Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

1981. október 22. népújság s Kisdobosok Feladatok, feladatok Leveles Katalin Leveles Katalint, Paks városi­járási úttörőelnökét, Németkér- ről Sárszentlőrinc felé haladva a személygépkocsiban kértük, beszéljen az 1981/82-es év moz­galmi feladatairól. — Az úttörővezetők VII. or­szágos konferenciája után mi is elkészítettük középtávú tervün­ket. Ebben tevékenységi körök­re bontottuk le a feladatokat. Kiemelten foglalkozunk a köz­életi neveléssel. A közművelő­désen belül még előrébb kell lépni a közművelődési komplex játékok elterjesztésében. E te­vékenységi formától még tarta­nak kissé az iskolák, az úttörő- csapatok. A következő terület: a munkára nevelés. Itt az el­érendő cél a tanulói fegyelem erősítése, annak segítése. Gya­kori formái ennek a társadalmi munkák végzése, és a hulladék- gyűjtési akciók. A sport, turisz­tikai és a honvédelmi nevelés területén erősíteni kell a tömeg­sportmozgalmat. Megyei kezde­ményezésre tavaly kezdődött az „Uccu neki, vesd el magad!" játékos vetélkedő, melyet na­gyon megszerettek a pajtások. Ez az idén is folytatódni fog. A gyermekek nevelésében közreműködő társszervekkel kap­csolatainkat fejleszteni kell. Szeretnénk, ha ez a kapcsolat nemcsak az ünnepek és a kü­lönböző akciók szervezésében merülne ki, hanem nagyobb részt vállalnának a társszervek a nevelési munkában. Pakson járt a TIT! Az úttörőkorosztály közked­velt műsorának, a Tízen Túliak Társaságának forgatócsoportja az elmúlt hét végén, október 18—19-én Paksra látogatott. A műsor számára felvételeket ké­szítettek — többek között — a Bezerédj Általános Iskola hon­ismereti szakkörének munkájá­ról, páratlan gyűjteményéről. A TTT meglátogatta a paksi atomerőművet is. Patronálás A paksi kettes számú általá­nos iskola Marie Curie úttörő- csapatát tizenhat paksi szocia­lista brigád patronálja. A PAV KISZ-építőbrigádjának Zalka Máté alapszervezete vállalta az úttörők felkészítését. A tavalyi évben ők egy erdei tornapályá­val is megajándékozták az út­törőcsapatot. Először az országhatáron túl IAziemler nyújtani M valamit... Jó néhány régi úttörővezetőt ismerek. Életútjuk, pedagógus­múltjuk természetesen más és más. Egy valamiről azonban ugyanúgy vélekednek. Úttörő­munkájukért nem vártak soha külön köszönetét. Tették a dol­gukat, mindig szívből. [Nagyfalusi Albert, a németké­ri általános iskola igazgató­helyettese, a paksi városi-járási úttörőelnökség tagja, járási kép­zésfelelős is így vélekedik. * A pénteki tanítási nap ötö­dik órájában az októberi nap­sütést és a szélcsendet kihasz­nálva egy osztály kergeti a lab­dát az iskola udvarán. Bent az iskolában síri a csend, csak léptünk koppon, miközben az igazgatói iroda felé megyünk. Nagyfalusi Albert a fotelekre mutat. A sarokban és a do­hányzóasztalon feltornyozva könyvek. Az őszi megyei könyv­hónap gazdára váró darabjai. A pajtások segédkeznek az árusításban. Az igazgatóhelyettes nem vár­ja a kérdéseket feszengve, hi­szen kétszeresen is „kérdező" ő. Lapunkat is tudósítója. — Miért lesz valaki úttörő- vezető? — Felsőnánán tíz évig vol­tam igazgató —mondja. — Ott a „második vonalban” marad­tam. 1968-ban, amikor beosz­tott nevelőnek ide kerültem, ak­kor váltam mozgalmi emberré. Nagyfalusi Albert Hiszem, hogy aki pedagógus és szereti a gyermekeket, attól ezt nem is kell külön megkérdezni. Ez így természetes. A társaságunkban lévő városi- járási úttörőelnök mosolyog. Bizonyára ismeri ezt a monda­tot, és azt is, hogy Nagyfalusi Albert iskolán belüli foglalatos­sága nem merül ki csupán az eddig elmondottakkal. Ö vezeti még az iskolai tűzoltó- és fotó- szakkört is. — Időközöben igazgatóhe­lyettes lettem — folytatja. — Munkámban sokat segít az igaz­gató. Tehermentesít. Sokkal ne­hezebb dolgom lenne, ha nem ilyen igazgatóval dolgozhatnék. Az igazgatóhelyettes 1972-től 1978-ig vezette a megyei úttörő- vezetők akadémiáját. 1978-tól veszi ki a részét a járási kép­zési munkából. — Mit jelent önnek a meg­bízatása? — Kitekinthetek a falu hatá­rain túlra is. Rengeteg ember­rel, gyerekkel találkozom, is­merkedem, közvetlen munka- kapcsolatba kerülök velük. Ér­zem, hogy tudok nyújtani, ad­ni valamit. Mozgalmi napjai­mon személygépkocsimmal já­rom a járás úttörőcsapatait, ta­nácsokkal látom el őket. — Nem mindenki szeret a kapott elismerésekről beszélni... Várnom kell kicsit a válaszra: — Kerek negyedszázada va­gyok ezen a pályán. Ha egy­szer számvetést készítek, meg kell állapítanom, hogy elismer­ték mozgalmi munkámat. Soha­sem vártam érte elismerést, de ha értékelték munkámat, az bi­zony jólesett. Csak a legutóbbi kitüntetését sikerült megtudnom. 1977-ben Úttörővezető Érdeméremmel is­merték el Nagyfalusi Albert munkáját. [Felejthetetlenek a nyári tá­borozások. Az őrsi'-, az osztály-, a szaktáborok. Azok a pajtá­sok, akik úttörőmunlkájuki ju­talmául az országhatárt át­lépve, külföldön képviselik a magyar úttörőket, a megtisztel­tetés mellett izgalmat is érez­nek Az el'ső külföldi út való­ságos felfedezés. Ha nem is egészen így fo­galmaz a szőke hajú Tancsa János, a- sárszenitlőciinci általá­nos iskola tanulója, ekként érezhet. Tolna megyéből az idei nyáron hetvenhat pajtás táborozott külföldön. Az NOK- ban negyvenen jártak. Egyik volt közülük a Hunyadi Jónás úttörőcsapat tagja’. Az NDK-t megjárt fiú — aki a tanítási év végén fejezi be iskolai tanulmányait' —, való­sággal eltűnik az igazgatói iroda kagylófoteljében’. — Hogyan tovább? — Szeretnék ai veszprémi vegyipari szakközépiskolába vagy a szekszárdi Rózsa’ Ferenc Szakközép iskolába kerülni. Na­gyon szeretem a’ kémiát. Hogy Jánosnál a kémia’ mel­lé nemcsak szeretet, hanem, ér­zék és szorgalom is párosult, arról az iskölta igazgatója erő­sített meg. Az Orion őrs krónikása’ így folytatja: — Mondanom se keik hogy nagyon’ örültem a jutalomútnak. Szekszárdrál in­dultunk, az első állomásunk Tancsa János Drezda volt, majd Karl-Marx- Stadt következett. Tizennyolc felejthetetlen napot töltöttünk a táborban, Volt cserenap és magyar napot is rendeztünk. Tancsa János az órájára pil­lant. Véget kell vetnünk ai be­szélgetésnek. A sárszentlőrinci iskola végzős tanulója, egyben az [iskolai focicsapatának a középcsatárai is. Perceken be­lül indulnak Gerjenbe, ranga­dóra. .. A vezérevezős és társai Még a szárazon a víziraj négy erőssége A paksii Bezerédj Általános Iskolai víziiraljának tagjai nem­esük szép egyenruhájukra, ke­mény edzésükre, hanem’ a kivá­lóhoz [közeli tanulmányi ered­ményükre ils büsztkéki [Ebben, o változatos és gaz­dag úttörőéletet biztosító isko­lában — ahol huszonhárom tevékenységi' forma közül- vá­laszthatnak o pajtásaik —, már ai kiilencedlilki éve működik a víziűittörők raja, A kezdeti idő­ben nomád körülmények kö­zött éltek, edzettek, dolgoz­tak. Az atomerőmű hozta meg nekik a változást. A PAV ka­jak-kenu szakosztályának szak­mai segítségét és többszöri amyalgi támogatósát is élvez- téib Takács Miklós csapatvezető: — Nagyon fegyelmezettek. „Válogatott" gyerekek alkot­ják a; rajt, mind [kemény aka­raterővé! és kitartással. Har­mincötén’ vannak összesen, de ez a szám változik. Vonnak olyanok, akik a kemény fizikai megterhelés miatt lemorzsolód­nak. Nyílik az ajtó, belép Lacza Mihály, a- vízüraj vezetője: .— Anyagilag is komoly be­fektetést igényel ez a sport — válaszol a kérdésre. — Tízez­rekben’ mérhető csak egy-egy hajó ára. Három hajónk van. A PAV-osok kajak-kenu szak­osztályának sókat köszönhe­tünk. Például a legutóbbi úttö­rő-olimpiára való szállításunk költisége-ít is ők fedezték. Ez tízezer forint volt. Úttörő-olimpia! Itt méretnek meg igazán’ a „vizesek”. — Az útbörőolimpiáíkoni na­gyon szép helyezéseket érnek el fiOlWki-tóinybínik. igazán büszkék' vagyunk, rájuk, hiszen Tolna megyének oz összes dí­jak és helyezések zömét ők hoz­ták el — mondja Takács Mik­lós. Edzési nap a mai is. Délután a Süveges-rét és a' komp kö­zötti paksi Duna-szaka szón gyürkőzik oz evezőnek a’ raj. A raj négy erősségét — Vis- nyiczki Pált, Wolf Katalint, Pa­jor Ildikót és Kodh Balázst — az óráról térítjük el. — Évek’ óta csináljuk mond ja’ Wolf Kától in vezér­evezős. — Nagyon, de nagyon megkedveltük ezt a sportot. Nekünk ez már jóval több, mint pusztán. hobbi. A többiek helyeselnek, — Kemények az edzések? — Az biztos, hogy jól meg­hajtják o népet — nevet a kormányos, Koch Baiázs. — Aki nem bírja erővel és kitar­tással, az távozik. 'Pajor Ildikó evezős: — Úgy kell mindig dolgoznunk), mint­ha igazi versenyen tennénk! Engedély nélkül még a hajóból se lehet kiszállni! Mind a négyen, közelednek az általános befejezéséhez. — Lesz-e alkalmatok foly­tatni ezt a szép sportot? A csapatvezető segít: — Kötöttünk egy megállapodást a PAV-asokkal. Aki a’ tovább­tanulás éveiben’ is Pakson ma­rad, az a kajak-kenu szakosz­tályban vízre szállhat. Szenespince volt Utlöriilclub - összefogással A láogatót a nagydorogi ál­talános iskolü előterébe lépve egy büfé készteti megállásra. Nem akármilyen „egység” ez, idestova kilencedik esztendeje az iskola kereskedelmi szakkö­rének tagjai „üzemeltetik”. Kapható itt sóik minden; ceru­za’, füzet, ískőlatej és csokoládé. A nagydorogi általános isko­la Körösi Csorna Sándor úttö­rőcsapata nemcsak ai büféről, a Kiváló Úttörőm unka ért kitün­tetéséről nevezetes, hanem út­törők! tíbjáról is. Orlovácz Györgyné több éven keresztül vezette az úttörőcsa­patot Ez év októberétől szak­felügyelővé történt kinevezése után fiatal kolléganőjének ad­ta át a stafétabotot. Orlovácz Györgynét ’kérjük meg, legyen o kalauzunk. Meglepődünk. Egy szObányii helyiségre számítottunk. És mit találunk, látunk helyette?! Egy folyosóltabirinitust, ahol egyszer­re elférne az iskola minden ta­nulója ! — Nagyon elhanyagolt ála- potban volt ez a szenespince — mondjOi a szakfelügyelő a klub radiátorokkal is ellátott legnagyobb helyiségében. — Egy időig oz MHSZ lövészsport- köre is használta ezt a részt kispu ska -lőté rnek. — Hasznosítására miikor gon. d oltok? — Férjem kezdett el ezzel a gondolattal foglalkozni, 1975- ber>. A rá következő évben megkezdtük a társadalmi mun­kát Az egy (két) nap a csapa­tért! akcióban sok pajtás és sok szülő dolgozott a szenespince rendbetételében. Ezután meg­kezdtük a :pénzgyűjtést is. A klub első része, parkettás kis társalgó, fotelekkel. A nagy „csarnok" függönnyel kettévá­lasztható, itt akár egyszerre több szakkör is dolgozhat. A föld alatt vagyunk, így nem meglepő, hogy a pince falü kissé vizes. A fűtés megkezdé­sével, várhatóan ez a, „szép­séghiba” is eltűnik. — Mire eddig eljutottunk — mutat körbe Odovácz György­né - rengeteg munkát Végez­tünk és sök-sok segítséget kap­tunk. Nagydorog minden üzeme és gazdaságii egysége támoga­tott bennünket. Ki anyagilag, iki társadalmi munkában, ki fel­szereléssel. A nagydorogi ta­nácstól 'kaptuk a padlószőnye­get, a szülők szakipari munkát végeztek. A klubot a nemzetközi gyer­mekévben adták át a pajtások­nak. A régi és az új csa.patve- zető egymásra néz. — Milyen szívvel adta át a „csapatvezetői széket”? - kér­dezzük Orlovácz Györgynét. — Nyugodt szívvel — feleli. — Olyan utódom van, akiről el­mondhatom, nagyon szereti a gyermekeket és az úttörőmun­kát. — Milyen örökséget vett át? — fordulunk most Kiss Erzsébet­hez. — Amióta az iskolában vá­gyók, minőig mozgalmas úttö­rőélet folyt itt. Szeretnénk ezt folytatni. Mindenki megtalálhatja a neki tetsző elfogaltságot az úttörőklubban

Next

/
Oldalképek
Tartalom