Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-21 / 169. szám

©Képújság

1981. július 1

Öcsényben nincs megállás

A tizennyolcadik napon önállóan repültek

Új ezüstkoszorús a klubnál

I

Az ezüstkoszorús Illés Mária- Szekszárd színeit 'kik képviselik?

Furcsa kép fogadott bennünket Öcsényben, a repülőtéren. Szokatlan nagy volt a csend. Az autóparkoló mellett színes sátrak, előtte kempingszékek, a starthelyen két gép, de körülötte senki. Körülnéztünk. A diszpécserirodától mintegy harminc méterre asztalok, padok, székek. Jobban szemügyre vettük és rájöttünk: itt a tábortűz örömeit élvezhetik esténként a sportolók. Először csak Villamos és Móres társaságát élvezhettük. Ök azok, akik minden felszállásnál ott vannak, a reptér „tartozékai" közé számítanak. A két hűséges kutyus a repü- löklub kedvence.

Néhány perc múlva feltűnt Kóré Vilmos, a klub titkára. Első kérdésünk természetesen az volt, hogy mi ez a szokatlanul furcsa csend és nyugalom, holvan Csák Péter, aki nélkül szinte elképzelhetetlen a hétvége a reptéren.

— Csák Péter, Lőrincz GyulaJ Czirálki László és Cziráki László- né két hete Finnországban tartózkodik, kedden reggel érkeznek haza. MALÉV-géppel utaztak Leningrádba, onnan vonattal folytatták útjukat Finnországba. Ugyanez a programjuk visszafelé is. Hogy miért van itt csend? Mert a tábor tagjai engedélyt kaptak, hogy Dombodba menjenek, pihenjék ki az elmúlt napok fáradalmait.

— Miben fáradtak el?

— Ja, igen. Akikor talán az elején kezdem. Három éve volt egy elképzelésünk, melyet az MHSZ országos központ most jóváhagyott és egy kísérleti tábort szerveztünk. Ennek lényege; huszonegy nap alatt teljesen kezdő fiatalokat B vizsgáig elvisszük, ami annyit jelent, hogy önállóan — teljesen egyedül — repülnek.

— És sikerült a kísérlet?

— Igen. Tizennégy tagot szerveztünk, valamennyien a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatói. Lényegében a huszonegy nap helyett tizennyolc nap alatt tanultak meg mindent, ami a vitorlázás elengedhetetlen követelménye. Az első három napban az elméleti anyaggal ismerkedtek, majd felszállások következtek. A tizennégyből tizen- ketten tették le a B vizsgát, a másik kettő nem bírta a nagy terhelést.

— Mit jelent az, hogy nagy terhelés?

— Tessék elképzelni: reggel öttől este nyolcig a tűző napon a kiszolgálást végezni, tologatni a gépeket, és amikor naponta három-négy alkalommal rájuk kerül a sor. felszállni. A nagy megterhelésre talán egyetlen adat. A tábor idején 1500

felszállást hajtottunk végre, többet, mint a korábbi években hat hónap alatt. A kísérleti tábor tagjain kívül helybeli klubtagok is itt voltak és akadt napunk is, amikor — csőrlővel - százötven felszállás történt.

— Hogy legyen mihez viszonyítani, megkérdezem: átlag mennyi a napi felszállás?

— Naponta 40-60 felszállásunk van.

— Elképzelhető tehát, hogy jövőre már külföldieket is oktatnak itt Öcsényben?

— Igen, remélem sikerül a tervünk.

— Látni a nagy építkezést itt a reptéren. Vajon augusztus J7- ig, a gemenci vitorlázórepülőbajnokság kezdetéig sikerül-e befejezni a munkálatokat?

— Részben igen. Az irányító- épület lakrésze, valamint a klub részére készülő épületnek az a része, ahol lakások lesznek', addigra átadásra kerül.

— Az idén honnan jönnek a nagy versenyre?

— Az ország valamennyi klubja elküldi legjobb versenyzőit, de lesz egy vagy két finn, valamint osztrák versenyző is.

— Azt tudjuk, hogy a finnekkel már hat éve rendszeresen tartják a jó kapcsolatot, a cserelátogatást, de hogy kerülnek ide az osztrákok?

— Ügy, hogy az MHSZ országos központ repülési főnöksége és az osztrák repülőszövetség megállapodást kötött csereversenyeztetésre. Tehát addig, míg a finnekkel klubközi kapcsolat áll fenn, az osztrákokkal a két központ kötött megállapodást.- Két versenyzőnk indul, Horváth László, a klub szakosztály- vezetője és Schindler László oktató. Hadd mondjam el, hogy a bajnokságon a magyar válogatott keret egyik tagja is . indul, de itt lesz Halasi Gábor, aki a Gemenc-kupa MALÉV kü- löndíját tavaly végleg elnyerte. Természetes, indul Imrék Lajos, a MÁV-repülőkiub versenyzője, a kiskategória tavalyi győztese is Finnországból, Raine Mönk- könen.

Közben belátogatott az irányítószobába, Csák Péterné, aki hallgatva a beszélgetést, bekapcsolódott, kiegészítette azt:- öt versenyzőnk, talán éppen most is a levegőben tartózkodik: Kenderes László, valamint Gyimesi Attila Pécsen MNK-versenyen vesz részt. PIK— 20-szal. Hauszknecht Ferenc, Körmendi László és Bodot Tibor viszont Pírat-géppel Kaposváron szintén az MNK-verse- nyen indul. Július 26-ig tartanak az MNK-versenyek, majd itthon folytatják felszállásaikat. Van még egy nagy eseményünk. A klub fennállása óta megvan a második ezüstkoszorús pilótánk Illés Mária személyében. 1969. augusztusában én teljesítettem az ezüstkoszorű feltételeit, s 12 évet kellett várni, hogy ismét legyen ezüstkoszorúsunk. De ha vár egy pillanatig, rögtön bemutatom a kislányt, épp most érkezett meg.

Néhány perc múlva már Illés Máriával beszélgettünk.- Mint hallottam, őcsényi. Ez

közrejátszott abban, hogy vitorlázó lett?

— Feltétlenül. Amikor hat-hét éves voltam, Keselyűsben laktunk és a repülős-napokra, mindig bejöttem nagyszüleim- hez ide a községbe. Különösen az ejtőernyősök tetszettek. Aztán később Öcsénybe költöztünk, egyre jobban vonzott a repülőtér. Mindig csodáltam őket, képes voltam órákig nézelődni, ha nem zavartak e1. Mert ilyen is volt, mint afféle kisiskolás mindig ott lábatlankodtunk, ahol nem kellett volna. Amikor másodéves szakmunkás lette_m, a véletlen folytán Diófási Gáborral egy helyen voltunk gyakorlati munkán. Tőle érdeklődtem és látva lelkesedésem, sok könyvet hozott, magyarázott, és utána jelentkeztem klubtagnak. Rá egy hónapra már levizsgáztam elméletiből. 1978 májusában volt az első önálló felszállásom.

— Mondjon valamit az ezüstkoszorú megszerzéséről.

— Még tavaly májusban a három alapfeltétel egyikét, a magassági repülést sikerült végrehajtanom. Az előírás az ezerméteres tiszta magasság. Én 1600 méteres magasságot értem el. A vizsga második alap- feltételét ez év július 2-án teljesítettem; több mint öt órát voltam egyfolytában levegőben. Hat nap múlva került sor a harmadik, egyben utolsó alapfeltétel teljesítésére, a céltávrepü- lésre. A cél a pécsi repülőtér volt. Az út első felében elég izgatott, ideges voltam, de amikor a magasból jobbról megláttam a hegyeket, majd a pécsi tv-tornyot, a három óriás kéményt, akkor már megnyugodtam. Nem kellett sokat keresni, megtaláltam a repülőteret és leszálltam. Nagyon boldog voltam.

— Mire gondolt azokban a percekben?

— Furcsán hangzik, de az jutott eszembe, hogy az előző munkahelyemen, a tanácsi tervezőknél, valamint a mostani munkahelyemen,__ a húsipari vállalatnál, ha a vezetők nem szeretnék úgy a sportot, nem tették volna lehetővé, a rendszeres munkát, sbha nem éreztem volna ezt az örömet, ezt a felemelő érzést.

Szinte ugyanabban a percben, ahogy befejeztük a beszélgetést, megérkezett a „dombo- ri különítmény". Azonnal engedélyt kértek a központtól, Budapesttől és folytatták a kiképzést, a munkát.

Igen, mert Öcsényben nincs megállás. Tavasztól őszig - amennyiben az időjárási viszonyok engedik — repülnek, míg a téli hónapok alatt elméleti oktatásokat tartanak és a gépeket, a felszereléseket javítják.- ny Edzők és sportorvosok

Az egészség védelme

CTÓ/cncÁCTPCpfc' a sportorvoslásról vallott véle- JZCIoUoCgCoClx mények. Még az edzőké is, de a szurkolóké különösen. Nagyon sokan leszűkítik a sportorvoslás területét a titokfelhőbe burkolt, csodaerejűnek vélt doppingolásra.

Az élet minden területén akadnak olyanok, akik a köny- nyebb utat választva kívánják elérni a sikert. így a sportban is voltak és sajnos még vannak is, akik a serkentőszerek káros hatásait figyelmen kívül hagyva, igyekeztek azok előnyeit a maguk javára fordítani. Egy-egy tragikus eset azonban gyors lépésre késztette a tudomány embereit és ma már eléggé pontosan ki lehet mutatni a tiltott listán szereplő doppingszerek alkalmazását és ezért szigorú büntetés jár.

Nagy hiba azonban az orvostudomány és a sport kapcsolatát leszűkíteni erre a részterületre.

Napjainkban ugyanis már eljutott a sport arra a szintre, ahol a doppingolás — éppen a kimutathatóság miatt — nem hozhat sikert, viszont annál nagyobb szerepe lett a sportorvoslás más módszereinek.

A nagy teljesítmények és az azokra való felkészülés közben ugyanis gyakran jut el a szervezet a határterhelésig. Márpedig a határterhelés könnyen átcsaphat károsodást okozó túlterhelésbe és ezt minden lehetséges módon meg kell előzni. Más oldalról pedig az orvostudomány minden humánus eszközével segíteni kell a sportolót a határterhelés minél magasabb szintre emeléséhez, olyan állapothoz, hogy a nagy terhelést mindenféle károsodás nélkül viselje el a szervezete. Ezek a lehetőségek rendkívül szerteágazóak és természetes, hogy az edzők, de még a szurkolók nagy része is vágyik ezek megismerésére.

Rriinttelf ugyoms az edzők, hogy ma már nem nél- i'UJUlLCI\ Icülözhetik munkájukban a sportorvosi ismereteket, még akkor sem, ha szakosztályaikban, egyesületükben még nem tudják biztosítani a sportorvos állandó jelenlétét.

Gyakorta még az olyan egyszerű kérdések megítélésében is kell az orvos eligazító véleménye, hogy milyen a helyes életmód. Hogy nem a tunya tétlenkedésre van szükségük a sportolóknak fáradalmaik kipihenéséhez, hanem a legalább nyolcórai alvásra és emellett az aktív pihenésre. Nem azzal kell tömni a kedvenc versenyzőt, amit szeret, hanem gondosan, a sportágnak megfelelően kell étrendjében összeválogatni a felhasznált zsírok, fehérjék, szénhidrátok, vitaminok, sók pótlását fedező táplálékokat.

Ezek figyelmen kívül hagyásával ugyanis gyakran kerülnek szembe az edzők számukra érthetetlen jelenségekkel, amikor a versenyző gondosan adagolt edzésterhelés hatására sem éri el a várt teljesítményt.

Minden sportágban káros a test túlsúlya. Birkózásban, cselgáncsban, súlyemelésben és ökölvívásban pedig még a meghatározott súlyhatárok is kikényszerítik a versenyző optimális versenysúlyának megtartását. Mind több orvosi kérdés merült feí a fogyasztással kapcsolatban. Régebben gyakori volt a verseny előtti utolsó héten való 5—6 kg-ot is elérő fogyasztás. Ma már az orvosok bizonyítékokkal igazolva állítják, hogy a versenyző optimális edzősúlya (egyéntől azért függően) 0,2—2 kg-mal lehet csak több versenysúlyánál. Még ezt is fokozatosan kell leadni, hogy a verseny előtti napon már csak 0,2—0,5 kg-ot kelljen esetleg 20 perces szaunázással fogyasztani.

Helyes életmódra nevelt, gondos étrend szerint élő, kellő súlyt tartó versenyzőket általában már a siker reményében lehet az edzéseken a határterhelésig eljuttatni. Kérdés azonban, hogy mit tart az edző határterhelésnek? Azt amit ő megszab, vagy azt, amit a versenyző annak tart, vagy van ennek tudományosan meghatározható szintje. Ezt el keli dönteni, hiszen egy bizonyos terhelési szint alatt az edzéseknek nincs teljesítménynövelő hatásuk.

Legmegbízhatóbb Äk épsernsagy

zettségű mérésekkel adhatók. Ezeket ma már rendszeresen alkalmazzák a válogatott keretekben és a nagyobb egyesületekben. Kisebb szakosztályokban azonban egyszerűbb eljárásokhoz kell folyamodni. Valamilyen eligazító adatra azonban mindenképpen szüksége van az edzőnek, hiszen tarthatatlan az az edzői önhittség, hogy: „ránézek a versenyzőmre és megmondom milyen edzésmunkára képes”.

Ha már csak annyit megtesz az edző. hogy minden edzés előtt és után megméri a sportolók testsúlyát és pulzusát, már kialakul egy megbízható átlagértéke. Ettől jelentősen és indokolatlanul eltérő értékek azonnal rendellenességre figyelmeztetik. Még több adathoz jut, ha az egyes edzésszakok után is megméri a pulzust, netán a vérnyomást is és arra is fordít időt, hogy a felfokozott pulzusszám, vagy vérnyomási érték mennyi idő alatt éri el újra a nyugalmi szintet. Ezekből már eléggé biztonságosan megállapíthatja, ha túlterheltség jelentkezik. S ha ez közbeiktatott pihenés után sem változik, akkor tudja: többről van szó, azonnal alaposabb orvosi vizsgálatra van szükség.

Elengedhetetlen edzői ismeret ma már, hagy a különböző sportmozgások milyen mértékben használják fel a szervezet energiatartalékait, sókészleteit, vitaminjait és, hogy azt miként és mivel lehet pótolni.

Formaidőzítés ma már elképzelhetetlen a terheléspihenés arányára való egyéni reagálókészség, a versenyzőre ható pszichés tényezők befolyásoló szerepének hosz- szan tartó megfigyelése nélkül.

Légvárakat építhet az edző, ha a versenyidőszakban csak időlegesen megszüntetett sérüléseket nem kezelteti ki az átmeneti időszakban. Leggyakrabban éppen a nagy versenyen, vagy az azt közvetlenül megelőző nagy terhelési időszakban újulnak ki ismét, amikor már keveset lehet tenni a siker reményében.

Nagyon jó dolog,

szakszerű, rendszeres segítséget az edzőnek. Ám ott, ahol ez nem biztosított, az edzőknek és hivatásos sportvezetőknek egyaránt el kell sajátítaniuk a sportorvoslás alapvető ismeretanyagát.

Készülődés a felszálláshoz

KASZAS SÁNDOR