Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

1981. augusztus 19. ^ÉPÜJSÁG 5 Mindenki lakik valahol A fiatalok lakáshelyzete Mit tehet a KISZ? A tények sokatmondóak. Az V. ötéves tervben Tolna me­gyében felépült közel tízezer lakás, több, mint amennyit ter­veztek. Ezen belül a tervezett­nél nagyobb számban épült te­lepszerű többszintes ház. En­nek egyik oka a fizetőképes kereslet növekedése volt, és a tanácsok, illetve az OTP együtt­működése az építési terület megfelelő előkészítésében. Szerepet játszott még az is, hogy a mun'kásla'kás-kedvez- ményt a szekszárdiakon kívül igénybe vehették a dombóvá­riak, a bonyhádiak, a paksiak és a simontornyaiak is. A lakásokra vonatkozó ada­tok persze változnak, hiszen valahol a megyében biztosan mindennap készülnek el új ott­honok. De addig is mindenki lakik valahol, például a szülei­nél, munkásszálláson, fő- és albérletben. Természetes igény, hogy az ember szeretne önálló lakást, de ezt az igényt csak hosszú távon lehet kielégíteni, akkor is csak úgy, ha senki sem várja a „sültgaíambot" hanem taka­rékossággal és munkával hoz­zájárul önálló otthona mielőb­bi megteremtéséhez. Találkoztam olyan egyedül­álló fiatallal, aki fel volt há­borodva, mert már két éve igé­nyelt lakást, és még mindig nem kapott. És élnek három- gyerekes családok is egy szo­bában, szülőknél, albérletben. Ugyanakkor előfordul, hogy a sok kedvezménnyel megszer­zett lakásba nem költöztek be, hanem egyenesen kiadják ide­genforgalmi célra, vagy albér­letbe. Tény például, hogy éppen a fiatalok számára épített szek­szárdi Mikes utcai garzonok­Az állami kedvezményekről és az OTP tevékenységéről itt most nem szükséges beszélni — annak ellenére, hogy "ezek is éppen a fiatalok helyzetét segítik elsősorban —, mert annyira közismertek. A munkás- lakás-építési, vagy más válla­lati támogatás figyelmet érde­mel, mert ezek a kedvezmé­nyek is érintik a fiatalokat, különösen, ha ezt a fiatalsá­got nem szűkítik le, mondjuk a harmincéves korra. Néhány tény és néhány kedvezmény. Az OTP kimutatása szerint 1971 és 1979 között 1443 család, a lakást vásárlók 40 százaléka 'kapott vállalati hitelt, ebből 670-en a munkáslakás-akció- ban és 773-an egyéb körben. Kedvező tendencia, hogy a munkáltatói támogatásban ré­szesülők száma és aránya a magánlakás-építésen belül nö­vekszik, a hitelek 53 százaléka az ipari üzemekből ered és ezen belül 47 százalék jut a nagyüzemekre, illetve az ott dolgozókra. Kedvezőtlen vi­szont, hogy növekszik a visz­Minden lakáselosztó társa­dalmi bizottságban van kép­viselője az ifjúsági szövetség­nek. Az már más kérdés, hogy milyen hatékonysággal képvise­li, vagy tudja képviselni a fia­A családi házak száma nem érte el a tervezettet, mert meg­nőttek az építési költségek. Idő­közben új szabályok, rendele­tek léptek életbe, amelyek ép­pen az új helyzetnek megfele­lően kívánják segíteni a la­kosságot az önálló otthon fel­építésében. Az állam kiemelten kezeli a munkások, a fiatal házasok és a sokgyerekesek lakásügyét. Ebből következik, hogy a több­ség részesül ebiben a megkü­lönböztetett figyelemben. A fiatal házasok — a lakásigény- L.v kétharmada — az átadott lakások több mint a felét kap­ják. ból hétét adtak ki albérletbe. A megyei tanács a városi la­káshivatalt és a bérbe adó Városgazdálkodási Vállalatot felszólította a ......főbérleti és egybe n az albérleti jogviszony megszüntetésére..De, gon­doljuk csak meg, hogy az ösz- szes lakáshoz viszonyítva mi­lyen csekély a visszaélések száma és előbb-utóbb azok is lelepleződnek. Tény az is, hogy a fiatalok esélyei az önálló lakásra. Ka nem is csökkentek, de az épít­kezés vagy vásárlás az eddigi­nél nagyobb terhet ró a fiatal házasokra, éppen abban az évtizedben, amikor el kell kez­deni eay szakmát, hivatást. A KISZ KB kongresszusi le­velének egy mondata a kong­resszust megelőző vitában a megyében is vihart kavart. Ne­vezetesen, hogy a „lakás élet- szükséglet". De a levél nem szó! önálló lakásról, nem ál­lapít meg ennek teljesítésére határidőt. Az időközben megje­lent rendelkezések éppen azt tűzik ki célul, hogy belátható időn belül lakáshoz juthassa­nak a fiatalok. Csak az a kér­dés: hogyan lehet ezt megvaló­sítani? szafizetés terhe. Ugyanakkor csökken a munkahelyi kölcsön szerepe, mert többen kapnak kevesebbet a lakásvásárlás pénzügyi feltételeinek megte­remtésében és mert nőttek az árak. A fenti számok értékelésénél azt is érdemes figyelembe ven­ni, hogy a támogatások na­gyobb felét 1975 után fizették ki. Tehát az V. ötéves terv időszakában segítette a fiata­lokat. Nem örvendetes viszont, hogy a nem megyei központú, de itt működő iparvállalatok a megye iparában és a fog­lalkoztatottságban betöltött szerepüknél kisebb arányban segítik a dolgozóikat. És egy teljesen pozitív pél­da, amely már átvezet egy má­sik témakörbe: a dombóvári Láng Gépgyárban 10 tagú társadalmi bizottság dönt an­nak sorrendjéről, ki kaphat vállalati támogatást. A bizott­ságban ott van a KISZ képvi­selője is. talság érdekeit. És egyáltalán, mit tesz a szövetség ezen kívül a fiatalok lakásügyeiben? A KISZ KB titkársága megállapí­tása szerint — önállóan — nem sokat. Egy-két kivételtől el­tekintve konkrét feladatokat nem vállaltak, de már néhány megyében kísérletek indultak, amelyek — ha beválnak — or­szágos terjesztésre is alkalma­sak. Ilyen például a szolgáltató iroda, amely segít a hivatalos iratok beszerzésében, jogi ta­nácsadásban és a tervek kivá­lasztásában. Több helyütt van már az országban fiatalok há­za vagy garzonháza. A forma elvileg jó, de ahhoz, hogy való­ban betölthesse funkcióját, meg kell valósulnia az egyéb­ként már elhatározott lépcsőze­tes lakáselosztásnak. Ma ugyanis az a* gyakorlat — Tolna megyében is —, hogy a minőségi cserék kizárólag na­gyobb, vagy magasabb kom­fortfokozatú lakásokra szólnak, holott sokan élnek a szükségle­teik, sőt a jogosultságuk mér­tékét meghaladó nagyságú la­kásban. Az ésszerű cserékhez, anyagi érdekeltség, jó szervezés és bizalom is szükségeltetik. Amit még tenni lehet Pillanatnyilag az OTP foglal­kozik azzal, hogy a tanácsokkal közösen garanciát vállal a két­lépcsős lakáselosztás megvaló­sítására, nyilván a városokban. A tervek szerint a garzonlaká­sokat meghatározott idő után visszavásárolják, amikoris a ta­nácsokkal közösen biztosítják a nagyobb lakás vásárlásának le­hetőségét. A VI. ötéves tervben Szek- szárdon, Dombóváron, Bonyhá- don és Pakson épülnek garzon­házak, részben célcsoportos, részben pedig OTP-beruházás- ban. Az igazságos elosztásból a KISZ-nek is ki kell vennie a ré­szét és ezenkívül még sok min­dent lehet tenni, csak tettre- készség és szervezés kérdése az egész. Már vannak tervek, csak meg kell valósítani őket. A vállala­toknál, üzemeknél mód van a kedvezményes fuvaroztatásra, bontott anyag értékesítésére. A fiatal műszakiak és közgazdá­szok tanácsai, ha összefognak, kidolgozhatják a foghíjak és tetőterek beépítésének a lehe­tőségeit. Az albérleti ügyeket mély homály fedi, senki nem tud biztosat, a KISZ képes le­het arra, hogy felderítse a helyzetet, és az információk birtokában segítheti a pálya­kezdőket megfelelő albérlet ke­resésében. A lakáselosztó társadalmi bi­zottságokban részt vevő KISZ- vezetőket jobban fel kell készí­teni érdekképviseleti munká­jukra. Tervezik az üresen álló falu­si házak értékesítését is. A kollektív házépítés falun álta­lános gyakorlat, miért ne lehet­ne ezt még szervezettebbé ten­ni, és például kisgépek köl­csönzésével kombinálni? Ezt nem az újságíró kérdezi, ha­nem a KISZ-esek önmaguktól, és remélhetőleg meg is való­sítják, mint ahogy meg lehet nézni, hogy az ország más vi­dékein mit valósítottak már meg. Ismeretes például, hogy létezik félkészház-akció. IHAROSI IBOLYA Szubjektív vélemények Amit már tettek Mit tesz a KISZ? Galgamácsaiak Nagykónyiban Valkóné Dudás Juli, a népművészet mestere és Molnár János tsz-elnök, a Gyöngyösbokréta vezetője (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Zsúfolásig megtelt a nagy- kónyi kultúrház színházterme. Két együttes lépett fel: a gal- gamácsai népi együttes és a nagykónyi Gyöngyösbokréta. Óriási sikert arattak. Az előadás után a nézőkkel együtt nekem is az volt a vé­leményem, ilyen színvonalas műsort máskor is szívesen meg­néznénk. A nagykónyiak műsoráról kü­lön is nyilatkozott Valkóné Du­dás Juli, a népművészet meste­re, a galgamácsai együttes ve­zetője. Tetszett neki a nagykó­nyiak műsora és további sok sikert kívánt a Gyöngyösbokré­ta tagjainak. Kép és szöveg: Simon Flórián A galgamácsai népi együttes megérdemelt sikert aratott, színvonalas, vidám műsorával „Büszke vagyok a szekszárdiak sikerére” Levelet kaptunk a 63 éves Forster Jakabtól, az NSZK-ból, egészen pontosan Schenklengs- teldből. Forster Jakab idén július 17— 24. között Magyarországon járt. A schenklengsleldi népi együt­test kisérte el tolmácsként. Az együttes részt vett a Duna men­ti lolklórlesztiválon és jutott idejük arra is, hogy Forster Ja­kab szülőfalujában, Mórágyon is fellépjenek. Mint írja, felejt­hetetlen volt a közös fellépés a mórágyiakkal. „Sikerült az óhazámat szépen bemutatni és ezért köszönetét akarok mondani mindenkinek, aki ebben segitett" — olvasha­tó a levélben. Az ötventagú csoport meg­tekintette a Völgység Népe Termelőszövetkezetet, ellátoga­tott a Hosszúhegyi Állami Gaz­daságba, ahol nemcsak a ha- tclmas, szépen művelt szőlő­táblákban gyönyörködhettek, hanem megkóstolhatták a gaz­daság borait is. Egy napot tcl- 'öttek Budapesten, a Balaton­nál és Kalocsán. „összefoglalva — idézzük a levélből — a német fiatalok olyan jól érezték magukat Ma­gyarországon, hogy kérdezik: mikor megyünk megint oda?" Nem sokkal a magyarországi utazásuk után ismét magyarok­kal, pontosabban szekszárdiak­kal találkozott Forster Jakab. Ez alkalommal az NSZK-ban. Ezt irta erről: „A szekszárdi néptáncegyüttest a szomszéd fa­luban Friedewaldban szállásol­ták el. Ott most nagy nemzet­közi íolklórlesztivál van. Én is ott voltam. Beszéltem a fiúkkal, a lányokkal, a csoport vezetői­vel. Barátságos, jó kapcsolatot alakítottunk ki. A csoport nagy sikerrel mutatta be táncait, da­lait. A siker olyan nagy volt, hogy ráadást is kellett nekik adni. Boldog és büszke vagyok arra a sikerre, amit a szekszár­diak itt az NSZK-ban arattak."

Next

/
Oldalképek
Tartalom