Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

2^«€PÜJSÄG 1981. augusztus 27. Begin és Szadat megbeszélései Begin és Szadat Egy hónapon belül, Begin izraeli miniszterelnök washing­toni látogatása után újrakezdik a Camp David ben lefektetett palesztin „önkormányzatról” szóló egyiptomi—izraeli—ameri­kai tárgyalásokat — jelentették be szerdán Alexandriában. Sza­dat egyiptomi elnök és Begin izraeli kormányfő a kétnapos találkozójukat záró sajtóérte­kezleten- közölték: az izraeli kormányfő szeptember 23.-át vagy 24.-ét javasolta kezdő idő­pontnak, és ezt vendéglátója elfogadta. Az „autonómia"-tárgyalásokat tavaly nyáron Egyiptom füg­gesztette- fel, Jeruzsálem hiva­talos izraeli bekebelezésére és az önkormányzat izraeli értel­mezésének tarthatatlanságára hivatkozva. Ezen a téren, emlé­keztetnek megfigyelők, azóta semmilyen változás nem tör­tént, a mostani alexandriai csúcstalálkozón sem. A két ország kapcsolatait illetően Szadat jelezte, hogy a •normalizálásban mutatkozó „bizonyos nehézségek” rende­zésére utasítást adott külügy­miniszterének. Begin voltaképpen az auto­nómia-tárgyalások felújítását és a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tését jött sürgetni vendéglátójá­hoz — mindkettőt még a Sinai- félsziget jövő április végi teljes izraeli kiürítése előtt. A sajtóértekezleten Szadat a palesztinok csatlakozását szor­galmazta a tárgyalásokhoz, ugyanakkor „félreértésnek” mondotta javaslatának azt az értelmezését, hogy mostani csatlakozásra gondol. „Ez nem szolgálná az ügyet” — jelentet­te ki. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezettel kapcsolatban ezúttal is az elmúlt időszakban tett kétértelmű kitételeit ismé­telte meg. Az izraeli miniszterelnök ha­tározottan elutasította a PFSZ részvételét a tárgyalásokon. PANORÁMA BUDAPEST A SZÖVOSZ elnökének meg­hívására augusztus 24-26. kö­zött Bogdan Augustyn elnök vezetésével hazánkban tartóz­kodott a SPOLEM, a lengyel vá­rosi fogyasztási szövetkezetek ■küldöttsége. A SZÖVOSZ és a SPOLEM vezetői megvitatták az együttműködés továbbfejleszté­sével kapcsolatos teendőket. Kicserélték a fogyasztási szö­vetkezetek tapasztalatait és a lengyel delegáció itt tartózko­dása idején megismerkedett több áfész, valamint Skála— Coop tevékenységével. A len­gyel szövetkezeti küldöttség szerdán hazautazott. NICOSIA Ismét zsákutcába jutottak a ciprusi probléma rendezésére hivatott közösségek közti tár­gyalások. A ciprusi török fél által augusztus elején előter­jesztett és nyugati megfigyelők által építőnek nevezett javaslat a ciprusi görögök számára el­fogadhatatlannak bizonyult. HAVANNA Lengyelország Tovább romlott a gazdasági helyzet Hun Sen Új-Delhiben Hun Sen kambodzsai minisz­terelnök-helyettes, külügyminisz­ter, szerdán hatnapos hivatalos látogatásra Új-Delhibe érke­zett. A vendéget a repülőtéren Naraszimha Rao indiai külügy­miniszter és más hivatalos sze­mélyek fogadták. Tárgyalásaik során Hun Sen és Naraszimha Rao megvitatják a kétoldalú kapcsolatok kérdé­seit, áttekintik a Délkelet- Ázsióban kialakult helyzetet és eszmecserét folytatnak több olyan kérdésről is, amely az ENSZ-közgyűlés legközelebbi ülésszakának napirendjén sze­repel. A kambodzsai külügymin'sz- tert fogadja Indira Gandhi kor­mányfő és Nilam Szandzsiva Reddi köztársasági elnök is. Kedden Varsában nyilvános­ságra hozták a ■minisztertanács hétfői ülésének dokumentuma­it. Ezek szerint az ország gaz­daságii helyzete tovább rom­lott, csökkent a termelékeny­ség és lazult a munkafegyelem. Az ország teljes széntermelése az idén annyi lesz, mint ameny- nyi 1973-ban volt, cement­ből pedig annyit állítanak elő, mint 1971-ben. Az idén jól si­került betakarítás ellenére az ország mintegy 5,5 millió tonna takarmánygabona behozatalá­ra szorul. Varsában szerdán tanácsko­zást tartottak a legyei nagyvál­lalatok, nagyüzemek pártbi­zottságainak első titkárai. A találkozót megnyitó beszé­dében Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára rámuta­tott, hogy a tanácskozás fő cél­ja a párt IX., rendkívüli kong­resszusának határozataiból és a gazdasági reform bevezetéséből adódó feladatok megvitatása. A továbbiakban kijelentette: ma a szocialista társadalmi rend­szer alapjait érintő kérdés a szocialista állami vállalatok stá­tusa és a munkásönkormányzat problémája. A lengyel gazdaság helyzeté­ről Marian Wozniak, a LEMP KB titkára számolt be a tanács­kozás résztvevőinek, f Grenada bejelentette, hogy az Egyesült Államok agresziót készít elő a kis karib-ország el­len- A grenadai nemzetbizton­sági minisztériumnak a hivata­los rádióadón át közvetített közleménye hangoztatja, hogy a Puerto Ricohoz tartozó Vieques- szigéten végrehajtott hadgya­korlatok tulajdonképpen a ha­ladó ország ellen intézendő le- rohanás előpróbáját képezik. Jól értesült latin-amerikai for­rások úgy tudják, az agresszió megvalósításának időpontját novemberre tűzték ki. LONDON Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök nem hajlandó ta­lálkozni Owen Carron észak-ír republikánus képviselővel - kö­zölte szerdán a brit miniszter- elnökségi hivatal. Agresszió Angolában Szerda esti kommentárunk. Riasztó hír érkezett Afrika déli részéről: a pretoriai rezsim csapatai intenzív páncélos és légi támogatással ismét betörtek Angolába: és gyillkolva-pusztítvta. törnek előre. Ez a lépés, sajnos, nem minősíthető meglepetésnek. Ez az immár brutálisan nyílt, frontális támadás csak betetőz .egy olyan provokációsorozatot, amely valamennyi írott és íratlan nemzetközi normát lábbal tipor. Az előzmények közismertek. Az ásványi kincsekben gazdag, hatalmas területű Délnyugtat-Afrika, almely valaha népszövetségi mandátum volt, és amelyet egyszerűen onnektált a p te tár iái faj­üldöző rezsim, esztendők óta önrendelkezési jogának elismerteté­séért küzd. Ezt a küzdelmet nemcsak a szocialista és az el nem kötelezett országok támogatják. Az ENSZ már számtalanszor állást foglalt Namíbia függetlensége mellett, a Biztonsági Tanács pél­dául 435. számú határozatában a világszervezet felügyeletével szabad választásokat sürgetett. A NATO-lhatalmak azonban' a rájuk jellemző kétarcúsággal Viselkedtek ebben az ügyben. Egy olyan időszakban, amikor a Világszervezet tagál lámaintik elsöprő többsége antikolonia'lista, amikor a fekete kontinensen összeomlott a portugál gyarmatbiro­dalom és kiszakadt a „fehér bástyák” balzaci szamárbőrként zsugorodó térségéből1 Zimbabwe, a minapi Rhodesia is, nyíltan már nem hagyhatták figyelmen kívül a namíbiai nép követeléseit. Szabotálni viszont lehetett a világszervezeti határozatokat — és a nyugati hatalmak ezt teszik esztendők óta;. Nem véletlen, hogy a Namíbiát törvénytelenül megszállva tartó dél-afrikai csapatok azon a napon támadtak rá („a gerilla- bázisok lerombolásának" szokásos ürügyén) ismét Angolára, ami­kor az ENSZ gyarmatosítás-ellenes bizottsága újra deklarálta: „A namíbiai nép harca jogos és joggal használhat fel minden ren­delkezésére álló eszközt a szabadságáért vívott küzdelemben". A megtámadott Angola, q namíbiai hazafiak támogatója, természetesen él a1 jogos önvédelemmel; kormánya általános moz­gósítást rendelt el. A világ reagálására pedig jellemző a haladó­nak egyáltalán nem tekinthető brazil külügyminiszter állásfogla­lása1, ,aki kijelentette: a megtámadott országnak az ENSZ alap­okmánya értelmében joga van arra, hogy adott esetben külföldi segítséget vegyen igénybe a> saját védelmében. Jogos a kérdés; miért éppen most szánta el magát Pretoria erre az agresszióra. A válasz kézenfekvő: a fajüldöző rezsim min­den korábbinál biztosabban maga mögött érezheti Washington támogatását. Reaganék nem is titkolják, hogy az a koncepció, amely szerint egy-egy ország megítélését számukra „elsősorban és mindenekelőtt annak stratégiai fontossága1 és katonapolitikai ma­gatartása határozza, meg", a Dél-afrikai Köztársaságra Is vo­natkozik. HARMAT ENDRE * * .* A Magyar Szolidaritási Bi­zottság és az Országos Béke­tanács szerdán nyilatkozatot tett közzé, amelyben mély felhábo­rodását és tiltakozását fejezi ki a Dél-afrikai Köztársaságnak Angola ellen indított újabb ka­tonai agressziója miatt. A faj­üldöző pretoriai kormány zsol­dosainak a legújabb, nagyará­nyú fegyveres támadása, amely számos halálos áldozatot köve­tel az ártatlan angolai lakos­ság köréből, súlyos provokációt jelent a független Angolai Né­pi Köztársaság ellen, s az or­szág szuverenitásának és terü­leti integritásának nyílt megsér­tése. A világ haladó és békeszere­tő erőivel együtt követeljük — hangzik a nyilatkozat — a dél­afrikai csapatok azonnali kivo­nását angolai területről, az an­golai nép kártalanítását, Na­míbia függetlenségének biztosí­tását, a térség békéjét és a nemzetközi biztonságot veszé­lyeztető dél-afrikai brutális ka­tonai terrorakcióknak nyújtott külső támogatás minden formá­jának megszüntetését. Líbia — USA Egy provokáció háttere szerepet játszó katonai'támasz­pontjait is elvesztette. Az Egyesült Államok azóta mindent elkövetett, hogy megdöntse a líbiai forradalmat, s ha szüksé­ges, fizikailag is megsemmisít­se annak vezetőjét, Kadhafi el­nököt. Egy pillanatig sem hitte sen­ki, hogy a Sidra-öbölbeli pro­vokáció a véletlen műve. így foglalható össze a Líbia ellen elkövetett amerikai légi kalóz­akció nemzetközi visszhangja. De az amerikai vezetés - el­lentmondásos nyilatkozatai el­lenére — sem hagyott kétséget a szándékosság felől. Reagan elnök, Haig külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter kihívó, arrogáns nyilatkozatai felfedték: az amerikai kormány előre megfontolt szándékkal LIBYA o t_ 200------ ■ ■ i m iieb •rendeztette a 6. flotta hadgya­korlatát olyan vizeken, amely­ről az 1973-as líbiai kormány- nyilatkozat óta köztudott, hogy az líbiai felségterületnek számít. A provokáció hátterét vizsgál­va könnyű felismerni, hogy a lí­biai nép forradalma elleni amerikai agresszió egyik újabb, kétségtelenül eddig legsúlyo­sabb láncszeméről van szó. A hivatalos Washington haragja akkor zúdult Líbiára, mikor 1969 szeptemberében a forradalmi mozgalom megdöntötte az Amerika-barát Idrisz király uralmát. Ezzel az Egyesült Ál­lamok nemcsak hű szövetsége­sét, hanem a Líbiában lévő, a közel-keleti terveiben fontos Washingtonban úgy igyekez­nek beállítani a mai Líbiát, mint a „nemzetközi terroriz­mus központját", s ezért min­den eszközt megengedhetőnek tartanak ellene. A világ előtt azonban már jól ismert, hogy mit takar ez az amerikai rágalom. Washingtonban nem tudják megbocsájtani a Kadhafi vezet­te Líbiának, hogy határozott antíimperialista politikát foly­tat, hogy támogatást nyújt a nemzeti felszabadító mozgal­maknak, következetesen segíti a palesztin nép önvédelmi harcát az izraeli agresszió ellen, s vé­gül, hogy ebben a politikájá­ban szorosan együttműködik a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Az UPI amerikai hírügynökség térképe a Sidra-öbölbeli pro­vokáció színhelyéről A líbiaiak Tripoliban tömegtüntetésen ítélték el az Egyesült Államokat Reagan amerikai elnök a Nimitzhez hasonló Constellation repülőgépanyahajón a kérdésre, hogy miért csak hat órával később értesült az akcióról, ezt válaszolta: „Ha a mi gépein­ket lőtték volna le, természetesen felébresztettek volna, de ha a másét lövik le, akkor ez teljesen szükségtelen.” A szüntelenül folyó amerikai aknamunka ellen tiltakozva 1979 decemberében líbiai fiata­lok megtámadták az amerikai nagykövetséget Tripoliban. Ez a diplomáciai kapcsolat egyolda­lú megszakításához vezetett. Azóta az amerikai érdekek kép­viseletét Belgium látja el. Az idén májusban viszont - min­den előzmény nélkül — az amerikai kormány utasította a a Washingtonban lévő líbiai diplomatákat, öt napon belül hagyják el az Egyesült Államok» területét. A két ország kapcso­latainak fokozatos romlása el­lenére még mindig több mint kétezer líbiai diák tanul az Egyesült Államokban és több, mint kétezer amerikai olajszak­ember dolgozik Líbiában. Az utóbbiakat az amerikai kor­mány felszólította, térjenek sür­gősen haza, de ezek hivatkoz­va jó munkakörülményeikre és biztonságukra, megtagadták a hazatérést. ­Reagan elnök meglepő nyílt­sággal jelentette ki, hogy tá­mogat mindenkit, aki meg akar­ja dönteni a líbiai forradalmi rendszert. Szadat egyiptomi, továbbá JMimeri szudáni elnök katonai és gazdasági támoga­tás fejében „hallgatott a szó­ra”, s hónapok óta csapatösz- szevonásoikat hajt végre a lí­biai határ mentén. A Sidra-öbölbeli provokáció azonban új fordulatot jelent a Líbia -ellenes agresszióban, s egyben az arab nemzet . elle­ni katonai akciókban. Az ame­rikai haditengerészeti és légi­erők állandó jelenléte más or­szágok területén és felségvizei­nek közelében súlyos fenyege­tést jelent a szóban forgó tér­ségek, s a világ békéjére, biz­tonságára. KOVÁCS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom