Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
lO^ÉPÜJSÁG 1981. július 26. IRODALOM Jurij Prokopenko: A klasszikusok példáján Egy egész hónapot kotlottam egy elbeszélésen, de sokáig az első két bekezdésen nem jutottam túl. — A nagy írók közül több nem ok nélkül dolgozott állva - mondta az egyik kritikus, aki a minap néhány percre beugrott hozzám. — Vegyük például Hemingwayt. Balzac pedig any- nyi kávét fogyasztott, hogy egy lónak is sok lett volna. A következő nap odaálltam az íróasztalom mellé, s úgy kezdtem dolgozni. Ám hamar ráébredtem, hogy egyhelyben állni nem is olyan könnyű dolog. Hihetetlenül fárasztó. De feldobott a túladagolt kávé, amelyet nagy hírű kollégám példáján okulva, én is lóadagokban vedeltem. A szokatlan testhelyzetű írástól fizikailag teljesen elfáradtam. Ez egyben szellemi kimerültséget is okozott. Az agyam teljesen elsatnyult, de én csak ki akartam facsarni magamból egy-két épkézláb bekezdést. — A munkának vannak sokkal ésszerűbb megoldási módozatai is - mentett meg eme önsanyargatástól az ismert irodalmár. - Vegyük például Mark Twaint. Ö fekve szeretett és tudott írni. Megörültem az új tanácsnak, és azon nyomban vízszintes testhelyzetei vettem fel. összehasonlítva a korábbi munka- módszerekkel, ez a testhelyzet az első pillanatban kényelmesnek ígérkezett. Az egyetlen dolog, ami az első pillanattól kísértett, hogy elalszom, és fuccs a munkának. így aztán minden belső energiámat arra koncentráltam, hogy ébren maradjak. Az elaívás elleni egyre fokozódó küzdelem annyi energiámat emésztett fel, hogy alkotó folyamatra végül már gondolni sem tudtam. — Ha már fekve írsz, akkor azt nem pamlagon kell tenni, hanem a fürdőszobában, a kádban - tanácsolta újságíró barátom, és elmesélte, Agatha Christie alkotóműhelyének specialitását. — Ö valamennyi aqy- rémét fürdőszobában szülte meg. írás közben naponta elfogyasztott több hektoliter vizet, és elfogyasztott néhány kiló almát. A gyümölcsöt én is szeretem. Vásároltam hót öt láda almát, és bezárkóztam a fürdőszobába. Öltem a zuhanyozó alatt, ettem az almát — és vártam az ihlet óráját. Végül is az íróasztalnál ülve fejeztem be nagy nehezen az elbeszélést. Amikor befejeztem, a szerkesztőhöz siettem. Az kétszer is elolvasta művemet, majd vett égy mély lélegzetet és megkérdezte: — önnek tetszik a saját írása? — Nem a viláqirodalom remeke, de elfogadható — mondtam szerényen. — Emlékezzék csak, mit csináltak a klasszikusok, amikor elégedetlenek voltak írásműveikkel? Vegyük például Gogolt. Mit tett Gogol, mielőtt elolvos- ta a Holt lelkek második fejezetének kéziratát? — Szemrebbenés nélkül elégette - mondtam bizonyítva jártasságomat az irodalom klasszikusainak munkamódszerében. — Ez az. Ez az! Nagyszerű, barátocskám — mondta a szerkesztő. Fordította: SIGÉR IMRE Bolya Péter: Mindenhez közel o „Korán kelő ember” — mondhatták volna Kettesiről ismerősei, hiszen már öt órakor az utcán császkált, hattól pedig a Rozmaring presszóban üldögélt, ő hörpintette fel az első kávét, amelyik kicsöpögött a gépből (a pincérlányok pálinkát ittak a munkanap kezdetén). Igen ám, de az -ismerősök nem tudhatták, hogy Kettesi korai felkelése más, mint a vekkert használó gyári munkásé vagy a gerlebúgásra ébredő parasztemberé: ő nem hosszú, egészséges álom után kezdi meg a napot, nem ismeri a fokozatos ébredés örömét, hanem rémálmok közepéből ugrik az ébrenlétbe, idegesen, tettreké- szen, kellemetlen gondolatoktól űzve (amelyek között előkelő helyet foglalnak el az emlékek, a számtalan vesztett csata, amelyet Kettesi vívott az elmúlt harmincöt év során). Nem csoda tehát, ha kipattan az ágyból, sietve megmosakszik, s máris leereszkedik az utcára, hogy a siető, céltudatos emberek látványa és a kukáskocsik dübörgése kiverje fejéből a gonosz gondolatokat. S néha a Duna felé veszi az útját, mert a folyó fensége meggyőzi arról, hogy gondjai kicsinyesek, léte elenyésző jelentőségű, útja bizonytalan, mint azok a korhadt fadaraboké, amelyeket a Duna sodor egyik hídtól a mát sikig. ...Hajnali törzshelye volt a Rozmaring presszó. A közönséget a legkülönfélébb figurák alkották: voltak ott gyűrött arcú linkek, akik sörökkel öblítették le az éjszaka folyamán elkövetett disznóságaikat; reszkető kezű alkoholisták, akik képtelenek megborotválkozni, míg le nem hajtották a deci töményét; vidám kurvák, akik mindig hajnalban a legnyugod- tabbak, hiszen vége a „műszaknak"; magános öregemberek, akiket halott feleségük zavart fel a korai órákban; aljas nepperek, akik alig várják, hogy újra elkezdhessék az üzletelést, a gyűrűk csillogva táncolnak kövér ujja ikon; s közöttük üldögél Kettesi, aki nem nepper, nem kurva, de még csak nem is taxis, hanem: ÍRÓ, az a sikertelen fajta, aki egyetlen olvasó imáiban sem szerepel, könyvei kinyomtatását egyik évről a másikra halasztják a kiadók, hiszen van jobb, érdekesebb, keresettebb... Talán csak a lapok szerkesztői kedvelik Kettesit, mert az ő tárcáival ki lehet tölteni az újság üresen maradó hasábjait. e Egy nyári reggelen Kettesit szokott állapotában találta a felkelő nap: komoran ült a Rozmaringban, előtte kávé és fél rum, kezében lassan fogyó cigaretta, térdén újság, erőlködve olvassa a nagyvilág híreit. Körülötte a zsibongó presszó- ^közönség, amely nem vesz tudomást róla, mint ahogy Kettesi sem érdeklődik irántuk. A kávéfőzőnő lendületesen rángatja a gép karját, a füst a pálinkák illatával ölelkezik, a függönyt meg-meglibbenti az utcáról érkező kíváncsi huzat. Kettesi lapozott az újságban, a hirdetéseket kezdte olvasgatni. (Mégiscsak megnyugtatóbb dolog eladó kutyakölykökről értesülni, mint a politika eseményein rémüldözni.) Hirtelen felcsillant a szeme. Közelebb hajolt az újsághoz, még egyszer elolvasta a hirdetést. „Ház, kert eladó. Mindenhez közel!” S utána a cím: B. község, Kossuth utca 4.- €z igen - suttogta Kettesi. — Mindenhez közel... Ez kellene nekem... Hiszen ő, ezt jól tudta, mindentől távol van ezen a nyári reggelen, mindentől távol... Távol a sikertől. Igaz, sűrűn jelennek meg a tárcácskái, de hol maradnak a 'prjedelmes regények, á dús, kidolgozott elbeszélések, amelyekben az Élet sistereg a maga veszedelmes érdekességével; hol maradnak az olvasók rajongó levelei, a pályatársak kézszorítása, a kiadók könyörgése, a díjak sora... Hol késik az a csodálatos reggel, amikor Kettesi, a nagy író, felébred hirhedett ágyában, becsöngeti a villa másik végében tevékenykedő házvezetőnőt, tojást és sonkát rendel reggelire, s melléje rengeteg török kávét; utána frissítő fürdőt vesz, felöld „dolgozóköpenyét”, hatalmas szivarra gyújt, majd letelepszik a faragott íróasztal mellé, amelyen a trilóqia utolsó oldalai könyörögnek a folytatásért... A pénztől is távol van Kettesi. Kevéske bankbetétjét nagyapjától örökölte; írói jövedelme éppen csak/arra elég, hogy megéljen belőle. Pedig milyen jó lenne, ha mindennap pénzt hozna a postás, ismételten megjelent regények honoráriumát vagy a világ túlsó végén előadott színdarabok tiszteletdíját, amelyet a Szerzői Jogvédő kémei hajtottak fel Kettesi számára; ösztönpénzeket, amelyeket a legöregebb magyar írók szavaztak meg K. támogatására; a képeslapok utalványait, melyeket annak fejében küldtek, hogy Kettesi fotós nyilatkozatot adott nekik önmagáról: olvasók adományait, akik azt hiszik, hogy Kettesi nyomorog, mint a múlt századi költők, sőt talán tüdőbeteg is, mint Reviczky Gy... Távol van Kettesi az egészségtől is. Rozzant idegrendszere már több alkalommal tette az orvosok prédájává. Esténként szívnyomás közepette alszik el, reggelente gyomorfájdalomra ébred. Köhögése sohasem diadalittas, mint a betegségbe menekült embereké, hanem szánalmasan vékony, száraz, hosszan tartó. Néha minden ok nélkül felfordul a gyomra, és okádni kezd az utcán, s ilyenkor azt várja, hogy valami vastagnyakú csibész odasétál hozzá és belerúg, hiszen gyenge és kiszolgáltatott. Távol van Kettesi a feleségétől is. Edit asszony hamar megelégelte az unalmas életet, amelyet Kettesi q|dalán élt, hiszen K. riadt volt és gátlásos, nem szerette a társaságot, utálta a színházat, nem tartott vi- dá mbarátokat, akikkel meg lehetett volna őt csalni, korán feküdt, korán ébredt, .keveset evett, és soha nem dicsérte meg a felesége főztjét, sőt még egy rendes frászt sem tudott adni, amely nélkül pedig nem férfi a férfi... Edit elhagyta Kettesit, és egV belvárosi link élettársa lett, bizonyos Zebra Zsolté, aki csempészéssel és pornófotók gyűjtésével töltötte napjait, a melle szőrös volt, a fogsora sűrűfehér, hetente kétszer leitta magát, és nem aludt otthon. Távol van Kettesi a szüleitől is. Még él a két öreg, csendes falusi házban, egymást kerülgetve, alig beszélve. A szobában a fiúk képe áll, Kettesié, akit évtizede nem láttak. Tudják róla, hogy író lett, hiszen a szomszédban lakó tanító gyakran mutogatja cikkeit a Megyei Hírlapban. Tudják róla, hogy Pesten él, mert a karácsonyi képeslapokat onnan hozza a posta. Tudják róla, hogy harmincéves elmúlt, és már soha többet nem fog gatyáson henteregni az udvar fjjvén. És tudják róla, hogy már1 csak a temetésük napján érkezik újra a poros alföldi faluba. o- Fizetek! — süvöltötte Kettesi, integetni kezdett a pincérlány felé.- Nyugalom, Kettesi úr, jövök - lépett oda sértetten Marika felszolgáló, és előkapta kötényéből a bőrtárcát. - Mi olyan sürgős?- Utazom, Marika - ragyogott Kettesi. - Veszek egy házat, amely mindenhez közel van. Érti?- Nem - mondta Markia. - Huszonöt nyolcvanat kérek. Kettesi kivágtatott az utcára, hazafelé sietett a reggeli napsütésben. Ifjú volt és bizakodó. Még néhány perc, és életre rugdalja öreg Skoda gépkocsiját, elindul B. felé, már fényes délelőtt lesz, amikor rátalál a házra, a házra, amely mindenhez közel van, a szomszédos templomban lakik a siker, díszes oltárán állanak Kettesi könyvei, olvasók és kritikusok járulnak imádásukra, szerkesztők állnak sorba a kapunál, hogy akár csak egy lapot kaphassanak K. készülő kézirataiból, kékharisnyák ostromolják a kerítést, mert úgy tudják, odabent megszerezhető néhány ki- szuperált használati tárgy, melyeket Kettesi ujja érintett valamikor... Mediterrán táj Odébb (de még mindig közel K. házához) áll majd a posta, amelyik kizárólag Kettesi pénzügyeivel foglalkozik, átveszi a világ öt sarkából érkezett utalványokat, bankókötegeket, pénzeszsákokat, valamint az ajándékokat, amelyeket államfők küldenek a nagy írónak. Afrikából aranykarikák érkeznek, Ázsiából porceláncsészék, Amerikából rágógumi és LSÍ), Ausztráliából kengurupár, Itáliából Sophia Loren, Angliából a királynő harisnyája, Svájcból tehénszar, Norvégiából kaviár, Bulgáriából rózsaolaj, Indiából kobrák, az An- tarktiszról díszes rozmár- fog... A posta hátsó helyisége: takarékpénztár, amely rögvest be is fekteti Kettesi millióit, kamatos kamatteli uzsorakamatra ód kölcsönt fiatal íróknak. Kettesi házával szemben (de nagyon közel hozzá!) áll a KÖZÉRT, amely az egészség otthona; itt piroslik az új szív, amelyik hamarosan Kettesié lesz: az erek, amelyek koszorúz- zák, ifjak és hajlékonyak, nyoma sincs rajtuk a meszesedés- nek, a sikertelen élet okozta szűkületeknek, a lelkiismeretfur- dalás fakasztotta bevérzéseknek. Itt található Kettesi jövőbeni idegrendszere, amely érintetlen és tettrekész, hiszen tónc- dalénekesek és sportolók agyának mintájára készült; itt lélegzik az új tüdő, amelyben egyáltalán nincs kátrány, a mozgása egyenletes és bőséges; itt várakozik az új gyomor, amely a vasat is elemészti, a nyálkahártyája dús, mint az őserdő, s minden jó étkezés emlékét gondosan megőrzi... Közvetlen Kettesi háza me- gett (de nagyon közel hozzá!) laki!» Edit, a szere'mes asszony, aki ’•eggeltől-reggelig várja, hogy férje meglátogassc a mozi épületében, s amikor Kettesi végre megérkezik, illatos fürdőt készít neki, meggyúrja a hátát, hatalmas vacsorát tálal elébe, és ölébe ejtett kézzel gyönyörködik Kettesi zabálásá- ban, aztán a frissen húzott, filmbéli ágyneműre hanyatlik, és kinyílva várja nagytermészetű férjét... És egy szót sem szól, amikor Kettesi eltávozik, hogy egyedül maradjon az éjszakai órákban. Az utca végén emelkedik a vasútállomás (még ez is közel van Kettesihez!), a sárga épületet két öregember birtokolja, Kettesi apja és anyja; a vasúti szolgálatot már a fiatalok látják el, az öregeknek csak az a dolguk, hogy az emeleti ablakban ülve a vonatokat számolják, és az alkonyatot várják, amikor ajándékokkal megrakodva érkezik látogatásukra fiuk, Kettesi... — Mindenhez közel - suttogta Kettesi, és indított. o Az 5-ös műúton B.-től alig néhány kilométernyire, Kettesi kocsija megcsúszott, a Skoda felborult, bukfencezve vágódott az útmenti árokba... Kettesi hörögve mászott ki a kocsiból. A volán összenyomta a mellkasát. Vért köpött, törött bordája átszúrta a zakóját. Visszafelé botorkált az úton, az olajfoltig. — Átkozott... Átkozott... — lihegte. Előkotorta az öngyújtóját, a folt széléhez tartotta. — Te átkozott feketeség... Miért nem hagytad, hogy mindenhez közel kerüljek?... Fellobbant az apró, kékes láng, de rögtön kialudt. — Győztél — zihálta Kettesi, vér tolult a szájába. Megfordult, tántorogva elindult B. felé. összeesett. Érezte, hogy a forró beton lassan kihűl a tenyere alatt. Arra gondolt, hogy hamarosan mindentől távol lesz, de ezúttal végképp, örökre, visszavonhatatlanul. PAKOLITZ ISTVÁN: ANZIKSZ DILEMMA Gazdája agyusztálja, ahol éri, de szobormozdulatlan áll az öszvér. Eldöntendő, hogy végül is mit példáz: bölcs türelmet, vagy buta makacsságot? ARANYCSANAK A hölgy, aki ajkával érintette hajdan e remekmívű poharat, oly szép lehetett, mint csinos utóda, a csanak-csodáló cukorfalat. SÖTÉT Fekete csibe kapirgál Fekete kánya keringéf Fekete orkánszél uszul Fekete felhő dombéroz
