Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5. ^ÉPÜJSÁGS------------«-----------V áltozatok a munka gondjairól Z. elvtárs persze csak a publicisztika megkíván—-----------------1 ta anonimitás kedvéért jelölök így, negyed százada áll egy szinte elképesztően jó, közepes nagyságú vállalat élén. Élvezet beszélni vele, pontosan, lényegre- törően fogalmaz és abból a különös papírhalomból, mely a tárgyalóasztalát elöntéssel fenyegeti, mindig és azonnal az éppen szükséges, legfontosabb iratot, adatot halássza elő. Még nem volt újságíró, aki azt panaszolhatta, hogy félretájékoztatta volna, vagy csak kicsit is igyekezett kozmetikázni a még náluk sem mindig kedvező valóságot. Vállalata országon belül és kívül egyaránt ismert, ő maga szépszámú magas állami kitüntetés tulajdonosa és természetesen érdemei szerint megfizetik. Csakhogy hovatovább dolgozni nem hagyják! Szó sincs arról, mintha túlhalmoznák társadalmi megbízatásokkal. Nem is az a fajta ember, aki nagyon tolakodna valamelyik értekezlet elnökségének netán üresen maradó székére. Munkája olyan kitűnő, a vállalat termelési módszerei oly pompásak, hogy minisztérium, főhatóságok valósággal ömlesztik hozzá a különböző küldöttségeket. Ismét csak nem protokoll- látogatókról van szó, noha természetesen olykor illő udvariassággal ilyeneket is fogadnia kell. Kitűnően kvalifikált szakemberek adják egymásnak a kilincset nála, akikkel érdemes és fontos is elbeszélgetni, csak éppen dolgozni nem lehet tőlük. Pedig Z. elvtársmég alig múlt 50 éves, egészsége épp oly makulátlan, mint amennyire töretlen a munkakedve. Ez a munkakedv, a rá jellemző ötletgazdagság, súlyos milliókat eredményezhetne a vállalatnak és így a népgazdaságnak is. Erről beszélgetve nemrégiben felvetettem valahol, hogy Z. lenne az, aki mellett igazán megszolgálhatná'a fizetését egy protokollfőnök. Azt az ellenvetést kaptam, hogy ez meglehet, de Z. kiválóságainak egyebek közt az is bizonyítéka, hogy pompás szakhelyettes-gárdót nevelt ki maga mellett. Szentigaz, csakhogy ezek is főnökükhöz hasonlatosan a munka megszállottjai és nem kevésbé szeretnének dolgozni. Ez egy a munka kevésszer emlegetett gondjai közül. A másik példa B. Az előbb említetthez hasonló alaphelyzet, azzal a különbséggel, hogy társadalmi funkcióinak száma kevés ugyan, de ilyen elfoglaltságainak, mintha senki nem akarna gátat szabni. Pedig kellene, hiszen B. teljes joggal kapott a különböző közérdekű tevékenységért erkölcsi elismerést, azaz pontosabban fogalmazva, kitüntetéseket. Azért a feladatért, amiért a fizetését felveszi, még soha nem kapott egyet sem. Ugyanis nem érdemelt. C., harmadik példám szereplöie. e9y érdemdús,--------------------------------------------- meglettebb, a szakma minden csínját-bínját értő kollégájától pályakezdő korában abban a kioktatásban részesült, hogy mindent tehet a cégnél, csak valami egészen kiemelkedő munkateljesítménnyel elő ne rukkoljon. Akkor ugyanis megtapsolják és szaporán még több terhet raknak rá. L ehet, hogy tévedek, de én Z., B. és C. eseteit egyaránt figyelemre érdemeseknek tartom. Mindhármukban közös ugyanis, hogy tehetséges, jó képességű emberek. A tehetség önmagában se nem érdem, se mentségként fel nem fogható. Az ember mércéje ott kezdődik, ahogy a tálentu- maival sáfárkodni tud, azokat kamatoztatni képes. Remélhetőleg, az előbbi mondatnak senki, semmilyen üzleti kicsengését nem érzi. Z. kitűnően kamatoztatta képességeit, és olyannyira követendő példává vált, hogy előfordulhat: — merő jószándékból — útját állják további fejlődésének. Arra kényszerítik, hogy megálljon, pedig szíve szerint egyre fokozottabb iramban haladna előre. B. képességei ugyancsak vitathatatlanok, de a rossz időbeosztás miatt azoknak se ő, se a közösség nem látja hasznát. C.-ről még nem derült ki, hogy megfogadta-e a kissé cinikus és keserű tanácsot. Remélhetőleg nem, és ugyancsak remélhetőleg sosem tapasztalja majd a saját példáján, hogy a cinikusok nagyon jelentős része tulajdonképpen bukott idealista. A legrosszabb eset valószínűleg F.-é, aki hosszú ideig teljes joggal aratott sikert sikerre, kapta meg tudományágának minden elismerését. Egészen odáig, amíg önmaga dicsőségébe nem vakult, minden társadalmi hozzájárulás nélkül elő nem léptette magát csalhatatlanná és vátesszé, amitől kezdve fokozatosan elvesztette még a létalapját is. Példája azért szaporítja a munka gondjaival kapcsolatban felhozottak számát, mert esetében éppúgy, mint az összes előbbiben egyáltalán nemcsak egyéni ügyről van szó. Azokat a bizonyos képességeket kamatoztatni elsősorban persze annak a dolga, aki rendelkezik velük, de azért egy közösség irányítása, befolyásolási hatása egyáltalán nem lehet elvetendő. Szándékosan az átlagosnál jóval magasabb beosztásokból vettem a példákat. Egyrészt azért, mert magam nem tartozom, közéjük, tehát nem érhet az elfogultság vádja. Másrészt, mert minden beosztásban, bármely helyen előfordulhatnak a munkával kapcsolatos gondok, de a vezetőké — észrevéve vagy észrevétlenül, előbb vagy utóbb — széles körökre hathat ki. Ezenkívül pedig, mert — ezt sietek sürgősen idézőjelbe tenni, nehogy valaki gúnynak érezze, ugyanis nem az — „a vezető is ember”. Ugyanazok az állampolgári jogok illetik meg, mint bármelyik dolgozóját és éppúgy elvárhatja, hogy segítsünk munkabeli gondjai oszlatásánál, mint bármelyikünk. Itt azonban már félő, hogy nagyon lírai húro------------------------------------------------ kát kezdek pengetni, vagy olybá tűnök, mintha az irgalmas szamaritánus szerepét akarnám játszani, ami pedig eszem ágában sincs. Segíteni ugyanis egyáltalán nem könnyű. Se a pompás Z.-nek, még kevésbé a mérsékeltebben pompás B.-nek. Hiszen lehet, hogy mindazt, amit itt szóvá tettem, se ők, se a többi felsorolt soha észre nem vették. O. I. Betonelemgyártás, korszerűen Képeink az új paksi betonelemgyártó üzem munkáját mutatják be, azt érzékeltetik, milyen sokat változott az ember és a beton kapcsolata: itt, ebben a korszerű üzemben sokkal kevesebb a nehéz fizikai munka, kevesebbet kell emelni. A régi betontelepen — a konzervgyár, illetve a 6-os út mellett — alig állt rendelkezésre gépi eszköz, rengeteget cipe- kedtek, emeltek az emberek. A város „lába előtt", közvetlenül Pakstól délre, a már szépen kialakuló ipartelepen létesítette a betonelemgyártó üzemet a Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat. Gépek, daruk, targoncák könnyítik a dolgozók munkáját, és a gyártási technológia is változott, természetesen. Az átállás mégsem könnyű, meg kell szokni az új helyzetet, módszereket. A dolgozók többsége régi. Brezovszki Ferenc rakodógép- kezelő például 21 éve dolgozik a betonüzemben, targoncás volt 13 évig, utána gépkocsivezető, és most — egészségügy/ okok miatt — könnyebb munkát kapott. Sokféle termék várható ebből az üzemből, főként mező- gazdasági beruházásokhoz. Jelenleg lödémbélés testeket és szőlőtámberendezést készítenék, nagyobb mennyiségben. G. 1. Fotó: Gottvald Károly Raklapokra kerül a termék Speciális gép rakodik Szállítják a szőlőtám-berendezést Sokat „fürdik” a betonelem
