Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

1981. július 31.

KÉPÚJSÁG 5

Társadalmi ellenőrzés. J“!Ä!Äc£

mely az élet legkülönbözőbb területein valamennyi állampolgárt szolgál. Ezt a hivatalos meghatározás úgy rögzíti, hogy ez ,,a társadalom érdekével összefüggő, díjtalanul és önként vállalt közérdekű munka.” Ugyanitt — az Értelmező Kéziszótárról van szó - meghatározás mindenre van, így az ellenőrzés tényére is. Aki ellenőriz, az „valakit, illetve valamely tevékenységet, munkát elbírálás végett megvizsgál, figyelemmel kísér”. Azt különösebben nem kell részletezni, hogy az életünket mederbe terelő szabályok betartása nélkül nem létezhetne civilizáció. Ellenőriznek a hatóságok is, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az ellenőrzésnek fejlettebb, ugyanakkor jövőbe mutató formája az, amikor ezt a feladatot a társadalom széles köréből választott tagjai . vállalják. Az alábbiakban erről lesz szó.

Állampolgári alapismeretek - és energia

A vásárló önmaga is ellenőr. Nézzünk bár a számlára vagy a vásárolt áru súlyára... Meglepő, hogy az utóbbi időben boltjainkból, üzleteinkből eltűnőben vannak az „ELLENŐRZŐ MÉRLEG” felirattal ellátott alkalmatosságok.

A fenti, kissé riasztó cím egy testes könyv borítóján olvadható és valószínűleg csak nagyon keveseket csábít arra^ hogy felüssék ezt a majdnem félezer oldalas kötetet. Pedig érdemes, ugyanis jogos a fel- tételezés, hogy állampolgári ' alapismereté ink meglehetősen foghíjasaik. Nem mertük megpróbálni, noha alighanem, érdemes lenne kísérletet tenni azzal, hogy az utcán találomra megkérdezett két tucat ember közül hányán vannak tisztában a társadalmi ellenőrzés formáival, szervezetével, lehetőségeivel, vagy akár magával annak az elvével is. Félő, hogy nagyon kevesen.

Az ellenőr a köztudatban valahogy úgy él, mint egy hivatásos kellemetlenkedő, aki mindenbe szenvedélyesen beleüti az orrát és a kákán is csomót keres. Ami persze torzlkép. Az ellenőrzés nem hibakeresés, hanem az a célja, hogy hibák minél kisebb számban forduljanak elő. A hibától a tudatos vétekig, vagy éppen bűncselekményig nagyon hosz- szú út vezet és már most nyomban szögezzük le, hogy összehasonlíthatatlanul több a tisztességesen, 'becsülettel végzett munka, mint ennek ellenkezője. Ellenőrzésre azonban mégis szükség van, hisz a mindennapi élet olyan sokrétű, összetett, bonyolult, hogy fogaskerekeinek egymáshoz kaipcsolódását rengeteg, apróság befolyásolhatja.

Az ellenőrnek számainiai kell azzal, hogy étkezését sehol nem fogadják tapsviharral. Ezek az érkező ellenőrök — kopogtassanak be irodába, boltba, vagy járjanak a piacon — elenyészően kis létszámiban „hivatásosaik”, vagyis olyanok, akiknek ez a fő foglalkozása. Az „Állami Népi Ellenőrzés", mely minden bizonnyal a közismertebb elnevezés, az egész megyében tucatnyi fizetett szakembert se foglalkoztat, hanem a társadalmi bizottságokA társadalmi ellenőr keskeny, téglalap alakú, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa álltai kiállított és félévenként megújított, fényképes igazolvánnyal rendelkezik. Ennek egyik betétlapján Olvashatóik feladatai és jogai a 7/1973. (VI. 23.) BkM számú rendelet alapján. Idézzük:

„Feladatai:

A társadalmi ellenőr eljárása során vizsgálja, hogy az árusítóhely dolgozói a fogyasztók érdekeit védő rendelkezéseket (a Kereskedelmi Általános üzleti Szobáiyzat, stb.) megtartják-e, ilyenek különösen.:

— a fogyasztói árakra', azok feltüntetésére és az osztályba sorolásokra vonatkozó rendelkezések;

— o mérés és számolás szabályszerűsége, a fizetési jegyzékek helyessége;

— a szeszes italok árusításának korlátozására vonatkozó jogszabályok végrehajtása;

— mérlegek és mérőeszköba esetenként von be hozzáértőket. Nem árulunk el műhelytitkot azzal, amikor leírjuk, hogy Tolna megyében összesen 1112 népi ellenőr áll a vizsgálatok lefolytatására rendelkezésre. Közülük tavaly 713-an vettek részt összesen 64 vizsgálatban, ami 3474 napjukat vette igénybe.

Idézet a címben is említett könyvből:

„SzéJesíteni kell a népi ellenőrzés társadalmi bázisát. Fokazattdbban kell bevonni a vizsgálatokba a magasan képzett szakembereket és a fizikai dolgozókat, különösen a szakmunkásókat. Nagy gondot kell fordítani' a népi ellenőrök kiválasztására, munkájuk elismerésére és megbecsülésére, mind a. társadalmi és a munkáltató szervek részéről. Javítani kell a termelő munkát végzők tapasztalatainak .megismerését és hasznosítását. A tájékoztatás általános fejlesztése mellett a vizsgálataik társadalmi realizálásában jobban kell támaszkodni az üzemi dtemo'k- rádo fórumaira."

A népi ellenőrzés társadalmi bizottságainak tagjai, közt megyénkben van statisztikus, munkás, közgazdász, kertészmérnök, jogász, vendéglátóipari főiskolai végzettségű, orvos, építőipari technikus, számviteli szakember, tanító, alkalmazott, kereskedelmi technikus, üzemmérnök, üzemgazdász, művezető, hogy csak néhány foglalkozást említsünk.

Az ellenőrzések természetesen nem úgy történnek, hogy valakinek kedve szottyan és nyalkába veszi a megyét, elmegy valahová elienőrizgetni. Az igényeket, javaslatokat országos szinten gyűjtik össze és a vizsgálatok gondosan meghatározott, előzetes terv szerint történnek.

Tavaly például sor került az energiagazdálkodással össze-— függő kérdések Vizsgálatára. Az összegező megállapítások között nyomát se lelhetjük a köntörfallazasnaik:

zök hitelessége, szabályszerű használata, a mérés pontossága ;

— a kereskedelmi dolgozók fogyasztókkal szembeni magatartása, a kiszolgálás módja;

— az árusítóhelyek tisztasága, a 'kereskedelemre vonatkozó egészségügyi rendelkezések betartása.

Jogai:

A társadalmi ellenőr munkája során jogosult az árusítóhely

a) ellenőrzési naplójába betekinteni ;

b) oz ellenőrzött egységnek a 7/1973. (VI. 23.) BkM számú rendelet 4. §-ábaa előírt feladataival kapcsolatos iratokat megtekinteni;

c) az árusítóhely vezetőjének vagy megbízottjának kíséretében. a raktárhelyiségbe, konyhába és egyéb helyiségekbe az egésrsógügyi követelmények meg tartósával belépni.

Utasítást nem adhat, csak javaslattal élhet!"

„Kedvező változások zömmel a központi intézkedésekhez kaipcsolódnak, de eredményességük összességében csekély. A vizsgálatok tapasztalatai szerint a gazdálkodó egységek a kötelező előírások végrehajtásán túl, szinte kizárólag az egyszerű intézkedésekkel elérhető megtakarítások feltárására, a pazárió gazdálkodás megszüntetésére törekedtek. Néhány kivételtől eltekintve, nincs változás a technológia korszerűsítésével, műszaki szervezési megoldások alkalmazásával! elérhető megtakarítások feltárásá'ban, a huUadékener- giák hasznosításában. Általában nincs egyértelmű és határozott törekvés a kevésbé e nergiöigén yes te nm éks ze rike zetek kailakítá'sára:. A vállalati energiagazdálkodás szervezési- tervezési rendszerében is több ‘bibét tártunk fel. Az energiatakarékossági célkitűzések — veszteségifeltáró vizsgálatok hiányában — általánosak, a várható eredmények kidolgozása elnagyolt, így ellenőrzésük szinte alig lehetséges.”

Mindez aligha minősíthető bóknak.

Az ellenőrök felfogása szerint minden vizsgálat addig tart, amíg el nem érte célját. Az energiatakarékossággal ka pcsal atos meg ál I a pítá sokhoz nagyon sok társadalmi ellenőr munikája vezetett. A végeredmény örvendetes és egyúttal tanulságös is:

„A pazarló energiafelhasználást csökkentették, felszámolták; a gazdálkodás különböző területén fellelhető tartalékokat mozgósították; több mint egy évtizedes késéssel néhány nap alatt létrehozták a vállalati rehalbi liitáci ás bizottságokat, stb. Kissé leegyszerűsítve a szerteágazó kérdéscsoportot, mindazokat az intézkedéseket megtették, amelyek végrehajtása hatékonyabb belső ellenőrzéssel, a munka jobb megszervezésével, a külső ellenőrző szerv felhívása nélkül egyébként is ikotelességük lett volna.”

Kelmevásár

Finom, bársonyos, miként szőtték, milyen a tapintása, netán tartósnak igérkezik-e? ... mindezeket a kérdéseket önmagában úgyis felteszi a legfontosabb társadalmi ellenőr, a kedves vevő!

Az oldal összeállításánál dokumentumokkal, segédanyagokkal és felvilágosításokkal segítségünkre volt Merkl .Ferenc, a MNEB elnöke, dr. Kun József, a MNEB elnök- helyettese, Egyed Dezső, az SZMT osztályvezetője és Má-r tyás Tibor, a kereskedelmi felügyelőség vezetője. A cikkeket irta Ordas Iván, fotó: K. A.

A valamikori ÁKF, azaz Állami Kereskedelmi Felügyelőség nem létezik. Helyette a megyei tanácson található kereskedelmi felügyelőség működik, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával mintaszerű összhangban. Szekszárd városban és járásban 109, Pakson és járásában 41, Dombóvárott és környékén 37, a tamási járásban 25, Bonyhád város közigazgatási területén 16 kereskedelmi ellenőr működik. Ezt ö 228 személyt a szakszervezeti tisztségviselőkhöz hasonlatosan választják. Igazolványukat — melynek szövegét külön idézzük — az SZMT állítja ki, szakirányításukról, a feladatok megjelöléséről a kereskedelmi felügyelőség gondoskodik.

Ez a szakirányítás újabban szakképzést is jelent, hiszen az ellenőrző feladatoknak nem lehet csak úgy átabotában nekirontani. A tavaly Tengelicen megkezdett 2x1 hetes tanfolyamoknak folytatásuk lesz.

— Társadalmi ellenőreink nélkül már nem létezhetnénk — mondja Mátyás Tibor, a felügyelőség több évtizedes tapasztalattal rendelkező vezetőA sok-sok munkaóra és több száz ember tevékenysége természetesen rengeteg tény köntörfalazás nélküli megállapításához vezet. A tények ismerete nélkül nem lehet még csak kísérletet se tenni azok megváltoztatására. Néhány ezek közül:

„Az alapvető élelmiszerekből egész évben megfelelő kínálat volt, kivéve a sütőipari termékeket, melyeknél elsősorban minőségi és választékbeli problémák merültek fel. Az év első felében (1980-ról van szó) tőkehús és néhány húskészítmény időnként hiányzott, a minőségük szintén eltért a szabványtól. Az iparcikkek körében a tartós fogyasztási eszközök közül egyes áruk — különösen a választékbővítő, hazai termékeket pótlók — gyakran a hiánycikkek listáján szerepeltek. A ruházati és cipőellátás problémái is hasonlók voltak. Az áremelések kihatásaként a kereslet iránya változott, melyet a kínálat csak

ugyan szabad ezt a kifejezést használni, mi sem jelzi jobban, minthogy a szükségesnek bizonyult felelősségre vonásoknak korábban csak mintegy 2 százaléka származott a társadalmi ellenőrök munkájából, ez ma már eléri a 25 százalékot.

Az idei év első felében végzett vizsgálatok — központi vagy helyi kezdeményezésre — 128 egységet érintettek. Témáik:

— az Utasellátó Vállalatnál a fogyasztói érdekvédelem és a hálózati ellenőrzés helyzete,

— fogyasztói érdekvédelem az önkiszolgáló élelmiszerboltokban,

— az ármechanizmus érvényesülése a ruházati és iparcikk szakágazatban,

— vas- és fémtömegcikkek értékesítésének körülményei,

— a zöldség és gyümölcs értékesítésének helyzete.

Aligha tévedünk abban, hogy bár eszünkbe se jut semmiféle „rangsorolásra” kísérletet tenni, ezek azok a vizsgálatok, melyek az átlagos állampolgárt lett légyen piacra járó háziasszony vagy vendéglőben kosztoló, a lehető legközelebbről érintik

Alaposan tévedne az, aki

megkésve követett... A megye mezőgazdasági jellege ellenére nem javult a zöldség-gyümölcs- ellátás és más nagy tömegű szántóföldi termék (pl. burgonya) kínálata."

„A vendéglátóipar forgalma a vártnál nagyobb mértékben esett vissza, melynek ellensúlyozására különböző üzletpolitikai intézkedéseket tettek, mérsékelték a fogyasztói árakat, a szervezett étkeztetést erősebben fejlesztették, nagyobb körültekintéssel végezték a beszerzéseket stb."

Az áruválaszték esetleges hiányosságait „nem pótolhatja a kereskedelem eszközjeljegű fejlesztése, az udvariasabb hangnem, azonban a hagyományos kereskedői szellem gyakorlattá tétele része lehet a közhangulat befolyásolásának. Az e körbe vonható közérdekű feejeleníések a termékek minőségével összefüggő problémákból és a szavatossági ügyek intézéséből eredtek.”

úgy vélné, hogy az ellenőrzés kimerül annak megállapításában, amire bárki képes, tehát például egy árjelző tábla elolvasásában. Az útra kelő társadalmi ellenőrök munkájuk előtt részletes szakmai felvilágosítást kapnak, munkalapot töltenek ki és működésükről végül jelentésben számolnak be. Alkalmunk volt megtekinteni egy ilyen munkalapot. Még az átolvasása is sok időt vesz igénybe annak, hogy például egy adott napon valamelyik zöldségboltban hányféle áru volt, milyen osztályban és ezek a realitásnak mennyire megfelelő összegért jutottak el a fogyasztóhoz. A társadalmi ellenőr ezenkívül próbavásárlást végez, nem a saját kedve, hanem a cél megkívánta étrend szerint fogyaszt a vendéglőkben, netán felkéri a vásárlókat, hogy fizetés után engedjék csomagjaikat ellenőrizni.^A vásárlók ez utóbbit, tapasztalatok szerint, általában szívesén veszik. Valószínűleg felismerték, hogy ez nem alkalmatlankodás, hanem a saját érdeküket szolgálja még akkor is, ha a vásárolt áruk súlya és ellenértéke tökéletesen szinkronban van egymással...

„A 6—14 évesek ellátására - kényszermegoldásként - bevezették a kizárólag ebédeltetésre szorítkozó étkeztetést. A megyében tevékenykedő vendéglátó vállalatok jelentős', egyre növekvő részt vállalnak e feladatból. E témakör teljesebb feltárására vezetett a lakossági tömegétkeztetés helyzetének vizsgálata. Az általános iskoláknál észlelt hiányokkal szemben megállapítható volt, hogy a tömeges étkezési igények más területen, az üzemi és kereskedelmi vendéglátás révén megfelelő szinten kielégítettek. A korszerű érkeztetés feltételei általában biztosítottak, amely alól csak a saját üzemeltetésű konyhák egy része jelent kivételt. Az étrendek összeállításánál figyelembe veszik a dolgozók fizikai megterhelését, az észszerű táplálkozási szokások kialakítását is elősegítik. Korábban e témakörben folytatott vizsgálat óta nagymértékben és kedvezően javult a munkahelyi étkeztetés színvonala.”

Az ellenőr igazolványa

je.

Működésük hatásfokát, ha

Néhány megállapítás