Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

1981. július 24. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Művelődési házak - nyáron Milyen programokkal várják megyénkben az érdeklődőket a nyári hónapokban a művelődé­si házak, központok? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor ellátogattunk néhány nagyobb településre. BONYHAD A művelődési központ igaz­gatója, Paksi András elmondta, hogy a szakkörök, klubok álta­lában nyári szünetet tartanak, s a korábbi nyitva tartóst — reg­gel 9-től este 9-ig - csökken­tették: délelőtt 10-től '18 óráig várják a látogatókat. Jelenleg Csuhaj Tünde amatőr textiles és Szatmári Juhos László szobrász- művész alkotásait fáthatják az érdeklődők -< augusztus 9-ig -, majd augusztus 15-től Lőrincz Etel textilmunkáit mutatják be kiállításon.- Az utcai plakátok arról ta­núskodnak, hogy több szórakoz­tató, úgynevezett könnyebb mű­sort is szerveznek.- Az ifjúság számára már e hónap elején sikeres koncertet adott a Hungária együttes, s auguszusban az Edda, az Új Skorpió, a Korái és a Mini jön Bonyhádra. A fiatalok mellett az idősebbekre is gondolva szerveztük mgg a július 17-i Ka­bos László-estet, s július 18-án egy svájci ének-zene-néptánc- együttes mutatta be műsorát. Felnőtt fúvószenekarunk július 26-án, délután térzenét ad a Béke-szálló élőt, majd augusz­tus 20-án délelőtt a Fáy lakóte­lepen. Az Animató beategyüttes július 25-én utcabálon szolgál­tatja a zenét.- Egyéb tervek?- Népművelőink különféle foglalkozásokat vezetnek a fo- nyód-bálatelepi úttörőtáborban üdülő bonyhádi gyerekeknek és azoknak, akik a váraljai park­erdőben nyári napközis tábor­ban vannak. Az úgynevezett „egyebek” közé sorolhatók még a karbantartási munkák, a lel­tározások, no, meg a népműve­lők nyári szabadságai is. Azon­ban hadd említsek meg egy rangos eseményt: augusztus 19- én, a fennállásának 50. év­fordulóját ünneplő váraljai né­pi együttes gálaműsort ad majd a bonyhádi művelődési házban. SIMONTORNYA Szepessi József, a simonlor- nyai bőrgyari izakszervezeti művelődési ház igazgatója lá­togatásunkkor még nem tudta, hogy mikor veszi ki szabadsá­gát, annyi a tennivalója.- Legutóbb két rendkívül si­keres műsoros estünk volt - mondta. — Korda György ven­A dombóvári művelődési központban szakmunkásta­nulók festenek dégszerepelt itt, számos neves fővárosi művész pedig kabaré­ban működött közre. Augusztus elsején már egy újabb műsoros estre kerül sor, majd 2-án bú­csúbál lesz.- Mit csinálnak a szakkörök, klubok? — A szocialista brigádklub legközelebb július 25-én tart összejövetelt, s családi esteket rendeznek a nyáron. Folytató­dik a szombatonként! discó- sorojal. s az ifjúsági klub „la­zább" foglalkozásokat, túrákat szervez, a többi pedig pihen. SZEKSZÁRD Pék Jánosné, a megyei műve­lődési központ osztályvezetője tájékoztatása kezdetén először természetesen a VII. Duna men­ti folklórfesztivál különféle ese­ményeit említette, majd az idén 8. alkalommal megrendezett Szekszárdi zenélő nyárról be­szélt. Ez utóbbi keretében augusztus 12-én este a régi megyeháza udvarán vendégsze­repei a színvonalasnak ígérke­ző esztergomi nemzetközi gitár­fesztivál egy-egy brazíliai, spa­nyolországi, illetve hazai részt­vevője. Szintén a megyeháza udvarába terveznek műsoros délutánokat, 17 órakor kezdődő gyermekprogramokat is. s auguszts 14-én az Augusz-ház mögötti parkban a városi ta­náccsal közös szervezésben ke­rül sor Szabady Veronika szob­rászművész munkáinak bemuta­tására. A művésznek első Tolna megyei bemutatkozása tavaly volt, Pakson. — Milyen események lesznek a művelődési központban? — A kiscsoportok többsége nyári szünetet tart, kivéve pél­dául a nyugdíjas klubot, de jú­lius 25-26 án lengyel—magyar rejtvényfejtőversenyre is sor ke­rül. Ezen a versenyen a hazaia­kat á szekszárdi klubtagok kép­viselik. Rajtuk kívül nem tart szünetet a néptánc-, a sakk-, a filmszakkör sem, s minden má­sodik szombaton este discóra várjuk a fiatalokat. — Min dolgoznak jelenleg? — Eddig 14 tanfolyamunk zá­rult, 700 résztvevővel, akik a művelődési formák valamennyi szakágát felölelő témákat ta­nulmányozták, s megkezdődött a színház- és hangverseny­évadra való felkészülés. Nép­táncosaink júliusban NSZK-beli vendégszereplésre indulnak, és a nyári munkánkhoz tartozik a különféle nyelv- és közhasznú tanfolyamok előkészítése is. A nyelvtanfolyamok iránt eddig nem tapasztalt nagyságú az ér­deklődés, pedig csak augusztus vége a jelentkezési határidő. Megemlítem fotóklubunkat is, amely szegedi kiállításon szere­pel... — Többek között tehát ezek a programok és a tervek. Azért „többek között", mert sok ese­ményt csak címszavakban emlí­tett, több pedig még kipipálat- lan a hirtelen feljegyzett listá­ján. De úgy látom, tatoroznak is.- Igen, folyik a belső felújí­tás, s ezenkívül készül a zsi­bongó helyén a leendő felnőtt­nevelési stúdió. DOMBÓVÁR Tatarozás, felújítás miatt jú­lius 15-től 29-ig zárva tart a dombóvári művelődési központ és könyvtár. Azonban itt is ja­vában folyik a nyári és őszi programok szervezése, hiszen augusztusban három rock­hangverseny lesz, s a követke­ző színházi évadra 15 előadást terveznek. Érdekesnek és hasznosnak ígérkezik a szórakoztató ren­dezvények közé iktatott ese­ménysorozat: augusztus 15. és 20. közúti Szakcs község mutat­kozik be a művelődési központ­ban. De lesz Záray-Vámosi-est július 29-én, s augusztus 2-án vidám vasárnap gyermekeknek és felnőtteknek. TAMÁSI A legjelentősebb nyári kul­turális eseménysorozatra, az augusztus 16-tól 31-ig tartó já­rási népművészeti és nemzetisé­gi napokra sok érdeklődőt vár­nak Tamásiba és a járás köz­ségeibe. Ennek gazdag prog­ramjáról a későbbiekben rész­letesen beszámolunk majd, most azonban arról adunk hírt, hogy 5-6 színházi előadást, va­lamint irodalmi bérlet- és róck- sorozatot, hangversenyeket, gyermekszínházi bemutatókat szerveznek a nagyközségben. A művelődési központ folyosó-ga­lériájában fotókiállítás látha­tó, s például a rácvölgyi ifjúsá­gi klub nyáron is működik, a fo­tószakkörhöz hasonlóan. * Nem áll módunkban, hogy a felkeresett intézmények vala­mennyi kulturális eseményéről, művelődési, szórakozási lehe­tőségéről írásunkban beszámol­junk. Tekintse az olvosó e soro­kat ízelítőnek, kedvcsinálónak a hely hiányában meg nem emlí­tett programokhoz is. V. Z.—Cz. S G.B. Shaw mestersége George Bemard Shaw, a vi­lágirodalom egyik’ legnagyobb szatirikusa, alig 30 esztendeje halt meg, pedig már 125 éve született. Sokáig élt, s nagy időket élt át; szemtanúja volt a kapitalizmus, az imperializ­mus fénykorának, megérhette a Szovjetunió, sőt, a szocialista világ rendszer születését. De nemcsak szemtanú volt: tevé­keny kortárs is. 1851. július 26-án született Írország fővárosában, Dublin­ben, elszegényedett angol pro­testáns nemesi család gyerme­kéként, valójában, egy kispol­gári világ sarjaként. 15 éves koráiban abba kellett hagynia iskoláit, ettől kezdve pénzbe­szedőként, ki shivafa Inakként dolgozott. 20 éves korában Lon­donba költözött, alkalmi mun­kákat végzett, s készült az irodalomra. Regényekkel kezd­te, kritikusként folytatta. Ekkor dolgozta ki magáiban saját színipadi nézeteit, egyáltalán világnézetét, s csak később, meglepően későn, 36 éves ko­rában jelentkezett első szín­művével. 1884-lben egy híres-neveze­tes társaság tagja lett, ké­sőbb egyik vezeojei a Fábiá- nus Társaságé, amely Angliá­ban igen fontos szerepet töl­tött be a kommunista párt megalakulásáig. A fábiánusok ugyanis szocialistának vallot­ták magukat, Marx-ot tanulmá­nyozták, de polgári reformista elveket valottak. Shaw a fábiá- nus nézetéket terjesztette szín­műveiben, persze, hozzátéve, hogy egy szépíró mindig ele­ven jellemeket alkot, s az élet­teli művészet sohasem száraz elvi kinyilatkoztatás, a mű a szerző akarata ellenére is meg­haladhatja írójának nézeteit. Már Balzackal is ez történt. Nagy szatirikusunk pedig va­lóiban vérbő, Jóét lábbal1 e világ­ban élő ember volt. Többször megtörtént, hogy darabja elő­szavában kifejtette ellentmon­dásos elméletét, a műben pe­dig ellentmondás nélkül életre- kelt egy másik, igazabb világ. A Tanner John házassága’, a Warrenoé mestersége, a Bar­bara őrnagy, a Caesar és Kleopatra, az Ember és fel- sőbbrendű ember, az első vi­lágháború előtti alkotókorszak mind-mind ezt igazolja. Tíz esztendő sem kellett hozzá, s George Bemard Shaw a század elején — igaz mór 50 évesen — a kor elsőszámú drámaírója, akit Európa-szerte játszanak. Magyarországon elő­ször a kevésbé ismert Hősök-et mutatták be, 1904-ben, két év­vel Ady Endre Új versei előtt. S hogy a gondolatsort folytas­suk: több bemutató után a Ttanácsköztársaság első hetei­ben, 1919. április 8-án, a War­ren né mesterségét újították fel Budapesten. Shaw bizonyára nem tudta, de elégtétellel töl­tötte volna él. A Warrenmé mesterségét ugyanis az an­gol lord-kancellár cenzúrája annak idején betiltotta, s csak hét esztendő múltán kerülhe­tett színre Angliában, mert „erkölcstelen és egyébként is alkalmatlan a színpadra”. Nem csoda. Shaw — mint He­gedűs Géza írja: „a szocialista szemével és társadalmi mércé­jével méri azt a polgárságot, amelynek hazugságait, morális csődjét és megoldhatatlan problémáit Ibsen még belülről marasztalja el”. Shaw szemibefardult az első világháborúval, a cárizmus megdöntését, a Szovjetunió új társadalmát rokaniszenwel kí­sérte, 1931-ben meg is láto­gatta, Sztálinnal is találkozott. Át kellett élnie még egy világ­háborút, józan ésszel, matuzsá­lemi korban, de teljesen ép elmével. 1950-ben, a hideghá­ború kellős közepén hunyt el, 94 éves korában. Életének első fele a XIX., a második a XX. században te­lik el, az emberiség, talán’ leg­nagyobb változásainak idején. A XIX. századhoz kötődött, a francia felvilágosodás eszmei utódja, a drámában Ibsen és Gorkij közt ő a híd, aki a pol­gárságból végképp kiábrándult, s minden rokonszenve a jöven­dő újé. De szava leginkább a múltra’ van. S mert annyira ki­ábrándult, végletekig gunyo- ros, szarkasztikus. Nevetve bú­csúzott a múlttól (Moliére után talán a legnagyobb komédia­író), nevetve, azaz halálosan komolyan vette a jövőt. S ez volt George Bemard Shaw iga­zi mestersége. Gy. L. Kocsira ágyam, kocsira ládám Népesebbek Decs utcái az utóbbi hetekben. Állványokon házaikat szépítgető, vagy virá­gaik fölé hajló idősebb és fia­talabb, sürgő-forgó emberek láthatók sokfelé. Lakodalmas­ra készülődnek, mely tíz év óta a sárközi községek hagyomány- őrző rendezvényéből a Duna menti folklórfesztivál nemzet­közi programjába nőtte magát. A készülődés izgalmait Bere- kai Éva néni csöndes emléke­zése oldja fel. Hogy hol ismerködtem meg az urammal? — kezdi távolba­látó tekintettel. — Hát amikor az öccsének a lakodalma volt. Aztán ott. Nem szólt ám, hogy elvöszlek, vagy mittudomisén, hanem elmönt katonának. Két évig vártam rá. Az eljegyzésöm nem vöt nagyszerű, csak uan egyszerű. Először az uram gyütt kérni. Én se vagyok nagybeszédű, de az még ennyit se beszélt. Hót má utóbb úgy éfél tájba el­kezdi ám, — Éva néni meg­igazítja kendőjét, mintha csak most következnék a lánykérés, aztán szó szerint idézi vőlegé­nye szavait — „Berekai bá­tyám, Tóth Éva néném azért gyüttem, hogy Vicát szeretném feleségül vonni. Elengedik-e?” Másnap meg a szülei gyüttek kérni: „...odaj adják-e a fiunkhó, meg hogy lányom szeretöd-e a fiunkat, mert ha nem, akkó még nincs késő.” De én bizony azt válaszótam, szeretőm meg el is mögyök hozzá! Jaj úgy nevettek, hogy honnan gyütt ki belőlem ez. Elhallgat. Kezével színes gyöngysorokon babrál, melye­ket most 89 esztendős korában fűz. Erre a szemet gyönyörköd­tető tudományra iskolás úttö­rőket is tanít. Színes gyöngyein keresztül beszéde is tarkább lesz. — A kézfogó? Hát az meg uan vót, hogy hívogattunk a lakodalomba segítségöket ké­szíteni, már úgy előbb, aztán szombaton este elgyütt a vőle­gény is meg akik már segítet­tek azok is, aztán vacsoráztunk, meg táncoltunk. Amikor leül­tek úgy az asztalokhoz, beve­zettek engöm fs, aztán azt mondtam: „Adjon isten jó estét nász- nagyuramék! Az isten áldja meg a kigyelmetök beszélgeté­sét, egybegyűllését mind kö­zönségesen.” Mindönkivel kezet köllött fognom azért vót kéz­fogó. Akkor én is leültem. A Széki sógorom vót a nászna­gyom. Uan jó beszédös vót. Amikor elmondott egy versöt, áldást adott ránk, megtöltötték a poharakat, aztán azt mondta: „— Az én kedvemér a ma­gatok hasznára csókos a po­hár!" Inni köllött meg meg­csókoltuk egymást. Táncoltunk röggelig. — A lakodalom? Hát az meg szerdán vót. Emlékszök, keddön este elmöntünk a paphoz. Ke­rek kalácsot, meg egy üveg bort vittünk, uan szokás vót. Azt mondta a tisztelendő úr: „...a szennyestöket ki ne vigyé- tök az utcára!" Arra gondolt, hogy akármi van köztünk, ne mondjuk el másoknak. Azután amikor meg megvolt a templomi esküvő, akkor el­möntünk haza. A vőlegény a völegényös házhoz, meg én is haza. A kapuba egy fa kánná vót. Háromszor meg köllött ke­rülni, harmadikra belerúgni. Én meg egyszörre eltaláltam. Az asszonyok meg sikongattak, hogy nizzétök eltalálta. Azt je- löntötte, hogy egyszörre lösz meg a gyerök, hát hogy köny- nyű lösz a szülésöm. Nem hit­tem ám el, mert meg van írva „fájdalommal szüld a te mag­zatodat". Aztán megebédöl- tünk. Ebéd után gyüttek en­göm kikérni. Akkor én szépen elbúcsúztattak édösapámtu, édösanyámtu, öregszüléimtü. A kocsi meg itt állt az ajtó előtt. Éva néni előrehajol az asz­talra, és kimutat az ajtó elé. Éles emlékezete idézi az egy­kori izgalmakat. Kigyüttem, ríttam én is meg mindönki. A tamburások meg húzták a nótát: Kocsira ágyam, kocsira ládám magam is fölülök jaj édösanyám, szerelmes dajkám de árván maradtál. Hát mikor fölültem a kocsi­ra, a lovak meg kétlábon ka- pállóztak. Azt mondja a kocsis a feleségének: „Ereggy haza, oszt hozd az orvosságot az ablakbu.” Mind­járt elszaladt haza, aztán be­kente a kocsirúdja végét ab­ból az üvegből és megnyugod­tak a lovak. Ha nem hozza, hát nem ‘tudtak volna kimönni az udvarbu. Egy asszony ron­totta meg ükét. Mindig kértem, ki vót az, nem mondták meg. Aztán külön kocsival vitték az ómáriumot, meg sublótot. Egy takarózó dunyhám vót, egy alám való párna, kettő vagy három takácságy, vagy masina­ágynak is mondták. Én az uram ölébe ültem. Két sor pántlikás szoknyám vót. A fejemön meg a bársonyok. Nem pártának mondtuk, hanem bársonynak. A homlokbársony, a középső­bársony, a nagybársony meg a koszorú. Ezök uan apró virá­gok vótak viaszbu, drótokon. Csillogtak. Uan vót a divat. De én nem kaptam nyuszoját se, se díványt, hát mind aféle szö- gény leány... Mit mondjak? Nem tudókén beszélni. Édösapám se vót szó- szártya csak szépön énekőt, oszt úgy tartotta a vendégeit. Csönd lett. Éva néni hallga­Menyasszonykorában tása azokról az évekről, évtize­dekről beszél, melyek a lako­dalmát követő fekete színű ese­ményeket hordozzák. Az utca zaja tereli vidámabbra ismét a beszélgetést. DECSI KISS JANOS Fotó; Báli János .,.és most, 89 évesen Programajánlat Bonyhád központjában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom