Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

XXXI. évfolyam, 203. szám. ARA: 1,80 Ft 1981. augusztus 30., vasárnap. INDUL AZ ÚJ TANÉV (3. old.) VÍZ, NAPENERGIA SEGÍTSÉGÉVEL (8. old.) BARTÓK (10. old.) SZABADY VERONIKA KERÁMIÁI (11. old.) A TALAJ VALLATASA (12. old.) KÉSZÍTS MAGADNAK JÁTÉKOT (13. old.) SÍPSZÓ ELŐTT (14. old.) A PAKSIAK ÚJ SORSOLÁSA (14. old.) Fegyelmezetten, öntevékenyen Egyre több szó esik mostanában a helyi pártszervezetek szerepéről, felelősségéről. Mind nyilvánvalóbb, hogy tevé­kenységük alapvető jelentőséget kap napjaink különféle gazdasági, társadalmi, kulturális feladatainak megoldásá­ban. Nagy fontosságú láncszemei a párt szervezeti rend­szerének. Helyüket ebben a rendszerben a párt belső életének jól ismert alapelve, a demokratikus centralizmus szabályozza. Ennek az elvnek — a párt működését és szervezeti életét meghatározó legfőbb normának — a helyességét az élet nap mint nap újólag igazolja. S ezt már csak azért is ér­demes aláhúzni, mert a nemzetközi kommunista mozgalom egyik vagy másik osztagában mostanában ismét akadnak néhányon, akik kétségbe vonják helyességét, s különösen a centralizmus követelményeit minősítik túlhaladottnak. Ám a valóságban egyetlen olyan kommunista párttal sem talál­kozhatunk — legyen szó akár a hatalomért küzdő, akár az új társadalom építését irányító pártról —, amely a demok­ratikus centralizmus háttérbe szorítása révén a korábbinál sikeresebben vívná a maga harcát. Hazai tapasztalataink is arról győznek meg, hogy a sikerekhez nem a párt műkö­dési alapelvének elhanyagolása, hanem éppen annak kö­vetkezetes érvényesítése vezet. Mint ismert, a centralizmusnak egyik alapvető vonása, hogy a pártban a felsőbb szervek határozatai kötelezőek az alsóbb szintűekre, a párt tagjaira. Ez biztosítja a cselek­vés egyöntetűségét, az elhatározások valóra váltását. A helyi pártszervezetek tevékenysége is e keretek közé illesz­kedik. Munkájuknak egyik meghatározó vonása, hogy tevé­kenyen fáradoznak a felsőbb szervek határozatainak vég­rehajtásán, állásfoglalásaik gyakorlati érvényre juttatásán. Az utóbbi időben ez a követelmény mind mélyebben át­hatja a pártszervezetek munkáját, s ennek kedvező hatása kézzelfoghatóan érzékelhető. Emlékezzünk csak vissza, hogy néhány éve a közvélemény meglehetősen erőteljesen bírál­ta, hogy miközben a párt helyes határozatokat hoz, ezek gyakorlati megvalósulásában sok a késedelmeskedés, a kö­vetkezetlenség, helyenként a torzulás is. Ne bocsátkozzunk bele most annak elemzésébe, hogy ebben a szemrehányás­ban közrejátszottak bizonyos illúziók és leegyszerűsített ér­telmezések is a politikai döntések megvalósulási lehetősé­geit illetően. Tény, hogy a bírálat mindemellett alapjában véve jogos volt. De nem kevésbé tény az is, hogy az utóbbi időben az ilyen bírálatok száma lényegesen megcsappant. S nemcsak azért, mert a közvélemény ma mélyebben érti a politikai állásfoglalások valóra válásának útját-módját. Mindenekelőtt abból fakad ez, hogy maga a végrehajtás gyakorlata vált jobbá: a centralizmus követelménye hatéko­nyabban érvényesül a pártmunka mindennapjaiban, a helyi pártszervezetek eredményesebben ültetik át az életbe a fel­sőbb szervek elhatározásait. Súlyos hiba lenne azonban ezt a folyamatot úgy felfogni, hogy ennek következtében halványulnia kell a pártélet sok­színűségének, gyengülnie a helyi szervezetek önállóságának. Ellenkezőleg: talán soha nem volt olyan nagy a szükséges­sége és a lehetősége a pártszervezetek öntevékenységének, kezdeményezőkészségének, önálló és felelős feladatvállalá­sának, mint éppen napjainkban. A centralizmus követelmé­nyeinek érvényesítése, a határozatok végrehajtása ugyanis a pártban a legkevésbé sem jelent valamiféle, gondolkodó, nélküli parancsteljesítést. Különösen nem jelentheti ezt a mai körülmények között, amikor a gazdasági, társadalmi, kulturális élet számos területén a döntési jog széleskörűen decentralizált, s mind erőteljesebben érvényesül az a tö­rekvés, hoqy minden dologban azok döntsenek, akik abban a leginkább tájékozottak és érdekeltek. ípp ebből következően ma a felsőbb pártszervek általá­ban nem vállalják magukra a döntést a helyi viszonyok ál­tal közvetlenül meghatározott kérdésekben. Állásfoglalásaik­ban útmutatást adnak, az irányt jelölik ki, a cselekvés fő vonalait és kereteit szabják meg. De azt már az üzemi párt- szervezetnek magának kell eldöntenie, hogy milyen politikai tevékenységgel segítse például a mindenütt gazdaságosan értékesíthető termékek részarányának növelését vagy az energiatakarékosság fokozását. Az iskolai pártszervezet ugyancsak maga kell, hogy feltárja teendőit a világnézeti nevelés erősítésében, vagy a tehetségek felkarolásában. Egy-egy hivatal pártszervezete is maga tudja a legjobban, mi módon segíthetik tagjai az ügyintézés egyszerűsítését és korszerűsítését. A felsőbb pártszervék adhatnak és kell is, hogy adjanak segítséget ehhez, de a feladatokat nem ha­tározhatják meg helyettük. A segítségnek és ellenőrzésnek, szélesebben az irányítás­nak kétségtelenül fontos funkciója megakadályozni, hogy a helyi csoport- vagy egyéni érdekek keresztezzék az átfogó társadalmi érdekeket, hony ilyen vagy más okokból bárhol is eltérjenek a párt általános irányvonalától. Ám az irá­nyítás szerepét hiba lenne erre szűkíteni. Legalább ilyen fontos funkciója a kezdeményezésre és öntevékenységre va­ló serkentés, a legkedvezőbb feltételek biztosítása az ön­álló és felelős helyi cselekvés kibontakozásához. Aligha túl­zás azt mondani: ma egy-egy irányító pártszerv munkáját jelentős mértékben az minősíti, hogy területén a helyi párt- szervezeteknél milyen fokú az önállóság, az öntevékenység, a kezdeményezőkészség. így fonódik szerves, dialektikus egységbe centralizmus és helyi önállóság. így válik mind jellemzőbbé és természete­sebbé, hogy a felsőbb akarat következetes érvényesülése szorosa^ együtt jár a helyi kezdeményezések széles körű ki­bontakozásával. GYENES LÁSZLÓ ■HgaHMManBHi "■ .................. H ÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. öld.) UTÓSZEZON (4> old.) ÁLLAMI KÖZJEGYZŐ JEGYZETEK A KÖZJEGYZŐRŐL (4. old.) NAGYCSALADOK, TANÉVKEZDÉS ELŐTT (5. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) ORSZÁGOS HÍRŰ SZÖVETKEZET LETT A SIMONTORNYAI (7. old.) Az Angola elleni agresszió a BT előtt MONGOL KINCSKERESŐK (9. old.) GAZDASÁGFEJLESZTÉS ANGOLÁBAN (9. old.) AMI NAGYANYÁM FEJFAJARÓL LEMARADT (10. old.) Egyik legősibb mesterség. Valaha megélhetési forrás volt, pláne a mi vidékünkön, ahol — hiteles leírások szerint — „forrt” a víz a halaktól. Ma már szórakozás, ha úgy tetszik, hobbi, de leginkább keresetkiegészítés, alig hetven Tolna megyei em­bernek. Ebből ötvenötén a szekszárdi kishalász egyesület tagjai. Közülük ketten szűrik a Sió, most nagyon alacsony vizét a sióagárdi híd fölött. Kishalászokat mutat be képriportunk, lapunk 5. oldalán. A Biztonsági Tanács péntek éjszakai rendkívüli ülésén fel­szólaló ENSZ-képviselők túlnyo­mó többsége elítélte a Dél-af­rikai Köztársaságot az Angola elleni támadásért, de nem si­került megállapodást elérni az afrikai csapatok azonnali kivo­nását követelő javaslatok kér­désében. Az ülést magyar .dő szerint az éjszakai órákban el­napolták, de szombat délután folytatják. Az Angola kérésére összehí­vott BT-ülésen Elisio de Figuei- redo angolai nagykövet követel­te a hét elején az országába mélyen benyomult dél-afrikai csqpatok azonnali és feltétel nélküli kivonását. A nagykövet hangsúlyozta: Pretoria ama ki­jelentései ellenére, hogy a dél- afrikai csapatok kivonulóban vannak, Dél-Angola egyes kör­zetei továbbra is dél-afrikai megszállás alatt állnak. Felhív­ta a figyelmet a betolakodók­nak a helyi lakosság ellen foly­tatott kegyetlenkedéseire. Azt mondotta, hogy a Dél-afrikai Köztársaság a terrorizmust álla­mi szintre emelte; Az ülésen felszólaló Charles Lichtenstein amerikai nagykövet ném volt hajlandó egyértelmű­en elítélni a dél-afrikai inváziót, csupán azt mondotta, hogy az amerikai küldöttség a dél-afri­kai erők „gyors” visszavonását követeli Angolából. R. Ovinnyikov szovjet ENSZ- delegátus megállapította: nyílt titok, hogy a dél-afrikai vezetők azért indíthatták meg a kato­nai támadást, mert számíthat­tak az imperialista erők támo­gatására. Hangsúlyozta: a Szovjetunió támogatja Angolá­nak a Biztonsági Tanácshoz in­tézett ama követelését, hogy a testület ítélje el a Dél-afrikai Köztársaságot és szólítsa fel csapatainak azonnali kivonásá­ra. A szovjet képviselő sürget­te, hogy a Biztonsági Tanács hozzon szankciókat a Dél-afri­kai Köztársasággal szemben. Hamilton Whyte brit ENSZ- delegátus hangsúlyozta: a Biz­tonsági Tanácsnak felhívást kell intéznie a Dél-afrikai Köztársa­sághoz, hogy haladéktalanul vonja vissza csapatait. Hírügynökségi értesülések szerint a BT tagjai az ülést megelőzően és lefolyása alatt is magánjellegű konzultációkat folytattak, de nem tudtak közös határozati javaslat szövegében megegyezni, olyanéban, amely nemcsak felszólítaná Dél-Afri- kát inváziós csapatainak Ango­lából való kivonására, hanem — többek között az afrikai de­legátusok követelésének meg­felelően — agresszornak bélye­gezné a pretoriai kormányzatot. Ebben a szakaszban napolták el az ülést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom