Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26. Képújság 5 tfJUS4G 7981 Négy nap meglehetősen kevés ahhoz, hogy egy megyét meg lehessen ismerni — mondták tambovi vendégeink, akik a III. magyar—szovjet barátságfesztivál Tolna megyei programjában vettek részt. De ahhoz elég — tették hozzá —, hogy szép élményekkel, új barátságokkal gazdagodva térjenek haza. A nyelvi nehézségeket — a baráti találkozókon — áthidalta a zene, az ének és a tánc. A program legemlékezetesebb része minden bizonnyal a családlátogatás marad, amikor egy-egy magyar házaspár otthonában látta vendégül a csoport néhány tagját. Viszontlátásra a IV. magyar—szovjet barátsógfeszti- válon I Gottvald Károly képriportja BARÜTSAG őse A kultúra nem mehet nyaralni Az olvasó rápillant az Írás címére, s máris eszébe jutnak a tavalyi és a korábbi évek nyarai alkalmából a sajtóban akkor is csak átfutott különféle intelmek, dörgedelmek - miszerint a nyári igényes kulturális eseményeket nem helyettesíthetik „olcsó mulatságok", — s unotta'n, már-már „könnyebb” újságcikket keres, ám ha mégis eljut e sorokig — biztos ami biztos —, ide írom: most nem erről lesz szó. Ezt ugyanis mindenki tudja, mindenkinek a könyökén jön ki, s ennek ellenére csaknem mindenki megnézne — meghallgatna egy-egy kabaréműsort vagy nosztalgiaestet, netán operetthangversenyt. A simontornyai kabarét például a legteltebb ház élvezte végig okkal-joggal, s ha nem tévedek, Szekszárdon is hasonló sikere lenne a Simontornyán fellépett neves fővárosi művészeknek, vagy a Bonyhádon járt Kabos Lászlónak. Ám tegyük mindjárt hozzá: a kabaré, a nosztalgia, s az operett sem nevezhető egyértelműen „olcsó mulatságnak”. Rossz, aki rosszra gondol: nem a jegyek árára célzok, hanem arra, hogy minden attól függ, miként művejik az előadók e szórakoztató műfajokat. Mert ha jól, akkor minden rendben, s ha tehetjük, válasszuk időnként a nyári teljes kikapcsolódásnak e formáit is. Ezúttal az „is"-en van a hangsúly, mert a kultúra tényleg nem mehet szabadságra velünk egy időben, s szórakozva is lehet művelődni, igényesebb produkciókat megnézni, végighallgatni. Azonban magam például kétféle problémába ütközöm: Egyrészt — végiglapozva a Pesti Műsor 80 oldalának egy hétre szóló fővárosi és vidéki programajánlatait — rájöttem, hogy ha a nyár hátralévő részében teljes egészében szabadságon lehetnék, akkor is a bőség hatalmas nagy zavarával kellene megküzdenem, oly sok a lehetőség; másrészt szabadságtól függetlenül, nem találtam az elmúlt szombaton a mozin kívül másféle programot Szekszárdon, ahol lakom. Az első probléma könnyebben megszüntethető: kevesebb szabadság, mint nyári nap, s tanuljunk meg jól választani, tegyük fel a szegedi és a soproni ünnepi hetek vagy az Agria '81, a gyulai, a komlói, a debreceni és a többi „Nyár ’81" eseményei közül. A második már valamivel nehezebb: mert ha nincs helyi kulturális program, akkor marad - jobb híján — a télről is jól ismert televízió. De ne legyünk igazságtalanok, ne egyetlen hétvégéből és egyetlen városból induljunk ki, s különösen ne a Duna menti folklórfesztivál idején, amikor megyénk négy településén is egymást érik a programok. Aztán itt lesznek a tamási járási népművészeti napok, jönnek megyénkbe országos hírű könnyűzenei együttesek is, leginkább Bonyhádra — mert Szekszárdon folyik még a vita, hogy hol, ésmiből lehet szabadtéri színpadot felállítani, s a város mely részén biztonságos egy beat-koncert de hát mindenhová ők se juthatnak el. Megint máshol tárlatok nyílnak, orgonahangversenyeket tartanak, egy szóval nincs okunk panaszra, már ami a nagy általánosságot illeti. Mert ugye mégse utazhatunk még saját megyénk határain beiüi se egész nyáron, ugyanakkor miért marasztalnánk el a helyi műsorszervezőket? Azért, mert a nyár minden egyes napján, s minden egyes településünkön nincs mindig kulturális esemény, programot adó látnivaló?! Nem mernék közvéleménykutatást végezni arról, hogy az állandó kiállítást hány szekszárdi látta Szekszárdon, a múzeumban, s hányán voltak a Liszt-emlékszobában. És egy-egy időszaki — és nyári - bemutatón, kiállításon, hangversenyen vajon mindig ott tolongott az egész település apraja- nagyja?! Tehát arról van szó: ki-ki kisebb-nagyobb fáradsággal megtalálhatja nyári szórakozási, művelődési lehetőségeit. Csak keresse a szépet, ez a lényeg, mert mint említettem, a kultúra nyáron sem mehet és nem is megy szabadságra. Már csak azért sem, mert a könyvtárainkban sincs nyári szünet. Ennek ellenére kevesebb könyvet kölcsönzünk, s a könyvesboltok is néptelenebbek, mint más évszakokban. Pedig az olvasást nem kell megszervezni; nincs időhöz, helyhez kötve, olvasni lehet strandon is, üdülőben is, és mindenütt, minden este, még ha ez utóbbi esetben olykor le is mondunk a könyv javára a tévénézésről. A televízióról most hadd ne szóljak, viszont az olvasás ürügyén megemlítem: a „főhivatású” diákokon kívül az a sok felnőtt, aki szeptembertől június közepéig szinte kizárólag csak a tankönyveket bújja, illetve tanulásra hivatkozva hárítja el magától a másféle olvasmányokat, az miért nem keresi most, a nyári szünetben — a szépirodalmat?! Persze, nagy számmal akadnak, akik ezt teszik, s ügyesen beosztva idejüket, pótolják a hiányt, akár a hűs szoba karosszékében ülve, akár a nyaraló teraszán egy kempingszékben vagy nyugágyban. Már ahol van hűs szoba. Lakótelepiek a megmondhatói, hogy hol nincs, s itt többnyire az árnyék is hiányzik a környezetből. így az említettek a kánikulában a lehető legkevesebb öltözékben igyekeznek betű által szórakozni — művelődni otthonukban, és sajnálják, hogy nem viselhetik ugyanezt a ruhadarabot a moziban. Mert — tisztelet a kivételnek — a mozikban jó filmek esetében nagy a tömeg, és a beszoruló meleg, hiába bukott már le a Nap, lehetővé téve a szabadtéri filmvetítést is. Szabadtéri filmvetítés, magyarul kertmozi azonban jelenleg az egész Tolna megye egyetlen településén sincs. Ennek miértje természetesen rejtély azok szemében, akik nem tudják, hogy ez is pénzbe kerülne; tehát nem a nyári időszámítás miatti későbbi sötétedés okoz gondot. Bonyhádon áll ugyan egy vetítőfal, azonban a nézőtéren nincsenek székek.. . Néhány éve elkészültek egy Domboriban (üdülő- terület!!!) kialakítandó kertmozi tervei, ám a megvalósítás elmaradt . .. Szekszárdon a távlati tervekben szerepel e speciális nyári! szórakozási lehetőség létrehozása. Addig is reménykedjünk, mert miután az idén is bebizonyosodott, hogy jó filmek vetítése esetén szóba se jöhet az, hogy a mozi válságban van (a vártnál több a néző ebben az évben), talán nem is olyan sokára kiegészíthetjük nyári programunkat kertmozival is. Végezetül hadd írjam le újólag, de utoljára: a kultúra, a művelődés az év egyetlen szakában sem megy el szabadságra, nincs vakáción, legalábbis ott, ahol megfelelő igény, sőt szükséglet van irgnta. És az csak másodlagos kérdés, hogy mennyire „olcsó szórakozás" egy-egy helyi vagy távoli nyári program, műsoros est, ugyanis a hangsúly azon van, hogy fedezzük fel az országos összességben túlzottnak is tűnő kínálat között a számunkra legtöbbet ajánlott, s ezenkívül az olykor topográfiailag is nagyon közel levő értékes, szép élményeket, eseményeket, látnivalókat, olvasnivalókat, s egyáltalán: ott legyünk helyi kulturális programokon, természetesen a „legigényesebbeken” is. VITASZEK ZOLTÁN Mindenkit érdekeltek a családi fotók. Középen a „házi" tolmács, Takácsné Tóth Márta, a konzervgyár üzemvezetője, aki Krasznodárban végezte az egyetemet. Egészségünkre! Köszöntő Ledneczki Ferencnek, a Paksi Konzervgyár KISZ-titkárának lakásán. „Erdei pörkölt” is készült Váralján A barátság lángjai. Tábortűz, a váraljai és úttörőtalálkozón KISZ—KomszomolJelena Agejeva, a Tambov megyei Komszomol-bizottság titkára az ajándékba hozott babák egyikével-------------------------------------in er A kinek dolgoznia is kellett: Vlagyimir Fjodorovics Obuhov újságíró Horváth Endrével, a szekszárdi műszergyár igazgatójával Kenyérkostoló a megyehatáron Viktor Simonyenko minden műszerre kiváncsi volt, amit Szekszárdon gyártanak. A legkisebb Ledneczki jelvényt kapott ajándékba
