Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

1981. szeptember 18. NÉPÚJSÁG 5 Nem csak az egyén problémája! „El kell ismerni a tényt, hogy o különböző rokkantságban szenvedők (siketek, vakok, hallássérültek, gyengénlátók, elme­betegek és szellemi fogyatékosok, mozgássérültek és azok, akik különböző krónikus betegségben, testi fogyatékosságban szen­vednek) eltérő problémákkal küszködnek, melyek különböző meg­oldásokat igényelnek. Ez azt is jelenti, hogy különbséget kell ten­ni munkaképtelenség, rokkantság és testi fogyatékosság között, s el kell ismerni, hogy a rokkantság főleg nem az egyén problémá­ja, hanem az egyén és környezete között fennálló probléma, ami a társadalom egészét érinti." (ENSZ-közgyűlés konzultatív bizott­sága.) Segítségre, odaadásra, támogatásra szükségük van. Ám ami még ennél többet jelent: lehetőséget kell teremteni arra, hogy ezek az emberek megismerjék egymást. Érezzék az egymáshoz való kötődés szoros kapocsát, kis közösségeket alkotva, segítsék társaikat. Megyénkben legrégebben, 26 éve, a Vakok Szövetsége mű­ködik. Székhelye Dombóváron van, vezetőjük, Nagy Györgyné la­kásán, aki maga is vak. Irányításával igen élénk kulturális munka folyik náluk. Sok vidám klubest tanúsítja, hogy a sötétségbe bur­kolózó szemeknek fényt jelent a közösségi élet. Ök maguk, akik szintén segítségre szorulnának, rendezvényeik bevételéből tizen­háromezer forintot ajánlottak fel a rokkantak éve alkalmából társaiknak. öt éve működik megyénkben a Siketek és Hallássérültek Szövetsége, szekszárdi székhellyel. Szombatonként találkoznak, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban. Sok-sok közös ki­rándulás élményével gazdagodtak, melyhez a 11. számú Volán Vállalat ingyen biztosítja az autóbuszokat. A legfiatalabb a Mozgássérültek Egyesülete, mely ez év má­jusában alakult. Ők még az útkeresés stádiumában vannak. Ah­hoz azonban, hogy tagjaik érdekvédelmi képviseletét elláthassák, olyan vezetőséget választottak, melyben többek között a pedagó­gus, az orvos és a jogász is megtalálható. E három szervezet munkáját a megyei tanácsnál lévő koordi­nációs bizottság hangolja össze, az nyújt segítséget. Feladatterve többek között meghatározza: „A vállalati szakszervezeti bizottságok a rehabilitációs bizott­ságokkal együttműködve mérjék fel foglalkoztatott rokkantjaik helyzetét, s esetleges átképzésük lehetőségét." Ezekben a hetekben megvizsgálják az egészségileg károsodott fiatalok számára alkalmas szakmákat, és ezt követően fokozott gondot fordítanak az e pályákra irányításra. Felmérik a tehetséges rokkant fiatalok közép- és felsőfokú oktatási intézményekben való továbbtanulási lehetőségeit, amelyeket ösztöndíjak adásával is növelni szükséges. A bizottság tervbe vette azoknak a bedolgozói munkahelyek­nek a felmérését is, amelyek alkalmazhatnak csak otthon dolgozni tudó rokkant embereket. Ily módon is szélesíteni kívánják a fog­lalkoztatottak körét. Nagy segítséget jelentene a rokkant emberek számára az egyszerűbb, testközeli szerszámok megyei előállítása és javítása, a bizottság szerint helyes lenne, ha az ágazati szak- szervezetek felhívással fordulnának a dolgozókhoz, hogy azok mi­nél jobban segítsék elő a rokkantak munkahelyi beilleszkedését. Szeptember 18. Rokkantak napja Köztudott, hogy 1981-et a rokkant személyek nemzetközi évének nyilvánította az ENSZ, s hazánkban is nemzeti szervező bizottság alakult a részletes célok megfogalmazására, a programok kidolgozására. Ma, szeptember 18-án országosan megemlékeznek a rokkantak nhpjáról, amely a társadalom fokozott gondoskodását jelzi. Oe kikre is vonatkozik ez a fokozott gondoskodás? Az ENSZ-'közgyűlés konzultatív bi­zottsága így fogalmazott a rok­kantság értelmezéséről: ,,A kü­lönféle típusú rokkantságban szenvedők (siketek, vakok, hal­lássérültek, gyengén látók, el­mebetegek, szellemi fogyatéko­sok, mozgássérültek és azok, akik különböző krónikus beteg­ségekben, testi fogyatékossá­gokban szenvednek) eltérő problémákkal küszködnek, me­lyek különböző megoldásokat igényelnek.” A rokkantság fogalma esze­rint tágabb a nálunk korábban használt rokkant-fogalomnál, s így az e személyeket segítők feladatai is sokrétűbbek. Bizo­nyára az eddigieknél is részle­tesebben elemzik a korábbi ön­zetlen tetteket és a további tennivalókat ma, a rokkantak napja alkalmából Budapesten tartandó országos rendezvé­nyen, ahol megyénk képviselői is jelen lesznek. Kétszázezer forint a Vöröskereszt-egyszámlán A Vöröskereszt megyei végre­hajtó bizottsága a napokban elfogadta a rokkantak segíté­sére vonatkozó vöröskeresztes munkákról szóló javaslatot. A különböző szintű vezetőségek éves munkaterveikben rögzítik az ezzel kapcsolatos tennivalói­kat, szem előtt tartva: a felada­tok folyamatosak, tíz évre szó­lóak, ugyanis az ENSZ 1991- ben foglalkozik ismét e témá- vql. Ismeretes, hogy a Vöröske­reszt egyszámlájára érkeznek a különféle felajánlások, amelye­ket brigádok, vállalatok, üze­mek juttatnak a rokkant em­berek segítésére. Eddig me­gyénkben mintegy kétszázezer forintot fizettek be az egyszám­lára, s külön említésre méltó a Bonyhádi Cipőgyár kollektí­vájának önzetlensége, segíteni akarása, ugyanis ők kommunis­ta műszakjuk eredményéből ke­reken 100 ezer forintot utaltak át, kérve, hogy ezt az összeget városuk és környéke arra rá­szoruló lakói megsegítésére fordítsa a Vöröskereszt. A megyei és a járási-városi vezetőségek a már említett és elfogadott javaslat alapján szé­les körű tevékenységet folytat­nak, az alapszervezetek felada­tait pedig 11 pontban foglal­ták össze. Ezekből csupán né­hányat említünk meg, de így is kitűnik nagy fontosságuk. Az egyik feladat például az, hogy az alapszervezetek, azok tagjai vállaljanak konkrét szerepet a szociális otthonok, egészségügyi gyermekotthonok lakói, illetve a kisegítő iskolák tanulói patro- nálásában, s egy másik lénye­ges tennivaló pedig a rokkant idős emberek házi betegápolá­sa. A feladatterv szellemében az alapszervezetek sokat tehet­nek azért, hogy minél több fia­tal házas megértse a genetikai tanácsadás szükségességét, a születendő gyermekük érdeké­ben. A genetikai ártalmakról a tervek szerint egyébként az ed­digieknél több ismeretterjesztő előadásra is sor kerül. A megyei, városi és alapszer­vezeti eredmények és felada­tok mindegyikét, a tervezett tennivalókat lehetetlen e he­lyen felsorolni. Szinte napról napra találkozunk a segítés va­lamilyen formájával, s többről lapunkban is beszámoltunk és beszámolunk. A legnagyobb elismerés a megbecsülés „A legjobban a lélektelen munka bánt.” Fórum Szekszárdim A Hazafias Népfront Szét­szórd városi bizottsága a rok­kantak napja alkalmából ma délután három órakor fórumot rendez a megyek művelődési központ kistermében. A fórum­ra természetesen várják mind­azokat, akiknek rokkantságuk­kal 'kapcsolatban! bármilyen kérdésük. problémájuk van. Pontosan az ő figyelmükbe ajánljuk azokat a kiadványo­kat, melyek a rokkantak nem­zetközi éve alkalmából jelen­tek meg, s számtalan hasznos tanácsot adnak, gyakorlati út­mutatóval szolgálnak. Egyebek között részletesen' tájékoztatják az olvasókat, hogy mi a teendő a rokkantság bekövetkezése után, milyen munkalehetőségek állnak rendelkezésükre, például a mozgásfogyatékosoknak; szól­nak a kondicionálásról, hasznos tanácsokat adnak a bénultak otthoni életmódjához. Ezen kí­vül ismertetik a mozgáskorláto­zottak, rokkantak társadalmi szervezeteit és hazai egyesüle­teit. Megyénkben 1500—2000-re tehető a rokkantak száma s ne­kik alckult meg megyénkben a Mozgáskorlátozottak Tolna me­gyei Egyesülete. Az egyesület­nek lehetnek tagjai és pártoló tagjai is. A pártoló tagok azok lehetnek, akik eszmei és anyagi hozzájárulásukkal vagy tevé­kenységükkel az alapszabály­ban rögzített célok elérését kí­vánják elősegíteni. Sajnos, megyénk nagy számú rokkantja között sok gyerek is van. Az egyesület fő célkitű­zései közé tartozik a mozgás­sérült gyermekék támogatása, szociális beilleszkedésük, pá­lyaválasztásuk elősegítése. öröm, hogy megyénkben is egyre több szocialista brigád, vállalat és szövetkezet karolja föl, támogatja a rokkantakat. A kovácsokat - igaz, kevés van már belőlük manapság - izmos, robosztus embereknek képzelem el. Éppen ezért men­tem nagy érdeklődéssel Töttös Gábor szekszárdi kovácsmester­hez, aki mozgássérült. A Re­mete utcai kis műhelybe lép­ve erőtől dúzzadóan, vasporo- san dolgozik a mester, munka­darabja felé fordulva. Kétkedés fog el: ő valóban mozgássé­rült? Ám amikor megfordult, pár lépést tett felém, eloszlott kételyem. Karján a bőrt való­ban feszíti erős izomzata, ám mozgása nehézkes. Bicegve, csípőből tolva magát mozgást „parancsol” élettelen lábainak. Arcizma meg-meg rándul a fáj­dalomtól, de mosolyogva nyújt­ja kezét. Átsétálunk az udva­ron a szemben levő lakásba. Nem nagy a távolság, de Töttös Gábor napjában többször is megteszi. Amíg a lépcsőn fel­jut a folyosóra, keze nyoma többször ott marad a meszelt falon. Nem megy másként... Tá­maszkodni kell, erősen fogódz­kodni, pótolni vele az erőt. Hellyel kínál, majd elkezdi szo­morú történetét:- 1973-ban kezdődött... Vi­lágéletemben szerettem a spor­tot. Éppen meccsre mentem. A gimnázium előtt vettem észre, hogy a lábaim nem engedel­meskednek. Nagy fájdalmat éreztem, nem tudtam tovább járni. Hosszas betegeskedés után az orvos leszázalékoláso- mat javasolta. Azt már nem! - gondoltam magamban. Az, hogy kovács vagyok, nékem nagyon sokat jelentett mindig, s ezután is.- Akkor azt mondta a fér­jem, ha tolókocsiban kell letol­nunk az üllőhöz, ő akkor is dol­gozni akar - kapcsolódik a beszélgetésbe félesége.- Nem is mertem arra gon­dolni, hogy mi lenne, ha tény­leg leszázalékolnának. Most pe­dig méginkább érzem, hogy en­gem a munkám éltet. Néha ugyan emlékeimben visszatér a régi élet: rúgni a labdát a pá­lyán, szüreti bált szervezni... Igaz, a munkámat is elismerik. Kétszer voltam Kiváló dolgozó, egyszer pedig a Szakma kiváló dolgozója kitüntetést is meg­kaptam. De a legnagyobb elis­merés a megbecsülés. — Mi az, ami ennyire köti a szakmájához?- Egy egyszerű vasdarabból csodálatos dolgokat lehet al­kotni. Mert ez a munka olyan, hogy ha valaki szívvel-lélekkel csinálja, már alkotás. A lópat- kolást nagyon szerettem, de sajnos már ezzel nem tudok megbirkózni. Nem szégyelltem én soha tanulni mástól. S lát­ja, valaha lovakat patkoltam, most pedig személy- és teher­gépkocsik rugóit készítem. A kavácsszakma a vasmunkák őse. Szükséges, hogy az ember tud­ja, akarja a kornak megfelelő igényét kielégíteni. Tanítani is szeretek. Eddig 12-en ismerték meg a szakmát a műhelyem­ben. Mindig nagy gondot fordí­tottam a pontos, precíz mun­kára. Nem szeretnék hanyag­sággal közúti balesetet előidéz­ni, hiszen én magam is tudom, hogy mit jelent rokkantnak len­ni. A Tolna megyei Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet­nél dolgozom. Azt kértem a szövetkezet vezetőségétől, hogy szóljanak, ha nem éri meg a munkám a fizetésemet. Nem kell nekünk könyörületesség, szánalom. Az kell, hogy segít­senek, kedvet adjanak, ösztö­nözzenek ara, hogy ne érezze magát kevesebbnek egy rokkant sem egészséges embertársai­nál. Valóban ez kell(ene). Igaz, sokakban megvan a jószándék, de nem tudják, hogyan, miként tudnának segíteni. így,_ lleírva egyszerű, de az életben bonyo­lultabb: nyújtsuk karunkat (még ha képletesen is) a rá­szorultaknak! Haberschusz Erzsébet Fotó: Bognár Cecil A mi kis történetünk Több napos társadalmi mun­ka után kellemesen elfáradva a „fafaragó brigáddal” halászlét főztünk bográcsban. Valaki megkérdezte:- Honnan jött az ötlet a tár­sadalmi munkaakcióra? — Ak­kor kezdtem először gondolkod­ni ezen. Tényleg, honnan is in­dult el a „lavina”, ami újjáva­rázsolta a Dunaföldvári Általá­nos iskola Kisegítő Tagozatá­nak udvarát? Talán ott kezdő­dött, hogy a gyerekek a tűző nap elől a sivár udvarról be­kényszerültek az épület bejá­ratának lépcsőjére... Ügy ültek ott sorban, mint a kis verebek. Valamit kellene kezdeni ezzel az udvarral, de a pénzünk ke­vés... iBorzavári László kertészmér­nök készségesen elkészítette a leendő udvar tervét. Csepeli István dunaföldvári fafaragó népművész Irányításával össze­állt a brigád. Vállalták, hogy udvari padokat és mászókákat készítenek a gyerekeknek. Ár­nyat adó fák, és díszítő növé­nyek is kellenek, de akkor már a düfedező kerítés se csúfítsa a szépen berendezett udvart. fgy került sor arra, hogy az Alkotmány Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet kőművesei kija­vították és bevakolták a mint­egy 100 méter hosszúságú kerí­tés falát. Az építőanyagot a környező üzemek adták. A fa­faragók csodálatos dolgokat készítették. Lett fatörzsből ki­rály, majom, bohóc, víziló, kro­kodil, kos, kispad, mázsóka... Azután jöttek az aszonyok a Dux Kötőipari Ktszből. Szocia­lista brigádok, vagy húsz fia­talasszony, húsz kerékpárral, műszak után megjelentek az iskolában, s kerítést meszeltek, festettek, ablakot tisztítottak, gereblyéztek. Mindezt olyan természetesen és jókedvvel, mintha ezért kapnák a prémiu­mot. Amikor a nyáron felkerestem a vállalatokat, kisiparosokat, magam sem hittem, hogy ennyi önzetlen emberre találok. Akik segítettek: Alkotmány Mgtsz, Dunaföldvári Kendergyár, a Dux Kötöipari Szövetkezet Pe­tőfi, II. Rákóczi Ferenc és No­vember 7. szocialista brigádjai, a nagyközségi tanács költség- vetési üzemének Május 1. 'és Győzelem szocialista brigádjai, a Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Állami Gazdaság, Oxi­gén- és Dissousgázgyár, Fa- és Építőipari Szövetkezet, a Gumi­ipari Szövetkezet Ascóta bri­gádja, a Dunaföldvári Malom Kossuth Lajos brigádja, a hon­védség katonái, a tagozat ne­velői. Böde János és Magyari Zsuzsanna kisiparosok, Kovács László dunavecsei fafaragó és néhány tanuló. A munka még nem fejeződött be, hátra van a parkosítás és a magasugrógödör elkészítése. Bár szeptemberben birtokukba vették az udvart a nebulók. Tudjuk, sikerül befejezni a szép tervet. Linka Jánosné tagozatvezető Munkában a fafaragók Kocsival könnyebb — Mióta vár Trabant Hyco- matra? — kérdeztük Reisinger Pétert, a 11. sz. Volán Vállalat személyforgalmi bevétel-ellen­őrét. — Ez év áprilisában született a döntés, hogy jogosult vagyok ilyen gépkocsira. Hogy mikorra ígérték? Pár év múlva — így szólt a válasz. Autóbalesetet szenvedtem, nehezen tudok jár­ni. Tolnáról utazom autóbusszal mindennap. Bizony gond így a bejárás. — Nem egyedi eset ez — mondja dr. Tóth Rudolf, a me­gyei tanács egészségügyi osz­tályának csoportvezetője. — A Trabant Hycamatra jogosult mozgássérülteknek az eddigi két év várakozási idő most már három évre hosszabbodott. Jóval több a jogos igény, mint amennyit kielégíthetünk. A gép- kocsikeretet központilag, az Egészség üg yi Mini szté Hiúmban osztják el. Ez évben Tolna me­gye tizenöt Hycomatot, s négy normál Trabantot kapott. Ezeket a kocsikat már átvették a moz­gássérültek. Ez ideig huszonné­gyen várnak még az első autó­ra. Nyolcévi használat után nyújt­hatnak be újabb gépkocsira igényt a rászorulók. Másodikra újabb húszon várnak, amit évente általában' csak kettőnek tudunk biztosítani. — Ki kaphat gépkocsit? — Objektív mércét nem le­het felállítani. A kérelmet a megyei tanács egészségügyi osztályához kell benyújtani, azt egy gépjárművezetői alkalmas­ságot véleményező szakértő bi­zottság bírálja el. Tagja ennek egy orvoskollektíva, valamint egy közlekedésrendész. Sokféle szempont alapján döntenek. Ezek közé tartozik, például, hogy mennyire segíti a munka­végzését, társadalmi tevékeny­ségét. 'Néhány évtizeddel ezelőtt még a mozgássérültek „közle­kedési eszköze” a rokkantkocsi volt, Vagy más néven tolókocsi. Lakóhelyükről nehezen mozdul­tak ki. Ma már kitágítja életü­ket az autó. S annak vásárlá­sát pedig segíti államunk: ol­csóbban, részletfizetési kedvez­ménnyel juthatnak hozzá, átla­gosan havi harmincöt liter térí­tésmentes üzemanyaggal közle­kedhetnek. Ám, még ezek a gépkocsik is kisebb átalakítás­ra szorulnak, hogy mozgássé­rült tulajdonosaik biztonsággal vezethessék. Az ő segítségükre sietett a 11. számú Volán Vál­lalat felújító brigádja. Hogyan? ■Erről számol be tudósítónk: Bognár Cecil. A Lenin brigád pótvállalásai között szerepelt a rokkantak éve alkallmából segítséget nyúj­tani valakiknek. Az egyik bri­gádgyűlésen aztán mégis csak megszületett az ötlet. — A Tolna megyei Tanács VB egészségügyi osztályát ke­restük fel — mondja Csikós Ferenc brigádvezető. — Itt kap­tunk öt olyan nevet, akik a kö­zelmúltban Trabant Hycomathoz juttatok. Az új kocsik tudva­lévőén kisebb átalakításra szo­rulnak, csak azután vezethetik azokat tulajdonosaik, Levélben megkerestük az érdekelteket és felajánlottuk segítségünket. Ha­marosan megérkeztek a vála­szok is. — P. Sándorné kocsiján a lábféket kézi működtetésűre alakítottuk' át. Ez a munka aránylag könnyen ment, egy délután végeztünk vele. Vala­mivel nagyobb gondot jelentett A. litván kocsija. Itt az Orvos­szakértő bizottság és a KPM le­írásait kellett figyelembe ven­ni. A gázt és a féket alakítot­tuk kézi vezérlésűre. Végül a vizsgán megfelelt, és azóta, bol­dogan használhatja tudajdono- sa. Megtudtuk, hogy a Volán dolgozója, Dudás Mihály is ha­sonló gondokkal küzd. Gerinc­sérülés miatt vált rokkanttá. Lakásán kerestük fel, s kide­rült, hogy a nélkülözhetetlen kocsija 8 év után nagyjavítás­ra szorul. Vizsgára kellene vin­nie. Munkához láttunk, s négy nap múlva jelentkeztünk ismét a felújított kocsUval. A brigád a kocsik átalakítá­sával, javításával 223 órával já­rult hozzá a mozgássérültek se­gítéséhez. A szám: maga nem nagy, de a segítség értéke nem órákban mérődlik . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom