Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

1981. október 18.

IvEPÜJSÄG 7

A karóm mellett egy brigád szorgoskodik. A Paksi Állami Gazdaság földes-pusztai tehenészeti1 telepének együk üsző- i stall óján végziik a munkát. Az öttagú 'karbantartó brigád új tűzfalat húz, hogy a trágyaszállító traktornak legyen helye a bemenetelhez.

— Itt lalkilki Földesen? —szólítom meg a sapkás, Györgye Kálmánt.

— Von nekem saját házam

— szól keményen. — Duna- szenitgyörgyön. Lakihattam volna itt, de nem akartam. Ott — mutat kezével' lakóhelye felé

— elvagyunk.

•A nehézségi erőnek engedve kisvártatva a földön csattan égy tégla. Az állvány tetejéről egy hang tréfásan megjegyzi: „Vigyázat, még agyonüt valakit'!” Nevetnek.

— Én a dunaszentgyörgyi cigánytelepen élek — kiált az állványról kérdésemre a hang tulajdonosa, Kolompár György.

— Az itteni állattenyésztésnél az asszonnyal együtt dolgozhatnánk!. Földesen jobb lenne a sorunk.

„Legjobb a saroktól kezdeni”...

Földes-pusztát nem jelzik a térképek. Közigazg atásilb g Nagydoroghoz tartozik'. A Paksi Állami Gazdaság ad kenyeret ,az itt élő 60—65 családnak, akik életüket lakásért kötötték ehhez a telephez.

Az állami gazdaság központjában Kovács József párttitkár és Bálint János szb-titkár tanácsolta, „legjobb a saroktól kezdeni a táncot", azaz Gondos Jánosnál indítani az ismerkedést, mert a földest telepvezető az ottani emberekkel fekszik,.kel.

Az Irodában egy fiatal nő délelőtt fél tizenegykor közli, a

telepvezető elment reggelizni. Később megértem ezt a „reggelebédet", hiszen az ötszáznegyven tehén és szaporulata miatt a ptlszta lakói hajnali* négykor kelnék.

'Gondos János irodájában kínál hellyel. A magas termetű, vállas, kemény kötésű Gondos János komótosan beszél, gondosan vigyáz a mondandójára.

— Növénytermesztési brigád- vezetőinek, még legényember- ként kerültem ide, az akkori Bititől Állami ^Gazdasághoz. Később telepvezető lettem. Az 1970-es években volt a profilváltás, akkor épült föl ez a szarvasmarhatelep. Először 1972—74-ig voltam itt telepvezető. Ezt, követően elmentem dolgozni Nagydorogra. A Gabonaforgalmi Vállalat ottani telepének voltam a vezetője. Szeretem a mezőgazdaságot, gondjaival, bajaival, szépségeivel együtt, így 1978-ban visz- szajöttem.

Húsz éve még ehhez a pusztához tartozott Jánosmajor és Poros is. Mindegyük helyen 10— 10 olyan' család élt, akik a régi időbeni uradalmi cselédek voltak — folytatja a telepvezető. — Jó volt velük dolgozni, szerették a fizikai munkát. Nyugodtan mondhatom, Földes a 60-as években a többi pusztához viszonyítva kiemelkedő volt. Azt a műveltséget, amit az ember. pusztán elérhet, azt az itteniek elérték. Maximális volt az összetartás. A kultúrhelyiség munka után mindig tömve volt,

színielőadásokat is tartottak az ember ekL

— Múlt időt használ.

A telepvezető kis szünetet tart, de nem keresi a szavakat:

— Úgy tíz éve volt a törés. Azok az emberek, akik azelőtt itt éltek és dolgoztak, elköltöztek. összerakták a magukét és vettek házat vagy építettek Pakjom, Szekszárdon, Puszta- hencsén. Az ország minden, .részéből' ekkor jöttek a helyükre az újak. Lakásért. Öfc már nem tudják úgy beosztani a pénzt, mint a régiek. Természetesen, nem mindegyik. Voltak olyanok is, akiktől el. kellett köszönnünk A betelepültek magukkal hozták gondjaikat, bajaikat és szemléletüket. Én. itt mindenért felelek. Az itteni körzet tanácstagja is én vagyok.

A két veterán

Hinnem kell annak a két embernek, akik az itt töltött életet szolgálatnak tartják.

A kék szemű, virgonc kis emberrel, Angyal János bácsival a szárító mellett találkozom.

— A dolgos emberek boldogultak itt — igazítja meg a sapkáját az öreg —, aztán elköltöztek. Kereken negyvenöt évet éltem le itt Földesen. Nem panaszkodom. Néhány éve Puszta'hencsén vettem házat, de nyugdíjasként még mindig itt dolgozom.

— Mit érzett, amikor föl'pa- kolták a bútorokat?

— Semmi különöset — kacsint ;—, de a feleségem még nagy sokáig nem találta a helyét. Pusztaihencsén a sajátunkban vagyunk!

A szemüveges Mérei Pista bácsi negyvenkét évet tud maga mögött, de a távollétet még nem. ismeri. ,

— Elégedett vagyok — mondja a csendes szavú öreg. — Amit akartam, amit tudtam, azt elértem!

— Pista bácsi is hátat fordított a pusztának?

— Nem tudok. Az egyik fiammal közösen építettem házat Pakson. De amíg dolgozni tudok,, addig innen, nem megyek el.

Milyen emberek élnek itt?

Szabó László kerületi igazgató a telep bejáratánál éppen Gondos Jánostól tudakozódik a. mai' munka folyása iránt, amikor megszólítom.

— A kereseti lehetőség- jó a telepen. — mondja. — Ezt az utóbbi időben megértették az emberek. Van cserélődés, de ezalatt én minőségi változást értek. Azokkal van. nagy baj, akik még nem honosodtak meg.

— Akad, aki úgy vélekedik, hogy itt nehéz emberek élnek. ..

— Inkább nehezen- kezelhetőek. Ha megfelelő az irányítás és szoros az ellenőrzés, akkor megütik az átlagot. Persze, itt. is vannak kiváló dolgozók, de a többség még nem az.

Televízió, újság, szesz

•Nézzünk egy kis statisztikát! Két család kivételével mindenhol van televízió. Nyolc személygépkocsit tartanak nyilván. A postás „esküszik rá”, hogy az itteniek sokkal több újságot járatnak és olvasnak, mint Pusztcfhervcsén.

.Egy valamiről még nem esett szó. Sok bonyodalom oka, kiváltója és indítéka az alkohol. Gondos János és a megkérdezett két politikai vezető véleménye ugyanez. A konfliktusok a fizetést követő napon a leggyakoribbak. Többször a rendőrség segítségét is kérni kellett.

Kevesebb lenne az ilyen irányú gond, ha „élne” a- valamikori klubihelyiség. De találkozni beszélgetni csak kell valahol ?! Erre itt nincs más lehetőség, mint a kocsma. A pohara zák itt ütnek tanyát, de megférnek meiléttiik a „csendesek" is.

Horváth Ilona kocsmáros és élettársa Kákái Sándor is leültet lakásában.

— Mennyi a forgalom?

— Úgy ötven-hatva n- ezer lehet az ital, üdítőt is beleértve.

— Hitel van?

— Nincs, Kölcsön az van, de nem mindenkinek — így Kákái Sándor.

Horváth Ilona: — Ügy érzem, mintha az itteni emberek, beszűkültek volna. Gyermekkoromban. mozgalmas élet volt itt.

Szekercésék fészket raktak

A tiszaalpóri Tiszatáj Tsz- ből idetájoit Szekercés Lajos és családjának fürdőszobás lakásában kedves vendég a telepvezető’. Szekercésék egész családijukat hozták Földesre.

— Amióta itt élünk és dolgozunk. — sodorja puhára cigarettáját a kertkapuban Sze- kercés Lajos —. azóta vagyunk elégedettek. Én- még ha tezer for i'nt’ná I k eve seb be-t

nem kerestem. Pokoli kemény munka tizenkilenc ezer liter tejet lefejel, a-z igaz, de megéri!

— Negyvenéves fejjel, hatezer fölött keresni — mondja büszkén a feleség —, ez már valami! — Megérte, hogy itt telepedtünk le, higyje meg nekem.

Kellemesen, tűz a nyártól október első hetére „kölcsönkért” nap,..

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: K. A.

Százmilliók betétekben

Takarékbélyegtől takaréklevélig Bonyhádon

Magabiztosan, határozott léptekkel távozik egy középkorú férfi az OTP bonyhádi fiókjából, miközben hanyag eleganciával takarékbetétkönyvet csúsztatt zakója jobb külső zsebébe.

— Sok pénze van? - kérdezem bemutatkozás után.

— Se sok, se kevés - válaszolja, majd eltöprengve így folytatja : — Az az igazság, hogy huszonéves koromban többször vásároltam OTP-hitelre és személyi kölcsönt is vettem fel, utólag törlesztve az összegeket és a kamatokat. Ezzel szemben most pontosan az ellenkezője történik. Ugyainis mindig van némi pénzem a betétkönyvben, s ha vásárolok, olyan összegből fizetek, amelyet már OTP-kamat gyarapított.

— Eszerint — jobb szó híján — előtakarékoskodik?

— Szinte minden hónapban teszek félre valamennyit a fizetésemből, s a pénz megy a fenntartásos betétkönyvbe.

Hát igen, így már érthetőbb a „hanyag elegancia”, hiszen a fenntartásos betétkönyvet kizárólag csak beszélgetőpartnerem válthatja ki.

Az OTP-fiók helyiségébe folyamatosan érkeznek az ügyfelek, idősek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt. Ezúttal még Boross László fiókvezető-helyettes is besegít az ügyintézőknek. -i Mióta dolgozik itt?

— 1958-ban kezdtem — feleli.

— Eszerint jól meg tudja ítélni: takarékosak-e a bonyhádiak.

— Igen, régóta jelentős a- betétállomány, s ennek több oka is van. A legfőbb persze az: legyen mit takarékba tenni. De hogy erre sor kerüljön, abban nagy szerepe van az OTP Széchenyi szocialista brigádja, valamint a helyi üzemek, iskolák jó kapcsolatainak, a különféle rendezvényeknek, mint amilyenek például az OTP-tanácsadá- si napok is.

— Az itt dolgozók is nyilvánvalóan rendelkeznek 'betétkönyvvel.

— Természetesen.

— ön mi-lyen formában takarékoskodik?

— Nyereménybetétkönyvem van,

— Nyert mór?

— Fiókunk sokaknak fizetett már kisebb-nagyább összegű nyereményeket, de nekem eddig még nem.

'Bonyhádon a takarékosság gondolatát és gyakorlatát sikerült időben jól összekapcsolni az új otthonok megvalósításáéval; a 'lakásépítésekkel. A hatvanas években Szekszárd után Tolna megyének ez a települése volt az első, ahol társasiház- lakas-építések kezdődtek, s a Perczel kerti lakások tulajdonosainak előtakarékossága jó példa volt. Az OTP-fiáknál azt tapasztalták, hogy nő az OTP-la- kások iránti igény, és ezzel öszszefüggésben a betétállomány. A tanács segítségével folytatták tehát az építkezéseket. így jött létre az ezerlakásos Fáy-lakó- telep, s nem szabad említés nélkül hagyni a KISZ-építkezési akciókat sem. Az V. ötéves tervben egyébként saját erőből 340 OTP társasházi lakás és 158 családi ház épült Bonyhádon.

Október az idén is takarékos- sági hónap. Boross Lászlótól megtudom: a Széchenyi brigád éveken keresztül mindig intenzíven részt vesz ennek programjaiban. Ekkor különösen nagy gondot fordítanak a takarékosság népszerűsítésére, az erre vaJó nevelésre. Az ügyfelek fogadására szolgáló helyiség falán ott o jelmondat is: „Takarékosság: gondtalanabb élet.”

— Valóban így van ez? — kérdezem a Petőfi Gimnáziumban Pálos László tanártól.-I Igen, ezt bizonyítja iskolánk tanulóinak példája is. Tizenöt éve irányítom itt a taka-r rékossági mozgalmat, s minden, év elején osztályfőnöki órákon: foglalkozunk e tevékenység egyéni és társadalmi jelentőségével. Arra törekszünk, hogy, lehetőleg minden tanuló kapcsolódjon be a mozgalomba, s .majdan, felnőtt korában is beosztó ember legyen.

— Miiből, mennyit és mire gyűjtenek a diákok?

— Alapelvünk, hogy elsősorban saját keresetből — minimális szülői segítéssel — annyit, hogy elég legyen' minden évben- egy-egy osztálykirándul ásró. A keresetek főként szüretelésből, k ukori cacime re zésből, hulladékgyűjtésből származnak, s az elsősök és másodikosok általában hazai, a harmadik! és a negyedik osztályosok pedig már külföldi túrákat tesznek munkájuki és takarékosságuk eredményeként.

— Hányán tanulnak itt?

— Háromszázan, s tavaly 200 ezer forint értékű takarék- bélyeget vettek. Évek óta első a gimnázium e téren- a megye középiskolái között.

A diákokkal kapcsolatosan adódik a kérdés: mennyire népszerű Bonyhádon. az ifjúsági betét? Boross László így váló szói:

— A lakásépítések 30—35 százaléka ifjúsági betétekkel volt kapcsolatos, s évről évre többen választották a takarékoskodásnak e formáját. A legutóbbi rendelkezések, újabb kedvezményeik' hatására azonban az idén a korábbinál is nagyobb mértékben nőtt az ifjúsági betétesek száma, amely most csaknem kétezer.

— Leginkább kik váltanak ilyen betétet?

— Általában édesanyák a gyermeküknek, s ma már —

mivel megszűnt az alsó korhatár — óvodásoknak is.

— Megyénkben- Szekszárdot kővetően Bonyhádon alqjrult meg négy éve — másodikként — olyan tanácsadó testület, amely OTP-fiók mellett működik — tájékoztat Antal Géza, a bonyhádi, testület elnöke, a cipőgyár szb-trtkára. — Ilyen társadalmi szervezetet azóta Pák son, Tamásiban és Tolnán is létrehoztak' a takarékosság, a takarékpénztári munka segítésére.

Bár a bonyhádi tanácsadó testület nem tekint túlságosan nagy múltra vissza, mindenképpen- része van abban, hogy az itteni betétállomány az elmúlt évek nagymérvű lakásépítkezéseivel kapcsolatos lakossági kiadósok. ellenére is „tartja" a megyei átlagot.

Antal Gézától megtudom még.: ebben a hónapban mindenütt tanácskozást rendeznek a testületek, tovább népszerűsítve a takarékosságot.

Az ifjúsági betétekről már tájékoztatott a fiókvezető- helyettes, ami pedig a takarék- leveleket illeti: egyre népszerűbbek. s ma már az egy évvel korábbi 488 helyett 60'7-et tarta.nak 'nyilván Bonyhádon. Szép számmal akadnak, akik gé pko csí nye rémé rvy -betétkönyvei váltanak, de az ügyfelek túlnyomó többsége a kamatozó betéteket részesíti előnyben.

'összességében: Bonyhád és környéke lakosságának betét- állománya a takarékossági hónap előtt 429 millió forint volt. Tölbb a tavalyinál, s a pénztári forgalmat figyelve úgy tűnik: október 31-lg, a takarékossági világnapig ez a szám még nagyobb lesz.

V. Z. — G. K.