Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

1981. augusztus 20.

Képújság 7

Agrártermelésünk és a világpiac

AZ ÉLELMISZER világpiacán új tendenciák figyelhetők meg. Ahol megfelelő fizetőeszköz áll rendelkezésre, óriási konkurrenciaharc alakult 'ki az exportőrök 'között. Ahol viszont tömeges az élelmiszerhiány, ott nincs elegendő fizetőeszköz a szükséges termékek megvásárlására.

A világiban kialakult globális élelmiszerhiány ellenére az agrártermék-exportőrök fokozódó és éles kohkuirrenciával, nagyobb kockázattal találkoznak. Az egyre élesedő versenyben csak fegyelmezett munkával, termékeink minőségének javításával, szállításaink ütemes megszervezésével, jó partneri hitelünk megtartásával biztosíthatjuk megszerzett pozícióinkat.

Hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara az elmúlt ötéves időszakban törés nélkül fejlődött. Elismerésre méltó eredmények születtek a gabonafélék, az olajosnövények és a takarmányok termelésében. Az állattenyésztés eredményei között kiemelésre érdemes a tejtermelés, a magas szinten stabilizálódott sertésállomány, és a jelentősen bővülő baromfitermelés. Erőfeszítéseink ellenére a zöldség- és gyümölcstermelés fejlődése azonban elmaradt a célkitűzéseinkben meghatározott ütemtől.

A termelés emelkedésével összhangban nőtt az élelmiszeripari feldolgozó kapacitás, ezen belül a külpiac igényeit is kielégítő üzemek részaránya. Korszerű üzemek létesültek a 'húsiparban, a baromfifeldolgozásban, hűtő- és nö- vényolajipa-rban. Konzervgyáraink, édesiparunk, sütödéink egy része azonban rekonstrukcióra szorul.

Az egy főre számított gabona- és hústermelésben a világ élvonalába kerültünk. A legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből a lakosság igényeit kielégítő ellátást tudunk biztosítani. Ugyanakkor termelésünk egynegyedét exportáljuk.

Élelmiszertermelésünk nemzetközi mércével mérve is jelentős fejlődése hozzájárult, hogy a hazai fogyasztói igények magasabb szinten történő kielégítése mellett, kivitelünk értéke az elmúlt öt évben 25 százalékkal, ezen belül a nem rubel elszámolású export árbevétele 31 százalékkal nőtt.

Az agrárszektor a népgazdaság devizaszerző ágazatai között jelentős szerepet játszik, hiszen az ország külkereskedelméből származó devizabevételeink közel egynegyedét, konvertibilis devizabevételének egyhamadát adja.

A megtermelt termékek értékesítésében a kivitel szerepe megnőtt. A termelés növekményének egyre nagyobb hányada határainkon kívül talál gazdára. Az exportból származó bevételek nagysága és az export gazdaságossága jelentős mértékben befolyásolja a mező- gazdasági, élelmiszeripari és faipari vállalatok, szövetkezetek árbevételét és nyereségét, további fejlesztési lehetőségeit.

Az országhatárainkon túl forgalmazott, több mint ezerféle agrártermékből a nagy mennyiségben exportált termékek száma jóval kevesebb. Kivitelünkben döntő részarányt a hús, a baromfitermékek és a gabonafélék képviselnek. De jelentős értékben exportálunk növényi olajokat, bort, friss és feldolgozott zölség-gyü- mölcs terméket.

A valutabevétel növelésének érdekében az utóbbi években nagy figyelmet fordítunk a hagyományos, kisébb volumenű termékekre is (mint a nyúl, galamb, tenyésztojás, a toll, a vetőmagvak, fűszerpaprika, nádtermékek stb.).

A KIVITEL szerkezetének meghatározásánál döntő az elérhető árbevétel tömege, és az export gazdaságossága. Általában helyesnek bizonyult az a törekvés, hogy exportunkban a feldolgozott termékek aránya növékedjé'k. Ennek ellenére számos esetben előfodul, hogy a feldolgozás költségei az eladási árban nem térülnek meg, tehát a feldolgozott termékek exportja kevésbé gazdaságos. Ezért a gyorsan változó piaci helyzet a konjunkturális és spekulatív elemek térnyerése, az eddigiektől eltérő gyors, rugalmas alkalmazkodást kíván a termelőktől és a külkereskedőktől annak megítélésében, hogy a termékeket feldolgozott, vagy feldolgozatlan állapotban értékesítsék.

Termékeinket több mint száz országba szállítjuk. Exportunkban meghatározó öt ország (a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, az NSZK, Olaszország), amely a forgalom 80 százalékát adja.

Legbiztosabb felvevő piacaink a szocialista országok, ahol exportunk 50 százaléka értékesül. Ezen.belül az almakivitel mintegy 95 százaléka, a bor- és a konzervexportunk 75 százaléka a szocialista országokban talál gazdára. E partnereinkkel a kivitel nagyságát és szerkezetét öt évre szóló árucsere-forgalmi szerződések alapján határozzuk meg.

Fejlett tőkés országokba irányul a kivitel 41 százaléka, a hagyományosan fő partnereink a Közös Piac országai. Ezen a piacon egyre több nehézséggel találkozunk. A Közös Piac kibővülésével annak önellátottsági foka növekszik, az agrárszektor jövedelmének biztosítása és a belső termelés védelme érdekében a protekcionizmus állandóan fokozódik. A Közös Piacon kívüli európai országok agrárimportja lényegesen kisebb. A tengerentúli országokba irányuló kivitel növelését a magas szállítási költségek nehezítik és megfontolandóvá teszik.

Fejlődő országokban exportforgalmunk kilenc százalékát realizáljuk. Itt a fizetőképes piacokat éles verseny és viszonylag alacsony árak jellemzik. E piacokon nem a minőségi, hanem a tömegáru a keresett. Megfigyelhető, hogy az élelmiszerkereslet kielégítése érdekében a termelés felfuttatásával ezen országok is nagy erőfeszítéseket tesznek. Ide irányuló kivitelünk egyrészt marha- és juhhúsból, sajtfélékből, baromfiból, zöldség- és gyülmölcskon- zervekből, másrészt a kapacitásokat növelő termelési rendszerekből, berendezésekből tevődik össze.

TERMÉKEINK világszerte kedveltek. Ismert specialitásaink, gyümölcsféléink íze, boraink zamata. Kedvező termékeink fogadtatása. Ennek ellenére a világpiacon döntő és meghatározó jelentősége egyetlen cikkünknek sincs, a piacot nem mi alakítjuk, céltudatosan nekünk kell alkalmazkodnunk.

Az eddigi eredményekre építve nagy feladatot kapott ágazatunk a VI. ötéves terv időszakára. A kivitel volumenét 1985-ig több mint egyhar.madával, dollár elszámolású exportunk mennyiségét több mint 40 százalékkal kell növelni úgy, hogy behozatalunk csak minimális mértékben emelkedhet, egyidejűleg külkereskedelmi egyenlegünk pedig 50 százalékkal javul.

Célkitűzéseink megvalósítását a vállalati érdekeltség további növelésével biztosítani tudjuk. A feladat teljesíthetőségét segíti, hogy a termeléshez’ és feldolgozáshoz szükséges eszközök és feltételek többségét a népgazdaság tervszerűen biztosítja. Ugyanakkor a nemzetközi munkamegosztásban rész vevő partnereinktől határozottabban megköveteljük, hogy vállalt szállításaikat teljesítsék.

Az 1981—1985. közötti időszakban a nem rubelelszámolású export számottevő növelése során elsősorban a búza, a kukorica, a növényi olajok, a vágújuh, a sertéshús, a vágott baromfi, valamint a hűtőipafi termékek mennyiségét kívánjuk növelni.

A keményedé külpiaci körülmények természetesen a vállalatoktól rugalmasabb termelési és árpolitikát kívánnak. Versenyképességünket, jelenlétünket a piacon csak akkor biztosíthatjuk, ha az elérhető értékesítési átlagárnál termelési költségeink lassabban, a hozamok gyorsabban növekednek.

Agrárexportunkban tudatos törekvésünk, hogy

— a nagy mennyiségben eladásra szánt termékeink elhelyezésére megbízható partnereket szerezzünk, azokkal közép- és hosszú távú szerződéseket kössünk;

— a piac igényei alapján termeljünk, ennek érdekében a külkereskedelem integrálja az élelmiszeripart, az élelmiszeripar a mezőgazdasági termelést;

— növeljük a kivitel gazdaságosságát, emeljük a minőség, csomagolás, szállítás, egy szóval a versenyképesség színvonalát;

— javítsuk külkereskedelmi tevékenységünket.

Az 1970-es évek végén minőségi változás kezdődött a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közös érdekeltségét jobban biztosító kapcsolati formák kialakulásában, többségbe kerültek az árnyereség, illetve a teljes tevékenység eredményének megosztását elősegítő társasági szerződések. 1979 óta folyamatosan alakultak a külkereskedelmi társaságok (bor, nyúl, forró levegős szárítmányok, zöldség-gyümölcs szárítmányok, hal, vetőmagvak, alma).

Célunk ezen társaságok működési körének kibővítése, tevékenységük erősítése, továbbfejlesztése. Ennek érdekében többek között javítjuk a termelői és feldolgozói érdekek koordinálását, a minőségi különbségek árban történő elismerését, a közös kockázatvállalás és -viselés feltételeit az ár- és piaci munkában.

AZ EXPORT növelése és a valuta-árbevétel fokozása érdekében azokon a területeken, ahol a személyi és anyagi-technikai feltételek megteremthetők, folytatjuk az önálló külkereskedelmi jog előkészítő munkáit.

Lakatos Tibor

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes

Balogh

Ide figyelj, öcsém, Kapard meg az emlékezetedet. Tudsz te valamit a korról? Hogyan? Csak ’47-iben születtél? Mond neked valamit a jelszó: „Azé a föld, aki megműveli"? Na ne nevettess! Akkor mire emlékszel?

Menj el öcsém, a Balogh Miska bácsihoz, majd az eligazít földosztásügyben. Előtte nézd meg a 600 1945-ös törvényt, olvasd Illyés Gyula riportjait az ozorai földosztásról. Csak ezután faggasd Balogh Mihályt.

Ne feledd, '47-ben születtél! Akkor az öreg földosztó ugyanannyi idős volt, mint te ma. Harmincnégy éves.

Ehhez mit szólsz?

Balogh Mihály ősz, tiszta ősz. Kemény arcéle, ennél is keményebb marka van. Még most, hetvenévesen is.

— Jó agitátorai voltak a kommunistáknak. Jöttek Cecé- ről. összehívták a népet, a har- diakat meg a cselédeket. „A föld azé, aki megműveli" — mondták, erre a nép is bátorkodott. Legyen Balogh Mihály a földosztók elnöke, aztán nem is vitáztak. Előtte már a cecei nemzeti bizottság tagjának választottak, én voltam egyedül Hardról. Négy embert tettek még mellém: Reichardt Ignácot, Princes Imrét, Kocsmár Istvánt, aki a részes aratókat és Nyári Jánost, aki a szluhai cselédeket képviselte. Nagyon jó, szép tavasz volt. Zö'düli a határ. Attól fogva a mi földünk volt. Hozzáláttunk. Felmértük Szluha-pusztát — Szluha Aladár 800 holdját, Menyőt — Béri Balogh Gyula birtokát, Csillén Kálmán ötszáz holdját, meg a Meszlényi-birtokot. Ezt a háború előtt egy németkéri ember bérelte. Nálunk semmit sem hordtak szét az emberek. Maradt 16 ökör, négy bivaly, egy traktor, meg gabona. Azzal kezdtük, hogy öt mázsa csöves kukoricát adtunk mindenkinek.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a löldmir vés nép löldhözjuttatásáról:

1- §

,,A rendelet célja, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés Szózatában és az Ideiglenes Nemzeti Kormány Nyilatkozatában lefektetett elvek és a megadott felhatalmazás alapján, a nagybirtokrendszer megszüntetésével valóraváltsa a magyar földmíves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet.

A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakulását és jövő fejlődését, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi fel- emelkedés útját, az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt."

— Miska bácsi! Hogyan lett földosztó?

— Tanult ember voltam. Elvégeztem a hat elemit és még három ismétlőt. Tudtam írni, olvasni és számolni. Tiszteltek a hardiak, megválasztottak.

— Gazda volt?

— Kis földön gazdálkodtam, két és fél holdon. Ennyi volt az örökség meg a hozomány ösz- szesen. Nyaranként meg a Szluha Aladárnál arattam.

— Hány család kapott földet?

— 110.

A törvényből:

33. §

„Egy igényjogosultnak juttatott föld nem lehet nagyobb olyan birtokegységnél, amelyet egy földmivelő család a maga erejével meg tud művelni. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a felosztásra kerülő birtok fekvését, minőségét és művelési ágát."

34. §

„Egy igényjogosultnak juttatott szántóföld és rét együttvéMihály, a

„Nem értem rá unatkozni!"

„Volt egy traktorunk”

„A nép is bátorkodott.”

ve 15 kataszteri holdat, kert és szőlő együtt véve 3 kataszteri holdat nem haladhat meg."

35. §

„A kiosztásra kerülő földekből kisgazdaságok létesítésére földhözjuttatandók a gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások, — olyan nagycsalá- dú kisbirtokos nős fiúgyermekei, akiknek földbirtoka várható örökrészükkel együtt 5 kataszteri holdnál nem több."

Kánikula van. A konyhában beszélgetünk, kellemes, simogató hűsben. Balogh Mihály mesél. Néha megakad, egy-egy név után kutat, de aztán annál gördülékenyebben folyik a szó. Hard cselédjeinek, egy-lkét holdas gazdáinak legújabb kori történelme. Hard ma Némeíkér- hez tartozik, 1945-ben önálló község volt.

Baloghné néz be a nyári konyhából. Zsörtölődik.

— Ember, már megint szerepelned kell! Ez mindig csak

ment, ment, földet osztott, tanácselnök volt, téeszt szervezett, elnöknek válaszották. Jóformán ingyen dolgozott.

A feleség zsörtölődése jogos. Mindig neki kellett beosztani a járandóságot, Balogh Mihály pedig soha nem keresett sokat. A földosztás után egy hónapig dolgozott a mérnök mellett, aki ellenőrizte a földosztók munkáját, kapott 1200 pengő fizetést. Egyetlen nagyfröccsöt .ivott érte Sárbogárdon.

— Az asszony csak hadd mondja a magáét. Sohasem törekedtem a hivatalra. Nekünk ennyi jutott. De nektek már...

Szépen sorjában a mából visszakanyarodunk 1945 márciusára. Az előbbi közjáték kitérő volt. Sokan vannak így, mint Misi bácsi. Ök maguk így intézik el: „Korán születtünk.”

— Fölmértük a birtokot, papírra fektettük, kinek, mennyi jár. Úgy osztottuk el, hogy egy- harmad homok, egyharmad belső föld, a faluhoz közel és egyharmad távoli föld jusson mindenkinek. Kiparcelláztuk. Kalapba tettük a parcellák számát, aztán mindenki húzott, az lett az övé. Vita nem volt. Előtte meghatároztuk, Jiogy a cselédeknek egy hold búza, a falusiaknak meg 1200 öl búza kerül.

— Később a pusztaiaknak átadtuk a cselédházat örökjogra. Minden család kapott öt szál fát, amit kivághatott. Hatvan házhelyet is mértünk a faluban. Azoknak a 24 éven felüli legényeknek, akik méa a háborúban voltak, tartalékoltunk ötöt holdat. Elrendeztük a sorsukat.

— Meg tudták művelni a földet?

— Meg. Volt egv traktorunk, a aépészt és az üzemanyagot közösen fizettük. Én úgy akartam, hogy az aratást együtt végezzük, aztán mindenki részesedik egyenlően. Ezt nem szavazták meg az emberek. Annyit elértem, hogy a cséplést közösen csináltuk és a terményt úgy osztottuk el, hogy mindenkinek egyformán iusson. Elosztottam, hogy a géokezelőnek ki hoz reggelit, ebédet, vacsorát. Hát így voltunk.

— Ellenzéke akadt-e?

— Egvszer valaki ráírta eoy tuskóra. hoav „Halál a földosztókra és a faosztókra!" Soha sem tudtuk mea, ki volt, mea nem is naayon fiaveltünk rá. Ő íav gondolta, mi meg emígy. Nekünk lett igazunk.

Balogh Mihály 1953-ban pénztárosa és könyvelője volt a hardi egyes típusú csoportnak,

1954- ben tanácselnök Cecén,

1955— 56-ban a hármas típusú csoport elnöke Hardon, 1959- ben agitált Hardon, Gerjen- ben . . ., majd 1962-ig elnöke ismét a termelőszövetkezetnek. Volt járási tanácstag, a legeltetési bizottság elnöke, a téesz ellenőrzési bizottságának elnöke, végül gyalogmunkásként ment nyugdíjba 1977-ben.

— Nem értem rá unatkozni — mondja, s mesél tovább a zsámbéki elnökképzőről, az iregszemcsei, a lengyeli iskoláról... ezek az évek már egy- egy újabb történetet is jelentenek életében.

#

Illyés Gyula írja Honfoglalók között című riportkötetének utolsó fejezetében:

„Szerény vagyok, nem is erőltetem, hogy megértsem, mi történt itt. Talán tíz év múlva fogjuk megérteni, talán húsz év múlva, igazában talán csak egy század múlva, az unokáinkban.”

HAZAFI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ