Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

2 ^EPÜJSÄG 1981. szeptember 30. Babrak Karmai nyilatkozata Lengyel törvények az állami vállalatokról Varsóban nyilvánosságra hoz­ták az állami vállalatokról, il­letve az állami vállalatok mun­kásönkormányzatáról szóló két törvényt, amelyeket — a „Szo^ lidaritás"-sal kötött kompro­misszum után — a műit héten fogadott el a szejm. A vállalatokról szóló törvény, amely október 1-én lép életbe, kimondja, hogy a népgazdaság alapvető szervezeti egysége az önálló, önkormányzatú, önfinan­szírozó állami vállalat. A köz­ponti állami szervek csak meg­határozott esetekben avatkoz­hatnak be a vállalatok ügyei­be, változatlanul központi irá­nyítás alatt áll azonban a vas­út, a posta, a légitársaság, az állami biztosító és a bankok. Az állami vállalatok alapítói­nak a központi, illetve a helyi államigazgatási szervek tekin­tendők. A vállalatok működési szabályzatát a dolgozók köz­gyűlése fogadja el, az igazgató javaslata alapján. Mód nyílik külföldi cégekkel való vegyes­vállalatok létrehozására, to­vábbá hazai üzemek összevoná­sára, illetve szétválasztására — saját hatáskörön belül. Az állami vállalat szervei: a dolgozók közgyűlése, a vállala­ti tanács és az igazgató. Az első két szerv jogkörével külön törvény foglalkozik. Ami az igazgatót illeti, önállóan hozza meg döntéseit és azokért fele­lősséggel tartozik mind a vál­lalati kollektíva, mind a fölöt- tes szervek előtt. A vállalati igazgatót az alapító szerv, vagy vállalati tanács nevezi ki, a szakszervezetekkel egyetértés­ben. Ugyancsak ez a két fórum jogosult az igazgatók leváltá­sára is, s egyben kölcsönösen joga van a másik fél döntésé­nek megfellebbezésére, szükség esetén bírósági döntés kérésé­re. Az igazgatót pályázat útján nevezik ki öt évre, vagy meg­határozatlan időszakra. A törvény azt is tartalmazza, hogy a minisztertanács a ké­sőbbiekben a szakszervezetek­kel egyetértésben meghatároz­za azokat — a népgazdaság szempontjából alapvető fontos­ságú — vállalatokat, amelyek igazgatóit központilag neve­zik ki. Az állami vállalat saját ter­ve alapján működik, az alapító szerv azonban szükség esetén gondoskodik arról, hogy a ter­melési célok összhangban le­gyenek a népgazdasági terv célkitűzéseivel. A törvény azt is leszögezi, hogy „a vállalat, amely gazdálkodik a ráruhá­zott, s az általa előállított — az össznépi tulajdon részét ké­pező — vagyonnal, gondosko­dik annak őrzéséről”. A másik, a vállalati önkor­mányzatról szóló törvény a dol­gozók önigazgatási szerveiről, azok jogköréről és működésé­ről szói. A legmagasabb szintű ilyen szerv a dolgozók közgyű­lése, amely a vállalatok hosszú távú terveiről dönt. Az éves tervet — az igazgató javasla­tára — egy másik önkormány­zati szerv, a dolgozók tanácsa határozza meg. Nagyobb vál­lalatoknál az üzemeknek, illet­ve az üzemegységeknek is kü­lön önkormányzati tanácsuk lesz. A szintén október 1-től életbe lépő önkormányzati tör­vény szerint a dolgozók köz­gyűlésébe titkos szavazással két évre választanak küldötteket. A közgyűlés dönt a megtermelt értékek vállalaton belüli elosz­tásáról, és ugyancsak ez a szerv évenként egyszer értékeli a vállalat és az igazgató tevé­kenységét. A másik önkor­mányzati szervbe, a dolgozók tanácsába nem választható be olyan személy, aki a vállalat­nál működő politikai szervezet­ben, vagy szakszervezetben ve­zető tisztséget tölt be. A dolgo­zók tanácsának joga van kez­deményezéseket, javaslatokat tenni a vállalat tevékenységét érintő minden kérdésben. Ez az önkormányzati szerv negyed­évenként egyszer ülésezik. A törvény kimondja, hogy a dolgozók tanácsa együttműkö­dik a szakszervezetekkel, a po­litikai és ifjúsági, valamint kü­lönféle más társadalmi szerve­zetekkel. Amennyiben a vállala­ti önkormányzati szervek, vagy az igazgató a szakszervezetek szféráját érintő döntésre készül­nek, úgy kötelesek a határozat­ról még annak meghozatala előtt konzultálni az érintett szakszervezetekkel. (Ez gyakor­latilag vétójogot jelent a szak- szervezetek számára, hiszen egy vállalaton belül alig'ha le­het olyan döntés, amely őket valamilyen módon ne érintené.) A dolgozók tanácsa és az igazgató között keletkező eset­leges vitákban a döntőbíróság illetékes, s ha ez nem tudja el­dönteni a vitát, akkor az ügy bíróság elé kerül. A vállalati munkásönkor­mányzat rendszere fölött a szejm vállal védnökséget, amely évente egyszer értékeli az ön­kormányzati szervek működését. A „Szolidaritás” gdanski kongresszusán máris heves tá­madások érték a két törvényt: számos felszólaló azzal vádolta — különösen az igazgatók ki­nevezésével kapcsolatban —az országos egyeztető bizottság el­nökségének tagjait, hogy túl messzemenő „kompromisszu­mot" fogadtak el. A „Szolidari­tás” vezetőinek jórésze ugyanis azt kívánta volna, hogy a gaz­daság irányításának megszer­zése érdekében a vállalati igaz­gatókat kizárólag az önkor­mányzati szervek válasszák meg. Az úgynevezett afgán kérdés újbóli felvetése az ENSZ-köz­gyűlés jelenlegi ülésszakán egy­általán nem kedvez a politikai rendezésnek - jelentette ki Balbraik Karmai, az Afganisztá­ni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárai, a forradalmi tanács elnöke a Hakikate In ki la be Szaur című afgán kormánylap­nak adott nyilatkozatában. Az afgán vezető véleménye szerint az afgán kérdés ENSZ- befi vitája csak arra lenne jó, hogy elvonja a közgyűlés figyel­mét a 'béke védelmének és a nemzetközi biztonság megte­remtésének feladatairól, és ürügyet szolgáltatna' az .impe­rialista és- hegemonista erők­nek az afgán Ibeíügyekbe való további beavatkozásra. Karmai emlékeztetett arra:, hogy az afgán kormány augusztus 24-én nyilvánosságra hozott nyilatkozata jó alapul szolgálhatnak a politikai rende­zésre. Az afgán kormány — bár továbbra is a Pakisztánnal és Iránnal külön-külön folytatandó kétoldalú tárgyalásokat tartja kívánatosnak — kész a három­oldalú tárgyalásokra is, ho az említett két ország azt úgy akarja. Emellett az afgán ve­zetés nem zárkózik el attól, hogy a tárgyalásokon - bármi­lyen formában kerüljön is azok­ra sor — részt vegyen az ENSZ főtitkára vagy annak képvise­lője. Babrak Karmai kijelentette: a politikai rendezés kidolgozása és a megbízható nemzetközi garanciák elfogadása lehetővé tenné, hogy az Afgán Demok­ratikus Köztársaság és a Szov­jetunió megállapítsa az Afga­nisztánban lévő szovjet csapa­tok kivonásának menetét és időpontját. Kairói felhívás Rijadhoz Rendkívüli választásokat tartanak Belgiumban Katonai Haisszan Ali egyipto­mi külügyminiszter hétfőn a kormányzó Nemzeti Demokrata Fórt második kongresszusán ki­jelentette, hogy Szaúd-Arábiá- nak a Közel-Kelettel kapcsolo- tos álláspontja nem különbö­zik Egyiptométól', és sürgette a szaúdi vezetést: „csatlakozzék ahhoz, amit Egyiptom elkez­dett". A külügyminiszter arra a szaúdi rendezési javaslatra utalt, amelyet Falhd herceg augusztus elején vázolt fel. A terv síkraiszáll az izraeli csapa­toknak a megszállt területekről való visszavonásáért - beleért­ve Kelet-Jeruzsálemet is —, és palesztin állam megteremtését helyezi kilátásba a Gazaii-öve- zetben és a Jordán nyugati partján, mégpedig egy átme­neti időszak után, amelyben az említett területek az ENSZ el­lenőrzése alatt állnának. Kárnál Hasszán Ali „pozitívnak” ne­vezte a szaúdi tervet és kije­lentette: Egyiptom kész a meg­békélésre a többi airab állam- mail, de ezért nem fogja felál­dozni az Izraellel kötött megál­lapodó sokait. November 8-án Belgium ban választásokat tartanak, mivel nincs más lehetőség a kor­mányválság megoldására. Az időpontot (Mark Eyskens minisz­terelnök jelentette be hétfőn es­te, az ügyvezető kormány ülése után. Baudouin király várhatólag még ezen a héten feloszlatja a parlamentet, de a törvényhozó testület maga is hozhat erre ha­tározatot. Az alkotmány szerint a feloszlatás után egy hónappal kell megrendezni az új válasz­tásokat. Belgiumban legutóbb 1978- baa rendeztek, akkor is idő előtt, választásokat, miután az előző évben megtartott válasz­tások nyomán létrejött kormány válságba került. A nemzetiségi ellentétek és az általános gaz­dasági válság összefonódása az elmúlt években rendkívül megnehezítette és bizonytalan­ná tette a kormányzást Belgi­umban. Egyesült Államok—Izrael Üj stratégiai szövetség ? Bírálói számtalanszor szemére vetették Reagan amerikai el­nöknek, hogy nincs átgondolt közel-keleti politikája, s csupán rög­tönözve reagál a térség veszélyes fejleményeire. A kivárás azon­ban sok tekintetben érthető volt, hiszen a Carter-adminisztrációtól örökölt Camp David-i „békefolyamat” zsákutcába jutott, s mind­addig nem lehetett komolyan foglalkozni egy új formula kidolgo­zásával, amíg nem dőlt el, hogy ki nyeri meg az előrehozott iz­raeli választásokat. Reagan nem rejtette véka alá, hogy munkapárti győzelemre számít és az úgynevezett jordániai opcióval szeretné helyettesíteni a Camp Davidben felvázolt palesztin autonómiát. Tévedett, s így szeptemberben nem Pereszt, hanem a hatalmát megőrző Begint fogadta a Fehér Házban, vele tárgyalva fektette le annak az új stratégiának az alapelveit, amelyhez előzetesen Szadat egyiptomi elnök, a továbbiakban pedig Husszein jordániai király és Fahd szaúd-arábiai trónörökös támogató közreműködését igyekezett, il­letve igyekszik megnyerni. Reagan és Begin washingtoni megállapodása nem hagy két­séget afelől, hogy az Egyesült Államok továbbra is Izraelt tekinti legfőbb, legmegbízhatóbb közel-keleti szövetségesének. Izraeli te­rületen tárolják az amerikai intervenciós erők nehézfegyverzetét, köztük több száz harckocsit, a kikötők pedig nyitva állnak a hato­dik amerikai flotta hadihajói előtt, s megosztják egymással a katonai felderítés adatait. Begin elégedettségét jelzi, hogy wa­shingtoni látogatását követően kijelentette: új korszak kezdődött a két ország kapcsolataiban. Reagan megfogalmazása szerint szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy elhárítsák a közel-keleti térséget fenyegető szovjet expanzió veszélyét — az arab—izraeli konfliktust tehát ezúttal elhanyagolhatóbb tényező­ként kezelték. Nem új dolog, hogy a Reagan-kormány szovjetellenes egység­frontba szeretné tömöríteni Izraelt, Egyiptomot és az arab világ Amerika-barát rendszereit, mindenekelőtt Szaúd-Arábiát. Reagan azért viseli olyannyira szívén a Szaúd-Arábiának ígért AWACS repülőgépek ügyét, mert ezek révén véli meggyőzni a rijadi ural­kodóházat arról, hogy az Izrael melletti elkötelezettsége sem nem egyoldalú, sem nem arabellenes. Szaúd-Arábiát és az arab or­szágok többségét ‘ azonban csak az győzné meg az amerikai szándékok őszinteségéről, ha a Reagan-kormány felhagyna Begin feltétel nélküli támogatásával, ha nem akadályozná tovább a közel-keleti válság igazságos rendezését, mindenekelőtt a palesz­tin kérdés méltányos megoldását. Hiszen Izrael az amerikai véd­nökségben bízva tagadhatja meg a megszállt arab területek ki­ürítését, s a palesztin nép önrendelkezési, államalapítási jogát. Izraelt persze nem volt nehéz megnyerni egy átfogó szovjet­ellenes csoportosulás gondolatának. Hiszen az izraeli vezetők évek óta azzal érvelnek Washingtonban a PFSZ-szel való tárgya­lások, a palesztin állam ellen, hogy a PFSZ — úgymond — a Szovjetunió ügynöke, egy palesztin állam pedig szükségszerűen szovjet bázis lenne a Közel-Keleten. Egyes izraeli politikusok a kiélezett egyiptomi belpolitikai feszültséget is annak bizonyításá­ra használták fel, hogy még Kairót sem lehet szilárd támasznak tekinteni, nem is szólva más arab államokról. Az egyetlen fix pont: Izrael. Ugyanakkor Begin sietett lecsillapítani a közel-keleti kedélyeket: az amerikai—izraeli szövetség nem irányul az arab államok ellen. A megállapodás visszhangja azonban ennek az ellenkezőjét bizonyítja: szíriai, palesztin megítélés szerint az lo­gikus továbbfejlesztése annak a globális stratégiának, amelynek a jegyében Omántól Egyiptomig és Szomáliáig amerikai katona támaszpontokkal veszik körül a térséget. Egyelőre nem ismeretes, hogy Haig külügyminiszternek meny­nyire sikerült megnyugtatnia a szaúdi trónörököst a „közel-keleti NATO” magjának szánt új katonai szövetség békés szándékairól, s hogy milyen washingtoni fogadtatást ígért Szaúd-Arábia nyolc­pontos rendezési tervének, amely — Izrael létezési jogát elismer­ve —• síkraszáll egy független palesztin állam megteremtése mel­lett. Az sincs kizárva, hogy Fahd herceg tervezett washingtoni út­ját meghiúsítja az AWACS-ügylet kudarca. Végül is Reagan semmi jelét sem adta annak, hogy a glo­bális célok érdekében hajlandó lenne elődjénél sokkal erőtelje­sebb nyomást gyakorolni Izraelre. Bár Begin az iraki atomreaktor megsemmisítésével és Bejrút bombázásával kényelmetlen helyzet­be hozta a Fehér Ház urát, az átmenetileg visszatartott F—16-os vadászbombázók leszállítása mégis arról tanúskodik, hogy az iz­raeli lépések támogatása változatlanul szerves része Washington közel-keleti politikájának. BOCZ SÁNDOR Nemzetközösségi csúcsértekezlet kezdődik ma Melbourne-ben Negyvenegy ország, körülbe­lül egymilliárd ember, a Föld lakosságának csaknem eg^har- mada képviseletében állaimfők, miniszterelnökök és más magas rangú kormányférfiak részvéte­lével szerdán kezdődik az ausztráliai Melbourne-ben a Nemzetközösség egyhetesre ter­vezett csúcsértekezlete. Az el­múlt húsz év során felszabadult brit gyarmatokat és Nagy-Bri- tannia évtizedek óta' független, egykori domíniumait is tömörítő laza nemzetközi szervezetnek 45 tagországa van, de négy kisebb állaim ezúttal nem küld képvise­lőt a kétévenként megrendezett tanácskozásra. A legfényesebb képviselete a hajdani anyaországnak van: már megérkezett TI. Erzsébet angol királynő, aki yachtján fo­gadja majd tisztelgő látogatá­son a résztvevőket, és kedden leszállt a Melbourne-i repülőté­ren Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök repülőgépe is, Ku- vaitból jövet. Az idei csúcsértekezletnek előreláthatólag két fő témája lesz: Dél-Afrika és Namíbia ügye, valaimint az úgynevezett Eszok—Dél párbeszéd, a fejlett tőkésországok és a fejlődő or- s zá go k kap cs ólait ran dsze re. Afrika déli részétel kapcso­latban a jelenlévők meghall­gatják majd 'Margaret Thatdher és Pierre Trudeau kanadai mi­niszterelnök beszámolóját azok­ról a javaslatokról és tervezett „bizalomépítő intézkedésekről", amelyeket a Namíbia függet­lenségével foglalkozó, öttagú (Egyesült Államok, Nagy-Britan- ntiai, Kanada, Franciaország és az NSZK) nyugati összekötő- csoport külügyminiszterei dol­goztak ki a múlt héten az ENSZ székhelyén. A Melbourne-! csúcstalálkozón részt vevő 15 afrikai állam vezetői minden bi­zonnyal sok kérdést tesznek majd fel, mert airra gyanakod­nak, hogy a!z Egyesült Államok nyomására az ötös bizottság többi tagja Ismét számottevő en­gedményeket tett Dél-Afrikának, tekintve, hogy Dél-Afrika eddig még a naimíbiai fehér lakosság - naík előnyös nyugati rendezési tervek 'megvalósítását is szabo­tálta. Megfigyelők szerint azon­ban o késhegyig menő vitákat elkerülik majd ebben az ügy­ben, mivel a kérdés fő érintett­jei, Dél-Afrika, Angola és a Délnyugat-Afrikai Népi Szerve­zet (SWAPO) nem tagjai a nem zet közösség ne k. Oél.-Af ri káva I kalpcso latba n kényesebbnek ígérkezik ezúttal egy másik ügy — az, hogy egy dél-afrikai rögbicsapat két hét­tel ezelőtt Üj-Zélaindon vendég­szerepelt, 'holott a nemzetkö- zösség egy korábbi megállapo­dása előírja, hogy a tagállam mok „nem bátorítják" a sport- kapcsolatokat Dél-Afrikával. A vita kimenetelének hatása le­het a jövőre rendezendő hagyo­mányos nemzetközösségi játé­kokra. Ami a gazdaság! kérdéseket illeti: a nemzetközösségnek a fejlődő országok sorába tarto­zó tagjait aggasztja', hogy az Egyesült Államok és szövetsé­gesei ellenzik a segélyek növe­lését a szegényebb országok­nak, s ezt az álláspontot - a fejlődő országok kérése ellené­re — érvényesíteni akarják a Nemzetközi Valutaalap kedden New Yorkban kezdődött köz­gyűlésén is. Melbourne készül a Nemzetközösség állam- és kormányfőinek csúcsértekezletére: sisakos, kutyás rendőrjárőrök cirkálnak a város főútvonalain. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST iPozsgay Imre művelődési mi­niszter meghívására szeptember 26-29. között látogatást tett hazánkban Sheila jKaul asz- szony, indiai művelődési állam­miniszter. Sheila Kaiul asszonyt fogadta Aczél György, á Mi­nisztertanács elnökhelyettese. HAVANNA iRonald Reagan amerikai el­nök végérvényesen úgy döntött, hogy az Egyesült Államok lét­rehozza a Kuba-el lenes rádió­adót — jelentették latin-ameri­kai jólértesült források. Az el­lenforradalmi rádió tervét elítél­te Isidoro Maílmierca kubai kül­ügyminiszter is, az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán hétfőn el­hangzott beszédében. MOSZKVA A szovjet vállalatok és az in­diai magánszektor közti együtt­működés bővítésének lehetősé­geiről folytatnak tárgyalásokat a Szovjetunióban az indiai üz­leti élet vezető képviselői. Ta­nulmányozzák textilgyárak, egy golyóscsapágygyár és több más üzem Indiában történő építését. A gyárakat szovjet berendezé­sekkel szerelnék fel és azok cserébe termékeik egy részének a Szovjetunióba történő szállí­tásával fizetnének. MANAGUA Nicaragua megbélyegezte az Egyesült Államok által a Korib- tengeren kezdeményezett had­gyakorlatokat, mindenekelőtt u „Ha Icon Vista” fedőnéven Hondurassal tervezett manőve­reket, rámutatvai, hogy ezek fe­nyegetik a nemzetközi békét és biztonságot. RÓMA Október 5-ce összehívták az OKP Központi Bizottságának, valamint Ellenőrző Bizottságá­nak ülését — jelentették be a párt vezetőségének hétfői ülé­se után. A kétnapos tanácsko­zás első napirendi pontja, a pártnak a békével és a nem­zetközi helyzettel kapcsolatos állásfoglalása lesz. A második napirendi pont: a regioné lir kongresszusok előkészítésének irányelvei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom