Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

B UfePÜJSÄG 1981. szeptember 27. A NW-26-os helikopter Tehergépkocsi berakodása a Ml—26-os helikopterbe Víz alatti melegház A moszkvai Tyimirjazev mező- gazdasági akadémia 'két kuta­tója - E. Korolkov íés B. Kar­penko — kidolgozta a víz alatti zöldségtermesztés módszerét.- Jelenleg a kasiri vízi erőmű mellett épül az ország első kí­sérleti víz alatti melegháza'. A különleges építmény dupla üvegfallal és speciális — a villa­mos erőmű elhasznált meleg vizével fűtött — tetőrendszerrel készül. Ez lehetővé teszi a téli fűtést, ugyanakkor véd a nyári hőségtől. A tervezésnél figyelembe vet­ték a napszakonként változó napenergia-ellátást is. A spe­ciálisan kiképzett tetőszerkezet olyan prizmarendszert alkot, amely a hőt felhalmozza, majd a legmelegebb déli órákban azt visszasugározza. Az új szovjet nehéz helikop­tert nemrég mutatták be első ízben Párizsban, a. Nemzetközi Repülési és Űrihajózási Szalon­ban. A kiváló szovjet repülő­gép-tervező, M. Mii szerkesztői irodájában készült, tanítványa, M. Tyiiscsenko irányításával. A Ml—26 helikopter műszaki tulajdonságok tekintetében fe- lüllimúllja az összes korábban itit 'készült gépet, beleértve a Ml—6-os helikoptert is. Kitű­nően bevált, amikor a nehezen megközelíthető éghajlati öve­zetekbe szállította a geológu­sokat, az olajmunkásokat, az építőket. Ilyen gépek nélkül ne­hezen képzelhető el például Nyugat-Szibéria természeti kin­cseinek birtokbavétele vagy a Bajlkál.—Amur vasúti fővonal építése. A Ml—26-os helikopter ren­deltetése a kerekes és a lánc- taplas technika, valamint a nagyméretű konténerek szállí­tása. Emellett a terhet — 20 tonnáig — nemcsak a teher- raikomány-fülklében lehet elhe­lyezni, hanem, kívülről is fel le­het függeszteni. A fülkét a ra­kodási munka gépesítési esz­közeivel szerelték fel. A spe­ciális energetikai és egyéb be­rendezések lehetővé teszik, hogy a helikopter különleges repülőtéri technika nélkül ön­állóan végezze a munkát. A konstruktőrök nagy figyel­met fordítottak a személyzet munkakörülményeinek javításá- ra. A kabinból kitűnő a kilátás. A pilóták a tv-moniitoron ellen­őrizhetik a be- és kirakodást. A légkondicionáló berendezés kényelmes munkakörülménye­ket teremt a legkülönbözőbb éghajlati övezetekben. A lakásheIyzet az NDK-ban Kulcskérdés a kulcskérdés Neubrandenburg. A 730 éves város 80 százaléka a II. világ­háború alatt elpusztult. 1970-ben indultak a város arculatát megváltoztató nagyarányú építkezések. Azóta 30 ezer lakos ju­tott új, modern otthonhoz Az NDK lakással nem ren­delkező polgára is — akárcsak hazánké — napra szómon tart­ja, mikor költözhet be az áhí­tott új lakásba. Zömében meg is kapja a tervezett időpontban a lakáskulcsot, s lényegesen kevesebbet kell _ várnia, mint nálunk. A lakáshelyzet persze az NDK-ban is a megoldandó problémák közé tartozik. Ám e feladat teljesítésében a demok­ratikus német állam már irigy­lésre méltó eredményeket köny­velhet el. A 17 milliós lélek­számú NDK-ban ezer lakosra ma 405 lakás jut, ami a világ legfejlettebb országaival össze­hasonlítva is igen kedvező arány. 1990-IG MEGOLDJAK Immár tíz esztendeje, hogy a párt a lakáskérdés megoldását tette az NDK szociálpolitikai programjában az első helyre. Az NSZÉP határozata értelmé­ben évtizedünk végére a lakás­hiány — mint társadalmi prob­léma — megszűnik az ország­ban. Ez azt jelenti, hogy 1990-ig minden önálló háztartással ren­delkező családnak a családta­gok számának megfelelő, épí­tészetileg és felszerelését te­kintve jó állapotban levő laká­sa lesz, amelyben többek kö­zött a higiéniai felszerelések éppúgy, mint a fűtés, megfelel­nek a korszerű követelmények­nek. Az 1976—1990-es időszak­ra kidolgozott program ennek megfelelően 2,8—3 millió lakás építését, illetve korszerűsítését írja elő. Hogy ez milyen tekin­télyes szám, érzékeltesse egy adat: a felépítendő hárommil­lió lakás a ma meglévő lakás- állomány 45 százaléka. A jelenlegi lendület alapján a cél elérése reálisnak látszik. A tavaly lezárult ötéves terv ideje alatt 810 ezer lakást ad­tak át, ami 2,3 millió ember helyzetén javított. Az elmúlt tíz esztendőben összesen 100 mil­liárd márkát (csaknem 500 mil­liárd forintot) fordítottak e cél­ra. S ahhoz, hogy a lakáskér­dést 1990-ig valóban megold­ják, ebben az évtizedben to­vább kell fokozni a tempót. ÖSZTÖNZIK AZ ÉPITTETÖKET Hogyan lehet lakáshoz jutni az NDK-ban? Ennek három in­tézményes formája alakult ki, akárcsak nálunk. A családi ál­lapottól és a gyerekek számá­tól függ az, hogy ki melyik formában kaphat lakást. Az el­ső változat az, ha a tanácstól kap lakást az igénylő. A máso­dik mód, ha valaki belép egy szövetkezetbe — ehhez némi készpénz, általában néhány ezer márka is kell —, ám ebben az esetben meghatározott óraszá­mot előre le kell dolgozni. Lé­tezik emellett a magánlakás­építés. Az 1971—'1975-ös időszakban a lakásoknak még 57 százalé­kát az állam építette, s osztot­ta szét a tanácsok közreműkö­désével. A kormány azonban 1976-ban külön rendeletet ho­zott a szövetkezeti és magán- építések fokozott ösztönzésére. Ennek nyomán 1980-ra az álla­mi lakások aránya 12—15 szá­zalékkal csökkent, a szövetke­zeti lakások részesedése viszont mintegy 45 százalékra növeke­dett. Ezek az otthonok munka­helyi szervezésben, a vállalatok anyagi eszközeinek és kamat­mentes állami hiteleknek a fel- hasznásával épülnek. A kapott összeg elérheti az összköltség négyötödét. A telkek ingyene­sek. A törlesztés részletei pedig lényegében azonosak az állami lakbérrel. Sok fiatal előbb gyak­ran régebbi épületbe költözik, olyanba, amelyet saját munká­val kell még rendbehoznia. Ilyen tanácsi lakást ugyanis ha­marabb lehet kapni, mint újat. ÁLLAMI SEGÍTSÉG A magánerőből épült lakások és családi házak aránya az 1971—1975-ös évek öt százalé­káról az utóbbi öt esztendőben tíz százalék fölé nőtt. Az állam ehhez az építkezési formához is ingyenesen juttat telkeket, a ta­karékpénztár pedig a költségek 75 százaléka erejéig hosszú lejáratú, nagyobb részben ka­matmentes hitelt ad. A tartozás kamatköteles hányada után leg­feljebb négy százalék kamat számítható, s az össztörlesztése- ket úgy állapítják meg, hogy azok se haladják meg a hason­ló méretű egyéb lakások bérét. A sokgyermekesek és a gyer­meküket egyedül nevelők ka­matmentes kedvezménye az át­lagosnál magasabb. A családi ház építési munká­latait a hatóságok az engedé­lyek kiadása után is, ha szük­séges — segítik — tanácsadás­sal, szakmai felügyelettel szol­gálnak a munkálatok során. Le­hetőség van arra is, hogy az építkezők munkahelye, a válla­lat építőgépeket, szállítóeszkö­zöket kölcsönözzön dolgozóinak. LACZIK ZOLTÁN Háztáji gazdaságok a Szovjetunióban A háztáji goizdaságok jelen­tős mértékben hozzájárulhatnak a lakosság igényei kielégítésé­hez, élelmiszer-ellátásához, a választék bővítéséhez. Hiszen a háztáji telekkel bíró lakosság a Szovjetunióban csaknem 8 mii­hó hektár földdel rendelkezik, a gazdaságokban mintegy 23 millió szarvas ma, rha, 14 millió­nál több sertés, 29 millió juh és kecske, több száz millió ba­romfi található. Természetesen a háztáji kise­gítő gazdaságok mindenekelőtt tulajdonosaik és a falvaik többi lakosai élelmiszer-ellátására szolgálnak. De például a belo­rusz SZSZK grodnói körzetében 1980-ban minden háztáji gaz­daság 70 kilogramm húst - élő­súlyban — és tehenenként 70 liter tejet adott el aiz államnak. A példa nem egyedi. Ezért a feladat nemcsak aiz, hogy meg­teremtsük a háztáji gazdaságok létesítésének feltételeit, hanem az is, hogy az állam és o ter­melőszövetkezetek segítségével idejében és veszteség nélkül eljuttassák a nálük realizálódó árutöbbletet a fogyasztók asz­talára. Ebben az irányban komoly munka folyik. Az egyéni tulaj­doniban lévő szarvasmarha-tai- karmány legnagyobb része a kö­zös szektorból származik. Segít az állam a növendékállatok vételénél is. Míg 1976-ban a kolhozok, szovhozok és baromfi- keltető telepek 8,8 millió mai. lacot és 337 millió növendék­baromfit adtak el a lakosság­nak, addig 1980-ban malacból már 15 milliót, növendékbarom­fiból pedig 570 milliót. Csaknem teljes egészében az állam fe­dezi az igényeket zöldségter­mesztésben a nemesített vető­magokból. A kolhozok és szov- hozok segítséget nyújtanak a lakosságnak o méhcsaládok be­szerzésénél, amelyeknek száma évente több mint 200 ezerrel nő. A háztáji telkeken erejükhöz mérten nyugdíjasok, nők és is­kolások is dolgoznak. Az ilyen­fajta munka fontos tényező az ifjsúág természetre, földszere- tetre és munkában való jártas­ságra nevelésében. Az 1981 elején közzétett új rendelkezés kijelöli a háztáji kisegítő gazdaságok további fejlődésének konkrét útját. Olyan intézkedéseket hoztak, amelyek jelentősen fokozzák a dolgozók érdekeltségét a ház­táji gazdaságok fejlesztésében. A szovhozoknak lehetővé tették, a kolhozoknak pedig ajánlják, hogy előnyös szerződéseket kös­senek a kolhoztagokkal, mun­kásokkal és alkalmazottakkal, valamint a területükön élő nyugdíjasokkal szarva smarha- és baromfitartásra, illetve -felvásárlásra. Ebben az eset­ben a háztáji gazdaságokat el­látják növehdégjószággal:, és földterületeket biztosítanak szá­mukra szénakaszálásra és le­geltetésre. A kolhozokkal, szov. hozokkal és fogyasztási szövet­kezetekkel hústermelésre szerző­dött háztáji kisegítő gazdasá­gok tulajdonosai számára még kedvezőbb szarvasmarha- és baromfi tartási feltételeket irá­nyoztak elő. A vidéki lakosság városokba vándorlásának objektív folya­matát figyelembe véve, és tá­mogatva a mai munkások és alkalmazottak igényét, hogy ne szakadjanak el o földtől és a természettől, kiegészítő intézke­dések születnek a kollektív ker­tészet és konyhakertészet to­vábbi fejlesztésére. Bővül azon földek listája is, amelyeket a vállalatok, szervezetek és intéz­mények kérésére ilyen célokra fel lehet használni. A kertes házak építésére és a telkek közművesítésére a munkások és alkalmazottak há­romezer rubelig terjedő hitelt kaphatnak tízéves törlesztéssel, amelyet a hitelnyújtás után há­rom évvel kezdenek meg. A háztáji gazdaságok továb­bi fejlesztését szolgáló 'kiegé­szítő 'intézkedések együttese lehetővé teszi az egyéni és a társadalmi érdekek szerves ösz- szekapcsolását a párt és az ál­lam következetes agrárpolitiká­ja megvalósításáért. ALEKSZANDR IJEVUEV a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterhelyettese „Tábori őrség” radarral és rakétákkal A radar képernyőjén megje­lennek a jellegzetes körvonalak és az elektronikus számítógép is igazolja az észleletet, akkor a kezelők a „Bilogora III" ra­darközpontban, amely Virovitica horvát város közelében van, a telefonokhoz és a rövidhullámú rádiókészülékekhez sietnek. Percekkel később az állomás közelében, vagy attól igen messze rakéták száguldanak sü­völtve a sötét égbe. Nemsokára leesnek az első cseppek, sőt még jég is eshet. A csapadék helyétől azonban a szőlőhe­gyek, búza- és a kukoricaföl­dek, gyümölcs- és zöldségültet­vények nagyon messze vannak. A „Bilogora IH"-hoz a rend­szert jelenleg korszerűsítik és bővítik — a radarállomás és a számítógép mellett még 106 jégeső elleni rakétakilövő állo­más tartozik. Ezek ernyője alatt terül el Jugoszlávia egyik leg­fontosabb mezőgazdasági terü­lete, amely Szlovénia nagy részét átfogja. A Horvát Köztársaság keleti részén fekvő termékeny területen kereken 700 000 hek­tár földet hasznosítanak. Ez a területnek mintegy 63 százalé­ka. Vörös és fehér borszőlő mellett mindenekelőtt búzát, kukoricát, cukorrépát és zöldsé­get termelnek. A mezőgazda- sági kombinátok nagy kiterje­désű földterületeken termesztik a mezőgazdasági termékek leg­nagyobb részét. Azonban, mint ahogyan ezt statisztikailag kimutatták, ép­pen ez a terület tartozik az ország jégesőtől leginkább fe­nyegetett tájegységéhez, A vá­ratlanul kitörő zivatarok újból és újból milliós károkat okoztak. 1977-ben ezért Szlovéniában megkezdődtek az első jégeső elleni rakétákkal folytatott kí­sérletek. Ezután az egész védel­mi rendszert kiépítették, ame­lyet csak ez évben fognak be­fejezni a „Bilogora III" korsze­rűsítésével. A szakértők vélemé­nye szerint a védett területen a rossz időjárás okozta károk 91 százalékát el lehet hárítani. Ez a korszerű „tábori őrség” elképzelhetetlen volna a „De­cember 19.“ művek munkásai, alkalmazottai és mérnökei ál­tal gyártott berendezések nél­kül, E gyár Jugoszlávia egész más részén — Titográdban, Montenegro fővárosában van. Itt évente 50 000 darab legkü­lönbözőbb, jégeső elleni raké­tát állítanak elő. A TG—10-es típusú rakétával ebben az év­ben egy új konstrukció gyártá­sát kezdték meg, amelynek sokkal jobbak a használati tu­lajdonságai. Ezzel a lövedékkel a 10 000 méter magasságban lévő felhőket is el lehet találni. Fokozott emelkedőképességgel a rakéták hatóköre is megna­gyobbodott. Az üzemgazdasági előnyökhöz társul az egyszerű kezelés és a nagy biztonság. Ezáltal a jégeső elleni rakéták­kal történő védekezés lehető­ségei Jugoszláviában tetemesen bővülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom