Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-03 / 154. szám

1981. július 3. NÉPÚJSÁG 5 A |C Ó T P I P P • „Valamely város vagy község igaz* ^ * C I« C ■ • gatási területén lévő, elkülönülő, de összefüggő egységet alkotó lakőházcsoport és a hozzá tartozó lé­tesítmények együttese...” (Magyar Nyelv Értelmező Szótára, 1961., IV. kötet, 564. oldal.) Tágabb értelemben az ott lakó emberek közös­ségét is jelenti. Községnyi lélekszám ntadas előtt A közel kilencezer lakosú Tamási északi részén, a 65-ös út 'mellett terül el a József At­tila lakótelep. Helyén, másfél, ikét évtizede még gazdasági épületes, kertes családi házak álltak. A 60-as évek elején a házak átadták helyüket az új településfejlesztési — később a városiasodásból adódó — elképzeléseknek és megkezdő­dött a lakótelepi házak épí­tése, a lakótelep kialakítása. Az első épületek nyeregtetős, nyolclakásos, téglaépületek vol­tak. Kis kerttel a lépcsőház előtt, körben kerítéssel. Ezt követték a negyvenlaká­sos, lapostetős épületek. Leg­végül — 1978—79—80-ban — már az új technológiával épült 3x40 lakásos paneleket adták át. A következő lépcsőként a közeljövőben 4x20 lakásos pa­nelházak építését kezdik meg. A tizenkilenc épület négyszáz lakásában ezerhatszázan élnek. Közéi annyian, mint egy köz­ségben. A lakótelepiek zöme a környező településekről — Nagykányiból, ürgevárról, Nagyszokolylból, Iregszemcsé- ről és Regö'lyből — települtek be az évek folyamán. Nagy­részüknek sikerült is alkalmaz­kodniuk az új életformához, mások folytatják régi falusi életvitelüket. Vissza-vissza jár­nak szülőfalujukba, ahol gaz­dálkodnak, s a lakótelepi la­kásukban csupán laknak és nem benne élnek. 'Milyen az élet ezen a lakó­telepen? Milyenek azok az egyéb 'feltételek, melyeknek a léte szükséges a zavartalan, nyugodt, kényelmes és korsze­rű embert léthez? Van a lakótelepnek egybe­függő úthálózata, aszfaltsző­nyegét azonban még nem ka­pott. Az itt lakók sérelmezik is ezt, de megfeledkeznek ar­ról, hogy az építkezés itt még továbbra is folytatódik. Szaka­szosan pedig nemcsak, hogy értelmetlen, hanem túlontúl költséges is lenne a véleges aszfaltszőnyeg felterítése. A lakótelepen jelenleg 131 garázs van, s építhető még 27. A szülők apróságaikat a vásár­téri és a központi óvodába, bölcsődébe viszik. 1982-ben nagy teljesítmé­nyű transzformátort és lábon álló parklámpákat helyeznek el. Ezzel megoldódik a közte­rületi villanyvilágítás ügye is. Még nincs vendéglátóipart egység, de a közeljövőben lesz. Az eddigi 142 négyzet- méter alapterületű kis ÁBC- áruház megszűnésével az ille­tékesek egy kisvendéglőt szán­dékoznak idetelepíteni. Min­denki elégedett a lakótelep kereske de Imi efl át ottság á val. A lakótelepen örvendetesen sok gyermek él, így szükséges mielőbb egy egybefüggő ját­szótér megépítése és a lakó­telep parkosítása. Igaz, hogy van a telepen több helyen is mászőka, hinta vagy homoko­zó, de egyik sem az igazi. A parkosításra és a játszó­térre a tamási Nagyközségi Közös Tanács megbízása alap­ján a tervező vállalat elkészí­tette a komplex rendezési ter­vet. A valóban impozáns zöld­terület és játszópark előállítá­si munkáinak végösszege kö­zel 2 millió 300 ezer forint, s pénzügyi akadályok késleltetik a rendezési terv teljes végre­hajtását. A tanács e feladatok megvalósításában is fokozott segítséget vár a lakótelepiek­től és a tamási szocialista bri­gádoktól. A tamási József Attila lakótel ep közepén épültek az iker­garázsok. Balra látható az első nyolclakásos, nyeregtetős la­kóház, melyet körbefognak a negyvenlakásos, lapostetős épü­T ársalgás, délután kettőkor A gyesen lévő kismamáknak is megvan a mindennapos programjuk. Az ebéd és a délutáni gyermeklefektetések köz­ti időben szívesen állnak le egymással beszélgetni mindenről, ami őket és a gyermekeket érinti, ami a telepen történik, s ami fontos, vagy kevésbé az. A legkisebbek egészsége A lakótelepi környezet hatá­sa sajátos a gyerekek egész­séges fejlődése szempontjából is, sokban különbözik az úgy­nevezett falusi vagy kertes há­zi körülményektől. Minderről dr. Hóbor Béla gyermekorvos­sal és Mayer Jánosné védőnő­vel beszélgettünk. A beszélge­tések során összegeződött az, hogy a lakótelepi gyerekek kétségtelenül kisebb területen, meglehetősen zsúfoltan élnek, mozoghatnak, s bizony árnyat adó nagy fákat erre nem lehet látni. Gondot okoz ezért a •gyesen lévő anyukáknak a cse­csemők kellő napoztatása, vi­szont a higiénikus körülmé­nyek összehasonlíthatatlanul jobbak itt. — Hogyan illeszkednek az új környezethez a máshonnan ide költözők? — Jól — hangzott a védőnő válasza. — S remélhetőleg egy­re kevesebb lesz az olyan anyuka, aki a csecsemőjét a többi, szintén otthon lévő fia­tal mamával való beszélgetés, s nem a védőnő tanácsai alap­ján gondozza. Egyébként ta­pasztalataim szerint közelebb hozza egymáshoz az otthon­lévőket a közös érzés, az anya­ság tudata. — A gyermekorvosnak sok dolga van? — Jelentősebb gyermek­baleset sem a lakásokban, sem a környéken nem fordult elő az utóbbi időben — mondta dr. Hóbor Béla. Az oldalt írta: Szűcs László János és Vitaszek Zol­tán. A fényképeket Sándor készítette. Czakó­lakótelepen hiába is ke­resném az egységes ké­pet, mert még nincs. Az OTP-értékesitésű házak három ütemben épültek, a la­kók a beköltözés után ugyan­csak három ütemben kezdtek neki a parkosításnak. A tamási Nagyközségi Közös Tanács főelőadójával, Nagy Jánossal utunk először a régi házakhoz visz, majd a tavaly átadott legújabb lakóháznál — a 14-esnél — állunk meg. An­nál is inkább itt, mert egy férfi egy NDK gyártmányú vil­lany lűnyirógéppel vágja a fü­vet. Odamegyünk, bemutatko­zunk. Guba Zoltán, az Orion ta­mási gyáregységének tmk- lakatosa kérésünkre átadja a masinát egyik lakótársának, A tamási Kop-Ka ÁFÉSZ 620 négyzetméter alapterületű új ÁBC-áruházat építtetett a Zrí­nyi Miklós utcában, a lakótelep sarkában. Az áruház műszaki átadása június 19-én meg­történt. Ottjártunkkor már a dekoratőrök dolgoztak az épületen. Az ÁBC-áruház megnyi­tása után a József Attila lakótelep és a környéken lakók áruellátása még az eddiginél is jobb lesz. lömbházbizalmi volt Két tanácstag - két interjú A lakótelepi tanácstagok szá­ma hét. Közülük kettővel beszél­gettünk. Először Bódis Árpád­dal, a közúti gépellátó vállalat főművezetőjével. — Milyenek a közösségi kap­csolatok a választókerületében? — A lakótelepeken általában meglévő nagy létszám bizonyos fokú elzárkózással is jár, nehe­zebben alakulnak ki igazi kol­lektívák, közvetlenébb közössé­gek. — Mi a megoldás? — Jó lenne például klubhelyi­séget létrehozni e területen, hogy ne csupán a közös bosz- szúságok jelentsék az összekötő kapcsot a lakók között. — Mikor költözött ide, s mióta tanácstag? — 1972-ben költöztem, s tavaly választottak meg. — Tehát jól ismeri az említett közös 'bosszúságokat? — Igen, és ezek miatt nem könnyű társadalmi munkát sem szervezni. Sokáig nem volt jár­da, nem volt közút, rossz a csa­padékvíz-elvezetés, a 6-os szá­mú ház megsüllyedt, s az épü­letek között jelenleg is olykor 60 kilométeres sebességgel köz­lekednek az autók, ami a sok gyerek miatt igen veszélyes. — E panaszok továbbítása után mi történt? — A tanácsi vezetés korrekt, igyekszik megszüntetni a gon­dokat, de nem minden rajta múlik. * A másik meginterjúvolt ta­nácstag Papp László, a nagy­községi közös tanács elnökhe­lyettese. — Sajnos, elég lassú volt az építkezés — mondotta -, s ami­kor elkészült egy-egy ház körül a parkosítás, előfordult, hogy a szomszédban éppen akkor kez­dődő munkák során a parkosí­tott területet tönkretették a A legújabb majd lakásába invitál. A csen­getésre felesége nyit ajtót, aki cseppet sem lepődik meg a hí­vatlan vendégeken, csupán annyi türelmet kér, amíg befe­jezi a takarítást. Gubáék „honfoglalásuk" előtt a szülőknél laktak, a férj leszerelése után költöztek be ebbe a magasföldszinti (első emeleti?) lakásba. Kilencven- háromezer forintot fizettek be, részletük 2015-ben jár le, ek­kor egyenlítik ki a 430 ezer fo­rintos hitelüket. — Maguké a fűnyíró? ble- tán közös? — Nem! — nevet Guba Zol­tán. — Még nem vettünk. Mi­szállító járművekkel és az anyaglerakással. — Külön-külön parkosítottak egy-egy épülettömb lakói? ­— Igen, s az említett rongá­lás érthetően sokak kedvét szegte. Ma már azonban teljes tervdokumentáció áll a tanács rendelkezésére a parkosításról, a víz- és közvilágítási hálózat készítéséről. Az idén már elkez­dődött a felújítás, s a Szabad­ság úton felépítendő 4x20 lakás készítésekor már nem teszik tönkre a rendbe hozott környe­zetet. — Ügy tudjuk, hogy nagy a járműforgalom és sok a kisgye­rek. — Valóban, a lakótelepre menve mintha óvodaudvarra ér­kezne az ember. De a közvetlen közelben KRESZ-park van, ját­szóhelyekkel, s jelenleg azt ter­vezzük, hogy a szintén közeli sportpályán hetente háromszor „nyitott pálya" lesz, sport- és testedzési lehetőségekkel. — Milyen a vízellátás? — E lakótelep Tamási egyik legmagasabban fekvő része, s az épületek felső szintjein emi­att korábban vízellátási gondok voltak. Újabb kút fúrásával ezek megszűntek, s az idén 500 köbméteres víztározó is épül. — Előnyösebb helyzetben van­nak-e azok a választók, akik­nek a tanácstagja a tanács el­nökhelyettese? — Olyan értelemben igen, hogy az öszefüggéseket jobban látva azonnal és szakszerűen meg tudom magyarázni a lehe­tőségeket, meg tudom értetni az esetleges kérésre, javaslatra az „igen"-t vagy a „nem"-et. Máskülönben: ha egy-egy fel­vetés megoldhatatlan vagy csak később megoldható, akkor ter­mészetesen a tanácselnök-he­lyettes tanácstag is csak ugyan­azt válaszolhatja, mint más vá­lasztókerület képviselője. házak lakói vei többen is dolgozunk az it­teni lakók közül az Orionban, így kölcsön kértük onnan. A háziasszony megmutatja a lakást. A félszobában egy tiz- hánapos, szőke kisfiú megle­pődik az idegeneken, és men­ten sírásra görbíti a száját. A lakás kulturált, a berendezése úgyszintén. — Nagyon hamar megszok­tuk a lakást! — mondja a fe­leség. — Kényelmes és jó. Fia­talok laknak itt. Sokan vagyunk gyesen, így több időnk van egymásra is. A férfiak közösen tüntették el a betontörmeléket a lépcsőház előtti területről, majd felásták és fűmagot ve­tettek bele. A lakótelepen tömbházbizal- miak tartják a kapcsolatot a lakók, az OTP, a tanács és a szolgáltató vállalatok között. A 18-as ház negyven lakójá­nak volt bizalmija Pintér Zsu­zsanna, a tamási VEGYÉPSZER előkészítője. Megbízatását idő hiányában mondta fel, mert ta­nul. A Pécsi Jogtudományi Egye­tem másodéves levelező hallga­tója. Munkahelyén, a szerelőcsar­nok melletti irodában beszél a tömbházbizalmi munkájáról.- Az első évben az alapvető szervezési feladatokon felül — mondja a csupa kékbe öltözött Zsuzsanna - a közösség meg­teremtése volt a feladatom. Az utóbbi nem sikerült.- Miért?- Különböző beállítottságú és érdeklődési körű emberek laknak a házban. Vannak olyan lakók, akik a lehető legtöbbet tették és teszik a lakóközössé­gért. Mások nem. Akik folyama­tosan szépítették a környéket, társadalmi munkát végeztek, azok egy idő után szóvá is tet­ték ezt. Voltak viták, de ellen­tétekké nem éleződtek ki.- Ez volt az első évben. És most?- Mintha már kialakulóban lenne valami. Persze, nem fogja át mind a negyven lakást. Né­hány család most is „kilóg” a sorból. Véleményem szerint ez nem elkülönülés részükről, ha­nem csak olyan magatartási forma, amitől egyszer bizonyo­san megválnak.- Sokan beszélik, hogy a la­kótelepi élet elidegeníti az em­bereket egymástól ...- Ez nagyvárosi gond. Tamá­si még nincs azon a szinten, hogy ez itt is így legyen. Ná­lunk, a lakótelepen még nagyon is a falusi szemlélet az ural­kodó. — Mások is dolgoznak? — Igen. De vannak olyanok is, akiknek kevésbé ízlik a kö­zös munka. Bajaikról kérdezem őket. — Kellene a lakótelepre egy hőközpont — mondja a férj. A tanács szakembere része­se beszélgetésünknek, már mondja is a választ: — A hőközpont tanulmány­terve megvan. Az állami és a többszintes épületek bekötését tervezzük. — Szabad időben mit csi­nálnak? — Kisfiúnk mellett eddig még nem volt sok szabad időnk. Most már lesz. Itt van közvetlen mellettünk a sport­pálya, a lovaspálya is. Oda is mehetünk. De most szombaton végre elmegyünk moziba!

Next

/
Oldalképek
Tartalom