Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

XXXI. évfolyam, 203. szám.

ARA: 1,80 Ft

1981. augusztus 30., vasárnap.

INDUL AZ ÚJ TANÉV (3. old.)

VÍZ, NAPENERGIA SEGÍTSÉGÉVEL (8. old.)

BARTÓK (10. old.)

SZABADY VERONIKA KERÁMIÁI (11. old.)

A TALAJ VALLATASA (12. old.)

KÉSZÍTS MAGADNAK JÁTÉKOT (13. old.)

SÍPSZÓ ELŐTT (14. old.)

A PAKSIAK ÚJ SORSOLÁSA (14. old.)

Fegyelmezetten,

öntevékenyen

Egyre több szó esik mostanában a helyi pártszervezetek szerepéről, felelősségéről. Mind nyilvánvalóbb, hogy tevékenységük alapvető jelentőséget kap napjaink különféle gazdasági, társadalmi, kulturális feladatainak megoldásában. Nagy fontosságú láncszemei a párt szervezeti rendszerének.

Helyüket ebben a rendszerben a párt belső életének jól ismert alapelve, a demokratikus centralizmus szabályozza. Ennek az elvnek — a párt működését és szervezeti életét meghatározó legfőbb normának — a helyességét az élet nap mint nap újólag igazolja. S ezt már csak azért is érdemes aláhúzni, mert a nemzetközi kommunista mozgalom egyik vagy másik osztagában mostanában ismét akadnak néhányon, akik kétségbe vonják helyességét, s különösen a centralizmus követelményeit minősítik túlhaladottnak. Ám a valóságban egyetlen olyan kommunista párttal sem találkozhatunk — legyen szó akár a hatalomért küzdő, akár az új társadalom építését irányító pártról —, amely a demokratikus centralizmus háttérbe szorítása révén a korábbinál sikeresebben vívná a maga harcát. Hazai tapasztalataink is arról győznek meg, hogy a sikerekhez nem a párt működési alapelvének elhanyagolása, hanem éppen annak következetes érvényesítése vezet.

Mint ismert, a centralizmusnak egyik alapvető vonása, hogy a pártban a felsőbb szervek határozatai kötelezőek az alsóbb szintűekre, a párt tagjaira. Ez biztosítja a cselekvés egyöntetűségét, az elhatározások valóra váltását. A helyi pártszervezetek tevékenysége is e keretek közé illeszkedik. Munkájuknak egyik meghatározó vonása, hogy tevékenyen fáradoznak a felsőbb szervek határozatainak végrehajtásán, állásfoglalásaik gyakorlati érvényre juttatásán.

Az utóbbi időben ez a követelmény mind mélyebben áthatja a pártszervezetek munkáját, s ennek kedvező hatása kézzelfoghatóan érzékelhető. Emlékezzünk csak vissza, hogy néhány éve a közvélemény meglehetősen erőteljesen bírálta, hogy miközben a párt helyes határozatokat hoz, ezek gyakorlati megvalósulásában sok a késedelmeskedés, a következetlenség, helyenként a torzulás is. Ne bocsátkozzunk bele most annak elemzésébe, hogy ebben a szemrehányásban közrejátszottak bizonyos illúziók és leegyszerűsített értelmezések is a politikai döntések megvalósulási lehetőségeit illetően. Tény, hogy a bírálat mindemellett alapjában véve jogos volt. De nem kevésbé tény az is, hogy az utóbbi időben az ilyen bírálatok száma lényegesen megcsappant. S nemcsak azért, mert a közvélemény ma mélyebben érti a politikai állásfoglalások valóra válásának útját-módját. Mindenekelőtt abból fakad ez, hogy maga a végrehajtás gyakorlata vált jobbá: a centralizmus követelménye hatékonyabban érvényesül a pártmunka mindennapjaiban, a helyi pártszervezetek eredményesebben ültetik át az életbe a felsőbb szervek elhatározásait.

Súlyos hiba lenne azonban ezt a folyamatot úgy felfogni, hogy ennek következtében halványulnia kell a pártélet sokszínűségének, gyengülnie a helyi szervezetek önállóságának. Ellenkezőleg: talán soha nem volt olyan nagy a szükségessége és a lehetősége a pártszervezetek öntevékenységének, kezdeményezőkészségének, önálló és felelős feladatvállalásának, mint éppen napjainkban. A centralizmus követelményeinek érvényesítése, a határozatok végrehajtása ugyanis a pártban a legkevésbé sem jelent valamiféle, gondolkodó, nélküli parancsteljesítést. Különösen nem jelentheti ezt a mai körülmények között, amikor a gazdasági, társadalmi, kulturális élet számos területén a döntési jog széleskörűen decentralizált, s mind erőteljesebben érvényesül az a törekvés, hoqy minden dologban azok döntsenek, akik abban a leginkább tájékozottak és érdekeltek.

ípp ebből következően ma a felsőbb pártszervek általában nem vállalják magukra a döntést a helyi viszonyok által közvetlenül meghatározott kérdésekben. Állásfoglalásaikban útmutatást adnak, az irányt jelölik ki, a cselekvés fő vonalait és kereteit szabják meg. De azt már az üzemi párt- szervezetnek magának kell eldöntenie, hogy milyen politikai tevékenységgel segítse például a mindenütt gazdaságosan értékesíthető termékek részarányának növelését vagy az energiatakarékosság fokozását. Az iskolai pártszervezet ugyancsak maga kell, hogy feltárja teendőit a világnézeti nevelés erősítésében, vagy a tehetségek felkarolásában. Egy-egy hivatal pártszervezete is maga tudja a legjobban, mi módon segíthetik tagjai az ügyintézés egyszerűsítését és korszerűsítését. A felsőbb pártszervék adhatnak és kell is, hogy adjanak segítséget ehhez, de a feladatokat nem határozhatják meg helyettük.

A segítségnek és ellenőrzésnek, szélesebben az irányításnak kétségtelenül fontos funkciója megakadályozni, hogy a helyi csoport- vagy egyéni érdekek keresztezzék az átfogó társadalmi érdekeket, hony ilyen vagy más okokból bárhol is eltérjenek a párt általános irányvonalától. Ám az irányítás szerepét hiba lenne erre szűkíteni. Legalább ilyen fontos funkciója a kezdeményezésre és öntevékenységre való serkentés, a legkedvezőbb feltételek biztosítása az önálló és felelős helyi cselekvés kibontakozásához. Aligha túlzás azt mondani: ma egy-egy irányító pártszerv munkáját jelentős mértékben az minősíti, hogy területén a helyi párt- szervezeteknél milyen fokú az önállóság, az öntevékenység, a kezdeményezőkészség.

így fonódik szerves, dialektikus egységbe centralizmus és helyi önállóság. így válik mind jellemzőbbé és természetesebbé, hogy a felsőbb akarat következetes érvényesülése szorosa^ együtt jár a helyi kezdeményezések széles körű kibontakozásával.

GYENES LÁSZLÓ

■HgaHMManBHi

"■ ..................

H

ÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. öld.) UTÓSZEZON (4> old.)

ÁLLAMI KÖZJEGYZŐ

JEGYZETEK A KÖZJEGYZŐRŐL (4. old.)

NAGYCSALADOK, TANÉVKEZDÉS ELŐTT (5. old.)

VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.)

ORSZÁGOS HÍRŰ SZÖVETKEZET LETT A SIMONTORNYAI (7. old.)

Az Angola elleni

agresszió a BT előtt

MONGOL KINCSKERESŐK (9. old.)

GAZDASÁGFEJLESZTÉS ANGOLÁBAN (9. old.)

AMI NAGYANYÁM FEJFAJARÓL LEMARADT (10. old.)

Egyik legősibb mesterség. Valaha megélhetési forrás volt, pláne a mi vidékünkön, ahol — hiteles leírások szerint — „forrt” a víz a halaktól. Ma már szórakozás, ha úgy tetszik, hobbi, de leginkább keresetkiegészítés, alig hetven Tolna megyei embernek. Ebből ötvenötén a szekszárdi kishalász egyesület tagjai. Közülük ketten szűrik a Sió, most nagyon alacsony vizét a sióagárdi híd fölött. Kishalászokat mutat be képriportunk, lapunk 5. oldalán.

A Biztonsági Tanács péntek éjszakai rendkívüli ülésén felszólaló ENSZ-képviselők túlnyomó többsége elítélte a Dél-afrikai Köztársaságot az Angola elleni támadásért, de nem sikerült megállapodást elérni az afrikai csapatok azonnali kivonását követelő javaslatok kérdésében. Az ülést magyar .dő szerint az éjszakai órákban elnapolták, de szombat délután folytatják.

Az Angola kérésére összehívott BT-ülésen Elisio de Figuei- redo angolai nagykövet követelte a hét elején az országába mélyen benyomult dél-afrikai csqpatok azonnali és feltétel nélküli kivonását. A nagykövet hangsúlyozta: Pretoria ama kijelentései ellenére, hogy a dél- afrikai csapatok kivonulóban vannak, Dél-Angola egyes körzetei továbbra is dél-afrikai megszállás alatt állnak. Felhívta a figyelmet a betolakodóknak a helyi lakosság ellen folytatott kegyetlenkedéseire. Azt mondotta, hogy a Dél-afrikai Köztársaság a terrorizmust állami szintre emelte;

Az ülésen felszólaló Charles Lichtenstein amerikai nagykövet ném volt hajlandó egyértelműen elítélni a dél-afrikai inváziót, csupán azt mondotta, hogy az amerikai küldöttség a dél-afrikai erők „gyors” visszavonását követeli Angolából.

R. Ovinnyikov szovjet ENSZ- delegátus megállapította: nyílt titok, hogy a dél-afrikai vezetők azért indíthatták meg a katonai támadást, mert számíthattak az imperialista erők támogatására. Hangsúlyozta: a

Szovjetunió támogatja Angolának a Biztonsági Tanácshoz intézett ama követelését, hogy a testület ítélje el a Dél-afrikai Köztársaságot és szólítsa fel csapatainak azonnali kivonására. A szovjet képviselő sürgette, hogy a Biztonsági Tanács hozzon szankciókat a Dél-afrikai Köztársasággal szemben.

Hamilton Whyte brit ENSZ- delegátus hangsúlyozta: a Biztonsági Tanácsnak felhívást kell intéznie a Dél-afrikai Köztársasághoz, hogy haladéktalanul vonja vissza csapatait.

Hírügynökségi értesülések szerint a BT tagjai az ülést megelőzően és lefolyása alatt is magánjellegű konzultációkat folytattak, de nem tudtak közös határozati javaslat szövegében megegyezni, olyanéban, amely nemcsak felszólítaná Dél-Afri- kát inváziós csapatainak Angolából való kivonására, hanem — többek között az afrikai delegátusok követelésének megfelelően — agresszornak bélyegezné a pretoriai kormányzatot. Ebben a szakaszban napolták el az ülést.