Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-10 / 212. szám
1981. szeptember 10. nÉPÜJSÁG 5 FIATALOKI FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pophírek Bonnie Tyler Carlos Santana újabb négyéves szerződést kötött a Columbia lemeztársasággal. A szerződésben a nagyszerű latin-amerikai rockgitáros évenként egy album megjelentetését vállalta. Londonban három év után ismét koncertezett az egykoron népszerű Sweet. Az együttes a hosszabb hallgatás után lemezt is kiadott. A londoni koncerten javarészt régi dalokat játszottak, keményebb hangszerelésben. Televízióadásban jelentette be Eric Clapton — a virtuóz gitáros, aki a Cream együttesben élte fénykorát — visszavonulását. Ezt azután határozta el, miután egyik fellépésről a mentők szállították el. Zenélés közben kilyukadt a gyomra. A sikeres „új hullámos” Police együttes elkészítette új albumának anyagát, amelynek megjelenését erre a hónapra tervezik. A lemez érdekessége lesz, hogy Sting, az együttes basszusgitárosa szaxofonon is játszik. Nyugat-Németországban készíti új albumát az Ultravox. Az angol „új hullámos" csoport nemrégiben Vienna című albumával vált ismertté Európa- szerte. * Ugyancsak nagylemez megjelenését tervezi Bonnie Tyler, az ismert angol énekesnő, aki néhány éve vált ismertté „Szív- fájdalom" című felvételével. A tipikusan modern megjelenésű énekesnő évente jelentet meg egy-egy albumot. KINDL GABOR Budapestről Zombára Egy ifjú művész arcképe Mostanság sok szó esik a művészetekről, o művészértelmiségről, szerepük mibenlétéről. A XII. kongresszuson hangsúllyal szerepelt, hogy a művészet „semmi mással nem pótolható” és soha nem időszerűtlen emberformáló küldetése. Tudjuk, hogy a művészet a lukácsi megfogalmazás szerint; a valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerinti, a lényeget kiemelő tükrözése, megjelenítése, mint a társadalmi tudat egyik formája. Vajon, a képzőművészeti iskolákból kikerült fiatal művészek mindig megtalálják életcéljukat, alkotó mibenlétüket? A társadalom, a környezet vajon odafigyel-e rájuk? Ilyen és hasonló gondolatokkal kerestem fel Baky Péter fiatal festőművészt, aki egy éve él megyénkben — előbb Magyarkeszin., most pedig Zombán. — Sokan vagyunk képzett művészek, hiszen a Magyar Képzőművészeti Alapnak több mint három és fél ezer tagja van. Ebből talán ha másfél ezren élünk és dolgozunk vidéken. — Hogyan lett képzőművész és hogyan került megyénkbe? — Budapesten születtem, ott tanultam. A képzőművészeti gimná z iu mba n fotó-til I u sztrátor- ként érettségiztem, majd a Színiház és Filmművészeti Főiskola, rendező-operatőri szakára szerettem volna jelentkezni. Ehhez azonban, diploma kellett, így lettem később a Képző- művészeti Főiskola hallgatója, ahol Veress Sándor és Blaski János tanárok kezei alatt tanulhattam. Büszke vagyok arra,, hogy Barcsay tanár urat is mestereimnek tudhatom. Tanulmányaim befejezése után a főiskolán, fotáműhelyt vezettem, és a Fiatal Művészek Stúdiójában kaptam egy műtermet is, másodmagammal. Sajnos, ez utóbbit nem tudtam kihasználni. Közben megnősültem,, s mivel feleségem Magyarkeszin dolgozott mint fogorvos, ideköltöztem. Abban bíztam, hogy nyugodt körülmények között dolgozhatom, s nagy kedvvel láttam munkához. Azonban az idő múlásával egyre inkább hiányzott a kollégák közvetlen beszélgetéseink közben észrevétlenül elhangzó kritikája, a konzultáns, a közös, baráti, műtermi „szeánszok". Meglehetősen magamra maradtam... — Sok minden felmerült bennem, ezek közül az egyik — talán utópisztikus —, de vonzó —, egy mini művésztelep létrehozása* ahová elhívhatnám barátaimat, kollégáimat. — Kikre gondolt, és Zombán, ahol ezentúl élni fognak, meg tauja-e valósítani tervét? — A tervtől semmiképpen nem állok el és Zombán vagy a környékén, esetleg, Szekszár- don, mindedképpen megpróbálom megvalósítani. Persze, ez nemcsak rajtáim áll. Hogy kikkel?... Elsősorban néhány festő, grafikus és szobrász barátomra gondoltam, olyanokra, akik szívesen dolgoznának 2—3 hetet együtt úgy, hogy nem feltétlenül a „megszokott” munkájukat végeznék. Felszabadultan alkotnánk, s közben beszélgethetnénk; vitatkozhatnánk, egymással és az érdeklődő idegenekkel. Meggyőződésem, hogy ezek a kis közösségek, szabad „játszadozások", mindig lehetőséget nyújtanak a továbblépésekre. — Változtatott-e szakmai elképzelésein a Pestről vidékre való költözés? — Nem! Festészetem ezelőtt és ezuán is emberközpontú volt és lesz. Az emberi1 szituációk, kapcsolatok érdekelnek. Pestről reng'eteg félbemaradt munkáimat hoztam el, ezeket az itteni hatásokkal gazdagítva részben be is tudtam fejezni. — A Bartóki-centenáriumra Iregszemcsének készített emléklapja és alkalmi filatelista pecsétje mindenki, tetszését elnyerte. — örülök, hogy így volt. Ezt ott az ünnepségen is sokan mondták, sőt, a járásiak ígéretét is bírom egy „műtermi látogatásra", dehát ez a feledés homályábo merült. — Itt, a falon látok egy érdekes triptichont. Mi ez? — A címe: „Tiszteletem Mr.. Brook”. Ő egy angol színház-, és filmrendező. Könyvét olvasva és a „J. P. Marat üldöztetése és meggyilkolása. . ." c. filmjét látva, rendkívüli és tökéletes élményt nyújtott számomra. — Festészete a groteszk vagy inkább a kritikai realizmus jegyeit hordozza? — Groteszknek inkább csak tartalmi vonatkozásában nevezném. Karaktereket, jellemeket, vagyis egyszerűen embereket szeretek festeni. Kissé nagyképűen fogalmazva tükröt alkatok elébük tartani: így nézünk ki, ilyenek vagyunk. De festészetemnek és ezen gondoHogy ők mit szólnak a képeimhez! Nem alkarom, hogy valamilyen irányzatba, beletegyenek, talán, a groteszk és kritikai realizmus egysége az, amit én, adok, a kettőnek köze van egymáshoz. A kritikaiban benne van a groteszk, de fordítva nem. Képeimben az emberi kapcsolatokról van szó, olyan jellemekről, akikkel nap mint nap találkozhatunk. Ez köt le engem,, ez érdekel. A pillanat változata a figurán keresztül, ez jelent élményt számomra. S a látónak miit jelent? Lehet, hogy semmit, de elég, ha elgondolkozik rajta. — Felmerül a kérdés: a mai, rohanó embernek szüksége van-e az ilyen „hagyományos” táblaifestészetre? A kérdés tovább az, hogy könnyű-e vagy nehéz a műhöz vezető út, eljutunk-e hozzá, mit kapunk tőle? Mert nem az a fontos, hogy érthető-e a mű önmagában és önmagáért, hanem az, hogy meg tud-e értetni velünk valami lényegeset az életről, jövőnk,rő'l, küzdelmeinkről, az emberi társadalomról. — Hogy szükség van-e a „hagyományos" táblafestészetre?... Nem tudom..., nekem igen! Én hiszek abban, hogy a képzőművészet tovább kell, hogy éljen, bár olyan, technikával dolgozunk ma is, mint Leonardo. A láthatás egy bizonyos önkifejezés. Kő Páltól sem kérdezik, hogy szükség van-e a szintén emberközpontú „hagyományos” szob rá szótá ra. Azokban a szobrokban, amelyeket ő készít, megvan a plusz, melyre nekem, mint nézőnek, befogadónak szükségem van ahhoz, hogy még jobban a dolgok mélyére láthassak. Az emberek vizuális kulturáltsága különböző szintű. Elkeserítő, hogy nálunk milyen alacsony ez a szint. Azt hiszem, ez pedagógiai probléma. Én ezután sem szeretnék 'lletérni választott utómról, kerüljek éppen Zombára vagy bárhová a világon. Harmincegy évemmel, pályám- elején vagyok. TACSIK ATTILA latok vászonraviltelének még nagyon az elején, tartok. — Kiállításai? — Két kollektív stúdió-kiállításon vettem részt vidéken, két kis kamaratárlatom volt Pesten, és ez év novemberében Szegeden lesz önálló kiállításom. Magyarországon egyébként rengeteg a kiállítás. Ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, hiszen papíron ez azt jelenti, hogy kortárs képzőművészetünk a közönség széles rétegeihez is eljut. Valójában azonban az a helyzet, hogy a nem, megfelelő termek, a propaganda hiánya- és az érdektelenség, következtében a kiállítások nagy százalékát kevesen látják. Ez persze rendkívül összetett probléma, okait talán oktatási rendszerünk irodai o micenírilku sság á ban, kép zőművészeti tájékozatlanságunkban, látáskultúránk igen- igen alacsony fokában kellene keresnünk. Én egy kiállításon kíváncsi vagyok az emberek kódjelzéseire. Szegedre több rajzot is viszek magammal. Szeretnék ott tölteni pár napot, beszélgetni az emberekkel. „Tiszteletem Mr. Brook” „Pályám elején vagyok...” Szeptember 12->3. Szövetkezeti fiatalok találkozója A KISZ legutóbbi kongresz- szusának határozata — többek között — kimondja, hogy az ifjúsági mozgalomban erősíteni kell a rétegmunkát, növelni a szervezettséget, a termelőmunka minden területén. A kettő jelen esetben úgy függ össze a szövetkezeti fiatalok első megyei találkozójával, hogy amíg az ÁFÉSZ-efcnél kitűnő alapszervezetek működnek, és a szervezettség sem alacsony, addig a termelőszövetkezetekben igen kevesen tagjai az ifjúsági szövetségnek, egy sor gazdaságban egyáltalán nincsen alapszervezet. A szövetkezetekben dolgozó fiatalok persze nem azonos társadalmi réteg tagjai, de érdeklődési körüket bizonyos mértékig orientálja, hogy milyen gazdasági területen dolgoznak. A mozgalom feladatai közé tartozik az is, hogy a fiatalok érdeklődésének megfelelő programot biztosítson, ugyanakkor segítse a szabad idő hasznos eltöltését is. Ami pedig a módszertani kérdéseket illeti, ma már nem vonzó — az igen rétegzett és különböző korosztályhoz tartozó — ifjúság számára az egész megyét átfogó nagyrendezvények sora. A tömegbefolyásnak nem is az ilyen látványos demonstrációkon kell érvényesülnie. A nagyrendezvények egy részét persze célszerű fenntartani, de olyan módon, hogy azokban a kisebb csoportok hangot és önálló feladatot kapjanak. A hagyományokat is, meg kell őrizni, különösen akkor, ha azok népszerűek, és jól beváltak. A hagyományok nem maguktól lesznek, azokat kitartó munkával kell megteremteni. Ilyen hagyománnyá kívánja fejleszteni a megyei KISZ-bizottság a szövetkezeti fiatalok megyei találkozóját. Ehhez a hasonló területen dolgozó fiatalok cserélhetik ki véleményüket, tapasztalataikat az őket érintő kérdésekről és ugyanakkor egymással is megismerkedhetnek, és közös szórakozásban lehet részük. A szövetkezeti fiatalok első megyei találkozójára a hét végén kerül sor Váralján, az út- törőtáíborban. Közel száz fiatalt várnak a rendezvényre. Az első nap a szórakozásé, ismerkedésé. Délután fakultatív sport- programok lesznek, aztán ismerkedési est. Másnap zajlanak a politikai tartalmú rendezvények. Csépi Lajos, a KISZ KB mezőgazdasági osztályának munkatársa tart előadást a KISZ X. kongresszusa határozatáról, különös tekintettel a mezőgazdaságban és általában a falun élő, dolgozó fiatalok feladatairól. Ezt követően Nagy Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese beszél aktuális szövetkezetpolitikai kérdésekről. Természetesen mindkét előadó válaszol a felmerülő kérdésekre is. Nem az oktatási forma a lényeg, hanem, hogy a fiatalok megismerkedjenek az időszerű feladatokkal, tennivalókkal. A politikai program kimondottan megyei résszel zárul: a szövetkezeti ágak megyei vezetői tartanak fórumot. JS/longólia Tízezren a szocialista országok egyetemein Csehszlovákia Diákházaspárok támogatása Mongóliában az egységes közoktatási rendszer kialakítását a húszas években kezdték meg. Ekkoriban a lakosság nagyobbik része még írástudatlan volt. Eleinte csak a fővárosban és a nagyobb megyeszékhelyeken voltak iskolák. Az első pedagógiai főiskolát 1922-ben nyitották meg Ulánbátorban. A harmincas évekre kiépült a gyermekintézmények és iskolák hálózata, 1942-ben pedig megnyitotta kapuit az ulánbátori Mongol Állami Egyetem. A közoktatás kiszélesítésében, a szakoktatási hálózat kiépítésében Mongólia nagy segítséget kapott a Szovjetuniótól. Ma is mintegy kilencezer mongol fiatal tanul a Szovjetunió különböző közép- és felső- oktatási intézményeiben. A nyolcosztályos általános iskola elvégzése Mongóliában is kötelező. A továbbtanulók száma is évről évre növekszik, a külföldi és hazai felsőoktatási intézményekben egyaránt. 1980 végén Mongóliában a népgazdaságban foglalkoztatott minden harmadik dolgozó rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal vagy egyetemi diplomával. Az elmúlt húsz évben több mint nyolcvanezren szereztek közép- vagy felsőfokú szakképesítést. A Mongol Állpmi Egyetem, ahol jelenleg hatezren tanulnak, szoros kapcsolatot tart a moszkvai és az irkutszki egyetemmel, valamint a moszkvai műszaki főiskolával, az NDK és Kuba felsőoktatási intézményeivel. Az 1980/81-es tanévben a baráti szocialista országok egyetemein, főiskoláin tízezer mongol fiatal tanult. Csehszlovákiáiban évről évre növekszik az egyetemi és főiskolai hallgatók száma* Szlovákiában például az idén 59 ezren végzik felsőiskolaii tanulmányaikat, csaknem 20 ezerrel többen, mint 10 évvel ezelőtt. Ezzel egyidejűleg megnövekedett a diákkorban kötött házasságok száma is. A diákházaspárok anyagi terheit közösen viselik, a családok és az állom'. A legfőbb állalmi támogatás az ingyenes főiskolai oktatás. Emellett a diákházaspárok különböző ösztön díjúikra tarthatnak igényt. Tanulmányi eredményei alapján mindkét házasfél jogosult az úgynevezett teljesítmény ösztöndíjra, amelynek összege 150-től 350 koronáig terjed. A házaspárok ezenfelül szociális ösztöndíjat kapnak. Tanulmányi és szociális ösztöndíj címén a csehszlovák diákházaspárok évente mintegy négymillió korona állami támogatásban részesülnék. Az állami ösztöndíjakon kívül jelentős összeget biztosítanak főiskolára küldött fiataljaiknak ai különböző gyárak és vállalatok. Ez az ösztöndíj havonta 800—1000 koronával emeli a diákok, köztük a házaspárok jövedélmét. Ma Csehszlovákiában a diákházaspárok jövedelme magasabb, mint a. dolgozók átlagbére. A magas jövedelem alap- feltétele azonban mindenkor a jó tanulmányi eredmény. Támogatja az állam a családos diákházasokat is. Egy gyermek után a családi pótlék összege havi 600 korona. Gond lehetne még a lakáskérdés, de ebben is segítenek a főiskolák és az állam. Pozsonyban például, de más városokban is, a diákházaspárok részére külön kollégiumot nyitottak. Ezt a lehetőséget sokan igénybe veszik, mert rendkívül olcsó az elhelyezés.
