Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
1981. augusztus 20. MÉPÜJSÁG s Mekkora legyen a kisvállalat? Az ipari termelés decentralizálását úgy is próbálják végrehajtani,. hogy nagyobb önállóságot adnak a nagyvállalatnak - exportálás! jog megadása például másik oldatról pedig úgy közelítik a témát, hogy az üzemeket „szétosztják", egy nagyvállalatból több kicsit alakítanak. Arra is van példa, hogy megszüntettek trösztöt, és minden leány- vállalat önálló lett. A gazdasági életben történő változásokat követni kell az ipari üzemek szervezeti formájával is. Újabban egyre többet beszélünk arról, hogy a kisüzemek a mostani körülmények között hatékonyabban tudnak működni, mint az óriási vállalatok. Több példával is bizonyítják ezt, ezek felsorolása hosszadalmas volna. Arra a tényre azonban feltétlen oda kell figyelni, hogy megyénkben egyre több kisüzem kezdi meg tevékenységét. Az idén mintegy tucatnyi kisüzemiben „vágták el a szalagot”, azaz valamely nagyvállalat a községiben varrodát, csomagolót, vagy éppen termékgyártó üzemet létesített. A kisüzemek léte-működése eddig is azt bizonyította, hogy rugalmasabban alkalmazkodnak a változó piaci igényekhez, könnyebben tudják a nyersanyagot előteremteni, együttműködésük az óriásvállalattal eredményesebb, hosz- szú időre ad munkát. A kisüzemek jó prosperálása volt jellemző Tolna megyében, hiszen egyetlen egyet sem szüntettek meg. Azok az „átkeresztelések” - állami vállalat vett át tanácsi, vagy szövetkezeti üzemet - éppen azt erősítik, hogy a nagyvállalatnak szüksége van „bedolgozóra” - még akkor Is, ha tulajdonába kerül a kisüzem. A Tolna megyei Tanács ipari osztályán gyakorta kopognak „külföldi" vállalatok is azzal a céllal, hogy üzemet akarnak telepíteni a megyében. Márkus István osztályvezető mondja: — Legutóbb a dél-dunántúli MÉH szakemberei jártak itt, s információt kértek, miként létesíthetnének Iregszemcsén ' egy színesfémbontó üzemet. Elmondtuk, hogy segítjük a terv megvalósítását, tanácsokat adunk a munkaerővel, a szállítással kapcsolatos lehetőségekről. Természetesen szabad utat adtunk, hiszen hasznos tevékenységre vállalkozik a MÉH, s ugyanakkor a térségiben lévő szabad munkaerőt is foglalkoztatni tudják, illetve a rejtett munkaerő-tartalékok felszínre jöhetnek. A kisüzemek létesítésében elől járnak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Először olyan megfontolásokból szerveztek bedolgozó kisüzemeket, hogy a szezonidőn túl fel* szabaduló, főleg női munkaerőt lekössék. S ma már tapasztaljuk, hogy ezek a kezdeményezések valóságos üzemtelepítési rendszerré változtak át. Szinte alig van mezőgazdasági szövetkezet, amely ne tartana fenn melléküzemágat. Van arra is példa, hogy a helyi tanácsi szenvek keresik meg a megyei-szakigazgatási szervet, s kérik segítsék üzem letelepítését - Madocsán volt erre példa, amikor a Csöpi szövetkezet helyezett le varrodarészleget, ennek a fővárosi szövetkezetnek már ez harmadik kisüzeme megyénkben. A kisüzem rugalmassága vitathatatlan tény, az is pártjukon van, hogy kisebb a rezsi, kevesebb az adminisztrációs létszám, és végül, de nem utolsó soriban: a kislét- számú üzemek kollektívája erősebb, mint a nagyüzemé. Ilyen üzemekben - a bátaszéki FOKI-iban, a kurdi dobozüzemben, a bikácsi Csöpi-ben — szinte mindenki mindenről tud. Azt is mondhatom, hogy az üzemi demokrácia erő- söbb mint a nagyüzemben, jobban érvényesül a dolgozók 'beleszólási joga, hiszen naponta találkoznak azokkal a vezetőiekkel, akiknek javaslataikat, véleményüket a termelésről, egyéni gondjaikról elmondják. A termelésirányítás, a döntés előkészítése a demokratikusabb légkörben nyilván a vezető dolgát is megkönnyíti. Mekkora legyen a kisvállalat? Sok vélemény van ebben a témakörben, meglehetősen eltérőek egymástól. Vannak tervek arra vonatkozóan is, hogy egy-egy ipari szövetkezet gondnoksága alatt .„félszövetkezetet” létesítsenek. A paksi építőipari szövetkezet elnökét az elmúlt hetekben nyolc dunaföldvári ipari munkás kereste fel, hogy szeretnének bedolgozó üzemet létesíteni a szövetkezet égisze alatt. Volna feladat a félszövetkezeti kisüzemnek, ám egész sor, szabályozó hiányzik még, így csak előjegyzésbe tudták venni a vállalkozókat. Most 19 ipari szövetkezet van a megyében, tizenöt évvel ezelőtt több mint negyven volt a számuk. A létrejött nagy ipari szövetkezetek árutermelése úgy felfutott, mint egy állami nagyvállalaté, s természetesen ebből következik, hogy a „hazai” fogyasztói igények gyors kielégítésére nincs vállalkozó. Ha tehát — mondják e vélemény hangoztatói — kisebb szövetkezetek lennének, akkor az egyre szaporodó javítási-szolgáltatási igényeket is kielégítenék. Vannak olyan vélemények is, hogy a mai gazdasági helyzetben az volna az ideális, ha egy-egy kisvállalat maximálisan 50 személyes lenne. Tehát hatékony, jól felszerelt termelői kollektíva — egy-egy speciális termék gyártására felkészítve. így jó partnere lenne a nagyüzemnek. Erre. Győrben találtunk jó példákat. A RÁBA-művek például a környéken hét kisüzemet vásárolt meg, és mindegyiket úgy szervezte át, hogy kevés terméket nagy szériában gyártat. Mondani sem kell, így gazdaságos iléhet a termelés az anyavállalatnál is, hiszen különféle kisébb alkatrészeket nem kell az anyavállalatnál gyártatni, hanem ott a fő erőket a nagyszériás drága termékekre — kamionok, hátsóhi- dak stb. - tudják fordítani. A Tolna megyei tapasztalat is ide kívánkozik. Nem kell sok évre visszanyúlni a tapasztalatokért, hogy amikor még több sütőipari vállalat volt a megyében jobb volt az ellátás. Az egy nagyvállalat nem tudja úgy áttekinteni a helyzetet, a feladatot ellátni mint azt korábban a tamási és a bonyhádi vállalatok például közmegelégedésre elvégezték. Szó van arról is, hogy a következő években az autójavító iparban is átszervezésre kerül sor. „Megyésítik” az AFIT-ot, vagyis önálló vállalatot alapítanak. A GELKA-ügy- ben, azaz az elektroakusztikai eszközök garanciális, és azon túli javítása témakörben is úgy várható a helyzet javulása csak - e sorok írójának véleménye szerint — ha ezeket is megyésítik. Miután máris megyei szervezetben működnek, nyilván az átállás sem lenne túlságosan bonyolult. A kisüzemekkel kapcsolatban szeptember végén várható egy szabályozó rendelet megjelenése. Egyelőre még folyik a vita, az előkészítés. A kisüzemek létesítése téhát csoportérdek és népgazdasági érdek. Az biztos, hogy ha több üzem lesz a megyében, sokkal több lesz a gondja a szakigazgatási szerveknek a tanácsoknál, növekszik a politikai munka minőségének javítása iránt is majd az igény. Amint azt is konstatálhatjuk, hogy az ipari üzemékben olyan szakemberek vannak, s nem is kevesen, akikben él a vállalkozói szellem. — Bízhatunk abban, hogy a változás hasznára válik mindannyiunknak. PÁLKOVÁCS JENŐ Százegy éve lisztet jár Valamikor a Völgységi patakon huszonkét vízimalom működött, mára Bonyhád környékén csak egy malom maradt, a százegy éve működő bonyhádi. Igaz, ez nem volt vízimalom. Gőzmalom volt, amit később villamosítottak. Húsz éve a malomból lisztraktárat, a liszt- raktárból pneumatikus rendszerű hengermalmot csináltak. Hányatott sorsa’ ellenére százegy éve lisztet jár, mégpedig jó lisztet, ha hinni lehet a, szak- véleményeknek. A molnárok zöme több évtizede dolgozik a szakmában. Cseke Ferenc, a főmolnár — ahogy ő mondja — még csak harminckét éve. Itt volt az átépítésnél, lebontásnál, újraépítésnél, módosításoknál — mert a molnárok mindig kitalálnak valamit. Tud mindent, amit tudni kell, sőt, még annál is többet. A gabonaforgalmi vállalat bonyhádi körzeti üzeme termények fölvásárlásával, raktározásával, és diszponálásával is foglalkozik, hiszen nem használják fel az átvett mennyiséget, így még exportra is szállítanak, Ezenkívül tápokat, takarmánykeverékeket is állítanak elő — mondja Szász Dezső, kereskedelmi igazgatóhelyettes. Végigjárjuk a malmot. Sok érdekes nincs első pillantásra, mert az anyag, a töret, a dara, a korpa, a liszt csövekben mozog, zárt rendszerben jut el a hengerékhez, rostákhoz, oszfá- lyozókhoz és csak a molnárok tudják, hogy még hová, hiszen egy búzaszemet szóikét részre kél! bontani a folyamat során. A második emeleten mégis látunk valamit: Keller Ferenc és Sánta István segédmunkás medvét fogott, ahogy Cseke Ferenc mondja^ Vagyis a rendszer eldugul és ilyenkor van izzadás, erőlködés és fogaknak csikorgatása. Egy csiga szíjkerekét próbálják jobb belátásra bírni. „Valami mindig van, azért vannak a molnárok, különben menne a dolog magától is" — mondja Gseke Ferenc. A liszt csövön jut a szomszédos raktárba. Lezsákolásnak nevezik, amit csak nők csinálnak. Vagyis a malomból érkező lisztet zsákokba rakják, egalizálva. Ez egy műszakban kétszázhúsz zsák liszt mozgatását jelenti — egy súlyemelő napi edzésadagja lehetne... st. Fotó: Kapfinger Pécsi István a lisztraktárban Cseke Ferenc a rostákat tisztító szitagolyókat mutatja Medvét fogni mindig bosszúság Az eredmény hófehér és finom tapintású liszt Tápszállítás — ezúttal Tevelre
