Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

4 NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 24. Kényszerleszállás Mözsöb Szombaton Pincehelyről Ocsénybe tartott a TRANSHUNCÁRIA léggömb-távrepülés négy hőlégballonja. A szél csökkenése miatt azon­ban — a környéken lakó, arra járó gyerekek és Telnőttek nagy örömére — Mözs határában, a 6-os út mellett este fél 8-kor kénytelenek voltak leszállói. A MALÉV és a MÉM Repülő­gépes Növényvédő Szolgálat 2—2 léggömbjét összecsomagolták, kocsikkal, utánfutókkal szál­lították Őcsénybe. A hazánkban mindössze négyéves múltra visszatekintő sport képviselői tegnap továbbindultak, keresztül a Duna fe­lett, hogy az egyhetes túra végén, augusztus 27-én — kedvező időjárás esetén — elérjenek Nyíregyházára. Gottvald Károly felvételei. A földet érést követően érdeklődők veszik körül a gondolát Polgár László — aki „civil­ben" Tu—154-es gépen fe­délzeti mérnök — az égőfejet kezeli Kieresztik a meleg levegőt a kupolából Rögtönzött ismeretterjesztő előadás Mi van a ballonban? A gyerekek örömmel segítenek kiszorítani a levegőt a ballonból Szombaton 19.55-kor a tv „A Hét” műsora riportot közölt a hőlégballon-túráról — egy má­sik kényszerleszállásról — amit a helyszínen lévők mini tv-készüléken néztek. Dunántúli napló Zavarban a- Herbaria, mert eddig ismeretlen . és jelenleg „zuggyűjtők-nek" minősített gyógynövénygyűjtők tűntek fel Déí-DunántúIon. Érdekes, hogy az alkalmi felvásárlók éjszaka érkeznek hatalmas teherautók­kal és a hivatalos árakon „fe­lül” vásárolnak fel. Az éjsza­kai „portyázó'k" Baranyában és Somogy megyében is megje­lentek és meglepő, hogy nem­csak a vadon termő gyógynö­vényeket gyűjtőik fogadják őket szívesen, de a Herbáriának szerződésben elkötelezett ter­mesztőik is. Állítólag egy szö­vetkezeti társulás kezdte meg ezzel a működését budapesti székhellyel. A gyorsaság és a jó árkíná'lat jellemzi őket. Eredménye, hogy szokatlanul heves verseny kezdődött el a gyógynövény-felvásárlásban. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Erőteljesen növekszik a ja­vító-szolgáltató szövetkezetek és állami vállalatok kapacitá­sa Székesfehérváron, de még mindig sok területen arányta­lanság tapasztalható a keres­let és a kínálat között. Ennek az az oka, hogy a megyeszék­helyen — a hiányos ellátású vonzáskörzet hatására — roha­mosan nő a javíttatások iránti igény, a legutóbbi években egyharmaddal emelkedett az egy lakosra jutó szolgáltatás y mennyisége. Különösen a ruházati javítá­sok területén sok a gond. A textifruha-készítés és -javítás kapacitása ugyanis csak lás­son fejlődött az utóbbi idő­szakban, a szakmában alacsony a szakember-utánpótlás, ugyan­akkor a javíttatási igények dinamikusan nőttek. A magán­kisipar sem' tud, az elöregedés miatt, segítséget nyújtani, így — főként a női szabóság mun­katerületén — jelentős kontár­tevékenység is tapasztalható. Dinamikusan fejlődött a láb­belikészítés, a -javítás szolgál­tatási ágazata Székesfehérvá­ron. Ezen a területen az ter­heli le a kapacitást, hogy a hibás, reklamációs lábbeliket a kereskedelem megjavíttatja, cserét csak nagyon indokolt esetben^ végeznek. A javítások átfutási idejét kedvezőbbé te­szi, hogy a gyorsszolgálati munka a lakossági igények jó részét teljesíteni tudja. PETŐFI NÉPE A Bács-Kiskun megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat, valamint a megyei gabona- forgalmi és malomipari válla­lat együttes kezdeményezésére megnyitották Kecskeméten az első malomipari szaküzletet. Az elárusítóhelyen kapható a malomipar jelenleg forga­lomban lévő valamennyi ter­méke-, ezek között több olyan is van, amely egészségügyi szempontból kedvező hatású. Ilyen például az étkezési búza­csíra-, a búzakorpa. Vannak — kis számban — olyan emberek, akik a- búzából készült termé­kekre érzékenyek. Ezek részé­re készült a növényi fehérjében gazdag szója-- és rizsliszt. A nagyközönség számára eddig még általában ismeretlen ter­mékek konyhai felhasználásá­nak segítésére receptgyűjte­ményt is kaphatnak a vásárlók, amelyet Nemeskövi Dénes, a Du-na^lnterkontinentál szakácsa állított össze. SOMOGYI^ Somogybán az idei év első felében hárman meghaltak, ti­zenegyen csonkulásos balesetet szenvedtek, több százan pe­dig enyhébb kimenetelű üzemi sérülések miatt maradtak távol munkahelyüktől hosszatob-rövi- debb -ideig. Ha a megye me­zőgazdasági termelőszövetke­zeteiben hat hónap alatt tör­tént üzemi baleseteket figyel­men- kívül hagyjuk — noha ott -is elgondolkodásra késztet a m-unkavédellmi helyzet alaku­lása —, akkor is el kell gon­dolkodnunk azon: 1980 első feléhez képest az idén számot­tevően nőtt az üzemi balesetek száma valamennyi szakmában. Tavaly június végéig heten vesztették életüket üzemi bal­eset következtében, az idén „csak" hárman. Viszont a-z ak­kori nyolccal' szemben- most ti­zenegyen- szenvedtek csonkulá­sos balesetet —, tehát nincs semmi ok a megnyugvásra!-Figyelmeztetnek a következő adatok is: a- múlt év első fe­lében 601 baleset fordult elő, s ezek együttvéve húszezer­hatvanhét kiesett munkanappal jártak; az idén a közvetlenül munkavégzés közben történt 701, illetve az utakon előfor­dult 156 üzemi baleset már 26 ezer 130 munka-napot „vitt el". A több -mint -hatezer munkanap- kiesés olyan „plusz” az előző éviher képest, amely nemcsak a táppénz-statisztikában és az egyének kereseti összegében mérhető, ha-nem a munkahe­lyek termelésére is kedvezőtle­nül hat. lötyög velünk a vicinális. (Erről a szóról is megleledkezünk lassan.) Szárnyvonal. ízes jó- napottal köszön, aki felszáll, míg jegyet kezel szőleje állapotát mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, iramodásaival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vona­toknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek—hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas félárú, az egész árú jegyek, a retúrok. Hétköznapokon himnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Job­bára nagymamák utaznak. Ölök és hallgatom őket. Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fonott ko­sarak, fonatos korsók, illatos jonatán, töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a város­nak, életforma életformának, nemzedék nem­zedéknek izekkel üzen. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak feltérképezni ezeket a va­sárnapi vonatokat. Versiró embereknek érde­mes lenne megmérni a kosarak súlyát, költők­nek képzeletben összeadni az ízeket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, keddekhez, a hétköz­napokhoz. * Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tudja, ho­gyan van: azok nem sütnek maguknak. Meg­veszik a presszóban... — Olyan is az. Én egész szombaton a hús után szaladgáltam... — Az enyimek hívnak, hogy menjek hozzá­juk, de hát nem tudják, hogy milyen lenne ak­kor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk... Az „enyim" hosszú „i"-jében érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, ké­pes beszéddel. — Az enyimek tavaly szüretkor voltak otthon. Mondtam a gyereket hozzák el legalább, de ki­csi még, féltik. így aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akartam nekiindulni, de hát ott vagyok magam... — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz az ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányomék most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon? Egy kicsit történelem itt minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a kortynyi örömért. Fiút, lányt, unokát látni, ölhetett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen moso­lyogni, ha ízlik nekik a hazai iz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban megkegyel­meztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkal. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen tá­jak, füstös nyárikonyhák, sövénykeritéses ud­varok hangulata van a vonatnak. — Az én kislányomat hívták, hogy jönne haza a szövetkezetbe, de hát nem adja már az a várost. Nem is akarták elengedni az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon. Jövőre érettségizik, de annak is helye van már, ott, ahol a fiam dolgozik... Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni a távoli város segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdött egy nagyot ^ a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön vissza az első vonattal. Más azt meséli, hogy ugyan nem akarta elengedni a gyereket, de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, ami van, elbabrálom, amíg mozogni tudok... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió- és rádióműsor, hány napilap, folyóirat, hány jó könyv munkája ér­ződik a változó véleményekben. Hányfajta új igény él abban a töltött káposztát hozó nagy­mamában, aki otthon a szennyest a lányától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki igy, hazaviszi kimosni a lányáék nagyobb szennyesét, és hozza a vasaltat? örömet hord a vasárnapi vonat. Átszállunk, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem el­veszi a meghittség felét. Az állomáson a „gye­rekek" várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, ott­honi üzenetként a nagymamák által már fel­fedezett, lassan érteni kezdett másik világnak. * Ma már hétfő van. Este sok családban még „hazai" lesz a vacsora, aztán kedd lesz, meg­szokott napi gondokkal, aztán szerda és sok­sok faluban már készülődni kezdenek a va­sárnapi utazók. Nincs szakadék a két világ kö­zött, ami van, annak vonat a hídja. Az ott­hont, kenyeret adó városok pedig az esti vo­natok után fényekkel küldenek üzenetet az itt boldoguló életekről. BARTHA GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom