Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

1981. július 12. NÉPÚJSÁG 3 Tamási járás A párthatározatok feldolgozása, a végrehajtás A XII. pártkongresszus hatá­rozata-kimondja: a párt .veze­tőszerepe erősítésének most kü­lönösen a határozatok cél­irányosabb, következetesebb megvalósításában kell kifeje­ződnie. Ennek megfelelően a párt munkája a határozatok egységes értelmezésére, a vég­rehajtás megszervezésére, a tömegek mozgósítására irá­nyuljon. . A tamási járási pártbizottság a legutóbbi ülésén erről tár­gyalt. A beszámoló készítésekor azt vizsgálták: hogyan érvé­nyesül az alapszervezetek munkájában a központi akarat, miként szervezik meg a helyileg kitűzött feladatok megvalósítá­sát. Végigkísérték azt a folya­matot, amelynek során a hatá­rozat eljut a kommunistákig és aktív, cselekvő, erővé válik. A határozatok feldolgozása össztitkári, titkári, vagy kibőví­tett apparátusi értekezleten tör­ténik. Az alapszervezeti titká­rok és vezetőségi tagok tanfo­lyamán rendszerint szerepel a párthatározatokból adódó helyi feladatok kidolgozása, a végre­hajtás megszervezése és ellen­őrzése. Az apparátus, a testü­leti tagok és aktívák a helyszí­nen is segítik ezt a munkát. Áttolóban sikerül, elérni, hogy mindenki értse feladatát, mi a konkrét teendője, mi függ tőle, miért felelős. Az alapszervezeti vezetőségek egyre nagyobb részében erő­södik az a gyakorlat, hogy a helyi viszonyokra kiterjedő fel­mérést, adatgyűjtést végeznek, és az ezek alapján készült helyzetelemzést szembesítik a felsőbb pártszerv határozatá­ban megfogalmazott köve­telményekkel. Ugyanakkor még jó néhány alapszervezetben megelégszenek a határozatok szószerinti felolvasásával. Van, ahol rábízzák a párttagságra, aki akarja, olvassa el az újság­ból, folyóiratokból. Ezért a já­rási apparátusnak, aktivisták­nak, a községi pártbizottság­nak] az ilyen ala pszervezetek- nek nagyobb segítséget kell ad- niok a határozatok feldolgozá­sához, helyi „adaptálásához”. Általános tapasztalat, hogy a határozatokból adódó helyi ten­nivalók kialakításában a tag­gyűlés meghatározó jelentősé­gű. Tartalmasabb, konkrétabb a vita azoknál az alapszerveze- téknél, ahol már előzetesen is igényli a vezetőség a párttag­ság véleményét, javaslatait, a megszervezese tagság ily módon felkészülten vesz részt a taggyűlésen. Az alapszervezeteknek mintegy . egyharmadában azonban for­mális elemek is tapasztalhatók, emiatt nem mindig jutnak el a határozat egységes értelmezé­séhez, a helyi tennivalók kidol­gozásához, az egység a vitában sem teremtődik még. Több helyen — elsősorban gyáregységeknél és néhány községi alapszervezetben — le­egyszerűsítik a dolgot: a „raj­tunk mem sok múlik,, mi nem sokat tudunk tenni” elv alap­ján. A pártbizottság levonta azt a következtetést, hogy az eddigi­nél is többet kell törődni az alapszervezetek munkájának helyszíni, módszertani segítésé­vel, nem elég a titkári értekez­leteken adott elvi-politikai se­gítség. Vállalóim kell az idő­igényesebb, aprólékosabb mun­kát. A határozatok következetes végrehajtásának feltételei jó­részt már a határozat kollektív feldolgozásakor megteremtőd­nek. A taggvűlésen rendszerint már megtörténik a feladatok el­osztása, a végrehajtást segítő pártmegbízatások megjelölése. A pártszervek többsége a helyi feladatok meghatározásakor a végrehajtást felelőseit is kijelö­li. Egyre gyakoribb, hogy a párt- állami, gazdasági veze­tésben dolgozókon kívül a tö­megszervezetek, -mozgalmak vezető szerveiben dolgozó kom­munisták feladatait is meghatá­rozzák. A játás párttagsága túl­nyomó többségének állandó jel­legű pártmegbízatása van. Ám még mindig kevés az olyan idő­szakos pártmegbízatás, amely egy-eqy párthatározathoz kap­csolódik. Ezen- a jövőben vál­toztatni kell. Néhány üzemi alapszervezet- nél már bevált gyakorlat, hogy a taggyűlést követően • meg­szervezik a határozatban meg­jelölt és helyileg kialakított fel­adatok „lebontását” a pártcso­portokban. Szükségesnek tart­ja a pártbizottság ennek általá­nosítását; lévén a pártcsopor­tokban jelentős, még kihaszná­latlan tartalékok. Az általános tapasztalat, hogy a végrehajtásban részt vevőik fel­készítése tartalmasabb és konk­rétabb a. gazdasági jellegű feladatok esetében, ám általá­nosabb, nehezebben „megfog­ható” társadalompolitikai, ide­ológiai és kulturális kérdések­ben. Ezen is változtatni kell. és ellenőrzése Több helyütt a vezetőség ösz- szehívja a határozat végrehaj­tásában érdekeltek egy-egy csoportját - pártcsoport-veze- tőket, 'középvezetőket, a KISZ- ben, szákszervezetben, szocia­lista brigádokban dolgozó kom­munistákat — és velük beszéli meg részletesen a tennivalókat. E módszert szükséges általáno­sítani. Az ellenőrzés fontos biztosí­téka a párthatározatok végre­hajtásának. A pártszervezetek többségében ez nem egyszerű aktus, Hanem folyamatos fel­adatnak tekintik. A munkater­vekben szereplő napirendek többsége a végrehajtás ellenőr­zéséhez kapcsolódik. Mind több alapszervézetben követik azt a gyakorlatot, hogy az olyan át­fogó határozatok, mint az ifjú­ságpolitikai, a nőipolitikai, vagy több gazdaságpolitikai határozat végrehajtásának el­lenőrzésénél nem törekednek a teljességre, hanem egy-egy részterületre összpontosítják a figyelmet. A fő módszer a beszámolta­tás, s egyre gyakoribb, hogy előtte a pártvezetőség, vagy az általa megbízott munkacsoport is qyűjt tapasztalatokat. Ezt szükséges a többi pártszerve­zetnél is kialakítani. Előfordul, hogy a sok adat között elsik­kad a lényeg, vagy a beszá­moló olymértékben tartalmaz szakmai részleteket, hogy a párttestület nem tud belőle po­litikai következtetéseket levon­ni. Ezen változtátni keli. Sok helyen előfordul, hogy a végrehajtás és az ellenőrzés .során a felelősséq személyte­lenné, általánossá válik, az el­lenőrzés elnéző, megértő a mu­lasztókkal szemben. Párthatá­rozat végre nem hajtásáért nem igen került sor pártfegyel­mi felelősségrevonásra, a vég­rehajtás elmulasztását több he­lyütt mem tekintik fegyelmi vét­ségnek. Nem helyeselhető az a gyakorlat, hogy az egyes er­kölcsi botlások sokszor súlyo­sabb megítélésben részesülnek, mint a határozatok végrehajtá­sának elmulasztása. A pártbizottság határozatban jelölte meg a tennivalókat: na­gyobb gyakorlati segítséget ad­ni az alapszervezeteknek; a fő figyelmet a végrehajtás koordi­nálására, személyi feltételeinek biztosítására, a sokoldalú, tar­talmas felkészítésre, a gyakor­latban bevált módszerek elter­jesztésére kell fordítani. J. J. tett fel kétoldali kapcsolataink­ban, de bízunk abban, hogy ezek a nehézségek hamarosan megszűnnek, és az áruforgalom ismét eléri a hagyományos szintet. — A közös piaci tagsággal nemcsak jogok, hanem kötele­zettségek is járnak - hangoz­tatta Papadakisz úr, a koordi­nációs minisztérium főosztály- vezetője. — Ránk, görögökre is vonatkoznak az EGK előírásai, amit a harmadik országokkal, így a szocialista államokkal va­ló kapcsolatépítésben figyelem­be kell vennünk. Tudom, önöket is érzékenyen érinti a forgalom visszaesése, főleg a húsáruk terén, de én azért együttműkö­désünk jövőjét illetően opti­mista vagyok. A görög kormány Politikája Változatlanul a ba­rátság, az együttműködés min­den országgal. Csak most a megváltozott körülményekhez alkalmazkod­nunk kell, Görögországnak is, Magyarországnak is. Együttes erőfeszítéssel előreléphetünk. A közös vállalkozások lehető­sége változatlanul nincs kihasz­nálva a két ország viszonylatá­ban. Magyarorsiág húst, autó­buszt, acélt, darukat, textilárut, háztartási porcelánt, néhány komplett üzemet (öntődét) szál­lított Görögországnak. Már ed­dig is kedvezőek a tapasztala­tok, de még további lehetőségek mutatkoznak a geotermikus ku­tatások, az infrastruktúra fej­lesztése terén való együttmű­ködésben. Görögországból gya­pot, dohány, mazsola, textil, pamutfonal, ónozott lemez, déli gyümölcs érkezett hozzánk.' Emile Bonisszelt, a Kereske­delmi Kamara görög-magyar tagozatának elnökhelyettesét 30 éves kapcsolatok fűzik Ma­gyarországhoz. — Azt is mondhatnám, hogy nekem Magyarország a máso­dik hazám. Szívesen és gyakran keresem fel országukat, és lel­kesen dolgozom itt, Görögor­szágban a kétoldalú kapcsola­tok bővítéséért. Hogy a magyar húsexport kiesett, ez tény, de én úgy gondolom, hogy más termékekkel pótolhatják a ki­esést. Az Ikarus-autóbuszokból iS kevesebbet vásárolunk az idén, de információim szerint a görög kormány már kérte e té­ren a közös piaci kvóta feleme­lését. Athénban a Kereskedelmi Kamarában jártunk utoljára. Vendéglátóink egy pohár ouzó- val, a görög nemzeti itallal bú­csúztak tőlünk - magyarul:- Egészségükre! Egészségük­re! Az auzóhoz egy túróspite is jár. Fogadják szívesen. A vi­szontlátásra - Magyarországon. KOCSI MARGIT Konsztantin Karamanlisz (balra) még miniszterelnökként Roy Jen-Kins-szel, a Közös Piac bizottságának elnökével tárgyal Brüsszelben. HÉTRŐL hírről Bent vagyunk a nyárban. Erre az időszakra mondjuk: uborkaszezon, ezek azok a napok, hetek, hónapok, amikor alig történik valami... Valóban így lenne? Nem, ugyanis az 1981-es év most elköszönő, huszonnyolcadik hete sem volt híján esemé­nyeknek. Az élet, a termelés nem megy „sza­badságra”. Tennivalónk nyáron is van bőven, és nem végzi el helyettünk más. Új üzemcsarnok Az AFIT Vállalat hármas számú szekszárdi üzemegységének dolgozóin kívül a megye au­tótulajdonosai a megmondhatói annak, hogy mekkora szükség volt egy új üzemcsarnokra. A meglévő régóta fogadta a javításra váró gép­járműveket, de gyakran volt benne zsúfoltság. Emellett az AFIT-osok raktárgonddal is baj­lódtak, hiszen még jó néhány kivénhedt és viharvert autóbuszt is kénytelenek voltak al­katrészraktárnak használni. Most ez a gondjuk is megoldódott. HÉTRE HÍRRE Földvári táncosok Franciaországban, és egy üzenet A szekszárdi új AFIT-üzemcsarnok Az új üzemcsarnok megépítése, valamint a réginek a közeljövőben kezdődő korszerűsítése, együttes beruházási költsége harminc­nyolcmillió forintot tesz ki. Az üzemcsarnok műszaki átadása e hét első napján megtör­tént, most a hiánypótlást végzi a kivitelező, a TÁÉV. A vállalat dolgozói, és nem utolsósorban a gépjárműtulajdonosok fellélegezhetnek: az AFlf megnövekedett műhelycsarnokkal és jobb munkafeltételek között várhatja az egyre sza­porodó munkát is. Elektromos dinnyecsősz és a paksi kiállítás „Bevetésre” készek a Fácánkerti Természet- és Vadvédelmi Állomáson sikerrel kikísérlete­zett elektromos dinnyecsőszök. Az lesz a dol­guk, hogy a dinnyeföldeket károsító vadnyia­kat elriasszák a terméstől. Vizsgálatok garan­tálják az eszköz olcsóságát, célszerűségét és hasznosságát. Csak aztán használják is a gaz­daságok! Az elektromos dinnyecsőszök létét némikép­pen összekapcsolom itt azzal, ami V. Delast Elena, Pakson élő festőművész kiállítása előtt történt. Mint tudjuk, a művésznő képei közül néhányat valaki — remélem, nem sokáig fedi a tettes személyét homály! — éles tárggyal sú­lyosan megrongált. Az anyagi kár jelentős, az erkölcsi kár azonban felmérhetetlen. A paksi munkásművelődési központ reagálásé» ismer­jük. V. Delast Elenának ez volt élete első ön­álló kiállítása. Ö most mit érezhet.. .? Nincs tudomásom arról, hogy az országban másutt is történt volna ilyen példátlan eset. Arról viszont van, hogy a művelődési házak nem biztosítják a kiállítások idejére a műalko­tásokat. Kiállításokat rendeznek. Művelődéspo­litikánk céljainak egyike az, hogy az egyete­mes kultúrát és a .hazai művészet alkotásait minél többen megismerjék, mi több, értsék is meg az emberek. Kiállításokat tehát nem­csak hogy szükséges, kell (!) rendezni. A pak­si példán elgondolkozva kérdezem: Nyugod­tan hathatja-e álomra a fejét egy művész (mű­velődési ház igazgató)? Mi a biztosíték arra, hogy nem ismétlődik meg ez az eset másutt- a megyében, vagy a megyehatáron túl? Kulturális és művészeti javaink védelmé­ben, népgazdasági hasznosításra ingyen fel­kínálom „újítási" javaslatomat: az elektromos dinnyecsősz továbbfejlesztett változatát, a barbártalanító teremőrt. Lényege: a kiállítást látogatók közül érzelmi kisugárzásuk ana­lizálásával' kiszűri a képrombolókat. És: ab­normális rombolási dühüket tudatosan képes olyan heves művészetszeretetté formál-' ni, melynek eredményeként versengve egy­mással önként jelentkeznek kiállítási terem­őrnek. Javaslatom annál, ami most van, még min­dig többet ér. Ha csak nem oldják meg ‘mi­előbb, mindenhol, mipden kiállításnál a mű­alkotások őrzését. Lapunkban hírt adtunk arról, hogy a du- naföldvári Földvár táncegyüttes és zenekara szerdán franciaországi vendégszereplésre in­dult. Ott-tartózkodásuk ideje alatt tizenkét alkatommal mutatják be műsorukat a Mon- tqyuenben és Moninacban. Ezen a folklór­fesztiválon egyedül ők képviselik a Magyar Népköztársaságot. A megyei művelődési központ Musica báb­együttese viszont tegnap tért haza Dániából, ahol az Állami Ifjúsági- Bizottság küldöttje­ként részt vett az ottani Andersen-ünnepsé- gen. Ez már augusztusi hír: Német Szövetségi Köztársaság-beli vendégszereplésre indul a nyolcadik hónap utolsó napjaiban a szek­szárdi szövetkezeti néptáncegyüttes. Művészeti együtteseink gyakori külföldi sze- . replése számunkra rendkívül sokat jelent. Kultúránk, és táncművészetünk bemutatásán és terjesztésén kívül, hirdetik és demonstrálják a Tolna megyei népi és népművészeti hagyo­mányok lankadatlan szeretetét és nem is akármilyen fokon. Azt nem tudom, hogy a dunaföldvári tánc- együttes milyen közlekedési eszközzel utazott a Francois Mitterand szocialista köztársasági elnök kormányozta Franciaországba. Azt ellenben látom, tudom és tapasztalom, hogy mi általában személygépkocsival, és tö­megközlekedési eszközökkel a földön járunk. A közút senkinek se a privilégiuma — mint ál­talában más sem hazánkban! —, mégis a he­ti, havi és évi baleseti statisztikákból mit sem okulva úgy hajtanak sokan, mintha előbb akarnának célba érni, mint elindulni. Csúnya, és, mások életével mit sem törődő, felelőtlen, játék ez. Apropó, játék! Vakáció van, .egyre több és több általános iskolás gyermek merészkedik le az utcákra, sőt az utakra is. Megnöveke­dett a veszély. Friss bizonyíték: „Mindössze három hét telt el azóta, hogy gyermekeink megkezdték a nyári vakációt, de a megyében máris négyen váltak közlekedési balesetek ré­szeseivé, illetve okozóivá. Közülük egy életét vesztette...” Hogyan is van a jelszó? Gyorsítson lassab­ban! Srácok, ti is! Paks felé tart a 2: reaktortartály Tizenegy napja van úton a plzeni Skoda Művekben a paksi atomerőmű részére készí­tett második reaktortartály. Pakson Czetli Im­re vezető szerelő és munkatársai folytatják a kettes reaktortartály fogadására szükséges fel­készülést. Mint elmondták, amíg az első reak­tortartály esetében a- reaktorakna alsó acél- szeikezetét négy hétig szerelték, addig most ezt a munkát négy nap alatt végezték el. A szellőzőgépház födémgerendáit is lényegesen rövidebb idő alatt tették a helyére. A mun­ka még folytatódik: a paksi atomerőmű kész a reaktortartály fogadására, mint erfől la­punk csütörtöki számában írtunk. Műemlékvédő KISZ-esek Hazánk nem szűkölködik műemlékekben. Ez a kijelentés így csak azt a tényt rögzíti, hogy vannak műemlékeink. Ha a kérdést úgy te­szem tol, hogy szűkölködik-e a műemlékvé­delem pénzben, akkor az egyértelmű válasz nem lehet más, csak az, hogy igen. Éppen emiatt lenne szükség még nagyobb összefogásra a műemléki felügyelőségek és a műemlékek környezetében lévő ipari és me­zőgazdasági egységek, szervek, szocialista brigádok részéről. Jó példával is szolgálhatunk! A Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat KlSZ-szer- vezetének egyedülálló vállalását már ismerik rriegyeszerte. Azt ajánlották fel, hogy közre­működnek a grábóci bizánci stílusú görög­keleti templom megmentésében. A vállalat­nak mind a tíz üzemmérnökségéről jöttek a KISZ-esek Grábócra dolgozni. Pénteki lapszámunkban szerepelt egy er­re vonatkozó hír, amely tudatta: az építés­ügyi és városfejlesztési miniszter a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat KlSZ-szer- vezetének A magyar műemlékvédelemért ki­tüntető plakettet adományozta. Milyen kommentár kívánkozik ehhez a hír­hez? A gratuláción kívül talán az, hogy idő múltán szívesen gratulálnánk hasonló okok­ból más munkáskollektíváknak is. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom