Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

XXXI. évfolyam, 222. szám. ARA: 1,40 Ft 1981. szeptember 22., kedd. Mai számunkból ELNOKASSZONY A SZOMSZÉDSÁGBÓL (3. old.) KÉP ÉS ZENE... (4. old.) KIFULLADTAK AZ ÚJONC CSAPATOK (6. old.) NEGYEDIK HELYEN A SZEKSZÁRDI DÓZSA (5. old.) Az építés nem minden Talán feltűnt az olvasónak is, hogy az utóbbi egy, másfél évben a lakásgondokról szóló híradásokban az építés mel­lett egyre gyakrabban szerepel a lakásgazdálkodás kifeje­zés is. A magyarázat kézenfekvő: az állami lakásépítés csökkenésének ellenére — alapvető szükségletről lévén szó — a lakáshelyzetet javítani szükséges. De mi is a lakásgazdálkodás? Leggyakrabban három egymáshoz kapcsolódó láncszemet sorolnak ide: építés— elosztás—csere, de nem árt a sort megtoldani még a kar­bantartással, illetve a felújítással. Az évente elkészülő 80—90 ezer lakásnak nem egészen a felét építi az állami és szövetkezeti szektor, vagy mondjuk így, az építőipar. A többi a kisiparosok, illetve a magán- kivitelezők „dolga". A statisztikák másik adatpárja az álla­mi, illetve magánerő. Ez a finanszírozást jelenti és itt az állam részaránya az előbbinél valamivel kisebb volt eddig is, mivel az OTP-öröklakások és a vállalati munkáslakások ebből a szempontból magánerőseknek számítanak. (Állami erőforrásból a tanácsi, a szövetkezeti, illetve az elenyésző számú szolgálati lakások valósulnak meg.) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magánerőt nem támogatja az ál­lam. Az összes új lakás kilenctizedé OTP-hitellel épül. A kivitelezők, illetve a finanszírozás szerinti megkülönböztetés azért fontos, mert a VI. ötéves tervben csökkent az állami erő (tanácsi, szövetkezeti lakások) részaránya, ugyanakkor az állami kivitelezőszektor teljesítménye változatlan maradt, sőt a beruházási építés visszafogásával — ilyen is akad már! — kapacitásfelesleg keletkezik, összegezve: a lakos­ság lakás iránti szükséglete változatlan; s ugyanez mond­ható el az építőipar kínálatáról, miközben csökken az állami erőből épülő lakások száma. Az OTP a lakossági megta­karításokból hitelez, tehát bővebb forrás innen sem buzog. Hasonló a helyzet a vállalatok lakásépítési alapjainál is, így a szükséglet, illetve a kínálat — és ide most a kivite­lezők mellé vegyük be az építőanyag-ipart is — összhang­ba hozásához a lakosságnak kell mélyebben a zsebéin nyúlnia. És itt jutunk el a következő láncszemhez. Elosztani csak a. megépült lakásokat lehet. Ha ezek szá­ma kevesebb, mint amennyire szükség lenne, akkor rang­sorolni kell. Az elosztás elvei: a szociális helyzet; a társa­dalmi munkamegosztásban elfoglalt hely a lakóhely jel­lege — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Vegyük ezeket sorba. A családok egy főre jutó jövedelme szabja meg, hogy ki milyen lakásra (tanácsi, szövetkezeti, OTP) jo­gosult, következésképpen, hogy mennyi a beköltözési hozzá­járulás, majd a folyamatos fenntartás, illetve törlesztés költ­sége. Az elv racionális magja, hogy mindenkit a rászorulás mértéke szerint kell támogatni. Igen ám, de a támogatást a beköltözés pillanatának állapota szabja meg. így lakhat azután élete delén olcsó bérű tanácsi lakásban az, aki akár öröklakást is vásárolhatna. Vásárolhatna, de minek? Az ál­lami „ajándék” is kamatozik és ugyanúgy átörökíthető, mint a személyi tulajdon, ráadásul a fenntartási költsége is ki­sebb. Ami a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt he­lyet illeti: a fizikai dolgozók kedvezőbb helyzetben vannak az előtörlesztésnél. Az elv hátulütője: indokolatlan hátrány­nyal sújtja az életnek amúgyis később és kisebb jövede­lemmel nekivágó értelmiségi fiatalokat. Ami pedig a tele­pülések meghatározó jellegét illeti, arról elmondható, hogy az állami támogatás mértéke a település nagyságával egye­nesen arányos. Falun az orvos szolgálati lakásának elkészül­tével többnyire ki is merül az állami lakásépítés. A csere lényegében a lakásvagyon mobilizálását jelenti, s ez hatalmas tartalék. Ráadásul nem kerül pénzbe — leg­alábbis az államnak nem — mindössze megfelelő módszer kidolgozását igényli. Az eddigiek ugyanis — legyen az hir­detés vagy számítógépes cseretárskeresés — közös fogya­tékossággal bírnak: akár a házasodni vágyók esetében — párkapcsolatot feltételeznek. Egy jól működő rendszerben pedig nem X cserél Y-nal, hanem X átköltözik Z lakásába, Z pedig K lakóhelyét választja, és így tovább, anélkül, hogy X, Z és K ismerné egymást. A cserék alapja a szükséglet és a lakás értéke. Csakhogy a szükségletet a zseb is motiválja, ráadásul két irányból. Aki nagyobb lakásra vágyik, annak mélyen kell belenyúlnia, aki kisebbel is beérné, az vonako­dik átköltözni, mivel a lakástőkéje mindenféle betétnél job­ban kamatozik. A karbantartás, felújítás célja az értékmegőrzés, illetve az értéknövelés (a komfortfokozat emelése, lift beszerelése, hőszigetelés, stb.) Ellentétben az új lakások építésével, a fenntartásra már a VI. ötéves tervben is több pénz jut a korábbinál, s ezúttal rövidülhet az új lakásra várók sora is, hiszen városainkban a régi épületekben nagyobbak a la­kások és vonzó léhet a centrum közelsége is, de csak akkor, ha nem leromlott az ablakon belüli és kívüli környezet. Itt kell megemlíteni a szanálásokat is. Ledöntésre a felújításra alkalmatlan épületeknek kellene jutniuk. Valójában egy- egy lakótelep helyének kijelölését követően válogatás nél­kül döntik le a régi házakat. A szanálandó területen álló régi épületek értéke más a szanálási felmérésekben, és megint más a kisajátítási perekben. Ráadásul a két eljárás független egymástól, de a lerobbantott, ledöntött, jó kar­ban lévő házakat amúgysem lehet visszaépíteni. A követ­kezmény: csökkenő szaporulat lakásszámban és alapterü­letben egyaránt. A láncszemek tehát egymásba kapcsolódva adják a lakás- gazdálkodás egészét, az egyik rész a másik nélkül nem ér­tékelhető, és nem is változtatható. Az építéssel azonos faj­súllyal esik latba a többi alkotórész is, s ezek anomáliáinak megszüntetésével az állami lakásépítés csökkenése ellenére is több új lakóhelyhez juthatunk. NÉMETH K. GÉZA Kádár János fogadta dr. Armand Hämmert Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége megkoszo­rúzta a Hősök terén a magyar hősök emlékművét. A Magyar Népköztársaság o rszá ggyűléséne'k meghívásé ra hétfőn hivatalos, baráti látoga­tásra Budapestre érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége. A delegá­ciót Eduard Sevardnadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nemzetiségi tanácsának képvi­selője, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a Grúz Kommunista. Párt első titkára vezeti. Fogadásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Ap­ró Antal, az országgyűlés el­nöke. Jelen volt Vlagyimir Ja- kovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A delegációt Moszkvából tör­tént elutazásakor Borisz Pono- marjov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának pót­tagja, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke búcsúztatta. Jelen volt Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagy­követe is. Budapestre étkezése után a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége — élén Eduard Sevardnadzeval1 — a Hősök terén megkoszorúzta a fnagya'r hősök emlékművét, Jnajd pedig a gellérthegyi fel­szabadulási emlékműnél helye­zett el koszorút. A magyar országgyűlés és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa küldöttségei hétfőn a Parla­mentben tanácskoztak. Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, hét­főn az MSZMP KB székházában fogadta dr. Armand Hammer neves amerikai közéleti szemé­lyiséget, az Occidental Petro­leum Corporation társaság el­nökét, aki rövid látogatásra érkezett hazánkba. A szívélyes légkörű megbe­szélésen jelem volt Veress Péter külkereskedelmi miniszter. * Veress Péter külkeresekdelmi miniszter hétfőn megbeszélést folytatott a Magyarországon tartózkodó dr. Armand Ham- merrel. A tallálkozón áttekintet­ték az amerikai vállalat és a magyar partnerek közötti együttműködés helyzetét, véle­ményt cseréltek a. további együttműködés lehetőségeiről. Megvalósulóban van a közös vállalkozás amerikai szénmed­dőhányók hasznosítására ma­gyar technológia alkalmazásá­val, a vállalatok előrehaladott megbeszéléseket folytatnak a vegyipar különböző területein, például a műtrágya, a takar­mányfoszfát gyártásában. Félmilliós tömegtüntetés Washingtonban „Az Egyesült Államok törté­nete legnagyobb tiltakozó tün­tetésének" nevezte a Washing­toniban, Los Angelesben és San Fraciscóban szombaton egyide­jűleg lezajlott tüntetéseket ber­lini nemzetközi sajtóértekezle­tén Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának fő­titkára. Történelmi jelentőségü­ket azzal támasztotta alá, hogy „ez volt az első olyan tiltakozó megmozdulás, amelyet a szak- szervezetek vezetősége százéves történetében szervezett". Az Egyesült Államokban az elmúlt hónapokban fellendült a békemozgalom — folytatta Gus Haill berlini sajtóértekezletén. Ennek az az oka, hogy a fegy­verkezési irányvonal semmissé teszi a szociális vívmányokat és sokan rádöbbennek, hogy egy nukleáris konfliktus nem kímél­né az Egyesült Álla mókát sem. Hall végiül rámutatott, hogy az Egyesült Államok fegyverkezési irányvonala nagy hazugságon alapul. „Ugyanazon a hazug­ságon, amelyhez Hitler is folya­modott, nevezetesen a szovjet fenyegetésen. Aki őszinte és alaposan belegondol, az pon­tosan tudja, hogy ilyen fenye­getés nem létezik . . A Szovjet­uniót nem lehet halálra fegyver- keztetni sem, mint azt az USÁ- ban állítják. Az agresszív irány­vonal csak a fegyvergyártó monopóliumoknak fizetődik ki” - mondotta befejezésül Gus Holl. iHivatalosaa is negyedmillióra becsülik az amerikai szervezett munkásság hatalmas szombati tüntetése résztvevőinek számát. Az Egyesült Államok minden iparvidékéről tízezrével utaztak az emberek Washingtonba, hogy kifejezzék ellenvélemé­nyüket a Reagaa-kormány po­litikájával szemben. Más becs­lések szerint szombaton félmil­lióan vonultak fel Washington főutcáin a Capitoiiumhoz. Reagan elnök szóvivőjén ke­resztül rövid nyilatkozatot adott ki, amely szerint Amerika né­pének „igazi ellensége a rossz gazdasági helyzet”. Lone Kiik­tat! d, az AFL—ClO elnöke vi­szont „korunk legfelelőtlenebb pénzügyi intézkedésének” mi­nősítette Reagan adócsökken­tési programját. A tüntetés fő jelszavai azért vették célba az (Folytatás a 2. oldalon.) Berlinguer torinói beszéde Torinóban vasárnap este be­fejeződött a L'Unitá ünnepe, az OKP lapjának szeptember 5. óta tartó politikai fesztiválja. A rendezvényen — élén Győri Imrével, az MSZMP KB tagjá­val, a KB agitációs és propa­ganda osztályának vezetőjével — magyar küldöttség is részt vett. Az utolsó napon került sor Enrico Berlinguernek, az OKP főtitkárának beszédére. Az OKP főtitkára az idősze­rű politikai kérdések sorában első helyen a béke megőrzé­sének problémáját említette. Utalt az olasz kormány fele­lősségére, amely augusztusban hozzájárult, hogy Szicíliában euró rakétákat telepítsenek. El­ítélte Reagannak a neutron- fegyver gyártására vonatkozó bejelentését, minthogy ez • a döntés „újabb lépés a fegy­verkezési versenyben, és azt cé­lozza, hogy a közvéleményt a korlátozott atomháború gon­dolatához szoktassa". Ezzel kapcsolatban Berlinguer beje­lentette, hogy a párt a közel­jövőben nyilvánosságra hozza programját a békéért és a ha­ladásért, s ezt az európai és az Európán kívüli pártokhoz és kormányokhoz is el kívánja jut­tatni. Silózás Oosónyben Wm A fővetésű silókukorica betakarításával végeztek az őcsényi Kossuth Tsz-ben, és már a nyá­ron vetett szuperkorai kukoricát silózzák. Az árpa és búza után vetett másodnövény 132 hek­tárjából 53-at dolgoznak föl silónak, a többi zöldtakarmány lesz, amíg csak engedi az idő­járás. Őcsényben minden mezei munkával két héttel előbbre vannak, mint más években. Fotó: G. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom