Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
1981. október 22. népújság s Kisdobosok Feladatok, feladatok Leveles Katalin Leveles Katalint, Paks városijárási úttörőelnökét, Németkér- ről Sárszentlőrinc felé haladva a személygépkocsiban kértük, beszéljen az 1981/82-es év mozgalmi feladatairól. — Az úttörővezetők VII. országos konferenciája után mi is elkészítettük középtávú tervünket. Ebben tevékenységi körökre bontottuk le a feladatokat. Kiemelten foglalkozunk a közéleti neveléssel. A közművelődésen belül még előrébb kell lépni a közművelődési komplex játékok elterjesztésében. E tevékenységi formától még tartanak kissé az iskolák, az úttörő- csapatok. A következő terület: a munkára nevelés. Itt az elérendő cél a tanulói fegyelem erősítése, annak segítése. Gyakori formái ennek a társadalmi munkák végzése, és a hulladék- gyűjtési akciók. A sport, turisztikai és a honvédelmi nevelés területén erősíteni kell a tömegsportmozgalmat. Megyei kezdeményezésre tavaly kezdődött az „Uccu neki, vesd el magad!" játékos vetélkedő, melyet nagyon megszerettek a pajtások. Ez az idén is folytatódni fog. A gyermekek nevelésében közreműködő társszervekkel kapcsolatainkat fejleszteni kell. Szeretnénk, ha ez a kapcsolat nemcsak az ünnepek és a különböző akciók szervezésében merülne ki, hanem nagyobb részt vállalnának a társszervek a nevelési munkában. Pakson járt a TIT! Az úttörőkorosztály közkedvelt műsorának, a Tízen Túliak Társaságának forgatócsoportja az elmúlt hét végén, október 18—19-én Paksra látogatott. A műsor számára felvételeket készítettek — többek között — a Bezerédj Általános Iskola honismereti szakkörének munkájáról, páratlan gyűjteményéről. A TTT meglátogatta a paksi atomerőművet is. Patronálás A paksi kettes számú általános iskola Marie Curie úttörő- csapatát tizenhat paksi szocialista brigád patronálja. A PAV KISZ-építőbrigádjának Zalka Máté alapszervezete vállalta az úttörők felkészítését. A tavalyi évben ők egy erdei tornapályával is megajándékozták az úttörőcsapatot. Először az országhatáron túl IAziemler nyújtani M valamit... Jó néhány régi úttörővezetőt ismerek. Életútjuk, pedagógusmúltjuk természetesen más és más. Egy valamiről azonban ugyanúgy vélekednek. Úttörőmunkájukért nem vártak soha külön köszönetét. Tették a dolgukat, mindig szívből. [Nagyfalusi Albert, a németkéri általános iskola igazgatóhelyettese, a paksi városi-járási úttörőelnökség tagja, járási képzésfelelős is így vélekedik. * A pénteki tanítási nap ötödik órájában az októberi napsütést és a szélcsendet kihasználva egy osztály kergeti a labdát az iskola udvarán. Bent az iskolában síri a csend, csak léptünk koppon, miközben az igazgatói iroda felé megyünk. Nagyfalusi Albert a fotelekre mutat. A sarokban és a dohányzóasztalon feltornyozva könyvek. Az őszi megyei könyvhónap gazdára váró darabjai. A pajtások segédkeznek az árusításban. Az igazgatóhelyettes nem várja a kérdéseket feszengve, hiszen kétszeresen is „kérdező" ő. Lapunkat is tudósítója. — Miért lesz valaki úttörő- vezető? — Felsőnánán tíz évig voltam igazgató —mondja. — Ott a „második vonalban” maradtam. 1968-ban, amikor beosztott nevelőnek ide kerültem, akkor váltam mozgalmi emberré. Nagyfalusi Albert Hiszem, hogy aki pedagógus és szereti a gyermekeket, attól ezt nem is kell külön megkérdezni. Ez így természetes. A társaságunkban lévő városi- járási úttörőelnök mosolyog. Bizonyára ismeri ezt a mondatot, és azt is, hogy Nagyfalusi Albert iskolán belüli foglalatossága nem merül ki csupán az eddig elmondottakkal. Ö vezeti még az iskolai tűzoltó- és fotó- szakkört is. — Időközöben igazgatóhelyettes lettem — folytatja. — Munkámban sokat segít az igazgató. Tehermentesít. Sokkal nehezebb dolgom lenne, ha nem ilyen igazgatóval dolgozhatnék. Az igazgatóhelyettes 1972-től 1978-ig vezette a megyei úttörő- vezetők akadémiáját. 1978-tól veszi ki a részét a járási képzési munkából. — Mit jelent önnek a megbízatása? — Kitekinthetek a falu határain túlra is. Rengeteg emberrel, gyerekkel találkozom, ismerkedem, közvetlen munka- kapcsolatba kerülök velük. Érzem, hogy tudok nyújtani, adni valamit. Mozgalmi napjaimon személygépkocsimmal járom a járás úttörőcsapatait, tanácsokkal látom el őket. — Nem mindenki szeret a kapott elismerésekről beszélni... Várnom kell kicsit a válaszra: — Kerek negyedszázada vagyok ezen a pályán. Ha egyszer számvetést készítek, meg kell állapítanom, hogy elismerték mozgalmi munkámat. Sohasem vártam érte elismerést, de ha értékelték munkámat, az bizony jólesett. Csak a legutóbbi kitüntetését sikerült megtudnom. 1977-ben Úttörővezető Érdeméremmel ismerték el Nagyfalusi Albert munkáját. [Felejthetetlenek a nyári táborozások. Az őrsi'-, az osztály-, a szaktáborok. Azok a pajtások, akik úttörőmunlkájuki jutalmául az országhatárt átlépve, külföldön képviselik a magyar úttörőket, a megtiszteltetés mellett izgalmat is éreznek Az el'ső külföldi út valóságos felfedezés. Ha nem is egészen így fogalmaz a szőke hajú Tancsa János, a- sárszenitlőciinci általános iskola tanulója, ekként érezhet. Tolna megyéből az idei nyáron hetvenhat pajtás táborozott külföldön. Az NOK- ban negyvenen jártak. Egyik volt közülük a Hunyadi Jónás úttörőcsapat tagja’. Az NDK-t megjárt fiú — aki a tanítási év végén fejezi be iskolai tanulmányait' —, valósággal eltűnik az igazgatói iroda kagylófoteljében’. — Hogyan tovább? — Szeretnék ai veszprémi vegyipari szakközépiskolába vagy a szekszárdi Rózsa’ Ferenc Szakközép iskolába kerülni. Nagyon szeretem a’ kémiát. Hogy Jánosnál a kémia’ mellé nemcsak szeretet, hanem, érzék és szorgalom is párosult, arról az iskölta igazgatója erősített meg. Az Orion őrs krónikása’ így folytatja: — Mondanom se keik hogy nagyon’ örültem a jutalomútnak. Szekszárdrál indultunk, az első állomásunk Tancsa János Drezda volt, majd Karl-Marx- Stadt következett. Tizennyolc felejthetetlen napot töltöttünk a táborban, Volt cserenap és magyar napot is rendeztünk. Tancsa János az órájára pillant. Véget kell vetnünk ai beszélgetésnek. A sárszentlőrinci iskola végzős tanulója, egyben az [iskolai focicsapatának a középcsatárai is. Perceken belül indulnak Gerjenbe, rangadóra. .. A vezérevezős és társai Még a szárazon a víziraj négy erőssége A paksii Bezerédj Általános Iskolai víziiraljának tagjai nemesük szép egyenruhájukra, kemény edzésükre, hanem’ a kiválóhoz [közeli tanulmányi eredményükre ils büsztkéki [Ebben, o változatos és gazdag úttörőéletet biztosító iskolában — ahol huszonhárom tevékenységi' forma közül- választhatnak o pajtásaik —, már ai kiilencedlilki éve működik a víziűittörők raja, A kezdeti időben nomád körülmények között éltek, edzettek, dolgoztak. Az atomerőmű hozta meg nekik a változást. A PAV kajak-kenu szakosztályának szakmai segítségét és többszöri amyalgi támogatósát is élvez- téib Takács Miklós csapatvezető: — Nagyon fegyelmezettek. „Válogatott" gyerekek alkotják a; rajt, mind [kemény akaraterővé! és kitartással. Harmincötén’ vannak összesen, de ez a szám változik. Vonnak olyanok, akik a kemény fizikai megterhelés miatt lemorzsolódnak. Nyílik az ajtó, belép Lacza Mihály, a- vízüraj vezetője: .— Anyagilag is komoly befektetést igényel ez a sport — válaszol a kérdésre. — Tízezrekben’ mérhető csak egy-egy hajó ára. Három hajónk van. A PAV-osok kajak-kenu szakosztályának sókat köszönhetünk. Például a legutóbbi úttörő-olimpiára való szállításunk költisége-ít is ők fedezték. Ez tízezer forint volt. Úttörő-olimpia! Itt méretnek meg igazán’ a „vizesek”. — Az útbörőolimpiáíkoni nagyon szép helyezéseket érnek el fiOlWki-tóinybínik. igazán büszkék' vagyunk, rájuk, hiszen Tolna megyének oz összes díjak és helyezések zömét ők hozták el — mondja Takács Miklós. Edzési nap a mai is. Délután a Süveges-rét és a' komp közötti paksi Duna-szaka szón gyürkőzik oz evezőnek a’ raj. A raj négy erősségét — Vis- nyiczki Pált, Wolf Katalint, Pajor Ildikót és Kodh Balázst — az óráról térítjük el. — Évek’ óta csináljuk mond ja’ Wolf Kától in vezérevezős. — Nagyon, de nagyon megkedveltük ezt a sportot. Nekünk ez már jóval több, mint pusztán. hobbi. A többiek helyeselnek, — Kemények az edzések? — Az biztos, hogy jól meghajtják o népet — nevet a kormányos, Koch Baiázs. — Aki nem bírja erővel és kitartással, az távozik. 'Pajor Ildikó evezős: — Úgy kell mindig dolgoznunk), mintha igazi versenyen tennénk! Engedély nélkül még a hajóból se lehet kiszállni! Mind a négyen, közelednek az általános befejezéséhez. — Lesz-e alkalmatok folytatni ezt a szép sportot? A csapatvezető segít: — Kötöttünk egy megállapodást a PAV-asokkal. Aki a’ továbbtanulás éveiben’ is Pakson marad, az a kajak-kenu szakosztályban vízre szállhat. Szenespince volt Utlöriilclub - összefogással A láogatót a nagydorogi általános iskolü előterébe lépve egy büfé készteti megállásra. Nem akármilyen „egység” ez, idestova kilencedik esztendeje az iskola kereskedelmi szakkörének tagjai „üzemeltetik”. Kapható itt sóik minden; ceruza’, füzet, ískőlatej és csokoládé. A nagydorogi általános iskola Körösi Csorna Sándor úttörőcsapata nemcsak ai büféről, a Kiváló Úttörőm unka ért kitüntetéséről nevezetes, hanem úttörők! tíbjáról is. Orlovácz Györgyné több éven keresztül vezette az úttörőcsapatot Ez év októberétől szakfelügyelővé történt kinevezése után fiatal kolléganőjének adta át a stafétabotot. Orlovácz Györgynét ’kérjük meg, legyen o kalauzunk. Meglepődünk. Egy szObányii helyiségre számítottunk. És mit találunk, látunk helyette?! Egy folyosóltabirinitust, ahol egyszerre elférne az iskola minden tanulója ! — Nagyon elhanyagolt ála- potban volt ez a szenespince — mondjOi a szakfelügyelő a klub radiátorokkal is ellátott legnagyobb helyiségében. — Egy időig oz MHSZ lövészsport- köre is használta ezt a részt kispu ska -lőté rnek. — Hasznosítására miikor gon. d oltok? — Férjem kezdett el ezzel a gondolattal foglalkozni, 1975- ber>. A rá következő évben megkezdtük a társadalmi munkát Az egy (két) nap a csapatért! akcióban sok pajtás és sok szülő dolgozott a szenespince rendbetételében. Ezután megkezdtük a :pénzgyűjtést is. A klub első része, parkettás kis társalgó, fotelekkel. A nagy „csarnok" függönnyel kettéválasztható, itt akár egyszerre több szakkör is dolgozhat. A föld alatt vagyunk, így nem meglepő, hogy a pince falü kissé vizes. A fűtés megkezdésével, várhatóan ez a, „szépséghiba” is eltűnik. — Mire eddig eljutottunk — mutat körbe Odovácz Györgyné - rengeteg munkát Végeztünk és sök-sok segítséget kaptunk. Nagydorog minden üzeme és gazdaságii egysége támogatott bennünket. Ki anyagilag, iki társadalmi munkában, ki felszereléssel. A nagydorogi tanácstól 'kaptuk a padlószőnyeget, a szülők szakipari munkát végeztek. A klubot a nemzetközi gyermekévben adták át a pajtásoknak. A régi és az új csa.patve- zető egymásra néz. — Milyen szívvel adta át a „csapatvezetői széket”? - kérdezzük Orlovácz Györgynét. — Nyugodt szívvel — feleli. — Olyan utódom van, akiről elmondhatom, nagyon szereti a gyermekeket és az úttörőmunkát. — Milyen örökséget vett át? — fordulunk most Kiss Erzsébethez. — Amióta az iskolában vágyók, minőig mozgalmas úttörőélet folyt itt. Szeretnénk ezt folytatni. Mindenki megtalálhatja a neki tetsző elfogaltságot az úttörőklubban
