Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
1981. július 19. ^HéPÜJSÁG 7 felügyelet alatt Napközis nyár Játék, A nyári vakáció ideje alatt az iskolák napközi otthonaiba igyekvő gyermekeket az első szempillantásra fel lehet ismerni. Mégpedig arról, ahogyan mindennap fél és háromnegyed nyolc között batyuikkal — tartalma: kártya, baba, autók és ki tudja mi még! — útjukat az iskola felé veszik. Ök sokkal fegyelmezettebbek, mint a kora reggel a lakótelepi játszótérre „kicsapott" kulcsos-gyerekek. Kötelességtudatukat — igaz, hogy árnyaltabban — továbbra is fenntartja az iskola és a szülői elbocsátó parancs. De milyen a játék, a vakáció állandó tanítói felügyelet alatt? * Paks központjában pénteken délelőtt a lépcsőzetesen kialakított parkocskában velem szemben jön két tíz év körüli srác. Vagabundok - gondolom, s nem is rosszul.- Gyerekek, merre találom a meg a napközit?- A Bezerédj suliét? - kérdez vissza a tudálékos. Bólintok.- Ott - mutat a kis park fölött lévő hosszú homokszinű épületre a nagyokos. — Oké? A tizenhét tantermes Bezerédj Általános Iskola felbolydult. A felbolydulás a folyosókon feltor- nyozottt , ajtókra, ablakokra, malteros ládákra, egyszóval a totális rendetlenségre értendő. Folyik az iskolában a szokásos nyári tatarozás. Festik a tantermeket, mázolják az ajtókat, néhol javítják a csapokat. Bent az irodában Zrínyi Mik- lósné gazdasági vezetőtől, az az iskolára vonatkozó adatokat kérek. A Bezerédj-ben 556 qyer- mek tanul. Az évközi beíratott napközisek száma 411, ebből 106 csak az ebédet igényli. Most a vakáció ideje alatt 47 napközisük van, akik reggel háromnegyed nyolctól délután négyig vannak itt. A „mai” nap létszáma húsz. A kisméretű focipályánál alig nagyobb belső udvar egyik sarkában colos deszkák feltornyozva, szerencsére szögek nélkül. A másikban téglákból sietve kiképzett „lövészárkok". Az iskola látszatát az egymásra fektetett, elkoptatott padok adják meg, ezeken játszanak a napközisek. Csöpi néni — Kiss Jánosné tanító — figyeli és fegyelmezi a renitenskedőket. Szóval. Szeretnék kérdezni, de a tanítónőre mindig szükség van. Képes két szóval „helyre tenni” minden problémát. — Rosszabbak ilyeiikor? — Nem. Aki itt van annak továbbra is fegyelmezettnek kell lennie. Sokkal jobb helyzetben van az a gyerek aki a nagymamához megy nyaralni. Akik nyáron is napköziben vannak, azoknak nagyobb szabadságot kell adni, mint a tanítás ideje alatt. Tegnap nagyon mozgalmas napunk volt. Rendeztünk sor- és ügyességi versenyt. Minden csütörtökön moziba visszük a gyerekeket. Az ifjúsági házzal nagyon -jó a kapcsolatunk, igénybe vesszük a programjaikat. Az olvasóban olvashatnak, a játéksarokban játszhatnak a gyerekek. Sokat sétálunk is. A vaskapu mellett összetolt padokon két kislány a tegnap varrt tűpárnával foglalatoskodik — Nem nagy ez tűpárnának!? — veszem a kezembe a 15X15 centiméteres párnát. A Csizmadia testvérpár — Jűdit és Krisztina Gizella megfellebbezhetetlenül közük: — Sok a tű! Kiütöttek! Váltsunk témát! — Nyaraltatok már? Judit: - Sóstón voltam az osztállyal, táborban. — Azt is mondd el — vág nővére szavába a duci Krisztina Gizella -, hogy vécét is pucoltatok. Óriási kacaj honorálja ezt a „beköpésJt" a többiek részéről. Már majdnem mindenki mellettünk van. — Mit csinál a bácsi? - kérdezi tőlem egy „földszintes" kislány. — Leírom, amit mondtok. — És azzal a sok betűvel mit tetszik csinálni? - replikáz tovább a kicsi. — Újságba írom. — Gyerekek! Újságba írnak bennünket! — hagyja el az aprócska kislány torkát az indiánüvöltés. Most szerepet cserélünk. Ök, egymás szavába vág- vá kérdeznek. — „Hogyan készül az újság? Fényképünk is bekerül-e?” Próbálok sorra válaszolni mindegyik kérdésre. Feltűnt a láthatáron, azaz mellénk merészkedett az előbb „megfegyelmezett” mokány kisfiú, aki azért kapott Csöpi nénitől dorgáló szavakat, mert lefröcskölte a lányokat. „Férfi” létére kit öntözzön? Horváth Sanyitól nem nagy baj, a nyári szünidő ideje alatt, ha már most gyakorol a húsvéti locsolásra?! Búcsúzom a gyerekektől. Perceken' belül indulnak a Duna partra vonatot és hajót nézni. * A paksi 32 tantermes, kettes számú — atom-lakótelepi — általános iskola most szokatlanul kihalt. Abban az impozáns folyosó-labirintusokkal teli iskola-csodában, ahol a tanévben több mint kilencszáz gyermektől hangosak a tantermek, ott most valósággal elvesznek a napközisek. Az alvóteremben (!) találom meg őket. Éppen püfölik egymást és a laticeleket. — Ki volt már nyaralni? Egyszerre negyvenhat kéz emelkedik a magasba.: — Én! Én! — Ebben a hangzavarban ajánlatos követni a jól bevált tanitór módszert. Aki felelni akar, az jelentkezzen. (A fejemet teszem rá, hogy egyetlen órán se jelentkeztek még ennyien.) — Én a Szelidi-tónál voltam a szüleimmel — mondja Nagy Zsuzsa. — Veszprémben nyaraltam apukámmal és anyukámmal — így Széperdei Beáta. Erlich László: - Dunaszent- györgyön. — Kik nem voltak még nyaralni? Kecskés Péter jelentkezik egyedül: — Még nem voltam sehol, de megyek. A nagyihoz Inotára. Erdei Istvánná tanítónő 1981.« július 1-e óta tanít itt, a kettes iskolában. Törökszentmiklósról költöztek ide. Férje az Április 4. Gépipari Műveknél hegésztő, most az erőmű építésénél dolgozik. — Látja, mennyire felszabadultak a gyerekek! Most nincs az a kötöttség, mint a tanévben. Sok-sok programot csinálunk nekik. Szeretnénk, ha jól éreznék magukat. Ismét a gyerekeket kérdezem: — Mit csináltok a napköziben? — Jászunk! Sokat-sokat! — Moziba is szoktunk menni — mondja Kern Éva. — Mit néztetek meg? — Mesefilmeket. — A játszósarokban is voltunk. — Itt az iskolában volt rajzverseny is! Önfeledt öröm az arcokon — Tévét is nézünk! Közeleg az ebéd ideje. Bableves és fánk a „mai" menü. Az iskolából kifelé menet Egri Lajosné könyvelő megmutatja az ifjúsági könyvtárat. A több ezer kötet könyv a munkásművelődési központból került ide az iskolába. A napközisek is gyakran betérnek ide olvasni. Röviddel ebéd után még visz- szanézünk. Az alvóteremben a nevelőnő egy pádon ülve indiai meséket olvas a lassan elszen- deredő lurkóknak. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: G. gy 1980-ban megjelent, országos érvényű rendelet megszüntette az általánosan kötelező munkaerőközvetítést. Lehetővé vált az is, hogy az üzemek, vállalatok a megyei tanács munkaügyi osztályának külön engedélye nélkül hirdethessék meg a sajtóban a be nem-töltött állásaikat. A változást többek között az indokolta, hogy az eredményesebben dolgozó, s így nagyobb jövedelmet biztosítani tudó gazdasági egységekbe áramoljon a jobb munkaerő, ezáltal viszont ezek az üzemek, vállalatok a minőségileg is magasabb színvonalú munkásgárdával az eddigieket meghaladó produktumokat hozzanak létre. A szándék lényegében az volt — s ma se más —, hogy versenyben legyenek egymással a gazdasági egységek egyrészt a minél jobban dolgozó, sőt kiváló szakemberekért, másreszt megszervezve és megtartva ezeket a- még jobb vállalati eredményért. — Elég sok idő telik el a hirdetés feladásától a megjelenésig — állapítja meg Veszprémi Árpád, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat munkaügyi csoportvezetője, s igaza van. A Népújság hirdetési oldalát korántsem fenyegeti az a veszély, hogy netán üresen jelenik meg. Olykor ki kell várni a „sor végét”. így aztán bárki, bármilyen szakmával rendelkező — vagy szakma nélküli — szinte naponta olvashatja, hogy hol helyezkedhet el. A városgazdálkodási vállalat legutóbb 13 különböző munkakörbe keresett dolgozó- ' kát a Népújságban megjelent hirdetése segítségével. — Ennyire bajban vannak? — Annyira azért nem — feleli Veszprémi Árpád, s elÁlláshirdetések nyomában „Jó munkaerőt keresünk!” mondja, hogy ebben a 13 munkakörben — az asztalostól a villanyszerelőig, az úttisztítótól a segédmunkásig — összesen mintegy 50 betöltetlen munkahelyük van. A félévi létszámuk a tervezett 548 helyett 496 volt. — Miért mennek el a távozók? — Akad, aki elköltözik, más maszek lesz, netán italboltvezető, vagy magasabb órabért kap _ az új munkahelyén, de ennek ellenére sem habozunk az esetlegesen „kiérdemelt” felmondással, ha valaki súlyosan megsérti a munkafegyelmet. — Mondana ez utóbbira példát? — Hat nap igazolatlan mulasztás esetén az illető már jöhet is a munkakönyvéért. Nemrégiben pedig egy villanyszere löt vettünk fel, aki azóta csak csavarog, iszik. Az ilyen esetet természetesen jelentjük a tanácsnak és más szerveknek, hiszen a munkakönyvbe bejegyzett munkaviszony csupán névleges . .. — Ám, ha kevés a munkaerő, s nagy a vállalat feladata, akkor tulajdonképpen kényszerhelyzetben vannak. — Kétségtelen, hogy kevesebb dolgozó például kevesebb lakás karbantartását tudja elvégezni, de igyekszünk javítani a munkaidő-kihasználást. A távfűtést pedig mindenképpen csinálnunk kell, ezért évente fűtőtanfolyamokat szervezünk. A 11-es számú Volán Vállalat 15 munkakör betöltését hirdette „azonnali belépéssel". —Ebből csupán az autóbusz-, illetve a tehergépjárművezetők hiánya jelenti a nagyobb gondot, a többi „1—2 személyes” hirdetés, ami a vállalatunk nagyságához, mérten szinte minimális jelentőségű — mondja erről Kovács András személyzeti vezető, s elővesz egy kimutatást. Eszerint 1970 óta 749-en szereztek díjtalanul B és C kategóriájú gépjárművezetői jogosítványt a Volán tanfolyamain. Nagyvállalatról van szó ugyan, de a 749 saját képzésű gépjárművezetőről hallva nem értem: még ennyi sem elég? Aztán a személyzeti vezető felvilágosít: — Közülük ma csak 200—250 dolgozik nálunk. _ ?! — A tanfolyam személyenként 16—17 ezer forintba kerül, de ezt nem kell kifizetniük a jelentkezőknek, ha a vizsga után legalább két évig nálunk dolgoznak. Ám jó részük még ezt az időt sem várja ki, hanem inkább más munkahelyre távozva havi részletekben törleszti adósságát, ami fizetésének 33 százalékkal való időleges csökkentését jelenti. — Miért vállalják ezt? Miért nem maradnak? — Több összetevője van ennek. Ilyen az itteni kötöttebb munka is. Ezenkívül a fiatalok kevésbé értékelik a Volán nyújtotta kedvezményeket, nincs összehasonlítási alapjuk, nem ismerik a korábbi munkakörülményeket úgy, mint a régiek,, akik még havi 300—320 órát dolgoztak a munkaidő-csökkentés előtt. — A „régiek" tehát — úgymond — stabilak? — Igen. Az „újak” viszonylag kis bitszámának egy része cserélődik évente 3—4-síer is. — Hová mennek a távozók? — Megemlítem a mezőgazdaság gépesítését, s azt, hogy a különféle vállalatoknak ma már sok saját autóbuszuk van... — Szólt a munka kötöttségéről. — Igen, ha valahová vezénylik az embert, akkor mennie kell, nem pedig visszatelefonálni, hogy mára végzett, mert mozijegye van. — Történt ilyen eset is? — Történt. Majdhogynem öles betűk hirdették a Népújságban a minap, hogy kiket keres felvételre a VEGYÉPSZER Vállalat tamási gyára. Ez főképpen termelésirányító dolgozókra vonatkozott. A gyárkapu felvételi tábláján viszont „csőszerelő”, „gépésztechnikus”, „lakatos”, „hegesztő” és „segédmunkás” felirat áll. Schütz János munkaügyi és Knoch Henrik gazdasági vezető tájékoztat a kettősségről: — A tavasszal önállóvá vált gyárunknak a korábbinál több műszaki irányító szakemberre van szüksége, hiszen most már például a piackutatást is mi végezzük, önálló mérleggel. Az önállóságra már készültünk korábban, s számos fizikai dolgozót küldtünk egyetemre, főiskolára, felsőfokú tanfolyamra, azonban rajtuk kívül is kvalifikáltabb szakemberek kellenek. — És a beosztott dolgozók? — Eddig csak gyártottunk Paksnak — válaszolják —, de mostmár a gyártmányaink helyszíni beszerelése is a mi feladatunk. így 15—20 munkásunk Pakson dolgozik, s ,itt, Tamásiban másokra van szükség helyettük. — Jönnek? — Jönnek is, mennek is. A tsz-melléküzemágakban egy betanított hegesztő például 23 forintos órabért is könnyen megkaphat. . . Ö persze megy. Mi igyekszünk saját tanműhelyünkben hegesztőket, lakatosokat képezni, a jelentkező munkaerőt pedig megszűrjük. Mert azzal, hogy többen dolgoznánk létszám szerint, de csak ugyanannyit, mint a tisztességes munkát végzők ma is, azzal nem' mennénk semmire. — Milyen ösztönzőik vannak? — A legnéhezeben indult, de a legjobban bevált az egy összegű bérutalványozási rendszer. Lényege: az adott feladat bármekkora idő alatti elvégzéséért előre meghatározott bért kap a munkacsoport, amelynek tagjai a végzett egyéni munkájuk alapján demokratikusan részesülnek ebből. Akik rendesen dolgoznak, megtalálják számításukat, akik pedig nem ezt teszik, azokat senki sem tartja vissza. Dombóvár, a Csavaripari Vállalat 4. számú gyára. — Ez év első felében 58 belépő új dolgozónk és ugyanennyi kilépőnk volt — mondja Királyvári Lászlóné munkaerő- gazdálkodó. — Ez azt jelenti, hogy „mobilitás” van, de a létszámhiány tartós? Nem jött elég jelentkező? — Különösen a tavasszal sokan jelentkeztek, de „Kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel. Természetesen utánanéztünk: honnan, miért jöttek el? — Miként ellensúlyozzak a hiányt? — Egy dolgozó, amennyiben vállalja!, több gépen végzi a munkát, hogy a termelés ne legyen kevesébb. — Csak az „utcáról" várnak munkásokat? — Nem. A géplakatos-tanműhelyünkben képzettek 70— 80 százaléka ittmarad dolgozni, s tervezzük a gépiforgácso- ló-képzés bevezetését is. Négy üzem, négy képvázlat — a teljesség igénye nélkül. Az azonban megállapítható: A „szondázott" helyeken nem a lészóm mindenáron való feltöltésére törekszenek, hanem a verseny kifejezetten a jó munkaerőkért folyik. Azzal viszont egyre több felvételt hirdető üzem egészíthetné ki teljesen jogosan a szakmák felsorolását követően a szöveget: „E helyek betöltésére kifejezetten jól dolgozó munkaerőket keresünk”« VITASZEK ZOLTÁN
