Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

1981. szeptember 23. Képújság 3 Nők a termelőszövetkezetekben (II.) Itthon a helyzet bonyolult Településfejlesztés fi jöuöben kapjon többet a falu Tárva-nyitva a nagymányoki Gábor Áron Mgtsz elnöki szo­bájának az ajtaja, pedig Tat- kács Zoltán nem várt vendége­ket. Meghallgatva jövetelünk célját, hogy véleményére va­gyunk kiváncsiak: miért nincs helyük Tolno megyében a nők­nek a téeszvezetés első vonalá­ban, ő is úgy nyilatkozott, ahogy hetekkel ezelőtt Fogarasi Zsolt, a dabasi (Fehér Akác el­nökhelyettese. Rögtön tálalva is a bizonyító erejűnek szánt helyi példát. Azt nevezetesen, hogy ha az 5 ezer hektáros, hat falura kiterjedő, 3 tanács közigazgatási területén dolgo­zó, két megyében lévő terme­lőszövetkezetben kimagaslóan tevékenykedő nőket akarnak föl­terjeszteni kitüntetésre, a csa­tát nem a döntési joggal felru­házott férfiakkal, hanem a nők­kel kell fölvennie a vezetőség­nek. Ebben a termelőszövetkezet­ben a dolgozó taglétszám 350. Megoszlás: 130 nő, 220 férfi. 1980. december 31 -i adatok szerint a termelőszövetkezetben 8 mezőgazdasági jellegű egye­temet, főiskolát végzett közül 6 férífi, 2 nő. Nem mezőgazdasági jellegű főiskolai végzettséggel rendelkezik egy nő. Felsőfokú technikumot ketten végeztek, mindketten nők. Főkönyvelőjük Ludvig Jánosné. Akinek a he­lyettese is nő. A főraktáros is az. Főágazatvezetöi beosztás­ban dolgozik Vörösné Strasszer Teréz. A téesz váraljai termény- szárítójának is nő a vezetője, a belső ellenőrük szintén nő. „Kell ennél több?” — szól az elnöki kérdés. S ha arra gon­dolok, hogy Dobáson- Kakucsi Gabriella is főkönyvelőként kezdte és kemény munkában megszerzett pénzügyi, közgaz­dasági, agronómiái tudásai, ve­zetői készsége jogosította föl az elnöki szék elfoglalására, azt kell mondanom: „ez már vala­mi!" De hozzáfűzöm — másod­szorra is az alapkérdést: — Miért nincs Tolna megyé­ben még csak mutatóban se asszony téeszelnöki vagy helyet­tesi poszton? • Takács Zoltán határozottan azt állítja hogy azért, mert il’yen jellegű teher- és felelős­ségvállalásra a nők — szerinte legalábbis — a nemükre jellem­ző fizikai adottságok miatt nem a'lkalmasak. Ugyanakkor han­goztatja, hogy a nők a terme­lőszövetkezetekben általában — de más munkahelyeken is — lelkiismeretesebben végzik el a rájuk bízott feladatokat, mint a férfiak. — A téeszelnöki beosztás nem egy emberé, hanem az egész családé. Ha ez o háttér rendezett, megértő, segítőkész, megy minden, mint a karikacsa­pás. De, ha otthon állandó a szápárbajozás o korai eltávo­zások, késői hazatérések, az át­lagosnál sokkal nagyobb lekö­töttség miatt, kész a baj. A nő­nek lehetetlen megvalósítania azt a függetlenséget, amire egy jó feleség mellett a férfi képes. Gondoljon csak a nők család­anyái hivatására! Takács Zoltán: Az elnöki megbízatás, férfimunka Gondolok, de nem sok egyet­értést tükrözhet az arcom, mert az elnök folytatja!: — Tudjak milyen hosszú idő kellett ahhoz is, hogy Ludvigné elvállalja a főkönyvelői beosz­tást? Évek! Elhiheti nekem, nem a szorosan vett munkától tar­tott. Nézze . . . nehéz lenne megmondani, hogy a termelő- szövetkezetekben hány generá­cióváltásra lesz még szükség ahhoz, hogy az emberek elfo­gadják a női vezetést. Külön­ben amikor Erzsiké végre rá­állt, s elvállalta a főkönyvelői beosztást, tudja mit mondtak még az elnöktársaiim is? „Bá­tor vagy, Zoli, de aztán rá ne fázz!” De én biztos voltam a választás helyességében, és az idő engem igazolt. Az az alap­vető gond a nők vezetői beállí­tásánál, hogy a mezőgazdasági képzés egyre inkább csak férfi- szakmákat ad. Meg aztán az ezeréves megszokások, beideg­ződések, hagyományok .. . iNe hozza nekem elő Kakucsi Gab­riella példáját, mert ő nem az általánost, hanem a különöst képviseli. (Ezen a ponton a mindaddig elvtársi hangvételű eszmecsere csaknem nyíltan ingerültté vál­tott, egy nem túl szerencsés körbeszólás miatt, mely azt kezdte firtatni, milyen alacsony szintű általában a nők műszaki intelligenciája, miért nincs a nődolgozók körében- annyi újí­tó, mint a férfiak körében és így tovább. A rokonszenves tényen per­sze ez mit sem változtat. A nagymányoki Gábor Áron por­táján legalább nem utasítják a kívánt, azaz megkövetelhető szakmai tudás birtokában ab ovo a második, harmadik vo­nalba a munkavállalókat azért, mert nők. S ez már komoly va­lami. Itt Tolna megyében leg­alább is az. Amikor egy igen munkaigé­nyes fölmérés elkészülte után, 1978 végén a Tolna megyei Me­zőgazdasági Szövetkezetek Szö­vetségének elnöksége tárgyalta a szövetkezetekben dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek alakulását, a nő-bizottságok munkáját, sok tiszteletet éb­resztő eredményt vehettek számiba-. Felgyorsult a termelő­szövetkezetek gazdasági fejlő­dése, szélesedett a szövetkezeti demokrácia, fokozódott a tag­ság részvétele a szövetkezet irányításában, ellenőrzésében, növekedett a szakmai, politikai, általános műveltségi szintje, a személyes jövedelem. De ami bennünket ezúttal különösen ér­dekel: jelentősnek minősítette az említett felmérés a nők tu­dati fejlődését. A megye 68 termelőszövetkezete akkor 37 059 taggal dolgozott. E lét­szám- 40 százaléka volt nő. Nagyjából ma is ez aiz arány. De . .. Se akkor -nem dicseked­hettünk, se most nem dicseked­hetünk a nők magasabb mun­kakörbe történő megbízásának térhódításával. Elnök és elnök- helyettes, főagronómus, főállat­tenyésztő a 68 szövetkezetben a nők köréből nincs. Igaz, -némi­leg emelkedett o főkönyvelőnők száma. Középvezetői megbíza­tása viszont lényegesen több nőnek van már. Az érintettek ezeket a megbízatásokat bátram vállalják, helyt is állnak. Igaz, hogy a munkából a bizonyítás során még mindig kétszer-há- romszor annyi jut egy -közép­vezető nőnek, mint férfinak. A női agrárszakemberek száma küjönösen alacsony. A felső- és középfokú agrárképesítést szer­zett nők zöme pedig az -ügyvi­telben dolgozik, és csak statisz­tikailag tartozik az agrárszak­emberekhez. ^Bizonyításul álljon itt néhány 1980. december 31-én -kelt adat a termelőszövetkezetekben fog­lalkoztatott nőkről: — Mezőgazdasági -egye­temet, főiskolát végzettt 46 — Nem mezőga-zdasági­je Heg ű főiskolát végzett 13 — Mezőgazdasági jelle­gű felsőfokú technikumot végzett 15 — Nem mezőgazdasági technikumi végzettségű 2 (Felső- és középfokú is­kolai végzettségű összesen 76 (Főkönyvelő és egyéb be­osztásban foglalkoztatott nő 17 Vezető B. kategófiájú -be­osztásban 10 Vezető C kategóriájú be­osztásban 18 Egyéb munkakörben 43 Elnök, elnökhelyettes, főme­zőgazdász nincs az ográr.képe- sítésű nők köréből. Miért? A -különös és az álta­lános különbsége miatt. iNo de ... a -különös gyakran sze­repel, ám úgy, mint közbülső láncszem az általános és egyes között! S mint az már meg-any. nyiszor előfordult a történelem során: a különös, mint kategó­ria eltűnhet, -hogy többé-kevés- bé áltailá nősként szerepeljen tovább. De erről módunk volt először Iregszemcsén, -majd Pin­cehelyen is beszélgetni. Furcsa módon itt se szenvedélymente­sen. (Folytatjuk.) LÁSZLÓ IBOLYA Szarvasmarha-tartás higiénikusabban Érdekes kísérletbe kezdett az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binát. Újfajta szarvasmarha­tartási eljárást dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy a ka­rám padozata lignitpernyéböl készült. Ez az állatok higié- nikusabb tartását teszi lehe­tővé. Az állattartó épület ki­sebb a hagyományosnál, hő­szigetelt és oldalai GRABO­PLAST ponyvából készültek. A kísérlet célja: vizsgálni azt, hogy az állatok miként „ér­zik magukat" az új körülmé­nyek között. A képen: az Agárdi Mezőgazdasági Kom­binát új tehénistállója. Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik kö­zelmúltban tartott ülésén elfo­gadták a településfejlesztési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyet­testől kértünk nyilatkozatot: — Tíz éve lépett életbe a településfejlesztési koncep­ció. Mi indokolta ennek fe­lülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy év­tized alatt sok minden válto­zott, igen nagyot fejlődött az ország. Ezekben az években lényegében befejeződött a szo­cialista iparosítás extenzív sza­kasza, az ezzej együtt járó ipar- telepítés, aminek viszont óriási hatása volt a településfejlesz­tésre. Korábban teljesen vagy nagyobb részben mezőgazda- sági jellegű helységek iparo­sodtak, s ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak ha­tással volt a településfejlesz­tésre a mezőgazdasági nagy­üzemek kialakulása, a korábbi kis szövetkezetek egyesülése, összegezve tehát elmondhat­juk, hogy egy évtized alatt a makroszerkezet stabilizálódott, ezért is át kellett tekinteni a településhálózat-fejlesztési el­képzeléseket és teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mi­előtt a Minisztertanács elé ter­jesztettük a módosításokat. Ter­mészetes, hogy hosszú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon- is beleszól a mindennapi gya­korlat. Nagyon fontos célja volt a településhálózat-fejlesztési koncepciónak a város és falu közti különbségek csökkentése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csökkentek — ami az átlagot illeti. Voltak és vannak azon­ban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűztük azt is, hogy Budapest „egyedural­kodó” szerepét mind jobban el­lensúlyozzák az ország más nagyvárosai, elsősorban az úgy­nevezett kiemelt felsőfokú köz­pontok, a megyei városok. Ez nagyrészt valóra vált, bár a szellemi élet még mindig túlsá­gosan centralizálódik a fővá­rosban. Hozzátehetem: ezzel szinte egyedül állunk Európá­ban, minden más országban nagyobb súlyuk van a szellemi életben is a vidéki városoknak. — Mennyiben hatott a településfejlesztési koncep­ció az aprófalvak elnéptele­nedésére? — Divatos téma lett ez mos­tanában, sokat olvasunk, hal­lunk a falvak elnéptelenedésé­ről, méghozzá úgy, mintha ez valami magyar sajátosság len­ne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb európai országban korábban zajlott le. Úgy is mondhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosítás, ami nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nagyjából egy időben zajlott le. A fiatalabb korosztályok vá­rosba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet találni, s egyáltalán nem a település- fejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncep­ció gyakorlatilag az ötödik öt­éves terv időszakában kezdett hatni, a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval korábban elkezdődött. — Mégis: gyakori és jo- jos panasz, hogy a kis köz­ségek nemcsak hogy nem kapnak, hanem szinte ,,min­dent elvisznek belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb településeknek többet kell kap­niuk központi és megyei erő­forrásokból is. A koncepció mó­dosításában azonban szerepel az is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szin­tet a legkisebb falvakban is biztosítani kell, tehát legyen mindenütt villany, víz, napi áru- szükségleteket kielégítő bolt, továbbá az alapellátást adó egésszégügyi, oktatási intéz­mény és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítésé­re könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt eddig, hogy a településfejlesz­tési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli te­lepülés” meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi" szót, tehát egysze­rűen .szerepkör nélküli tele­pülésinek tekintettek egyes községeket, ebből kiindulva el­vonták tőlük a helyben képző­dött eszközöket, s ezek egy ré­szét városfejlesztési célokra használták fel. Ez viszont a fa­lu és város közti különbségek növekedéséhez vezetett. — Milyen változások vár­hatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb te­lepüléshálózati szerepkör eléré­séért mesterségesen duzzasztot­ták fel egyes városok népesség­számát és ezért nem tudott lé­pést tartani a városok népesség- növekedésével az infrastruktúra fejlesztése. Ezentúl nem orien­tálhat a népességszám ilyen fejlesztésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a váro­sok ellátottságának helyzete. — Ugyancsak a kormány által elfogadott módosítás­ban olvasható, hogy „az agglomerációk összefüggő városias téljségekként fej­lesztendők". Mi tette szüksé­gessé ezt? — Egyre erősebb — csakúgy, mint világszerte — az agglo- merálódási tendencia, vagyis a különböző településekről, kis falvakból elköltözők mindin­kább a nagyvárosok, elsősor­ban Budapest közvetlen kör­nyékén telepszenek le. Ez telje­sen érthető, hiszen ott még megtarthatják bizonyos mérté­kig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmód­jukat, mint a városokban, eset­len lakótelepeken. Emiatt egyes nagyvároskörnyéki települések lélekszáma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pe­dig nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlődése. A tele­pülésfejlesztési koncepció mó­dosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni az agglome­rációk fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a köz­művesítésben, szociális-kulturá­lis ellátásban, általában az infrastruktúrában. Az összefüg­gő városias térség azt is jelen­ti, hogy az agglomerációba tartozó településeket egy össze­függő, nagy fejlesztési egység­nek kell tekinteni, ahol a regio­nális létesítmények kialakítását kell az egyedi megoldásokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenntartása megköveteli az agglomerációba tartozó taná­csok szoros együttműködését. — A határozat hangsú­lyozza, hogy nagyobb mér­tékben kell törekedni „az egyes települések természe­ti, demográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételé­vel az öntevékenység kibon­takoztatására, a helyi kez­deményezések támogatásá­ra". Mit jelent ez a gyakor­latban? — Igen sok lehetőség van még, amit nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenfor­galomba bekapcsolódhatnának zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek köz­ségeinek ma még kihasználat­lan lehetőségeire. Ilyen helye­ken a megyei eszközöket an­nak arányában fogják szétosz­tani, amennyire maguk a hely­beliek mozgósítják erqiket. Vo­natkozik ez a helyi erőből tör­ténő kisebb építésekre éppúgy, mint a társadalmi munka igény- bevételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpoli­tikára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóvá­hagyásába. Ahol így készítik el a terveket, ahol a lakosságot bevonják a tervezésbe és a ki­vitelezésbe egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett értékekre, mert valóban sajátjuknak érzik — mondotta befejezésül Jantner Antal miniszterhelyettes. VÁRKONYI ENDRE Böngészde... Elém terítem o Tolna megyei Népújságot, és már harmadik nap olvasom a hirdetések között: (Böngészde Bonyhádon. Jó hír. El is ro­hantam, 'böngésztem, nem vettem semmit, de módom nyílt arra, hogy lássam, mennyire sze­retünk válogatni, egy ruhadarab, ha olcsóbb harminc forinttal, válogatjuk, a javát keressük, pedig mind egyforma', amit a pultra öntenek. Mondom, jó ez a 'bonyhádi böngészde. A vá­sárló látja hasznát, mert olcsóbban vehet 1®- kástextilt, kötött árut. A forgalom kielégítő, a reklám költsége megtérül. A böngészdéről — mint újabban felkapott foglalkozási ágról lesz az alábbiakban szó. Vágjunk a dolgok közepébe: a bíróság két cigány ügyét tárgyalja, akik az Arany-fürt Mgtsz táblájáról lopták a 'kukoricát. Lopták. Nem böngészték, de — figyeljük csak az újabb módszereket! Ismeretlen tettesek megjelennek egy-egy ku­koricatáblán és napközben, mintha dolgukat végeznék, beállnak autóval, lovas kocsival a sorok közé, s közben tépik, vágják a szép ku­koricacsöveket le o földre. A csősz azt gon­doljál, hogy tényleg a dolgukat végzik, nem szól. Ám, másnap megjelennek a kombájnok, levágják a tábláról a termést, utánuk pedig megjelennek a böngészők . .. összeszedik azo­kat a szép csöveket, melyeket előző nap föld­re fosztottak, törtek. Nomármost — jogos-e a böngészés? Persze, hogy nem. De például a szekszárdi szövetkezet ötezer hektáros határá­nak minden táblájára tud-e állítani mezőőrt? Tud-e találni olyan embereket, akik nem ijed­nek meg a saját árnyuktól, — mert tudjuk, hogy miként viselkednek ezek o fickók, törvényt semmibe véve,, erkölcsi normákat felrúgva Lopnak. A 'közöst, a miénket lopják. Persze, o szőlő sem kivétel. Elém tettek egy névsort, kiket kaptak el a szövetkezet, meg az állami gazdaság^csőszei. Egyre szaporodnak a történelmi borvidéken a szőlőtolVajok is. Tra­bantok, Ladák állnak a táblák mellé, s tépik, szaggatják ai termést vezetőik, utasaik náj'lon- zsákba-, ládáiba, (mintha az övék volna. S szá­guldanak bandák motoron is! Négyen-hatan vannak — melyik gazda mer ellenük kiállni? Amikor odaállnak egy kistermelő egész évi munkáját ellopni, nincs arra vállalkozó, aki a tolvajok kezét megfogná —, félnek az embe­rek o szekszárdi szőlőhegyben. Persze, a rend­őrség sem lehet ott minden szőlőtóblo szélén, de a társadalmi ellenőrzés — mégha az autó­rendszámot lesározzák, akkor is — eredményes lehet. Fel kellene állítani járőröket, megfizet­nénk 'munkájukat', csak nagyobb biztonság le­gyen o hegyen. A bolti böngészdére szükségünk van, a me­zők tolvajaira nincs! PÁLKOVACS JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom