Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20. Munka és család Nem Vagyok irl9V természet, felőlem kacsalábon for- gó kastélya, arany kösöntyűje, perzsaszőnyege és fityegős csillára mindenkinek annyi lehet, amennyit akar, vagy nem szégyell. Ha valakinek ez a hobbija, hát legyen, elvégre mindenki maga dönti el, hogy hányas égőt csavar a lámpába, és mit ad vacsorára az asztalra. Azért, hogy az asztal most szóba került, észre- veszem: mégiscsak szorult belém némi irigység, amit mi sem bizonyít jobban, mint leghőbb vágyam egy akkora asztal, ami körül a nagyobb család is kényelmesen elférhet, ha máskor nem, hát karácsonykor és húsvétkor. Mert akárhogy is vesszük, az az igazi: nyugodtan, kényelmesen és együtt megebédelni, a főzéssel kapcsolatos munkákat pedig egymásközt megosztani. A nosztalgia — úgy látszik — nemigen kerül el senkit, most is a régmúlt idők ünnepei, szájtáti gyerekhallgatásai, bölcs öregek ünnepnapi tanításai jutnak eszembe: „Ha bánatod van, soha ne mondd el senkinek, mert kinevetnek, és ellened fordítják”, „Arra mindig ügyelj, hogy a cipőd és a hajad rendben legyen'', „Soha, egy percre ne tétlenkedj, mert a lustálkodás rossz gondolatokat szül". S eszembe jut az is, hogy vajon a mi gyerekeink kapnak-e, s ha igen, kitől, ilyen, a magatartásformát egész életre meghatározó tanácsokat. Nem tudom, meglehet, bár önmagunkat visszafelé megfogalmazni, más oldalról látni, és érteni roppant nehéz. Az viszont bizonyos, hogy ebben a mostani akceíerált életünkben nagyon kevés idő jut családon belül egymásra. Szociológusok szerint a házastársak naponta körülbelül húsz percet beszélgetnek, többnyire a pénz beosztásáról, a halaszthatatlan tennivalókról. Arról egyelőre nem készült felmérés, hogy például az ideálisnak tartott háromgyerekes családban mennyi idő jut egy gyerekre. Ahogy így elnézem a körülöttünk élők mindennapi életét: két dolog körül forog az életük, ez pedig a munka és a család. Az időbeosztás szigorú, hisz sokaknál ékelődik a kettő közé még a kert, a szőlő, amelyik hol innen, hol onnan lop magának időt. Van aki a munkaidőből farag le, hogy kapálni, permetezni tudjon, egyszer fel is hívta a figyelmemet egy nyitott szemű nyugdíjas: szánjak rá egy délelőttöt, és nézzek szét a szőlőhegyen, hányán művelik a földet munkaidőben. Másokat a családjuk nappali fénynél kizárólag vasárnap lát, tavasztól őszig csak sötétedésre érnek haza. S mindjárt itt vagyunk életünk ésszerű időbeosztásánál. Anrtál, hogy nekünk is kell hosszú meg rövid távú, sőt napi tervet készíteni, hisz csak így tudunk mérlegelni, munkánk természetének megfelelő felelős döntéseket hozni. Olyan sok példa van arra; hogyan találta meg valaki munkájában az élete értelmét és örömét, úgy, hogy közben a hiányát a családja sem érezte. Sikeres embereknek hívjuk őket, pedig ahogy mondják, ennek a sikernek a titka végtelenül egyszerű: a munkaidőben csak dolgoznak, a pihenés óráiban csak a családjukkal, a gyerekeikkel foglalkoznak, éjszaka pedig altató nélkül, nyugodt lelkiismerettel alszanak. Én azért azt hiszem, ez alkat dolga is: vannak, s nem is kevesen, akik valóban nem tudják a munkahelyi, vagy családi dolgaikat a kapun, az ajtón kívül hagyni. Nagy On sok sikeresnek indult embert ismerek, akik az- --------tán valahol megrekedtek. Nem volt elég akaraterejük, kitartásuk, talán túlságosan is hamar megtorpantak az emberi gyarlóságok, a sok helyütt tapasztalható könyöklés és hajbókolás láttán. Nemrég találkoztam egy negyven körüli diplomás emberrel, akihez jó tíz évvel ezelőtt igen nagy reményeket fűztek. A főhivatalok valamelyik al- hivatalának tisztviselője, meglehetősen hosszú címmel persze. Pályája fokozatosan ívelt lefelé — miután megnősült. A felesége olyan rövid pórázra fogta, hogy munkaideje letelte után tíz perccel már a lakásajtó előtt lihegett, főzött, súrolt, s miután megszülettek a gyerekek, éjszakánként teáztatta őket. A mintaapa, a modern férj, mire valóban dolgoznia kellett, s munkájára pontosan figyelni, leblokkolt. Természetesen azon a szinten maradt, ahol volt 10 évvel ezelőtt, hisz arra, hogy önmagát képezze, a szakirodalmat, netán a szépirodalmat olvassa, ideje már nem jutott. Ebben a szituációban csak az a végtelenül nevetséges, hogy a feleség a férjének erre az állapotára büszke, mert hisz lám mosogat is, súrol is. H ogy hol lehet megtalálni életünk két fontos része között az egyensúlyt, az minden életformánál és szakmánál más és más. Nyilván, akinek olyan a munkaköre, hogy sokat utazik, mozog emberek között, az a mindennapi dolgai intézését munka közben is elvégezheti. Aki pedig nem, ott óhatatlanul a családtagok valamelyike vállal többet, mint a másik: mért hisz nehezen elképzelhető, hogy a három műszakban dolgozó családfő mellett — ha már gyerekek is vannak — az asszony is több műszakot vállaljon. Érdekes mód arról nemigen hallottam, hogy a család nőtagja maradt több műszakban — úgy látszik, egyelőre itt még nem tartunk. Arról viszont hallottam, s nem is csak egyszer, hogy egy családban csak egy embernek lehet hivatása. Ez pedig a férfi. Azaz hogy mégsem egészen: az asszonynak is lehet hivatása, ha ott van mellette az anyja vagy a nagyanyja. Való igaz, találkoztam már olyan ötvenéves, szakmájában elismert, vezető pozícióban dolgozó nővel, aki nem tudott főzni, mert mindig akadt, aki helyette vállalta a házimunkát. Szerencsés ember. Nem a beosztása miatt — hiszen érte keményen megdolgozott —, hanem azért irigylésre méltó, mert soha nem fájt a feje amiatt, hogy délutánonként tanul-e a gyerek, rendesen fűt-e az olajkályha, mi legyen a vacsora, és mikor varrja fel a leszakadt gombokat. Az ember gyarló, és azt hiszi magáról, hogy a kelle— ......................metlen, rossz tulajdonságok hiányoznak b előle. Lám, én is azt állítottam, hogy nem vagyok irigy természet, s most mégis az irigység jegyeit fedezem fel magamon. Irigylem azokat, akik nagy családbán élhetnek együtt olyan hozzátartozóikkal, akik örömmel adnak, s akiknek öröm adni, akik a nyugalmat, a békességet teremtik meg a mindennapi munkához. D. VARGA M. Reaktor fiér i emberek Indulás a munkaterületre Mindennek adnak nevet. Egyszerű, könnyen megjegyezhető elnevezést. A reaktorakna egyszerűen a cső. A reaktor- tartály pedig a kazán. A legújabb: az aktív anyagot tartó brendezés, a kosár. Aztán beszélnek a csőről, a kazánról, meg a kosárról, az ember meg kapkodja a lejét, kétszer rákérdez, mosolyognak, holnap megint ugyanazt mondják. A reaktortéri emberek egyszerűen szeretik megfogalmazni a dolgokat. Biztosan azért, mert van épp elég bonyolult berendezés, meg gubancos ügy a környékükön. Aprólékos, mindent megfontoló mozdulatokkal dolgoznak, mert nem szeretnek semmit kétszer megcsinálni. CsilJog-villog itt minden. Sőt, az az érzésem, hogy szido- lozzák az anyagot. Annyi bizonyos, hogy alkohollal — tiszta alkohollal — már többször is átmosták a különleges acélból készült csőfalat, a reaktort, még a csavarokat is, amellyel majd lezárják az egész berendezést. A reaktortéri emberek — a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói — hónapok óta teszik a dolgukat. Amikor végeztek a főkeringetővezetékek és a szivattyúk beállításával, hozzákezdtek a reaktortartály berendezéseinek beszereléséhez. — Ez már munka — mondják, de nem hatódnak meg. Miért is, hiszen nap mint nap ott vannak a reaktortéren. Dolgoznak. Szerelik az elnyelő kazetták rugós blokkjait. Az aktív zóna kosarát, a védőcsövek blokkját ellenőrzik... Werner József rádió segítségével irányítja a darut, Wagner József pedig bent a kosárban dolgozik, Riga Sándor, a PAV állományában lévő „kölcsönember" pedig az M 140-es meneteket tisztítja. A lépcsőzés sem hiányzik a napi feladatok közül. Nem sok a lépcső, de ha napjában ötször-hatszor kell megmászni a ,,falat", akkor már igen. A paksi atomerőmű-építkezésen a következő időszakban 200 nagyberendezést vagy rendszert kell üzembe helyezni. Ma még sok munka van hátra, a reaktortéri emberek, ebből az egyik legfontosabb feladatot, a reaktor szerelését vállalták. H. J. Gottvald Károly képriportja Werner József a rádióval Helyére emelik az egyik rugós-hidraulikus fékezőcsövet Menettisztítás alkohollal Wágner József próbálja ki az imitátorcső segítségével az aktív zóna előregyártott furatait A védőcsőblokk ellenőrzés előtt
