Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-24 / 197. szám
Mai számunkból TUDÓSÍTÓINK ÍRJAK (3. old.) VONATON VASARNAP (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT KÉNYSZERLESZÁLLÁS MOZSON (4. old.) Agitáció véleménycserével Arról tanácskozott a pártcsoport, miként teljesítik tagjai kommunista kötelezettségeiket. Egy véleményen voltak mind- I addig, amíg az egyik fiatalabb párttag értékeléséhez nem értek. Sok jó hangzott el róla: szorgalmasan dolgozik, a munkahelyi közösségbe jól beilleszkedik, társadalmi meg- | bízatásának is eleget tesz. Ám ekkor valaki közbevetette: „Azért én mégsem mondanám, hogy a Pista minden köte- \ lezettségét teljesíti. Azt hiányolom, hogy politikai kérdések- | ben sohasem hallani a hangját, nem agitál." Az utolsó két szó hallatán többen felkapták a fejüket. fi „Mar miért kellene agitálnia? — jegyezte meg valaki meg- | lepődve. — Hiszen ma már nem olyan időket élünk...” S ettől kezdve a megbeszélés jó időre elkanyarodott koráb- fi ban kiszabott medrétől. Élénk vita indult, melynek tenge- lyében az állt: vajon szükség van-e manapság az agitáció- - ra, el kell-e ezt várni a párttagoktól, avagy sem? Aligha állíthatnánk, hogy csupán az említett pártcsoport- 1 ban léteznek ezzel kapcsolatban ellentétes felfogások. El- 1 vilég persze nem szokás vitatni az agitáció létjogosultságát, hiszen a különböző szintű pártszerveknél, vezetőségekben többnyire léteznek az agitációval foglalkozó reszortfelelő- ^ sok, titkárok, részlegek. De még az éves munkát átfogóan I értékelő beszámoló taggyűléseken is többnyire mellőzik a , szóbeli agitáció érdemi elemzését. Vagy pedig leszűkítik annak csoportos formáira, a pártnapokra, vitakörökre és így tovább, és nem tér ki a személyes, egyéni agitáció f problémáira. Holott a személyes agitáció — természetesen — a leg- ‘r kevésbé sem avult el. Ma is éppoly szükséges, elengedhe- tetlen eleme a pártmunkának, mint bármely korábbi idő- szakban. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy tulajdonképpen most sokkal inkább létezik a valóságban, a mindennapi fi gyakorlatban — és sokkal jobban, eredményesebben folyik —, mint ahogy azt az erről nemegyszer csupán semmit- | mondó frázisokat hangoztató különféle helyi összegezések- bői vélni lehetne. A kérdés ugyanis az, mit értünk az agitáció fogalmán. Hadd idézzünk fel ezzel kapcsolatban egy kissé régebbi j esetet. Az egyik vállalati pártszervezet szokatlan módszert ” választott az agitáció hatékonyságának felmérésére: a pár- | tonkívüliek véleményét tudakolta meg erről. Hamarosan ta- & pasztalniuk kellett, hogy ha azt kérdezték, agitálnak-e az ő környezetükben a párttagok, a túlnyomó többség tagadó választ adott, sőt némiképpen indignálódva tették hozzá: | ugyan már miért is kellene itt agitálni?! De ha a kérdés ; úgy fogalmazódott, hogy beszélgetnek-e velük a párttagok | politikai problémákról és elmondják-e azokban a vélemé- nyűket, a nagy többség igennel felelt, példákat is említve, ; kikkel milyen témákban folyt eszmecsere. Márpedig az agitációnak éppen ez a lényege. Mint ahogy ; a XI. pártkongresszus határozata is megfogalmazta még ■ annak idején: ennek a tevékenységnek, vagyis a politika fi képviseletének és terjesztésének „leghatásosabb módja az aktív véleménycsere a pártonkívüliekkel; ez lehetőséget fi nyújt a különböző nézetek szembesítésére, tisztázására, a marxista—leninista álláspont meggyőző kifejtésére". Ez a £ tömör összefoglalás ma is érvényes módon körvonalazza az g agitációnak azt a korszerű értelmezését, amelyben nemcsak fi az egyik fél jut szóhoz, amelyben véleménycsere folyik, | szembesülnek az eltérő nézetek, melyek vitában tisztázódnak 8 és így jut érvényre a valóságnak megfelelő helyes álláspont. I Azért indokolt ezt hangsúlyozni, mert az agitációtól való | húzódozás mögött nemegyszer az „agitálás” régimódi és | elavult értelmezése húzódik meg. Az olyan gyakorlat ugyanis | tényleg helytelen és káros lenne, hogy a kommunisták be- ; szélnek, magyaráznak, a pártonkívüliek pedig hallgatják | őket. A párt és a tömegek kapcsolatáról vallott felfogásunk- í tói ez valóban mélységesen idegen. De az agitációt nem is | szabad ily módon felfogni. Hiszen a munkatársi, baráti, I rokoni körben természetszerűen merülnek fel politikai kér- ^ dések, hangzanak el a nemzetközi, az országos vagy a he- fi lyi politikai eseményekkel kapcsolatos vélekedések. A kom- í munisták általában az ilyen eszmecseréken elmondják a * párt álláspontját kifejező véleményüket, érveiket is. Agitá- f ciós „munkájuk” tehát a mindennapi politizálás természe- t tes része. Éppen ebből adódóan az agitáció nem időszakos kampányfeladat, amelyre egy-egy jelentősebb politikai esemény g alkalmából van csupán szükség. Nyilvánvaló, hogy az ilyen események felfokozzák a politikai érdeklődést, a polémia fi elevenebbé válik, s így a kommunisták állásfoglalása, vé- fi leménynyilvánítása is gyakoribb és erőteljesebb. Ám a po- fi litika a „csendesebb" periódusokban sem szorul ki a köz- fi érdeklődésből, már csak azért sem, mert a jelen körűimé- fi nyék között az ilyen „csendesség" csupán viszonylagos. Mindig adott tehát az agitációra a lehetőség. De fenn- fi áll szükségessége is, mivel a párt politikájának, határoza- í tainak, törekvéseinek megismertetése, megmagyarázása, el- ft fogadtatása állandó, sohasem szűnő feladat. GYENES LÁSZLÓ Megkezdték a cukorrépa-betakarító gépek átadását Nemes János kereskedelmi osztályvezető (a kép bal szélén) átadja a gépet a bogyiszlói tsz szakembereinek A Szekszárdi Mezőgazda- sági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál elkészült húsz darab a gyár legújabb termékéből, az RTA—602-es önjáró cukorrépa-betakarító gépből. Ennyit terveztek az idei évre. Megkezdték a nagy teljesítményű gépek átadását a gazdaságoknak, Tolna megyében a dombóvári és a bogyiszlói termelő- szövetkezet vásárolt 1—1 gépet. A többi RTA—602-est az ország különböző helyeire viszik. A garanciális javítást a MEZŐGÉP látja el. Vállalták, hogy műszaki hiba miatt 24 óránál tovább nem áll majd szekszárdi gép. Tiltakozások az N-fegyver ellen A Pax Christi belga! katolikus társadalmi szervezet nyilatkozatban ítélte el a neutron- fegyver gyártását. „Ezt a fegyvert — emlékeztet rá a nyilatkozat — készítői úgy mutatják be, mint védekezőeszközt harckocsik támadása1 eilen. Arról hallgatnak, hogy támadó hadműveletekre is felhasználható, katonai vagy polgári célpontok ellen egyaránt, az ellenállás fölszámolására1, lehetővé téve egy másik ország elfoglalását.” „Arra is rá kell mutatni — hangoztatja a Pax Christi —, hogy ez a fegyver nyilvánvalóan nem az amerikai területek védelmére készült, hanem minden valószínűség szerint máshol szándékoznak bevetni, Európában, vagy a Közel-Keleten, ami egyaránt nyugtalanító távlat számunkra." Végezetül a neutronfegyver veszedelmesen leszállítja azt a küszöböt, amely a hagyományos fegyvereket elválasztja az atomfegyverektől, mintegy köznapivá teszi az emberiség végpusztulásához vezető atomháborút. Azok, akik esetleg e fegyver áldozatai lesznek, sugárzás okozta borzalmas szenvedések közepette pusztulnak el. Mindezek miatt a neutronfegyvert be kell tiltani, mielőtt még nem késő — szögezi le a nyilatkozat. * A Szekszárdi Szabó Szövetkezet 20 szocialista brigádjának vezetői tanácskozásukon a brigádtagok és a szövetkezet összes dolgozója nevében elítélték a neutronfegyver sorozatgyártására hozott amerikai döntést, amely figyelmen kívül hagyja a szocialista országoknak a béke megszilárdítására irányuló törekvéseit. Határozatukról táviratban értesítették az Országos Beketaná- csot. Észak-írország Kadhafi memoranduma a sidrai provokációról A* olasz hadügyminiszter helytelenítő nyilatkozata IRA-párbeszéd a brit kormánnyal? Észak-Irországból érkező jelzések szerint nincs kizárva, hogy közvetett párbeszéd kezdődik a Maze-börtön IRA-tag foglyai és a brit kormány között. A lehetőséget erre az elítéltek jelöltjeként indult Owen Carron képviselővé történt választása kínálja. Maga Carron közvetlenül választási győzelme után azt mondta, hogy tárgyalni kíván a Thatcher-kor- mánnyol. Ennek formai akadálya nem lehet, mert a kormányfő és miniszterei, ha sürgős ügyről van szó, elvileg mindig a parlamenti képviselők rendelkezésére állnak. Gyakorlati szempontból kissé másként fest a dolog, mert Carron olyan foglyokat képvisel, akiket a kormány terroristának minősít, és akikkel semmi szín alatt nem hajlandó szóbaállni. Kizárólag London megítélésén múlik most, hogy a Carronnal való esetleges kapcsólatfelvételt úgy tekinti-e, mint fegyverletételt a közvetlen érintkezést sürgető „terroristák" előtt, vagy mint kormányzati rutint. Az észak-ír ügyeik minisztériuma — a The Sunday Times jelentéséből ítél- hetően — az utóbbi megközelítést pártfogolja. Moamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője, szombaton memorandumot juttatott el Fidel Castróhoz, az el nem kötelezett országok mozgalmának soros elnökéhez. A dokumentumban a líbiai vezető élesen elítélte Washington Líbia-elle- nes provokációját, amelyet az ország szuverenitását sértő lépésnek nevezett. Mint ismeretes, szerdán amerikai harci repülőgépek a Líbia területi vizeiként nyilvántartott Sidra- öbölben lelőttek két líbiai repülőgépet. — Ez a provokáció veszélybe sodorhatja a térség békéjét és biztonságát — hangsúlyozta Kadhafi. — Líbia fenntartja magának azt a jogot, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket vizeinek és területeinek védelmére — szögezte le a líbiai vezető, majd emlékeztetett rá: „E terrorista akciót az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik tagállama követte el ugyanazon szervezet egy másik tagja ellen. A lépési. az ENSZ által elfogadott minden nemzetközi jogi normát felrúgott." Olasz kormánykörökben az amerikai—líbiai légi csata ténye megerősítette azt az érzést, hogy az Egyesült Államok európai NATO-szövetségeseit, köztük Olaszországot akaratuk ellenére esetleg háborús konfliktusba sodorhatja — tűnik ki a római La Repubblica vasárnapi számából. A lap interjút készített Lelio Lagorio olasz hadügyminiszterrel. A miniszter felelőtlennek minősítette Reagan elnök magatartását és az amerikai 6. flotta hadgyakorlatát a líbiai partoknál. Védelmébe vette ugyan azt az amerikai álláspontot, hogy Líbiának nincs joga 200 mérföldben megállapítani felségvizei határát, de azt mondta, hogy az egyet nem értést sokféleképpen ki lehet fejezni, nem kell feltétlenül légi csatára vinni a dolgot. „Ön például rágyújtana egy lőporos hordó tetején?" — kérdezte az újságírótól. „Cigarettázni természetesen joga van, de robbanást előidézni nem” — szögezte le Olaszország hadügyminisztere. Lagorio ezután közölte, hogy sem őt, sem Colombo külügyminisztert, sem pedig Angelo Monassi tengernagyot, a NATO földközi-tengeri flottájá ',|r parancsnokát nem tájé1 .atták előzetesen arról, hogy az amerikai 6. flotta a Líbia által parti vizeinek tekintett vizeken akar gyakorlatozni. Még kevésbé tudtak arról, hogy Reagan elnöknek az a célja a hadgyakorlattal, hogy „kipuhatolja a líbiaiak reagálását". Lagorio végezetül „eltúlzottnak" minősítette az Egyesült Államok magatartását azzal együtt is, hogy jogilag igazat adott Washingtonnak. A La Repubblica „nyilvánvalóan hamisnak” minősítette az Egyesült Államok római nagykövetségének azt az augusztus 14.-i jegyzékét, amelyben azt közölte az olasz külügyminisztériummal, hogy a 6. flotta hadgyakorlata „rutinjellegű”. „Elhallgatták, hogy az amerikai nemzetbiztonsági tanácsnak Reagan elnökletével és az amerikai 6. flotta parancsnokának, Rowden admirálisnak a részvételével júliusban megtartott ülésén a Fehér Házban megvizsgálták annak lehetőségét, hogyan újíthatnák fel az amerikai flotta jelenlétét (amit Carter megszüntetett) azokon a vizeken, amelyeket Kadhafi Líbiához tartozónak tart. Rowden admirálist nemcsak arra hatalmazták fel, hogy átlépje a tengeri határt, hanem intézkedéseket is foganatosítottak arra az esetre, ha a líbiaiak katonai választ adnának. Reagan elnök az ülésen kijelentette, hogy tétovázás nélkül válaszolni kell minden támadásra" — írta a római lap.
