallapon, s nem csoda, ha e korántsem bonyolult műveletet csak többszöri próbálkozás után sikerül végrehajtania. A filmet a munkahelyszervezők készítették, s mutatták be. Kommentárként elmondták, hogy miután e munkafázist film­re vették, egy habszivacs lemezt adtak a csavarokkal és alátétekkel kínlódó munkásnőnek. „Tegye erre a csavaro­kat, akkor nem csúszkálnak" — ajánlották a szervezők, a munkásnő pedig keresetlen kifejezésekkel kommentálta a filmfelvevőkkel és stopperórákkal sürgölődő emberek javas­latát. A szervezők csak néhány nap múlva tértek vissza a mű­helybe. Időközben ugyanis méréseik és vizsgálódásaik ered­ményeit elemezték, hogy rendet teremthessenek az üzemben. Azt látták, hogy mindazok, akik csavarokkal és alátétekkel dolgoznak a futószalag mellett, ama bizonyos habszivacsról szedegetik fel az apró kis alkatrészeket. Egyetlen mozdu­lattal, nem úgy, mint korábban. „Akkor most megpróbáljuk e habszivacs-módszert végig, a futószalag mellett" — mondták a szervezők, és senki nem tiltakozott. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindenki lelkese­déssel fogadta az újra megjelenő szervezőket, inkább csak afféle „majd meglátjuk, mire mennek..." hangulat ural­kodott a műhelyben. Másfajta képek ugyanarról a műhelyről. Áttekinthető rend a munkahelyeken, ügyes célszerszámok segítik a szerelést. A munkásnő már két kézzel dolgozik, az asztalán sorakozó alkatrészek és szerelési anyagok speciálisan kialakított tá­rolókban vannak, a szék kényelmes. A korábban majdnem négy percig tartó művelet elvégzése alig egy percig tart. A kommentárból az is kiderült, hogy a szervezők kikötötték: óránként legalább tíz percnyi szünetet kell tartani, vagyis nyolcórás műszakból nyolcvan perc a munkaszünet. S a ter­melékenység még így is — vagy éppen ezért? — negyven százalékkal emelkedett a szalag mellett. E filmekkel s a hozzájuk fűzött kommentárokkal a mun­kaszervezők bizonyítani kívánták: nem az a céljuk, hogy az elviselhetetlenségig fokozzák a munkaintenzitást, hanem az, hogy kényelmesebbé, elviselhetőbbé — s persze: gyorsab­bá — tegyék a munkát. S bár hozzászoktak, hogy jelenlé­tüknek sehol sem örülnek, felelősséggel állíthatják, hogy munkájuk végeztével nyoma sincs a kezdeti gyanakvásnak. Visszaidézve az imént említett „habszivacs"-módszert: nem más ez, mint amit a szakemberek „gyalogszervezés­nek" neveznek. Nem kell óriásT összegeket felemésztő be­ruházás, nincs szükség drága számítógépre, mellőzhető a „rendszerelmélet”, mindössze (?) csak néhány „ötletes", jól képzett szakember agilis tevékenységére van szükség ah- f hoz, hogy racionális rendben menjen a munka. S e „gya- j logszervezésre" képes szervezők mégis panaszkodni kényte­lenek. Mert módszerük egyszerű, olcsó és célravezető, ám annyira mégsem olcsó, hogy egy fillérbe se kerülne. Az ilyen és ehhez hasonló munkaszervezésekre az egyik nagy műszergyár az elmúlt évben összesen négymillió forintot köl­tött. Mindaddig azt hitték, hogy ez az összeg is túl kevés, amíg a pénzügyi revizorok firtatni nem kezdték, hogy mi értelme volt ennek a négymillió forintos költségnek. Mert ők sokallták ezt az összeget egy „kis" szervezésre! „Akkor most mit tegyünk?" — kérdezte a műszergyár szervezője. S vajon csoda-e, ha a szigorúbbá váló gazda­sági helyzetben a vállalatok egyre kevesebb figyelmet for­dítanak a legegyszerűbb módszerekkel megvalósítható ra­cionalizálásokra? — kérdezzük mi is, nem tikolt ólmélko- dással. Hiszen mindenütt a világon, éppen a szigorú gaz­dasági helyzet kényszeríti ki a munkaszervezésben rejlő — és lehetőleg olcsón feltárható — belső tartalékok hasznosí­tását. Szerte a világon arra ügyelnek, hogy ha egyszer már pénz jutott a beruházásra, akkor annak megtervezésével és meg­valósításával nemcsak a műszaki, a technológiai és a pénz­ügyi szakembereket, és nemcsak a gyárépítőket foglalkoz­tatják. Hanem a szervezőket is! Nálunk nem így van. Ná­lunk felépül a gyár — a statisztikai jelentésekben szereplő „beruházás" —, aztán következik a próbaüzem, majd a ter­melés „teljes gőzzel", és néhány év múltán fölfedezik, hogy lenne mit javítani a munkahelyszervezésen. S csak ekkor jelennek meg — ha egyáltalán hívják őket — a munkahely­szervezők. Ne bízzuk a pénzügyi revizorokra annak eldöntését, hogy ez normálisnak ítélhető gyakorlat-e! VÉRTES CSABA Kádár János megbeszélése Alvaro Cnnhallal Alvaro Cunhal és Kádár János lKádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken délelőtt a KB székházá­ban fogadta a Portugál Kom­munista Párt küldöttségét, amely Alvaro Cun'hal, főtitkár vezetésével, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának vendége­ként tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tá­jékoztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről és feladatairól. Véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet, vala­mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű 'kérdéseiről. A megbeszélésen kifejezésre jutott a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Portugál Kom­munista Párt nézetazonossága, valamennyi érintett kérdésben. Áttekintették a két párt hagyo­Az olasz képviselőház pénte­ki ülésén folytatódott a külpoli­tikai vita. A legnagyobb figyel­met és visszhangot eddig Emi­lio Colombo külügyminiszter ex­pozéja keltette, amely fő tézi­seiben változatlanul és sok pon­ton elég homályosan ismételte meg az olasz külpolitika irá­nyát. E külpolitikának az alap­jait Colombo a szövetségesek iránti hűségben, a nemzeti füg­getlenség és a béke védelmé­nek közös céljában jelölte meg. A békét az olasz külügyminisz­ter szerint a kelet—nyugati és mányosan jó kapcsolatait és megerősítették azt a kölcsönös szándékot, hogy az MSZMP és a PKP kapcsolatai a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében tovább .fejlődjenek. az észak—déli párbeszéd, va­lamint a nagyhatalmak közötti kapcsolatok megszilárdulása mellett „a lehető legalacso­nyabb szintű erőegyensúly biz­tosíthatná”. A nemzetközi hely­zetről azt mondta, hogy felszí­nes dolog lenne „tendencia­változásról" beszélni akkor, ami­kor a kelet—nyugati válság, va­lamint a válsággócok változat­lanul léteznek. Az utána felszólalt képvise­lők közül többen számon kér­ték a legfontosabb kérdésekben való egyértelmű állásfoglalást. A .találkozón részt vettek: Albano Nunes és Francisco Lo­pes, a Portugál KP Központi Bizottságának tagjai, valamint Berecz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezető­je. Giancarlo Pajetta, az OKP kép­viselője egyenesen „pásztorle­vélnek" nevezte Colombo be­szédét. A külügyminiszter a ne­utronfegyverrel kapcsolatban még annyit sem tett meg, mint Lagorio hadügyminiszter néhány nappal ezelőtt — mondta Mar- telli szocialista képviselő. Co­lombo ugyanis egyértelműen az Egyesült Államok szuverén dön­téseként fogja fel Reagan beje­lentését. Csupán azt tette hoz­zá, hogy a fegyvernek Európá­ba való telepítéséhez „európai konszenzus is kell”. Lázár György fogadta Nyikolaj Faggyejevet Lázór György, a Miniszterta­nács elnöke pénteken hivatalá­ban fogadta Nyikolaj Faggye­jevet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkárát. Megbeszélésükön - amelyen jelen volt Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese - a szocialista gazdasági integ­ráció és a KGST munkájának időszerű kérdéseivel foglalkoz­tak. A SZOT-elnökség ülése Pénteken ülést tartott a SZOT elnökesége. A testület többek között megtárgyalta az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztését az egyéni védőfelszerelés, a védő- és munkaruha-ellátás helyzeté­ről, a további tennivalókról. Az elnökség — a vitában elhang­zottak alapján - szükségesnek tartja, hogy az 1977-es minisz­tertanácsi határozat maradék­talan végrehajtása érdekében hatékony állami intézkedésék történjenek. Előterjesztést vitattak meg a szakszervezeti testületek mun­kavédelmi feladatairól, a mun­kavédelmi felügyelők jog- és hatáskörének gyakorlásáról. Az elnökség a továbbiakban az október 16-ára összehívott SZOT-ülés előkészítésével fog­lalkozott és megtárgyalta az ülés elé kerülő előterjesztése­ket. Külpolitikai vita az olasz parlamentben Önkéntes rendőrök eskütétele Gáspár Sándor Havannában ünnepi nagygyűlést tartottak Havannában csütörtök este a Szakszervezeti Világszövetség megalakításának 36. évforduló­ja alkalmából, a Lazaro Pana- róf, a kiemelkedő kubai szak- szervezeti személyiségről elne­vezett impozáns színházban (Elsőként Roberto Veiga lé­pett a szónoki emelvényre. Be­szédében méltatta a Szakszer­vezeti Világszövetség megala­kulása, a jövőre Havannában tartandó X. szakszervezeti világ- kongresszus jelentőségét és él­tette a kubai—magyar barátsá­got. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok és a reakciós erők pél­dátlan méretű fegyverkezési hajszát indítottak, amivel szem­be a dolgozók egyértelmű bé­keakaratát kell állítani. A világ dolgozóinak tömörítése szem­pontjából — mondotta - nagy felelőség hárul az SZVSZ Ku­bában tartandó X. kongresszu­sára. Gáspár Sándor beszédében kiemelte, hogy a kubai dolgo­zók munkájuk minőségének ja­vításával köszöntik az SZVSZ évfordulóját és munkafelaján­lósokkal ligyekeznek hozzájárul­ni a X. kongresszus előkészíté­séhez. Meggyőződését fejezte ki, hogy Kuba méltó házigazda lesz, s hozzáfűzte: 36 évvel ez­előtt, az SZVSZ megalakulása­kor még a legmerészebb latin­amerikai álmodozók sem hihet­ték, hogy 1982-ben Kubában, az Egyesült Államok tőszom­szédságában, a földrész szocia­lizmust építő országában ülhet össze a X. kongresszus. Tolna megyében másfélezer ember segíti mint önkéntes rendőr a belügyi rendészeti, közlekedésbiztonsági munkát. Tegnaptól számuk tizenöttel szaporodott, ugyanis két cso­port alakult, s tett ünnepélyes külsőségék között esküt. A KPM Tóina megyei igazgatósá­gán volt a tanfolyam, itt volt az ünnepség is. Az egyik csoport tagjai a megyei közlekedési vállalat dolgozói, míg a má­sik csoport közlekedési ismere­teket oktató és vizsgáztató szak­emberekből áll. A közlekedési dolgozók főleg közlekedésrendészeti, közbizton­sági munkát végeznek, míg az oktatók a KBT megyei titkár­sága mellett folytatnak majd dktató-, nevelőmunkót. Eigner György r. őrnagy, a megyei főkapitányság közbiz­tonsági és közlekedési osztályá­nak vezetője előtt tették le az esküt. Részt vett az ünnepsé­gen Boksái Ervin, a megyei igazgatóság vezetője is. Az eskü szövegét mondják az önkéntes rendőrök

Next

/
Oldalképek
Tartalom