Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

u népújság 1981. szeptember 2. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Fegyelmi az egységvezetőnek Keresztes Jánosné, bölcskei olvasónk panaszolta: „A dunafoldván 14. számú húsboltban (a Kossuth téren) a pult mögött szebbnél szebb hú­sok kínálták magukat. Rámutat­tam egy szelet marhahúsra, hogy azt mérjék le nekem. Er­re az eladó közölte velem, hogy itt nem lehet válogatni, vigyek kövér húst. Ezt nehéz megérte­ni. A saját pénzemért a fel­szolgáló szabja meg, hogy mi­lyen húst vegyek? Sajnos kény­telen voltam vásárlás nélkül távozni..." A Dunaföldvár—Bölcske Egyesült ÁFÉSZ elnökének, Steinbach Antalnak továbbítot­tuk a levelet, aki az alábbi in­tézkedésről számolt be: „Nagy Imre egységvezetőt fe­gyelmi büntetésben részesítet­tük, mely nyereségrészesedés- megvonást jelent számára. A határozat jogerőre emelkedett." Mi, lesz a freskóval? iBirkás Gyula Szolnokról küld­te a levelet: „A napokban odahaza jár­tam, Szekszárdon. Elképedve értesültem a vasútállomás vá­rócsarnokát diszitö, a környék múltját szimbolizáló freskó terv­be vett megsemmisitéséről. A szekszárdiakat, a környékbelie­ket érzelmi szálak fűzik ehhez a képhez. Múltunk kedves da­rabja ez az állomáson találha­tó freskó, még akkor is, ha nem nagy érték..." A levélre a Tolna megyei Ta­nács V. B. művelődési osztá­lyának vezetője, Póla Károly válaszolt: T elefonszámunk: 12-284 „A szekszárdi vasútállomás épüiete, az abban elhelyezett freskóval együtt a pécsi MÁV Vezérigazgatóság tulajdonában van. Az épület tatarozása más­fél évvel ezelőtt indult meg, melyet saját anyagi erőből a MÁV biztosított. így mint ab­ban illetékesek felkeresték a Képző- és Iparművészeti Lekto­rátust, hogy .a freskó további sorsához a szakmai véleményt kikérjék. A lektorátus művészeti képviselői az alkotást a hely­színen megnézték — az omló falról mintát vettek — és hatá­rozatba foglalták állásfoglalá­sukat. Ennek lényege: Művészeti értékét tekintve az alkotás nem jelentős, de város- képileg megszokott jelenség. A helyreállítását javasolják, a gondot azonban a falfelület ál­laga okozza: válik a vakolat a festéssel együtt. Ennek pedig sajnos az az oka, hogy 1939- ben, amikor a művész a falat festette, a freskófestés techni­káját (vakolat összetétele, fes­ték összetétele, festés módja) nem alkalmazta helyesen. .Az idő kikezdte a freskót és igy menthetetlen. Rekonstrukciója tehát nem hozhat megoldást, mert ahol ma helyrehozzák, ott holnapra újabb omlásnak in­dulhat. Szekszárd város vezetői másfél éve keresik a mentés­re a megoldást, ezért is van még mindig a helyre hozott épü­letben ez a valóban rossz ál­lapotban lévő festmény. A legegyszerűbb az lett vol­na, ha a szakmai zsűri vélemé­nye alapján azonnal eltávolít­ják, de ezt a MÁV sem vál­lalta. A freskó kartonjai a tu­lajdonunkban vannak (36 000 forintért évekkel ezelőtt a mű­vész özvegyétől megvásároltuk), tehát a képi helyreállítás meg­oldott lenne, de a falat telje­sen „szétette” az idő. Ha pe­dig or egésr falat a tégláig le­verik, a salétromos részeket be- tonínjekciókkal helyrehozzák és a karton alapján a képet újra festik, az már tulajdonképpen nem az 1939-es Szabó Dezső- freskó, hanem egy 1981-ben készült, a művész kezevonását is hiányoló reprodukció lenne. Ehhez a megoldáshoz kevés a műalkotás művészeti értéke és ugyanakkor körülbelül másfél millió forintba kerülne. így szü­letett az a gondolat, hogy a hagyományok tiszteletben tar­tása mellett új művészeti alko­tás kerül az állomás épületébe. Freskót ilyen minőségű salétro­mos falra nem szabad többet tenni, így vagy mozaikból, vagy táblaképen jelenne meg egy realista irányzatú jeles művész alkotásaként a Sárköz népmű­vészete, életképben. A másik - szemben lévő - falra pedig, az 1980-as évek Szekszárdja ke­rülne a maga jellegzetes épü­leteivel, képével ugyancsak mo­zaikból, vagy táblaképen. Ehhez az anyagi fedezet a MÁV, a lektorátus és a városi tanács által biztosított. Az új al­kotás felkerüléséig a régit nem távolítják el. Sajnos vannak olyan kény­szerítő körülmények, amelyek az érzelmi szférákat háttérbe szo­rítják és a tény kegyetlenül elő­térbe kerül. így van ez a fres­kónál is, melynél a fal, a va­kolat mondta ki tulajdonkép­pen az ítéletet az alkotásról, mi csak végrehajtói lettünk annak. Szekszárd város Tanácsának művelődési albizottsága és a Hazafias Népfront mellett mű­ködő városi esztétikai bizottság is megtárgyalta a freskóval kapcsolatban felmerült kérdése­ket és állásfoglalásuk figyelem- bevételével hoztuk meg a dön­tést. Bízunk: abban, hogy az új művészeti alkotások is megnye­rik majd a tetszését." Mennyi a térítés? Egyik decs-szőlőhegyi olva­sónk az iránt érdeklődik, hogy egyforma hosszú-e az egy km Várdombtól Szekszárd felé és Tolnától Szekszárd felé? Ugyan­is 240 forintos bérlettel utaznak mindkét helyről, de az egyikük­nek 96 forintot, a másikuknak 136 forintot fizet térítésként ugyanaz a munkáltató. A választ Piegl Ferenc, a Vo­lán 11. sz. Vállalatának igazga­tója adta meg: „A dolgozók munkába járására szolgáló ha­vi bérletek 1968. január 1-gyel kerültek bevezetésre. Ezt meg­előzően hetijegy biztosította a dolgozók munkába járását. A havi bérletek bevezetésével a bérlet díjszabási árát 36 fil- lér/km egységárban állapítot­ták meg. A bevezetésre került változás díjszínt-emelkedést is vont maga után. A hetijegyek esetében a ki­lométerenkénti egységár nem minden esetben volt megálla­pítható. A változó hetijegy­árak abból adódtak, hogy a magánosok által fenntartott vonalakon az alkalmazott vitel­díjak átvételre kerültek. Hogy a megemelt utazási költség a dolgozókat ne terhelje, a heti­jegy árának négyszerese és a havibérlet ára közötti eltérést a munkáltató egyenlítette ki. A panaszos által jelzett el­térés abból adódik, hogy azo­nos távolság ellenére a hetije­gyek árö nem egyezett meg. Az eltérő hetijegyár viszont maga után vonta a munkavállalót ter­helő költség látszólagos ellent­mondását”. Ml VÁLASZOLUNK Kapoli-emlékkiállítás A kiállítás egy része Immár tizenkettedik alkalom­mal rendezitek meg Boglárlel- lén az id. Kaipolii Antal1 emlé­kére meghirdetett országos faragólkiáftítást, melyre nyolc­vannégyen, csaknem háromszáz pályamunkát küldtek be. A ki­állításon száztüsrerthat alkotást mutatnak be. A fődíjat — ame­lyet id. Kapoli Antalról nevez­tek el — Varga László So­mogy megyei fafaragó kapta1, aki egyben a népművészet mes­tere is. A hónap műtárgyai Izsó Miklós születésének 150. évfordulója alkül'mából a mes­ter Fonóházi jelenet című szob­rát választották a hónap mű­tárgyául a Magyar Nemzeti Galériában. Izsó Miklós, akinek a nevét a közönség néhány híres portré, történelmi arcmás alkotójaként — így a debre­ceni Csokonai-szobor, a buda­pesti Petőfi-, és a szegedi Du­gom i cs-emlék mű m e gfonmáló ­jaként ismeri —, o magyar szobrászatban a korabeli nép­élet megörökítöje is volt. A tragikusan rövid életű szobrász- művésznéfc a Fomoházi jelenet című szoborcsoportjai ai korai tervei közül- való. A gipszminta­szobor egy pillanatképet, játé­kos jelenetet ábrázol: a lány leejtette orsóját, amelyet1 egy legény felikap, és a fonóházak szokáisa szerint vakságul csó­kot kiér. Az Iparművészéti Múzeum­ban egy „öltöztetett" Mánia- szobrot állítottak ki a hónap műtárgyaiként. Bűvös Magazin Ország- és világszerte nép­szerű lett a bűvös kocka: és nyomában több logikai játék. Kockakíubok alakultaik, a meg­fejtés szabályszerűségeit kere­sik, a „stratégiáikat" kicserélik, versenyeznek. A kockáról már két alkatommal irt az Élet és Tudomány, mindkét számát el­kapkodták, sőt, azóta- is -kere­sik, kérik levélbem hazai és külföldi olvasók több konti­nensről is e cikkeknek a fény­másolatát. lEz az érdeklődés, továbbá az, hogy az INTER­PLAY világkiállításra Budapes­ten, az idei őszi BNV-m kerül sor, valbmi-nt az a tény, hogy a kocka és a logikai játékok általában kiváló figyelem-, ér­telem--, gondolkodásfejlesztő eszközök, e három tényező ad­ta az ötletet, hogy Bűvös Ma­gazin címmel az Élet és Tudo­mány különkiadást készítsen szeptember közepére. A Bűvös Magazin tömörítve tartalmazza az Élet és Tudományban a bűvös kodkáról korábban kö­zölt -két cikket, színes és feke- te-féhér illusztrációval, továbbá „stratégiai” és memorizáló, va­lamint a kocka műszaki meg­oldását taglaló kiegészítő cik­kéket ír a kockaversenyről, in­terjút közöl a feltaláló Rubik Ernővel, sajtószemlét ad a kocka- világvisszhangjáról. Ezen­kívül- bemutatja' a nemzetközi játékpiac mai — nem utolsó­sorban elektronikus — sláge­reit és a logikai játék-ók haza-i választékának jellegzetes da­rabjait. A logikai játékok állap­jait és történetét külön cikk mutatja be -egy egyedi gyűjte­mény játékainak képeivel. Tói­tól uolk humort is a lapban, s megtudhatjuk-: mit csinált a kockával Lajos, a Veszprémi Álil'p-tkert orángutánja. Érdekes játékos feladványok, rejtvények és egy tan gram játékos meg­oldási pályázat -teszi teljessé a színes, 32 oldalas Bűvös Ma­gazint, amely 8 forintos áron jelenik -meg. Bartók-koncert Átütő sikerrel kezdte meg a Magyar Állami Hangverseny- zenekar 'nyugat-európai kőrút­jának francia- koncertsorozatát: az AssPs egyetem, nagy aulá­jában adott hétfőn esti Bartók- koncertje a főleg fiatalokból állá közönség lelkesedését vál­totta- ki. A normalizált veszte­ség elszámolásáról szól a belkereskedel­mi miniszternek a Ma­gyar Közlöny idei 46. számában megjelent 10/1981. (Vili. 10.) Bk. M. szá­mú rendelete, amely szerint normalizált veszteséget kell el­számolni azokban a gyümöl­csöt, zöldséget és burgonyát árusító üzletekben, amelyekben a minőségi értékcsökkenés és áruromlás tételes elszámolásá­nak feltételei nem biztosítottak. Meghatározza a jogszabály a normalizált veszteség mértékét, a veszteség mértékénél figye­lembe veendő körülményeket, és kimondja, hogy a normali­zált veszteséget a normalizált hiánnyal egy időben külön vagy összevontan kell meghatározni és az üzletvezetővel a negyed­évet, illetve a hónapot meg­előzően írásbon kell közölni. A normalizált veszteség elszámo­lásánál az áruromlásról és a minőségi értékcsökkenésről az üzletvezetőnek nem kell bizony­latot készíteni. A Magyar Közlönynek ugyan­ebben a számában jelent meg az egészségügyi miniszter 7/1981. (Vili. 10.) Eü. M. számú rendelete, amely a házi szociá­lis gondozószolgálatról szóló korábbi jogszabályt módosítja, és amely szerint a szociális gon­dozásért a gondozott gondozá­si díj fizetésére kötelezhető. Ennek összegét a segítségnyúj­tással arányban és a szociális szempontok figyelembevételével kell meghatározni, havi 1000 forintnál azonban több nem lehet. A szakközépiskolák és a gya­korlati képzésben közreműködő vállalatok együttműködéséről, valamint a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzés egyes kérdéseiről szóló korábbi jog­szabályt módosítja a Miniszter- tanács 1023/1981. (Vili. 14.) számú határozata, és — töb­bek között — akként rendelke­zik, hogy a tanulók gyakorlati oktatását a vállalatokkal együtt­működve kell megszervezni, olyan módon, hogy arra az I—II. évben iskolai tanműhely­ben, a III—IV. évben pedig vál­lalati gyakorlóhelyen kerüljön általában sor. A szakközépisko­lák a gyakorlati oktatást — a képzés egész időtartama alatt — ott szervezzék, ahol a tan­tervi követelmények teljesítésé­nek feltételei'jobban biztosítot­tak. „A tanulók természetbeni juttatásait (munkaruha, tisztál­kodási eszköz, egyéni védőfel­szerelés, védőital és a gyakor­lati oktatási napokon ebédjut­tatás), a védőétel helyébe lé­pett juttatást, továbbá egészsé­gük és testi épségük védelmét — az e határozatban megálla­pított eltéréssel — a szakmun­kásképzésre vonatkozó rendel­kezéseknek megfelelően kell szabályozni.” A határozat a Magyar Közlöny f. évi 47. szá­mában olvasható. Az ötnapos munkahét beve­zetésével kapcsolatban felme­rült egyes kérdések tárgyában jelen megt meg közlemény a Munkaügyi Közlöny 1981. évi 9. számában. A közlemény több, az ötnapos munkahétre történő felkészülés során külön­böző gazdálkodó szervek ré­széről felmerült probléma meg­oldásához ad iránymutatást, mely problémák, kérdések a munkaidő hosszával, a munka­közi szünettel, az 1981. évi át­térés lehetőségével és az átté­rés módjával összefüggésben vetődtek fel. Kiemelendőnek tartjuk, hogy az ötnapos mun­kahét bevezetésével kapcsola­tos munkaidő-csökkentés mel­lett — az eddigiektől eltérően — a munkaközi szünet egyet­len dolgozó csoportnál sem ré­sze a törvényes munkaidőnek, a munkaidőn kívül biztosított munkaközi szünetre ez ideig já­ró külön díjazás fizetését az öt­napos munkahét bevezetésével meg kell szüntetni. A bércsök­kenés elkerülése érdekében ezt az eddigi külön díjazást a mun­kabérbe kell beépíteni. Az öt­napos munkahétre történő át­téréssel nem változik azoknak a dolgozóknak a köre. akiknek nem jár munkaközi szünet. A gazdálkodó szervek fokozato­san is áttérhetnek az. ötnapos munkahétre. A fokozatosság vonatkozhat a munkaidő-csök­kentés mértékére, a szabadna­pok számára, az egyes, terüle­tileg, statisztikailag elkülönített egységekre, munkakörökre is. Törekedni kell azonban arra, hogy minél kevesebb lépcső­ben és minél rövidebb idő alatt valósuljon meg a teljes körű áttérés a gazdálkodó egység­nél. A folyamatosan, a több műszakban üzemelő, vagy idényszerűen dolgozó, valamint a lakosság ellátását és szol­gáltatást végző munkáltatóknál a munkaidő-beosztás az általá­nos szabályoktól eltérő is lehet, ennek keretében az általános­nál több, de kevesebb szabad­nap is biztosítható. Amennyi­ben a gazdálkodó szerv más megyében is rendelkezik gyár­egységgel, úgy az adott gyár­egységre vonatkozó, a jogsza­bályban megjelölt „Tájékoz­tató”-! a gyáregység szerint il­letékes megyei tanácsnak is meg kell küldeni. DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Manci néni, a mozis Só rszénfiörin cen nádtető«, utcafrontra 'nyíló, k i s ab lakos házban lakik Zámbó Marislka néni. A faluban, mindenki úgy isméri. Manci néni, a. mozis. Vékony testalkatú, szerény a.sz- szomyka, Mikor elmentem hoz­zá, éppen a folyosón, ült a nyugágy.bd'n, és varrogatatt. Csöndes, kedves hangon, üdvö­zölt, s invitált, menjünk, bel­jebb. — Hogyan lett Manci néni mozis? — Először gazdaságban dol­goztam. Egyszer 'Bús. tanár úr, aki Sárszentlőrincen tanított. azt mondta;, menjek el mozi- gépész -tanfolyam ra- Budapest­re, s vállaljam el a mozizást. Akikor már 42 éves voltam, de gondoltam.: megpróbálom. Meg aztán vált Is hozzá kedvem. Gyerekkoromban is nagyon sze­rettem moziba járni. Ha édes­anyáimnak nem volt pénze, el­adta a: tojásokat csak azért, hogy el' tudjak menni filmet nézni. 1952-ben: kiválóan' vé­geztem el a tanfolyamat. 1953- ban iindullt be Lórin cen. ai mozi. De néhéz is volt az indulás! A gyakorlat, az hiányzott! Meg nehéz volt azért, mert körze­Hű társával, a vetítőgéppel tes is voltam. Jártunk Uzdra, Borjúdra:, Hangosra. Akkor már maga'mtmal' vittem egy pénztá­rost, o testvérem lányát. Ketten jártuk a falvakat, „vittük” a szórakozást az embereknek. De még hogyan! Kerékpárral men­tünk -faiiubóí falába1, télen, nyá­ron, esőben, hóiban, tűző nap­sütésben. Ds jó érzés volt az, hogy nagyon: vártak! Mert bi­zony akkor más szórakozás nem nagyon volt, csak a mozi. — Nem a pénzért csinál­tam, mert nem sokat kaptam értei, hanem mert szerettem. Boldog voltam., hagy a nagyon sokat dolgozott embereknek egy kis kikapcsolódást, szóra­kozást tudtam nyújtani. Ez a vándorúiét 12 éven át tartott. Utána .már csak Sárszenblörin*1 cen moziztam:. A közönség?! Bizony régebben sokkal töb­ben látogatták a mozit. Idő­sek, gyetekek egyaránt. Sajnos, ma falun más. Kevés a látoga­tó, itt Lőrincen is. Van nyugdí­jasbérletem is, de egyet sem tudtam eladni belőle. — összesen 28 évet dolgoz­tam' ebben a szakmában. 1969- bem nyugdíjaztak, de nem: tud,- tam megválni a mozitól, dol­goztam tovább. Sajnos, 1981. januárjában megbetegedtem:, így átadtam a gépészs'éget az egykori pénztárosnak. Annak, aki hűségesen követett hosszú éveken' .árt. Igy ai családban maradt a szakma, mert ő is levizsgázott. írta és fényképezte: KOVESDI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom