Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-24 / 197. szám

Mai számunkból TUDÓSÍTÓINK ÍRJAK (3. old.) VONATON VASARNAP (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT KÉNYSZERLESZÁLLÁS MOZSON (4. old.) Agitáció véleménycserével Arról tanácskozott a pártcsoport, miként teljesítik tagjai kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mind- I addig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi meg- | bízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden köte- \ lezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdések- | ben sohasem hallani a hangját, nem agitál." Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. fi „Mar miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meg- | lepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott koráb- fi ban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tenge- lyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitáció- - ra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoport- 1 ban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes felfogások. El- 1 vilég persze nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelő- ^ sok, titkárok, részlegek. De még az éves munkát átfogóan I értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a , szóbeli agitáció érdemi elemzését. Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció f problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen — a leg- ‘r kevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhe- tetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi idő- szakban. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik a valóságban, a mindennapi fi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nemegyszer csupán semmit- | mondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezések- bői vélni lehetne. A kérdés ugyanis az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzünk fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi j esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert ” választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pár- | tonkívüliek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan ta- & pasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ő környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: | ugyan már miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés ; úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok | politikai problémákról és elmondják-e azokban a vélemé- nyűket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, ; kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy ; a XI. pártkongresszus határozata is megfogalmazta még ■ annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika fi képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkívüliekkel; ez lehetőséget fi nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejtésére". Ez a £ tömör összefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az g agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak fi az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, | szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak 8 és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. I Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való | húzódozás mögött nemegyszer az „agitálás” régimódi és | elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis | tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták be- ; szélnek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják | őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunk- í tói ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is | szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, I rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kér- ^ dések, hangzanak el a nemzetközi, az országos vagy a he- fi lyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kom- í munisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a * párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitá- f ciós „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természe- t tes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kam­pányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény g alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia fi elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, vé- fi leménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a po- fi litika a „csendesebb" periódusokban sem szorul ki a köz- fi érdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körűimé- fi nyék között az ilyen „csendesség" csupán viszonylagos. Mindig adott tehát az agitációra a lehetőség. De fenn- fi áll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határoza- í tainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, el- ft fogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. GYENES LÁSZLÓ Megkezdték a cukorrépa-betakarító gépek átadását Nemes János kereskedelmi osztályvezető (a kép bal szélén) át­adja a gépet a bogyiszlói tsz szakembereinek A Szekszárdi Mezőgazda- sági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalatnál elkészült húsz darab a gyár legújabb termékéből, az RTA—602-es önjáró cukorrépa-betakarító gépből. Ennyit terveztek az idei évre. Megkezdték a nagy teljesítményű gépek át­adását a gazdaságoknak, Tolna megyében a dombó­vári és a bogyiszlói termelő- szövetkezet vásárolt 1—1 gé­pet. A többi RTA—602-est az ország különböző helyeire viszik. A garanciális javítást a MEZŐGÉP látja el. Vállal­ták, hogy műszaki hiba miatt 24 óránál tovább nem áll majd szekszárdi gép. Tiltakozások az N-fegyver ellen A Pax Christi belga! katoli­kus társadalmi szervezet nyi­latkozatban ítélte el a neutron- fegyver gyártását. „Ezt a fegy­vert — emlékeztet rá a nyilat­kozat — készítői úgy mutatják be, mint védekezőeszközt harckocsik támadása1 eilen. Ar­ról hallgatnak, hogy támadó hadműveletekre is felhasznál­ható, katonai vagy polgári cél­pontok ellen egyaránt, az el­lenállás fölszámolására1, lehető­vé téve egy másik ország el­foglalását.” „Arra is rá kell mutatni — hangoztatja a Pax Christi —, hogy ez a fegyver nyilvánva­lóan nem az amerikai területek védelmére készült, hanem min­den valószínűség szerint más­hol szándékoznak bevetni, Európában, vagy a Közel-Kele­ten, ami egyaránt nyugtalanító távlat számunkra." Végezetül a neutronfegyver veszedelmesen leszállítja azt a küszöböt, amely a hagyomá­nyos fegyvereket elválasztja az atomfegyverektől, mintegy köznapivá teszi az emberiség végpusztulásához vezető atom­háborút. Azok, akik esetleg e fegyver áldozatai lesznek, su­gárzás okozta borzalmas szen­vedések közepette pusztulnak el. Mindezek miatt a neutron­fegyvert be kell tiltani, mielőtt még nem késő — szögezi le a nyilatkozat. * A Szekszárdi Szabó Szövet­kezet 20 szocialista brigádjá­nak vezetői tanácskozásukon a brigádtagok és a szövetkezet összes dolgozója nevében el­ítélték a neutronfegyver soro­zatgyártására hozott amerikai döntést, amely figyelmen kí­vül hagyja a szocialista or­szágoknak a béke megszilárdí­tására irányuló törekvéseit. Ha­tározatukról táviratban értesí­tették az Országos Beketaná- csot. Észak-írország Kadhafi memoranduma a sidrai provokációról A* olasz hadügyminiszter helytelenítő nyilatkozata IRA-párbeszéd a brit kormánnyal? Észak-Irországból érkező jel­zések szerint nincs kizárva, hogy közvetett párbeszéd kez­dődik a Maze-börtön IRA-tag foglyai és a brit kormány kö­zött. A lehetőséget erre az elítél­tek jelöltjeként indult Owen Carron képviselővé történt vá­lasztása kínálja. Maga Carron közvetlenül választási győzelme után azt mondta, hogy tár­gyalni kíván a Thatcher-kor- mánnyol. Ennek formai akadá­lya nem lehet, mert a kormány­fő és miniszterei, ha sürgős ügyről van szó, elvileg mindig a parlamenti képviselők ren­delkezésére állnak. Gyakorlati szempontból kis­sé másként fest a dolog, mert Carron olyan foglyokat képvi­sel, akiket a kormány terroris­tának minősít, és akikkel sem­mi szín alatt nem hajlandó szóbaállni. Kizárólag London megítélésén múlik most, hogy a Carronnal való esetleges kapcsólatfelvételt úgy tekinti-e, mint fegyverletételt a közvet­len érintkezést sürgető „terro­risták" előtt, vagy mint kor­mányzati rutint. Az észak-ír ügyeik minisztériuma — a The Sunday Times jelentéséből ítél- hetően — az utóbbi megköze­lítést pártfogolja. Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője, szombaton memorandumot juttatott el Fi­del Castróhoz, az el nem köte­lezett országok mozgalmának soros elnökéhez. A dokumen­tumban a líbiai vezető élesen elítélte Washington Líbia-elle- nes provokációját, amelyet az ország szuverenitását sértő lé­pésnek nevezett. Mint ismere­tes, szerdán amerikai harci re­pülőgépek a Líbia területi vi­zeiként nyilvántartott Sidra- öbölben lelőttek két líbiai re­pülőgépet. — Ez a provokáció veszély­be sodorhatja a térség békéjét és biztonságát — hangsúlyozta Kadhafi. — Líbia fenntartja magának azt a jogot, hogy megtegye a szükséges intézke­déseket vizeinek és területeinek védelmére — szögezte le a lí­biai vezető, majd emlékeztetett rá: „E terrorista akciót az Egye­sült Nemzetek Szervezetének egyik tagállama követte el ugyanazon szervezet egy másik tagja ellen. A lépési. az ENSZ által elfogadott minden nem­zetközi jogi normát felrúgott." Olasz kormánykörökben az amerikai—líbiai légi csata ténye megerősítette azt az érzést, hogy az Egyesült Államok euró­pai NATO-szövetségeseit, köz­tük Olaszországot akaratuk el­lenére esetleg háborús konflik­tusba sodorhatja — tűnik ki a római La Repubblica vasár­napi számából. A lap interjút készített Lelio Lagorio olasz hadügyminiszter­rel. A miniszter felelőtlennek minősítette Reagan elnök ma­gatartását és az amerikai 6. flotta hadgyakorlatát a líbiai partoknál. Védelmébe vette ugyan azt az amerikai állás­pontot, hogy Líbiának nincs jo­ga 200 mérföldben megállapí­tani felségvizei határát, de azt mondta, hogy az egyet nem ér­tést sokféleképpen ki lehet fe­jezni, nem kell feltétlenül légi csatára vinni a dolgot. „Ön például rágyújtana egy lőporos hordó tetején?" — kérdezte az újságírótól. „Cigarettázni ter­mészetesen joga van, de rob­banást előidézni nem” — szö­gezte le Olaszország hadügy­minisztere. Lagorio ezután közölte, hogy sem őt, sem Colombo külügy­minisztert, sem pedig Angelo Monassi tengernagyot, a NATO földközi-tengeri flottájá ',|r pa­rancsnokát nem tájé1 .atták előzetesen arról, hogy az ame­rikai 6. flotta a Líbia által par­ti vizeinek tekintett vizeken akar gyakorlatozni. Még kevésbé tud­tak arról, hogy Reagan elnök­nek az a célja a hadgyakorlat­tal, hogy „kipuhatolja a lí­biaiak reagálását". Lagorio vé­gezetül „eltúlzottnak" minősí­tette az Egyesült Államok ma­gatartását azzal együtt is, hogy jogilag igazat adott Washing­tonnak. A La Repubblica „nyilván­valóan hamisnak” minősítette az Egyesült Államok római nagykövetségének azt az au­gusztus 14.-i jegyzékét, amely­ben azt közölte az olasz külügy­minisztériummal, hogy a 6. flot­ta hadgyakorlata „rutinjellegű”. „Elhallgatták, hogy az ameri­kai nemzetbiztonsági tanácsnak Reagan elnökletével és az ame­rikai 6. flotta parancsnokának, Rowden admirálisnak a részvé­telével júliusban megtartott ülé­sén a Fehér Házban megvizs­gálták annak lehetőségét, ho­gyan újíthatnák fel az ameri­kai flotta jelenlétét (amit Car­ter megszüntetett) azokon a vi­zeken, amelyeket Kadhafi Lí­biához tartozónak tart. Rowden admirálist nemcsak arra hatal­mazták fel, hogy átlépje a ten­geri határt, hanem intézkedé­seket is foganatosítottak arra az esetre, ha a líbiaiak katonai választ adnának. Reagan elnök az ülésen kijelentette, hogy té­továzás nélkül válaszolni kell minden támadásra" — írta a római lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom