Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-30 / 177. szám

1981. július 30. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK „Tulajdonképpen a zon­goramuzsikát a francia gyarmatosítóknak köszön­hetjük. ök hozták be az első zongorákat Vietnam­ba. Természetes, hogy ná­lunk később hódított ez a szép hangszer. Máig is leg­nagyobb mesteremnek tar­tom a nálam alig idősebb Hoang Viet-et. Itt végzett Magyarországon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolán, de miután haza­tért, a honvédő háborúban életét áldozta népünk sza­badságáért.” A KISZ Központi Bizottsága Nemzetközi Osztályának szer­vezésében vietnami fiatalok csoportja népesíti be Dombo- riban a KISZ Mátai Antal-tábo- rának pavi Ionjait, oktatóter­meit ezen a héten. A Magyar- országon tanuló vietnami fia­talok képviselői jöttek el egy hétre, hogy kikapcsolódjanak, pihenjenek, és hogy a nóluik aktuális ifjúságpolitikai kérdé­séket megvitassák. A tábor vezetője Nguyen Kim Khangt, a Magyarorszá­gon élő vietnami fiatalok KíSZ- bizottságának a főtitkára. Mint elmondotta, négy éve tanul­mányozza a magyar ifjúsági mozgalmat és természetesen Irányítja az itt élő, tanuló viet­nami fiatalok munkáját. — Mikor járt utoljára ott­hon? — kérdeztük. — Tavaly novemberben tar­tottuk a Ho Si Minh Kommu­nista Ifjúságii Szövetség — a mi KISZ-ünk — negyedik kong­resszusát. A kongresszuson be­széltem a magyarországi diá­kok helyzetéről, a tudományos életben előttük átló szinte kor­látlan lehetőségekről. — Miről' tárgyalt a IV. kong­resszus? — Talán nem minden ma­g yar fiatal tudja, hogy tizen- ilenc év után ült össze a viet­nami ifjúkommun isták kong­resszusa. Addig a honvédő há­ború, hazánk függetlenségének megvédése kötötte le minden erőnket. Most, hogy végre bé­ke van, szükséges volt az új Viszonyokhoz alkalmazkodó if­júság mozgalmi munka megha­tározása. Kongresszusunk első­rendű feladata ez volt. Meg­határoztuk, hogy a vietnami fiatalokra milyen feladatok há­rulnak a béke megőrzése, a szocialista társadalom felépíté­se, a gazdasági célkitűzéseink Nguyen Cuong Vietnamból Domboriba Nguyen Kim Khangt megvalósítása és az internacio­nalista hazaszeretet terén. — Mondana erre konkrét példát? — Nagyon sokat tudnék, de hogy érzékeltessem a felada­tainkat; nálunk a parasztfia­talokat a gazdálkodásra kell először megtanítanunk. A fegy­verrel tudnak bánni, de gazdál­kodni, a mezőgazdaságban termelni, a. hosszú honvédő há­ború során nem tudtak megta­nulni. Most egyszerre nem­csak gazdálkodni, de annak egy minőségileg magasabb fo­kával, a szocialista mezőgaz­dasággal leéli megismerked­niük. Természetesen vannak olyan fiataljaink — itt Magyar- országon is —, akik a tudo­mányok magasabb régióival is­merkednek. Államunk minden lehetőséget megad ahhoz, hogy minél több fiatal gyarapítsa külföldi egyetemeken ismere­teit, hogy utána otthon a szo- ciöiista építés során kamatoz­tassa azokat. Magyarországon is közel háromszáz fiatal ta­nul. Ök, hazakerülve, különbö­ző tudományos pályákon és az építés minden területén bizo­nyítják majd rátermettségüket, felkészültségüket. * Tran Yen kisfiát, feleségét hagyta otthon, almikor 1977- ben Magyarországra utazott. Azóta nem látta szeietteit. Itt a gyógyszerkutatással foglalko­zik. Aspirantúrája után haza­tér Vietnamba. — Tanítja is honfitársait? — Nemcsak azokat. Ha le­hetőséget kapok, tanítok az or­vostudományi egyetemen ma­gyar hallgatókat is. Persze el­sősorban szőkébb területem', a gyógyszerkutatás témakörei­ből. — Nem okoz gondot o ma­gyar nyelv? — Négy éve itt élek, meg­tanultam a nyelvet, megszeret­tem a magyarokat. Mint a Magyarországon élő, Budapes­ten tanuló fiatalok KlSZ-titká- ra naponta kapcsolatba kerü­Nguyen Tvan fők a. magyar fiatalokkal. Nem tudnám elképzelni, hogy ehhez tolmácsot kelljen igénybe ven­nem. * A freskáfestőkiről nálunk a templomok mélyén dolgozó művészék jutnak majd minden emlber eszébe. Nguyen Cuong láttán módosul a kép. A fiatal vietnami fiú vállán divatos farmerdzseki feszül, csak mar­káns vonalú arca árulkodik származásáról. — Milyen témákat fest egy vietnami freskófestő? — kér­deztük. — Soha el nem múló élmé­nyünk a honvédő háború. Na­gyon sokszor visszatér mun­káim során, de újabban a szocialista építés vívmányait, eredményeit festem meg. — Fiatal ember. Van élmé­nye a honvédő háborúról? — Igen. öt évig, 1968-tól 72-ig a frontokon dolgoztam. Riportrajzökat készítettem né­pünk hősi harcóról. győzelmei­ről. Egyébként ezekből a mun­káimból kiállításom is volt Ha­noiban. — Magyarországon mit ta­nul? — Úgy tapasztaltam, hogy itt a legelterjedtebb az olaj­festészet. Nálunk kevésbé is­mert, gyakorolt ez, így szeret­nék minél többet megismerni, megtanulni az olajfestészet technikájából. * — Már otthon is hallottam Lisztről, Kodályról, Bartókról, de imagyarországi tanulmá­nyaim során, is elsősorban Liszt lett a kedvencem, az ő zenéje áll legközelebb a szívemhez — mondja Nguyen Tvan, aki a két ország művelődési minisz­tériumának szerződése alapján került Magyarországra. Otthon ismert zongoraművész. — Alig fél éve vagyok Ma­gyarországon — mondja. — Eddig csak a nyelvvel ismer­kedtem, ősztől Lantos István professzor tanítványa leszek, de már eddig is sokat tanultam. Hangversenyeken, koncerte­Tran Khanh Lan ken voltam, ahol a zongorázás olyan mestermódjával ismer­kedtem, amiről nálunk fogal­mam se vált. A példaképem Fisdher Annie művésznő. — Őszintén szólva vietnami zongoraművészről még nem hallottam.. . — Világviszonylatban ismert klasszikusaink nincsenek. Ná­lunk, mint mondtam, a francia gyarmatosítók hozták be az első zongorákat, így komoly múltja nincs is a zongoramu­zsikának. Volt egy nagyon te­hetséges művészünk, Hoang Viet —, de róla már meséltem, ő is a honvédő háború áldo­zata lett. * Tolmácsunk, kisegítőnk Ho Ngce Luat, hét éve él Magyar- országon. Az ELTE matematika- szakán gyarapítja ismereteit. — Elvégeztem az egyetemet, programozó matematikus let­tem. Otthon nagy szükség van az ilyen képzettségű szakem­berekre, de annak ellenére, hogy rövidesen hazatérek, le­hetőséget kaptam', hogy visz- szajöjjek Magyarországra, az aspirantóróm megszerzésére. — Hét évet töltött itt, mi­lyennek látja a magyar embe­reket ? — Sokszor feltették ezt a kérdést, de nem tudtam soha reális választ adni. Magyaror­szág a második hazám. Csak szüperjelzökben tudok beszélni az itteniek barátságáról, ven­dégszeretetéről', udvariasságá­ról, az ország szépségéről, gaz­dagságáról. * Csak a szakmai beszélgetés, a fortran, a cöbol, a PL-I- nyélv említésekor szolt bele e beszélgetésibe Tran Khanh Lan, aki nálunk a rádiótechnika magasabb tudományával is­merkedik. Szintén a spirant órára jött Magyarországra 1977-ben. — Mire hazatérek, több mint ötéves lesz a kislányom. Leg­utóbb tízhánapos korában lát­tam — mondja. — A család mit szólt ahhoz, hogy egy ilyen távoli országiba, Magyarországra utazik hosszú évekre. — A feleségem' középiskolai tanárnő. Biológia1—kémia sza­kos. Él-hal a munkájáért. Nem mondom, hogy könnyű szívvel, de megértette, hogy szakmai fejlődésemhez, kiteljesedésem­hez szükség van magyarorszá­gi tanulmányaimra*. * Nálunk tanuló vietnami fia­talokról szerettem volna írni, de Nguyen Kim Khangt, a tá­bor vezetője nem javasolta, hagy „.munkaidőben”, előadá­sok alatt (amelyek reggél fél kilenctől délután ötig tartot­tak) a tanulókkal beszéljek. így az oktatókkal, a csoportveze­tőkkel ültünk le baráti beszél­getésre. Ügy érzem, amit el­mondtak, mindannyiukra', a nálunk tanuló, dolgozó fiata­lokra jellemzőek. TAMASI JÁNOS Fotó: Czakó Sándor Pophírek Eddig ismeretlen Beatles-fel- vétel került elő — jelentette be egy londoni hírügynökség. A tizenkét dalt 1961-ben rögzí­tették a Cavern klubban. Az együttesben ekkor még Pete Best dobolt. A szalagon lévő felvételek remek minőségűek, és közöttük három olyan Len- nőn—McCartney szerzemény is szerepel, amelyek sohasem ke­rültek még lemezre. Jelenleg lemezcég jelentkezését várják az album kiadására. Lehetséges, hogy hamarosan befejezi pályafutását az egy­kor oly népszerű Uriah Heep. Egykoron remek dalaik, kemény hangszerelésük és látványos hangversenyeik nagy rajongó­tábort biztosítottak számukra. Az utóbbi időben erősen le­romlott az együttes népszerűsé­ge, ugyanis a csoportból nem­régiben távozott Ken Hensley billentyűs, az együttes vezér- egyénisége. Most pedig John Slomon, a rockcsoport énekese is bejelentette, hogy nem kíván a csoportban dolgozni. * A múlt hét végén tartották a szelidi-tói rockfesztivált. Az el­ső napon tizenötezren nézték végig az együttesek műsorát. A második napon már csak né­hány ezren tekintették meg a műsort, amit időnként futó zá­porok szakítottak meg. * A Tolna megyei fiatalok kö­rében kedvelt Szignál együttes a nyáron Balaton környéki programokon is fellép. Műso­raikban a ska stílusú dalok is szerepelnek. Építőtáborban Amt forinttal nem mérhetií MIT ÉR a d iákok nyári mun­kája? Évről évre olvashatjuk az összegezést: ennyi és ennyi millió forintot. Nélkülük jóval kevesebb gyümölcs, zöldség ke­rülne a piacra, a konzervgyá­rakba, valamivel lassabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakorlatnak is kiszá­mítható a pénzbeni értéke, sejt­hető az is, hogy miként kama­toznak majd a gyakorlati isme­retek néhány évvel később az igazi munkahelyeken. Föltéte­lezve persze, hogy a diákok ér­demes munkát folytatnak, foly­tathatnak. Többnyire nem tőlük függ, hogy milyen feladatok várják őket. Bár akad példa or­ra is, hogy a táborozok mindent fontosabbnak vélnek a munká­nál és rosszul értelemezett va- gányságból, a hecc kedvéért többet ártanak, mint használ­nak. De ez a ritka kivétel. Ma­radjunk az általános gyakorlat­nál: a diák értelmes, hasznos munkát kap, jól dolgozik, érté­ket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csuprán? Már a kezdet kezdetén, az első építőtáborok szervezésekor nevelési célokról is szó esett, arról, hogy a munkára nevelés a fizikai munka megbecsülésének eszköze lehet a tábor. A Han­ságot lecsapolni, árkot ásni, csatornát építeni kemény fizikai munka volt, különösen annak, aki csákányt, ásót, lapátot nenj próbált korábban. Ott az isko­laitól eltérő értékrend alakult ki. Másból „feleltünk” nap-nap után, mások lettek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami keveset felfogtunk ab­ból, amit oly gyakran emleget­tek a felnőttek, hogy ugyanis az életben nem egészen az isko­lával azonos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a ma­tematika, a történelem és a töb­bi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfontosabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Amihez a puszta fizikai erőn kívül szellemiekre is szükség van. Még az olyan egy­szerű műveletek esetében is, mint amilyen például a rézsű készítése. Az eminensnek ma­gyarázott fogásokat a gyenge tanuló, mintegy visszaadva a kölcsönt, a tanév közbeni segít­ségért. BRIGÁDOK versengtek’, s köz­ben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok kö­zösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is történhet. A jobban dolgozót is illethetik stréber jelzővel, ahogy az isko­lában a jobban tanulót. De azért a józan ész, az egészsé­ges gondolkodás mégiscsak ar­ra késztet, hogy a nagyobb tel­jesítményt becsüljük. Ezért is fontos, hogy legyen mit megol­dani, hogy legyen mérhető tel­jesítmény. Ha a feladat mind­össze a jelenlét, s a megbíza­tás annyi, hogy a diákok ne za­varják a felnőttek tevékenységét, akkor a cél, a munkára nevelés, a munka megbecsülése semmi­vé foszlik. Nincs szándékomban eltúloz­ni a nyári építőtáborok, a szak­mai gyakorlatok jelentőségét. A tizenéves korban szerzett ta­pasztalatok csak a kezdetet je­lentik, ami azután módosul az igazi munkahelyeken. Ám alá*, becsülni sem szabad a nyári él­ményeket. A gyümölcsszedő, az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, valamivel sze­gényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értékével. És ez az érték sokak munkájá­nak eredménye. Ezt oszthatjuk el, ebből élünk, ébből jut egye­bek között az oktatásra is. Alap­igazság, amit nem nehéz meg­tanulni, akár tanári magyará­zatból megérteni. TAPASZTALNI, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk is, ha részt veszünk az értékek lét­rehozásában. Az is nyilvánvaló, az is lehet akár iskolai lecke, hogy a társadalmi munkameg­osztásban mindenkinek megvan a maga helye, a maga rész­feladata. A nyári munka „mind­össze” visszaigazolja, bizonyítja a tétel igazságát. Azzal, hogy a brigádnak össze kell tartania, hogy egyetlen kiemelkedően szorgalmas brigádtag teljesít­ménye nem határozza meg a brigádét, egy brigádé a táborét és egy táboré az összes többi­ét. Akkor állunk jól1, akkor van minden rendben, ha valameny- nyi brigádtag, valamennyi bri­gád, valamennyi tábor képessé­ge javát adja. Csakúgy, mint a felnőttek világában. Élményként elraktározni ezeket a — szándé­kosan leegyszerűsített — össze­függéseket ugyancsak a nyár hozadéka lehet. A NYÁRI MUNKA végeztével a diák egészen mást mond, sze­rencsére esze ágában sincs el- méletieskedni. „Jól éreztük ma­gunkat, dolgoztunk is, meg is fizették, szórakoztunk is, van néhány új ismerősöm, barátom” — normális körülmények között ennyi a véleménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véle­ményben azért általánosabb ta­nulságok is rejlenek — kimon­datlanul. M. D. Két keréken a Balatonra A tavalyi, három megyét átfogó akció kétségkívül látvá­nyosabb volt, de ne fukarkodjunk a dicsérettel akkor sem, amikor az ideiről, a mintegy hetven fiatalt megmozgató kerékpártúráról beszélünk. Mert mindenképpen komoly tel­jesítmény amatőröktől, hogy alig öt nap alatt mintegy há­romszázötven kilométert kerekezzenek. A megyei KISZ-bizottság szemezésében indult a túra a szekszrádi Gemenc szálló mögül. Később, a sióagárdi el­ágazónál, Zombán, Hőgyészen is csatlakoztak kerékpáro­sok, igy mire az első szálláshelyet, Gunarast elérték, már hetvenen voltak. A teniszezés, a horgászás, a stranddiszkó után másnap indultak Kaposvárra. A városnézés után Ba- latonszemesig kerekeztek a fiatalok, ahol a középiskolás üdülőtáborban vacsora várt rájuk. Másnap a tervezett len­gyeltóti barackszedésből csak barackevés lett, mivel a gaz­daság nem tudott munkát adni az előre bejelentkezett cso­portnak, igy a délutáni kerékpáros ügyességi versenyen ve­zették le versengő Indulataikat a Tolna megyeiek. Szombaton az egész napos eső elmosta a tervezett tár­sadalmi munkát, így szabad program köszöntött a kerék­párosokra. Vasárnap viszont már csak a kemény pedáltapo­sás várt rájuk, mert Balatonszemestől Szekszárdig — senki sem számolta, igy a krónikás sem tud róla —, mennyit kel­lett fordítani a lábpedál hajtotta fogaskeréken. — T.J.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom