Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

©^Hepüjsäg 1981. július. 8. Magasházi szerződést bont? Magasházi Józsefnek, a Szek­szárdi Dózsa NB ll-es labdarú­gócsapata vezető edzőjének há­rom és fél éves szerződése jú­nius 30-án lejárt. iKi lesz a Dózsa együttesének szakvezetője az új idényben? — kérdeztük tegnap Takács Jó­zsefnél az egyesület ügyvezető elnökét.- Valóban június 30-án járt volna le Magasházi József szer­ződése, de azt megelőzően, jú­nius 26-án egy évre meghosz- szabbította nálunk. Éppen ezért meglepődtünk azon, hogy júli­us 6-án bejelentette: az egy hete kötött egyéves szerződését felbontja, mert a Kaposvári Rá­kóczinál kíván a jövőben tevé­kenykedni. Közöltem vele, hogy bejelentéséről tájékoztatom az MLSZ edzőbizottságát, valamint egyesületünk vezetését, mert mi nem járulunk hozzá a szer­ződésbontáshoz - mondotta az ügyvezető elnök. Az 1979-es tatabányai kupa- mérkőzésen súlyos fejsérülést szenvedett, atóől a közeimúJt- ban felépült kitűnő Guimmers- baáh-lldéztiá!bdázó, Joachim Deokarm már nemcsak társai kézila bda-'mérkőzéseit látogatja nagy érdeklődéssel-,' de leg­utóbb o Fortuna Düsseldorf labda rúg ói va-l is edzett. Kézi­labda helyett tehát futballt ját­szott az NSZK sókszoros válo­gatottja. . * Rul-ugivanaban furcsa- rekord dőlt meg egy kihívásos férfi kosárlabda-találkozón. A hu­szonnégy órás játékban a két együttes 4376 pontot szá-mlá-lt összesen, ami jobb, mint az előző „összeg” Világcsúcsa. A régi eredményről nem jelentett a Tarvjag hírszolgálati iroda. A hírből az derült még ki, hogy a helyi „kékek" 2268-2108 arányban verték a „fehéreket”, félidőben 1150-1035 volt az ál­lás a győztes javára. * A francia Arnaud de Rosnay cs-úcíidő alatt szelte át wind- suffjéveí a La Manche-csator­nát. Idő, 5,42 kilométer/óra se­bességet is elérve 1 ára 48 perc alatt teljesítette az angliai Hythe és a farnciaországi Wis- sa-n-t közötti^ távolságot. Labdarúgás Nehéz évet zárt mindkét NB ll-es csapatunk A labdarúgó NB II. még va­kációzik, ám a sportág egé­szében nincs nyaralás. Zajlik a nyári Totó-kupa, az átiga­zolási időszak finisei, készül­nek az edzéstervek, és a csa­patok háza táján a július 13- án kezdődő felkészülési idő­szak programtervezetét pon­tosítják. Mozgásban a gépe­zet, mert az átszervezés előtti utolsó bajnoki esztendő min­den eddiginél nehezebb fel­adat elé állítja a 42 csapatos mezőnyt. Az új célkitűzések megfo­galmazásához kétségtelenül az 1980—Öl. évi szereplés szolgál alapul. Dombóváron és Szek- szárdon is túljutott a két NB ll­es csapat szakvezetése a mér­legkészítés időszakán. Abból egyértelműen kiviláglott: küz­delmesen nehéz évadot zártak június 21-én. A Szekszárdi Dó­zsa együttese tizenkettedik, a Dombóvári MSC pedig tizenha­todik helyezettként hagyta ma­ga mögött a nyugati csoport 38 mérkőzésének 3420 percét. SZEKSZÁRDI DÓZSA: VISSZAESÉS Hol van már a tavalyi hó? - kérdezhetik a harmincéves ju­bileumát ünneplő Szekszárdi Dózsa labdarúgó-szurkolói, mi­közben csapatunk 12. helyezé­sét taglalják. Mi tagadás, az előző évi 6. helytől és az akko­ri 42 ponttól igencsak elmaradt a lila-fehér gárda. Két erőssé­gük - a középhátvéd Szlovák és a középpályás Adorján - távozása már jóval a bajnok­ság megkezdése előtt előreve­títette a gyenge szereplés ár­nyékát. Helyükre fiatalok kerül­tek, az igazi erősítést az ápri­lisban Kisdorogról igazolt Kniesz jelentette. Az őszi idény a csapatépítés és a felkészültségi szint emelé­sének jegyében telt el. Hazai mérkőzéseit jobbára „hozta” az együttes, idegenben viszont csupán három pontra -futotta erejéből. A ^legfájóbb az volt, a sanyarú vidéki szereplésben, hogy a nyugati csoport öt újonc csapata tíz pontot rabolt a dózsásoktól. Jól sikerült a té­li alapozás, amelynek során Tóth személyében megoldódott a söprögető poszt problémája. Jó erőben, egészséges optimiz­mussal várták a játékosok a tavaszi folytatást. Váltakozó sze­replés után a tavaszi idény kö­zépső harmadában fellángolt a Dózsa. Győzelem a Honvéd Rákóczi SE, a Pét, a Pécsi VSK és a Komló ellen, majd emlé­kezetesen nagy mérkőzésen döntetlen a listavezető Hala­dással. Úgy tűnt, megismétlő­dik a múlt. Ekkor ugyanis elér­hetőnek látszott az előző évi pontmennyiség begyűjtése. Nem így történt, mert a folytatásban „kipukkadt” a csapat. Teszler Vendel pályaedző er­re az időszakra így emlékezik: - Sajnos, játékosaink a pilla­natnyi sikerek fényében sütké­rezve egyre jobban kiengedtek. Ennek az lett a folytatása, hogy csak nyolc hét leforgása után nyertek ismét. Hazai környezet­ben is keserű fiaskók követték egymást újonc, vagy éppen ki­esés ellen harcoló csapatokkal szemben. Magasházi József vezető ed­ző így értékelte az eredeti cél­kitűzés meghiúsulását:- A legjobb tíz közé kerülés volt csapatunk célja. Ettől a minimális elvárástól két pont­tal maradtunk el, ami elsősor­ban a hazai gyenge szereplé­sünkre vezethető vissza. Amíg ősszel pályaválasztóként 72 szá­zalékos teljesítményt nyújtot­tunk, addig tavasszal csak 56 százalékosat. Hiábavalónak bi­zonyult a tavaszi idegenbeli jó helytállás (40 százalékos teljesít­mény az őszi 16 százalékkal szemben), mert a hazai kör­nyezetben elhullajtott pontokat nem tudtuk ellensúlyozni. Szem­betűnő volt továbbá, hogy amíg tavasszal csupán két vidéki mérkőzésünkön nem rúgtunk gólt, addig vendéglátóként négyszer gólképtelennek bizo­nyultunk. Szomorúbb a kép, ha az előző évi teljesítményünk­höz viszonyítjuk önmagunkat. Az 1980-81. évi bajnokság 38 mérkőzésén húsz játékos szere- pelt a Dózsa együttesében. Az egyéni teljesítményeket értéke­lendő, ismét a vezető edző véle­ményét idézzük: — Éves átlagban senki sem nyújtott kiemelkedő teljesít­ményt. Össze! Varga, Somodk és Pólyák, tavasszal pedig Tóth, Kniesz és Szabó teljesítménye volt a legjobb. Többet vártam Koroknaitól és Lauertől, de jó­val képességei alatt teljesített Orosz, Weitner, valamint Már­kus is. Szekszárdon tehát nem vált valóra az egyébként cseppet sem magas célkitűzés, az 1-10. helyek egyikének megszerzése. Évek óta gond a csatársor vé­szes gólínsége, a tehetséges já­tékosok eltávozása, s nem utol­sósorban az a tény, hogy csu­pán immár hosszú távon, legfel­jebb a megyebajnokságból erősítenek. Ezért stagnáltak és szürkültek el a nyugati csoport mezőnyében az 1980-81. évi bajnokságban. DOMBÓVÁRI MSC: A BENTMARADAS OROM, DE... Nagy volt az öröm 1980. nyarán Dombóváron, amikor a DMSC legénysége az osztá- lyozón kivívta NB ll-es tagságát. Tizenhárom év után ismét a má­sodik vonalban indulhatott a város reprezentáns csapata. Az örömbe aztán hamarjában jócs­kán vegyült üröm is. Erről Her­bei József vezető edző így nyi­latkozott. — A csapat megérdemelt, ám váratlan sikere az egyesület ak­kori vezetését roppant nehéz feladat elé állította amit - őszintén megvallva - vajmi ke­vés eredményességgel oldott meg. Szakmai szemmel gyatrán sikerültek az erősítések, alapo­san megkésve döntöttek az edző személyét illetően. A ve­zetés és a pályaedzők gyakori változásai csak tovább fokozták a gondokat. Mindezek ellenére nagy ambícióval láttunk mun­kához, Bancsi Ferenc pályaed­zőben igazi kollégára találva folytattuk a csapatépítést. A menet közben egyre kritikusabb helyzetbe került együttesből Foki, Horváth, Nagy és Landek jó partnernak bizonyult. Bíztak a szakvezetésben, az elvégzett erős intenzitású edzésekben, ami az őszi utolsó három for­dulóban már öt pontban reali­zálódott. Az új vezetés nagysze­rű feltételeket biztosított szá­munkra a téli alapozás során. A Gunarasban végzett felké­szülési munka, a csapat szer­kezeti mégvátloztatása, a me­net közben igazolt Túrái és Zircher csatasorba állása ta­vasszal húsz pontot eredmé­nyezett, ami a végső cél, a bentmaradás-elérését jelentet­te. Igen, az újonc Dombóvári MSC számára egyetlen célt tű­zött ki a szakosztályvezetés, a kiesés elkerülését. Ősszel végig döcögött a csapat gépezete. Az érősítés gyanánt átigazolt játé­kosok közül csupán Landek nyújtott jó teljesítményt. Nem volt irányítója, vezéregyénisége a gárdának. Tavasztól ezt a gondot Túrái levette a vezetés válláról. Az őszi mérkőzéseken sem a védelem, sem a csatársor nem remekelt, így hazai pá­lyán is hullajtottá pontjait a DMSC. Tavasszal aztán jelentős fordulat következett be. Túrái, Iván, Foki és Herbst, valamint a véghajrában igazolt Zircher magával ragadta a csapatot - jöttek az eredmények. A véde­lem megszilárdult, Herbst jó­voltából a középpályás sor, ZirCheréből pedig a csatársor is feljavult. Herbei József vezető edző a szóhoz jutott játékosok egyéni teljesítményét így értékelte: — őszi szereplésünk alapján egyetlen játékossal sem lehetek elégedett. A tavasszal nyújtott teljesítmények alapján viszont valamennyi pályára lépett játé­kossal elégedett vagyok. Közü­lük kiemelem Foki, Horváth, Herbst, Banai, Túrái, valamint Landek és Zircher teljesítmé­nyét. Minden jó, ha jó a vége, de.. Az idegek harca volt ez a bajnoki esztendő, keservesen kivívott bentmaradással. Tanul­ság, negatívum bőven akadt a vezetés, az edzők és a játéko­sok számára egyaránt. Hogy a következő bajnokságban feled­tetni tudják azokat, bizony na­gyon sokat kellene tenni a Ka­pos parti város fúzió előtt álló egyesületében. — fekete — Súlyemelés Tartalékosán is jól szerepeltek Hahn Csaba 247,5 kg-ot emelt (Budapesten, az MTK-VM csarnokában (került sor az 1981. évi súlyemelő ORV csapatbaj­nokság második fordulójára, amelyen a Szekszárdi Dózsa versenyzői is részt vettek. Mint Till Csaba a bronzjelvényes szint közelébe került arról a lapunkban korábban beszámoltunk, az első forduló­ban — 48 csapat közül — a szekszárdi gárda tizedik helyen végzett. — A második fordulóban mi­lyen eredmények születtek? — tettük fel a kérdést Andics Jó­zsef utá n pótló s-e d ző nek. — Sajnos, tartalékoson áll­tunk ki; az úttörőknél Fáth Csa­ba üdül, a serdülőknél Boksa Tamás sérült. A csapat ennek ellenére derekasan helyt állt. Az ifjúságiak közül Hahn Csa­ba a 75 kilogirámmosok me­zőnyében 247,5 kg-ot emelt — ez igen jó eredmény. Dicsére­tet érdemel Tilll Csaba is, aki úttörő létére ifjúsági bronzjel­vényes sdnt köztelébe került. A két fordulóban 10 476 pontot értünk el, s hogy ez mire lesz élég —; azt csak a későbbi ér­tékelések után tudjuk meg. Eredmények: Úttörők: 1. Török Béla (44 kg) 204, 2. Nagy István (44 kg) 173, 3. Till Csaha (48 kg) 268 ponttal. Serdülők: 1. Bertus Gá­bor (60 kg) 612, 2. Nyerges Imre (64 kg) 630, 3. Babai György (64 kg) 353 ponttal. If­júságiak: 1. Szarka Sándor (52 kg) 822, 2. Hahn Csaba (75 kg) 1040, 3. Farkas István (82,5 kg) 1075 ponttal. Ne sajnáljuk rá az időt Általában mindenki büszkén vallja, hogy sportnemzet vagyunk. De, ha a többséget megkérdezzük személy szerint, hogy ő jelenleg milyen sportot űz rendszeresen, a választ már előre tudjuk: „Mostanában nincs rá időm, no meg nincs is rá lehetősén, de fiatal koromban egész jó eredményeket értem el egyik-másik sportág­ban." Vizsgáljuk meg a tipikus válaszokat. Tényleg nagyon elfoglalt emberek vagyunk, van néha mellék- vagy másodállásunk, családunk, itt- ott egy kis háztájink. Elmegyünk kikapcsolód­ni a vendéglőbe, eszpresszóba, moziba, szín­házba ... No meg vár az otthon, a televízió, s néha még a vacsorát is a szánk mellé dug­juk, hogy el ne szalasszunk valamit az „esti meséből”. Ebben a nagy zsúfoltságban igazán nehe­zen Tehet egy kis időt szakítani arra, hogy na­ponta legalább tíz percet foglalkozzunk tes­tünk szükséges karbantartásával? A válasz nemleges. Ha a sportolás lehetőségeit vizs­gáljuk, mindenki arra hivatkozik, hogy nincs elég sportpálya, tornaterem, uszoda. A felelet nagyon egyszerű. Valóban nincs annyi létesítmény, amely elgendő volna vala­mennyiünk részére. Ám itt azt is hozzá kell tenni, hogy a nálunk gazdagabb országok sem rendelkeznek olyan létesítményhálózattal, amely mindenki számára hozzáférhető lenne. Minden korosztályt magába foglaló töme­gek egészséges mindennapos sportolását más­ként kell megoldani. Az első lépés a minden­napos, otthoni körülmények között elvégezhe­tő gimnasztika. Természetesen az emberi test karbantartását nem elégíti ki a házi gimnasz­tika. Ehhez többre van szükség, időnkénti kirándulásokra, naponta ismétlődő kiadós sé­tákra, de rendkívül hasznos az uszodák láto­gatása, valamint a rendszeresen végzett ko­cogás. A tömegek sportolását, testedzését nem le­het uniformizálni, mindenki kedve, ismeretei, életkora szerint válasszon. A továbbiakban már csak az a kérdés, hogy miért nem spor­tolnak nálunk nagyobb tömegek, s az embe- f rek miért csak az újságban érdeklődnek be­hatóbban a testedzés iránt. Feltehető, hogy vannak olyanok, akik való­ban nem hisznek abban, hogy a testedzés jó­tékony hatással van a szervezetre. A többség viszont kényelmességi szempontok alapján ha­lasztja mindig holnapra a testedzés megkez­dését. Ők azok, akik mindig jó kifogást talál­nak. Pedig nem kifogásra van szükség, hanem ELHATÁROZÁSRA! VASS ZOLTÁN Május 17: Dombóvári MSC-Várpalota 2-2. A 7. percben Zircher lövésével szerzett vezetést a dombóvári csapat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom