Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

1981. július 10. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései 0 sótlan pörkölt, avagy a művelődés kutatása Házasságom ke"°rn­volt alkalmam megismerni a túlpaprikózott halászlét és a sótlan pörköltet. Később vásá­roltam egy szakácskönyvet, és megtudtam például azt, hogy miképpen lehet a rizst puhára főzni úgy, hogy ne legyen ra­gacsos. Az elmúlt évek során összegyűjtött különböző recep­tek, tanácsok és az önálló ku­tatások nyomán ma már csa­ládi konyhakultúránk olyan éte­lekkel büszkélkedhet, amelye­ket alkalmanként idegenek is meg tudnak enni. Talán nem erőltetett a pár­huzam, ha a fenti példát ösz- szehasonlítom a közművelődés gyakorlatává1. Hiszen nem csu­pán a sótlan pörköltnek voltam szenvedő alanya, hanem sótlan ismeretterjesztő előadásoknak, az érdektelen kiállításoknak és a rosszul szervezett előadóes­teknek is. A legszomorúbb szá­momra az, hogy a közművelő­dés ama kifőzdéjében szintén én voltam az egyik szakács. A főiskolán ugyanis sok min­dent megtanultunk, a filozófiai iskoláktól kezdve az esztétikáig, a művelődéspolitikától a művé­szeti ismeretekig, csak azt nem. hogy a körülöttünk élő társa­dalmi csoportok valóságos igé­nyeit hogyan ismerjük fel. S hogyan ismerjük meg életmód­jukat, műveltségüket, eszmé­nyeiket? Miképpen következtes­sünk mindebből lehetséges jö- vőjükre? És az ahhoz szükséges művelődési folyamatokra? S ha már mindezt tudjuk, mihez kezdjünk a gyakorlatban? Mifé­le művelődési helyzeteket, prog­ramokat, közösségeket kell lét­rehozni éppen abban az adott esetben, elkerülve a sémákat, a közhelyeket? És mindezt ho­gyan* Főzési példánkra visszatérve, biztosak voltunk benne, hogy a só sóssá teszi az ételt, a oap- rika paprikássá, a cukor édes, és vízből készül a leves. Csak azt nem tudtuk még, hogy mit mivel kell keverni és milyen arányban, a leves elkészítése érdekében. Csak azt nem tud­tuk, hogy kinek tetszhet József Attila költészete és kinek Bar­tók zenéje. Ki venne részt bol­dogan egy művészeti csoport munkájában és miféle típusú embereket várjunk egy model­lező szakkörbe. Csak azt nem tudtuk, hogy mit csináljunk a téren kószáló srácokkal és a gyesen ücsörgő anyákkal. Mindezt lassan, sok kudarc órán, saját intézményünk bo­szorkánykonyháján kellett meg­tanulnunk. (S még jó, ha a népművelő vette magának a fá­radságot és lelkiismerete nyo­mása alatt ki kísérletezte a sa­ját társadalmi közegére érvé­nyes művelődési módszereket.) Az önálló kutatgatások--------------------- sqyqn persze kí nzó élmény volt, amikor kide­rült, hogy a Békésben felismert művelődési összefüggésekre már réges-régen rájöttek Vas megyében. Vagy Hevesben ta­láltak olyan közösségi formát, amelyet egy somogyi népműve­lő, hasonló társadalmi közeg­ben évek óta alkalmazott. De talán mégsem ezek a kettőzé­sek voltak a legbosszantób­bak ... Hiszen a kutatási fo­lyamat, amelynek segítségével egy-egy népművelő eljut a fel­ismerésig, egész munkájára, qondolkodásmódjára nézve hasznos lehet. (Ez persze nem azt jelenti, hogy most mindenki Dróbólkozzon, kísérletezzen. A Magyar Népművelők Egyesüle­tének — amelynek vannak me­gyei szervezetei is — egyik fel­adata éppen az, hogy a jó öt­leteket közvetítse a népművelők között.) Tehat a legbosszantóbb nem a spanyolviasz újrafelfedezése, hanem az, ha a különböző tu­dományos kutatások eredmé­nyei nem jutnak el a gyakorlat­ba, ha valamelyik dosszié mé­lyén éppen az a felismerés rej­lik, amelynek hiányában a saját területén már évek óta kínlódik néhány népművelő. Ha a főis­kolákon vagy az egyetemeken okított ismeretekbe csak hosz- szú évek múltán szivárognak át a kutatások alapján levont kö­vetkeztetések. Ha a kutatás, és a köznapi művelődés között szakadék tátong, és a közmű­velődési gyakorlat és elmélet olyan különleges párhuzamoso­kat hoz létre, amelyek legfel­jebb az állami költségvetésben találkoznak, az össztársadalmi műveltség végtelenjében soha. Azaz másra kíváncsiak a mű­velődési házban, a múzeumban vagy éppen az üzemben dolgo­zó népművelők, és megint más­ra a különböző kutatási helyek tudományos szakemberei. Erről sokat beszélgetnek mos­tanában a kutatók és népmű­velők, az irányító szervek és a tömegkommunikációs eszközök munkatársai. A népművelői szakma megerősödése a közöt­tük folyó folyamatos dialógus nélkül elképzelhetetlen. És te­gyük hozzá, nevetséges is. Képzeljük el az éttermet, ahol a konyhán egyedi ételeket kotyvaszt a szakács, mig oda­bent a pecsétes asztalok között sparhelten kukták és pincérek próbálgatják a vendégek kí­vánsága szerinti (és „étkezés- politikailag" sem mérgező) éte­leket kikavargatni. Ugye, ab­szurd? Segítsük r, értsék az ételek elkészítési mód­ját, ne legyenek elzárva a konyhától, és a konyhafőnökök is ismerjék a vendégek kíván­ságait. így talán inkább eljut­hat a megfelelő étel a megfe­lelő asztalra: a megfelelő mű­velődési folyamat a megfelelő területre. N. G. A kereskedelmi felügyelőség ellenőrzései a Gondoskodtak bőséges árukínálatról Minden fogyasztói árválto­zásikor ellenőrzik a végrehaj­tásit. így történt ez június 29-e és július 4-ie között is. A Toilma megyei Tanács V. B. kereske­delmi osztályának kereskedel­mi felügyelősége az SZMT-vel, harmincnyolc társadalmi ellen­őrrel és a helyi • tanácsok ke­reskedelmi ügyintézőinek bevo­násával e napokon ellenőrzést végzett. — A vizsgálat célja volt — tó j éko ztaítta szeirkesztös égőn ­két Mátyás Tibor, a, kereske­delmi felügyelőség vezetője — annak megá!!ialpítás<a, hogy a kereskedelmi vállaltatok kelllő szervezésstel biztos itatták-e a zökkenőmentes árváltozást összesen 54 boltban és nyolc vállaltan, illetve szövetkezeti központban hetvenegy ellenőr­zés történt az emllített napo­kon. A vizsgálót során megálló - pítotlták: az ellenőrzött keres­kedelmi egységek a központi árintézkedésekkel kapcsolatos feiíadlatokna jól felkészültek. Né­hány kivétektől1 eltekintve az új áraikról a fogyasztókat kel­lő módon tájékoztatták. Az ellenőrök tlaipasztaitaitlair szerint a kereskedelmi vállala­tok, szövetkezetek, szállító vál­laltaitok a hús és húskészítmé­nyek esetében gondoskodtok a bőséges árukínálatról. Ennek köszönhető, hogy az árváltozás a közelilátást nem zavarta. Ál­talános tapasztaltat volt az is, hogy a hús és húskészítmények mostani differenciált árváltozá­sa következtében, a kínálat rendszeres javításával, a vá­laszték bővítésével1 együtt vár­hatóan növekszik majd például a tejtermékek, s a baromfi fo­gyasztása. Ezekből is bőséges mennyiség van. A nagyszámú társadalmi el­lenőr bevonásával próbavásár­lásokat is végeztek. A próba- vásárlások öt százalékánál ál­lapítottak meg károsítást, de az is tény, hagy néhány üzlet­ben a vevő javára, tévedtek a bolt dolgozói. Hogy milyen nagy, átfogó munkát végeztek az ellenőrök, azt bizonyítja ta; következő szám, is: 1130 élelmiszeri pari termék árát, szavatossági idejét vizsg állták meg. Kiderült: a megvizsgált termékeik nyolc százalékának szavatossági ide­je lejárt, ennek ellenére ere­deti áron tartották kész leltben, illetve kívánták forgalomba hozni. Szabálysértések miatt két személyre róttak ki pénzbírsá­got. A helytelen leltárfelvétel és árazási hiányosságaik miatt két-lkét esetben tetteik szabály­sértési feljelentést, illetve vál­laltaid fegyelmi eljárásra, tettek javaslatot A lejárt szavatossá­gú áruik kivonását azonnali el­rendelték, a kisebb mulasztások megszüntetésére pedig írásos utasítást adtak. Ellenőrizték a. vendéglátó­egységekben is, hogy betart­ják -e a központilag kiadott ha- szonlkuilcs-táblázatban foglal­taikat, a menűmormátat, a rög­zített áraikat. Megállapították: itt is zökkenőmentes volt az átállás. A haszonlkulcs-mérsék- léseldet mindenütt végrehajtat­ták. A vendéglátó területén szer­zett tapásztaltaitak szerint a húsos ételek, 'üzletosztálytól függően, adagonként mintegy két forinttal emelkedtek, az egyéb ételeknél pedig adagon­ként tíz-lhb;rmliinc fillér árcsök­kenés következett be. A .kereskedelmi felügyelőség természetesen a hatósági ór- intéz1 kedések hatását, érvénye­sítését a jövőben is follya,mo­to, sail figyelemmel' kíséri. Munkásfiatalok vers- és próza­mondóversenye Hatodik allkOllomima! rendezik meg — október és a jövő év áprilisa között — a munkás­fiatal ak országos vers- és pró- zutmondóversenyét. A rendez­vényre július 314g a munka­helyi szblkSzenvezeti bizottsá­giaknál jelentkezhetnek az elő­adói készséget érző munkás- ftaltaliolk. A verseny célja ezúttal is a munkásfiatalok irodalmi ízlésé­nek, beszéd- és I versimondó- kultúrájának fejlesztése, bemu­tatkozási lehetőségének' bizto­sítása. A vetélkedőn 30 éven aluli fiatalok — szakmunkások, üzemek, vállalatok, intézmények fizikai állományú dolgozói és közvetlen termelésirányítók — vehetnek részt. A versenyzők kötelező feladatiként egy SZOT- díjas szerző versét vagy prózai alkotását adják elő, és egy szalbadon választott művet tol­mácsolnak. GRUND '81 Nekem a szóról elsőnek Mol­nár Ferenc örökbecsű regénye jut eszembe, s a grund. A fa­telep, ahol játszani lehetett. Ami minden volt, amiért érde­mes volt harcolni, sőt, mint a kis Nemecsek tette, meghalni is. Én már nem játszottam grundon. Hacsak most, utólag, nem hívom annak a foghíjas házsorok egy-egy bozótos tel­két. Ma, pedig nem telt el olyan sok idő azóta, ilyenek már nincsenek, De van helyet­te, szerencsére, egyre több, szakszerű felnőttkéz csinálta „grund”, azaz játszótér. Sztárcsevity Ervinnel, a szek­szárdi Városi Tanács elnökhe­lyettesével beszélgettünk erről a — most, hogy az iskolák kapui nyárra becsukódtak — különö­sen aktuális témáról. Arról, hogy csemetéink, akikben ért­hetően dühöng a mozgásvágy, találjanak maguknak erre a számukra legszentebb célra helyet. Én úgy láttam, a megyeszék­helyen elég sok játszótér van. Már a lehetőségekhez ké­pest. A tanácselnök-helyettes örvendetes elégedetlenséggel cáfolt. Szerinte a központtól tá­volabb lévő lakótelepeken na­gyon is kevés. De lesz több. Például a baktat lakótelep alatt, a mostani gaztenger helyén. Majd, ha felépül a garzonház. Jövőre, vagy egy évvel később, kettő is. Egyik a kisebbeknek, homokozóval, rönkvárral, a má­sikon meg labdapálya lesz a nagyobbaknak. Az ott lakó gyerekek állan­dóan átjárnak a kórház kézi­labdapályájára, napok alatt új illegális bejáratot nyitva a be­befoltozott kerítésen. Már épül — talán kicsit von­tatottan ugyan - a Gróf Pál utcai 10 szintes házak tövé­ben a Népek barátsága park, ahol, az egyre szaporodó laká­sokban élő, talán ezernél is több gyerek végre talál helyet. Mondjam úgy, talál grundot, és szereti, sajátjának érzi majd a szabad idejének eltöltésére oly alkalmas négyzetmétereket. Csak itt még az építők felvo­nulási épülettömbjét kell meg­szüntetni. Ezek a földszintes^ hosszy házikók hivatalosan az év végéig állhatnak itt. A játszóterekről a játékokra terelődött eszmecserénk fonala. Sztárcsevity Ervin hozta szóba a Wosinsky lakótelepen lévő gyű­rűhintát, amiről már pottyant le Ha eltűnnek a felvonulási épületek, nagy játszópark lesz itt kisgyerek. Ennek kapcsán mond­ta, hogy jó, ha ott van a gye­rekek mellett az őket óvó szülő. Én a diskurzus után ismét megnéztem több játszóteret, s gyűrűügyben nem adtam iga­zat az elnökhelyettesnek. A magasban éppen torná­szott egy 10 év körüli fiúcska. Pár méterre tőle állt is felnőtt. De ha véletlen kicsúszik a fiú keze vagy lába a karikából, nincs az a fürge ember, aki időben ott terem. A gyűrű alatt pedig, de kemény a beton! A tornaórán a szer alá ugró­szőnyeget tesznek, pedig ott karnyújtásnyira áll a tanár, itt sem lenne haszontalan, ha fel­törnék azt a kőkemény réteget, s arra a pár négyzetméterre fü­vet telepítenének. Persze, nemcsak a gyűrű ke­rült szóba, hanem a különféle fémszerkezetek is. Mászógöm­bök, meg hasonlók. S abban nagyon egyetértettünk, hogy az ilyen fém meg műanyag va­lamik helyett sokkal jobb, szebb, igazibb lenne a rönkvár, famászóka. És nemcsak azért, mert azon a bizonyos grundon, a Pál utcában is farakások kö­zött játszadozott a gyerekse­reg. És talán nem is kell mindig eszköz. Bár lehet, hogy ma a „gépkocsi-talpú” felnőtték kői rában a fiatalok is mások, de nem olyan rég mi még pompá­san játszottunk rabló pandúrt, adj-király-katonát, és sorolhat­nám tovább... Nem a nosztalgia A gyűrű alatt, de kemény a beton! beszél belőlem, hanem gondo­latokat szeretnék ébreszteni, miikor elmesélem, hogy nékem volt sok színes agyaggolyóm, a játéknál veszítettem is belőle meg nyertem is, és divat volt a csigázás, amikor ostorral bírtuk pörgésre a kis, kúpos alakú fa­darabot. És hadd fejezzem be a fejeléssel. Két sapka, tégla, vagy lerúgott cipő volt a kapu, a stukkgól pedig duplán számí­tott. Ma ez a labdajáték sem divat. Tágítva kicsit a kört... Mert ugye játszadozni nemcsak a házak tövében lévő tereken le­het, hanem kilométerekkel odébb is, ahol a természet adja a kikapcsolódáshoz legalkalma­sabb környezetet. Am a tapasz­talat bizonyíték rá, hogy a Sö­tétvölgyben, az úttörőtábor mellett, a kis tornapályán, a mászórúd, a kötél s a többi já­tékos erőpróbálásra kiválóan al­kalmas eszköz, ha nem a tábo­rozok veszik szervezetten igény-, be, egyáltalán nem kopik. S kissé eltérve a témától: egy felmérés adott számot arról, hogy az átlagautós kirándulás címén mindössze 150 méterre távolodik csak el géperejű járv művétől. Persze, ez már a felnőttekre is vonatozik. A holnap gene­rációja azonban tőlünk tanul. S ha csak azért teremtenénk játszótér ürügyén minden cső» da-eszközzel felszerelt újmódi grundokat, hogy legyen a lur­kót hova elzavarni, hogy hagy­ja már békén a fáradt felnőttet, csupán a kereslet-kínálat tör­vényének tennénk eleget. De összességében nagyon rossi boltot csinálnánk. S erre talán nem is mii jönnénk rá, hanem évék, évtizedek múlva az elgé- piesedett újabb generáció. Ám a grundra, az édes grund- ra is igen nagy szükség van. Többre, szebbre és természete­sebbre, mint amennyivel és amilyennnel most büszkélked­hetünk. A beszélgetés során megtud, tam, hogy a városi tanács Székszárdon évente bő félmil­liót költ a játszóterekre. A ta­nács. Mert az a gazda. Am jó lenne, ha ezen a tulajdonosi szerepen osztoznának. Azok­kal is, akik sajátjuknak érez­nék, mert ott játszanak, vagy mert a gyerekeik ott töltik az időt. — szepesi — Képrongálás Pakson Kié a felelősség? A képek felkerülitek a falna. A lágy tónusú festményeik gyö­nyörűek voltaik, de pár árával a hivatalos megnyitó előtt va- laikii, Valamilyen hegyes tángy- gyall’ néhányat megrongált A felháborító eset Pakson történt, a művelődési házban. A ház gazdáinak éltső reakció­ja: telefonon felhívták V. De- laslt lElenát, a: festőművészt, hogy hozza az ecsetjeit, fes- télikészletét, és javítsa, ki a képeiket Azóta o szakértők ímegáltaipitotté'k: a. ká.r nagy­sága jóval húszezer forint fe­ltett van, iBordás István, a művelődési ház iga zgatója a történtekkor szalbadságon vált Most, elvi kérdéseket tisztázandó, mégis őt, a felelős vezetőt keresltem meg. — Amikor értékesebb, és nem üveg alatt lévő képeket állítunk Idi, mindig biztosítjuk az őrzést — mondotta. — Ezek szerint ezek ai ké­pek nem értékesek? — Dehogynem!, csak az tör­tént, hagy a kiállítás ,még nem volt meglnyiWa. — De a képeket már átvet­ték? — Igen, mienk Jls a felelős­ség. Ezt nem háríthatjuk át másra. — Meg is térítik a kárt? — ígért. Aztán, a személyes féléi ősiségié vonás következük. Bárhogy is töröm a fejem, nem tudom elképzelni, hogyten léhetétt őrizetlenül hagyni a negyedmilliót érő kepéket, amikor az intézmény tele volt emibeireikkél, és színházi elő­adás is volt. A kérdésre nem válasz, amit az igazgató mond. Az tudníiliifk, hogy kevés a pénzűik, nem kopnak státust teremőnre. Azt is megtudom, hogy az intézmény dolgozói huszonnégyen vannak, és ez a létszám, szerintük alacsony. Én, anélkül, hogy legkisebb mér­tékben is lebecsülném a köz­művelődéssel kapcsolatos fél­adatok mennyiségét, abban hi­szek, hogy meg,féle lő munka­megosztás méllett ennyién is elegen lennének. Azt sem ér­zem elfogadható érvnek, hogy nincs zárható kiálfliításl termük. Másutt silncs mindenütt, s mégis ép marad a kiállítások anya­ga. 'Beszélünk a biztosításról is, aimlit nem kötnek meg, mert azt másutt sem csinálják. In­kább őrzik a, bemutatott tár­gyaltat. — Mi lesz a, jövőben,? — kérdem. — Szolgáilt-e tanul­sággal a mostani eset? — Igen. Ezentúl nem rende­zünk másfél hónapon át nyit­va taintá kiállításokat. Kevesebb tárlatunk lesz, és, rövidebb ideig. Két hétig ugyanis meg tudjuk áldani az őrzést Tisz- téletdíjérlt, mert az nem bér­jellegű juttatás. Azt hiszem, nem kell bizony­gatnom, valójában a képron- gálána haragszom. De amíg járnak közöttünk tébollyal gya­núsítható vandálők, semmilyen indoklással nem hagyhatjuk őrizetlenül! egy-egy kiállítás — alkalmamként reprodukálha­tatlan darabokat is tartalmazó — anyagát. — szó —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom