Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-16 / 165. szám

1981. július 16. ^tsÉPÜJSÁG 3 A tomerömű-ópítkezés 11 vezető szerelő Téblábolunk. A szerelők, mint a galambok ülnek az emelvé­nyen. Unatkoznak. Munkaidő­ben tétlenkednek. Éke Vilmos, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat vezető szerelője a sisakját ütemesen veri egy deszkához. Meghívták a sajtót, aztán „ég az arcunkon a bőr”. Dél­előtt tíz órakor kellett volna bemelni a dízelgenerátort. Gon­doltak a fotósra: „szép képe­ket lehet csinálni.” Kint az úton a tréleren vára­kozik a berendezés. A nagy gép kezelői ki sem szálltak a pilóta­fülkéből. Idegesek az emberek. Az autódaru kezelője nyu­godt. „Izentem a szerelőnek!" Az Erőmű Beruházási Vállalat műszaki ellenőre kerékpárral „szalad" a szerelőért. Tizenegy óra. Eke Vilmos ki­tör: — Mit csináljak ilyenkor? Küldjem el az embereket más­hova? Van munka, de mégis tétlenkedünk. — Sokszor fordul elő ilyen? — Szerencsére nem. Az autódaru kezelője rossz géppel állt ki. Akart-e az az ember egyáltalán dolgozni? Egy biztos: nem vette a szívére, hogy miatta áll (ül) húsz embe.. Húsz szerelő, „nagypénzű” sze­relő. Tizenkettőkor sokadik útjáról visszakerekezik a műszaki el­lenőr: „Jön a szerelő”. — Főnök! Elmegyünk ebédel­ni — szólnak a csoport tagjai. — Rendben. — Nem jössz? — Várok még. A dízelgenerátort estére emel­ték a helyére. Két hónappal a „leégés” után bújkálunk a gépházban. A vezető szerelőt keressük. Próbál­tuk elérni a telefonon: „Szom­baton láttuk". A dízelgépház­ban: „Reggel itt volt.” Egy má­sik munkahelyen: „Fél tízkor ment el”. Teljes a nagyüzem. Úgy mondják, hogy az átadás előtti utolsó simításokat végzik. Komplettíroznak. A generátor és a turbina már a helyén. De. Van sok ezer cső, berendezés, amelyek működése nélkülözhe­tetlen. A zaj elől az udvarra mene­külünk. Árnyas helyet keresünk. Eke Vilmos vezető szerelő ízes á-betűs kiejtéssel beszél. Ózdi. Meg dunaújvárosi, jelenleg paksi illetőségű. Ahol építenek, ott van ő is. Az NDK-ban lett igazán tur­binaszerelő. Géplakatos a ta­Eke Vilmos vezető szerelő nult szakmája, gépésztechnikusi oklevelet már estin szerzett, mellesleg mestervizsgát is tett. Húsz éve szakmunkás. Első kérdésként tisztázandó: mi a különbség a szerelésveze­tő és a vezető szerelő között. Az egyik műszaki állományban van, a másik, a vezető szerelő pedig „fizikus”. Munkásruhá­ban jár, ha kell, nyakig olajos, máskor a tervezőkkel tárgyal, az órabére 26 forint 90 fillér. Munkás. Még jobban közelítve a kér­dést: művezető. Ez egyben azt is jelenti, hogy a közvetlen ter­melésirányítás minden nyűgét vállalja. Eke Vilmos tud össze­hasonlítani: öt évig — lakásért — Dunaújvárosban egy telepí­tett üzemben volt művezető. — Ott minden percért ment a harc. A szalagon darabbér­ben dolgoztak az emberek. A gépállás már nagy bűn volt. A tmk-munka volt a feladatom. Szigorúan elbírálták a csoport tevékenységét. Ha ecjy hónap­ban volt két óra állásidő a mi hibánkból, akkor elvonták a prémiumot. — Itt? — Más a helyzet. Napi fel­adatok vannak. Kapcsolatot kell tartani sok más vállalat embereivel. Ismerem az üteme­zést, gyakorlatilag hetekre elő­re tudok tervezni, de mégsem. Mindig akad valami, amire nem lehet előre felkészülni. Gyorsan kell dönteni. Sokszor mérlegelni, hogy én vállalha­tom-e a döntést? Mert minden­nel nem szaladhatok a főnö­kömhöz! — Sokat panaszkodnak a művezetők. — Persze, mert van miért. Még mindig nincs a helyén a középvezetők ügye. Nincsenek tisztázva a jogkörök. Milyen ve­zető az, aki csak fegyelmezni tud? Mert pénzeszköz nincs a kezemben. így pedig nem lehet „mozgatni” az embereket, ahogy kellene. Eke Vilmos két éve, amikor Ludvig Andrással a turbina­szerelők „atyjával" beszélget­nünk, végig ott' statisztált, hall­gatta az „öreget”. Ügy nézett rá, mint a fiú az apjára. Ludvig András népszerű ember, sokan csak a keresztnevét ismerték. A Bandi bácsi! Ennyi elég is volt: — „A Bandi bácsit keressük!” A fiatal váltótárson látszott, egyszer szeretne ő is ilyen nép­szerű lenni. Még messze van a bácsitól, a bácsizástól, de ahogy most két évre az első találko­zás után végigmegyünk a mun­katerületen, ugyanúgy beszél­nek róla is. Az az érzésem, hogy a tízezer építő közül ki­lencezer-ki lencszázkilencven- kilenc ismeri. — Mit szólnak az emberek, amikor egy felelőtlen daruke­zelő miatt üldögélni kénytele­nek? — Az emberek véleménye* Csak hallaná! — El tudom képzelni. — . Idegesek. A tétlenség mindenkinek idegesítő. Kép­zelje el: állandóan arról beszé­lünk, hogy ki kell használni a munkaidőt. De azt százszor és ezerszer hallják. És akkor mi nem tudjuk megszervezni a munkát. Tehetetlenek vagyunk. Azt nem magyarázhatom el sen­kinek, hogy minden munka olyan, mint egy hajtómű, sok­sok fogaskeréknek kell illesz­kedni egymásba. Ha hiányzik egy-két fog, akkor már akado­zik a gép. — Dolgozott az NDK-ban. Más volt ott? — Ig^n. — Miben? — Volt felelősség. — Itt is van. — így igaz. — Akkor? — Ott konkrét felelősség volt. A beruházónak volt egy főmér­nöke, aki csak a turbinagéphó- zért felelt. Hetente maga mellé vett minden vállalattól egy ve­zetőt, s aztán végigjárták a te­rületet. Olyan volt a szeme, mint a sasnak. Felírt minden hiányosságot. Pár nap múlva pedig ellenőrizte, hogy kijaví­tották-e. Ha nem, jött a bün­tetés. Mérgesek voltunk rá, szidtuk, mint a bokrot. De ered­ményes volt a munkája. Tudom, hogy hazai viszonylatban még nem tartunk itt, a szerződési fe­gyelemmel, az anyagellátással még sok bajunk is van. így pe­dig felelősségre sem lehet von­ni minden esetben a vállalato­kat, mert legtöbbször önhibá­jukon kívül nem teljesítik azt, amit vállaltak. De azt hiszem, ezt megállapítani nem egy la­katosnak kell. Eke Vilmos indulatok nélkül beszél. Szereti a szakmáját, az ilyen emberek többnyire a hiá­nyosságokat veszik észre. Húsz embert bíztak rá. Olyan szere­lőket, akikkel együttdolgozott külföldön is, itt is. Vállalta, hogy vezető szerelőként dolgo­zik, hát akkor kutya kötelessé­gének érzi, hogy mindent alá­rendel ennek a vállalásnak. Munkamódszerét röviden meg­lehet fogalmazni: „Hagyom dolgozni a srácokat.” Ezt meg is hálálják: „Nem titkolják el a rutinfogásokat, amelyre ők előbb rájöttek, hiszen a „fő­nök" egyre többet gyalogol, mert négy-öt munkaterülete is van egyszerre.” — A szabad időről még nem beszéltünk. — Van egy telkem a Velen­cei-tónál. Szeretünk kirándulni, Trabanttal járjuk az országot. A turbinaszerelők nincsenek reflektorfényben. Szerényen, szinte a háttérben végzik d munkájukat. Szeptemberben át­esnek a nagy vizsgán is. Elindítják a turbinát. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Nemzetközi konferencia Szekszárdon Nemzetközi konferenciát szer. vezett a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület, több mint száz magyar és huszonegy külföld­ről étkezett humán és állator­vos részvételével, az emberre is terjedő állatbetegségekről. A július 15. és 17. között zaj­ló nemzetközi konferenciát a szekszárdi tanítóképző főiskolán tartják. Az első nap program, jóban dr. Kováts Jenő, a szer­vező bizottság elnöke üdvözöl­te a megjelenteket, majd dr. Szabópál Antal, a megyei ta­nács elnöke nyitotta meg a konferenciát. A megyei tanács elnökének megnyitó beszéde után dr. Dé­nes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott bevezető előadást. Az előadás után filmvetítés következett. Az első tudományos ülésre 14 órakor került sor. Magyar és külföldi szakemberek tartottak előadásokat az állatról ember­re terjedő parazitákról. A második tudományos ülés a késő délutáni órákban ért vé­get. A nemzetközi zoonozis konfe­rencia ma délelőtt 9 órától a főiskola aulájában folytatja munkáját. sá-cz Üzem látogatáson a ub Tegnap délután a szokásos^ tál eltérő módon tartott ülést a szekszárdi Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Évente egy­szer ugyanis a testület a leg­fontosabb aktuális témák meg­tárgyalását követően ellátogat a megyeszékhely üzemeibe, ké­szülő létesítményeibe, s az idén erre most került sor. A"vb-tagok felkeresték az MMG-AM, va. lamint a BVK szekszárdi gyárát, s tájékozódtak az ott folyó munkákról, az eredményekről és a tervekről. Ezt követően a „mozgó” vb. ülés újabb színhelye a lassan épülő Sió-kemping volt, majd a szálkái tavat és környékét ke­resték fel a végrehajtó bizott­ság tagjai. öntevékenyebbé vált a tagság Elmélyült a szövetkezeti a téeszekben A MEZŐGAZDASÁGI terme­lőszövetkezetek Hl. kongresszu­sának határozata1 nyomán telje­sebbé vált a tsz-demokrácia in­tézményrendszere. A határoza­tot követő jogalkotás — a szö­vetkezeti törvény módosításá­val — a gazdaságok belső éle­tét tette tartalmasabbá a mun­kahelyi közösségek életre hí­vásával és a küldöttgyűlések intézményesítésével. A 20—100 tagú munkahelyi közösségek azóta az alulról jövő kezde­ményezések egészséges fóru­maivá fejlődtek. A munkahelyi közösségek hatásköre ügyön nem minde­nütt egységes, mégis, mind ál­talánosabb az a* gyakorlat, hogy javaslataikkal — miután azok a szövetkezeti önkormány­zat alaipveiő kérdéseit érintik — soron kívül foglalkozik a vezetőség. A legtöbbször nem is várat magára az intézkedés sem . A topon á ri tsz-ben a közösség javaslatára új mun- kadíjazást vezettek be, és mi­vel az állatgondozóknak ko­rábban jóformán nem volt sza­bad idejük, újabb munkaerő­ket irányítottak a területre. Szót emeltek az itt dolgozók a nők alacsonyabb bére miatt is, azóta' az asszonyok és a lányok is magasabb bért kap­nak. A KOCSI Aranykalász Tsz- ben a kitüntetéseket kizárólag a közösségek javaslata alap- *jan ítélik oda. Megteremtették a lehetőséget arra is, hogy az évenként elosztásra' kerülő 15 százaléknyi kiegészítő jutalma­zást is döntésük szerint diffe­renciálják. Az ászári közös gaz­daságban 1 millió forintot „ért” a sertéstelepi közösség javaslata, amely a munkaszer­vezés és a technológia korsze­rűsítését segítette elő. Az őrei ál lőtte lep kis kollektívájának figyelme még orrai is kiterjedt, hogy a vezetőség távOlíttassa el a környék képét rontó, ki­selejtezett, régi gépeket. Négy éve működik a> közös gazdaságokban a szövetkezeti belső önkormányzat egyik fon­tos új szerve, ai küldöttgyűlés, amely részben a közgyűlést te­hermentesíti, másfelől a veze­tők válláról veszi le a munkát, azzá!, hogy a tagok legszemé­lyesebb kérdéseivel is kiterjed­ten foglalkozik. A tagság által választott küldöttek vetették fel több Kecskemét környéki és kiskunsági termelőszövetkezet­ben azt, hogy tegyék intézmé­nyesebbé az egészségügyi el­látást. Miután több tsz-ben vetődött fel ez a gondolat — nyilvámvalóarT azért, mert a kertkulitúrás vidéken eléggé nagy volt a vegyszerártalom, és a szűrővizsgálatok lebonyo­lítása is eléggé nehézkes veit —, több közös gazdaság vé­gül is egységes intézkedési ter­vet fogadott el. Közösen járul­nak hozzá a kiskőrösi mezőgaz­dasági rendelőintézet, építésé­nek és felszerelésének költsé­geihez; a létesítmény, amelyre 5 millió forintot irányoztak elő, rövidesen elkészült. A közös ga'zdaságokban a küldöttgyű­léseken felvetett javaslatok alapján megerősítették az üzemorvosi hálózatot, 9 Kecs­kemét környéki tsz-ben dolgo­zik már fő- és mellékállású üzemorvos. A TSZ-DEMOKRACIA meg­határozó fóruma továbbra is a közgyűlés. A termelési dön­tések mellett a Fejér megyei tsz-ekben például szinte min­den közgyűlésen szóba kerül­nék a fiatalok otthonteremté­sét érintő problémák. A közös gazdaságokban közgyűlési ha­tározatra több mint 10 millió forintot szavázfak meg az idén a fiatal szakemberek letelepe­désének elősegítésére. A köz­gyűlés döntött arról, hogy mi­lyen összegéket különítsenek el a közös alapokból erre a célra, kiket: és milyen feltéte­lek mellett részesítsenek köl­csönben. Kölcsönhöz jutnak Székes­fehérvárott a Kossuth Tsz-ben a telket vásárló fiatalok is, és másutt is elterjedt a megyében ez o gyakorlat. .Az otthonterem­tést segíti elő az 50 százalékos fuvarkedvezm én y és a munka­demokrácia gépkölcsönzés is. Az otthon­teremtést mindenütt közgyűlési határozat segíti, mégpedig úgy, hogy a közös gazdaságok épí­tészmérnökeit, technikusait, és építőbrigádjait is mozgósítják a munkához. A KORÁBBAN sokszor „el­érhetetlen” bizottságok is kö­zelebb kerültek a tsz-tagakhoz. A testületek mindinkább való­ban az egész kollektívát érintő kérdésekkel foglalkoznak. A Hajdúságban működő termelő­szövetkezeti háztáji bizottsá­goknak nagyobb szava van a földterületek kiparce I lázasa ná I. A bizottságok szorgalmazták, hogy a falvakba, főképpen a távol eső tanyavilágba rend­szeres járatokkal' vigyék a por­tákra' a szükséges takarmányt. A tsz-ek vezetősége ezt a javaslatot a magáévá tette. El­fogadták a háztáji bizottság ajánlását Bárándon .is, ahol már 400 fejőstehenet tartanak a háztájiban, vagy a kabaí Vörös Csillag Tsz-ben, ahol ez a bizottság tette lehetővé -a tsz-lben nevelt pulykák háztáji hizlalását is. Mióta ezek a bi­zottságok működnek, a tsz-ek háztáji gazdaságai 10 száza­lékkal több takarmányhoz jut­nak, és termelésük is növek­szik. A termelőszövetkezeti demok­ráciának egyedülálló formái is vannak, ezek önálló kezdemé­nyezésre alakultaik ki. A Sza- bolcs-Szatimár megyei Milotán megalakították az öregek ta­nácsát, amely gondoskodik a nyugdíjasokról és a faluban élő idős embereikről. Ugyancsak résztvevői az idős emberek a határszemléknek és a bejárásoknak is. Az öregek tanácsa szervezi meg azokat a munkákat, amél yeket — ha a szükség is úgy kívánja — az idős emberek is elvégezhetik. AZ IDÉN januárban 50 ezer forintnyi rendkívüli segély el­osztásáról mondtak véleményt. A jó kezdeményezés nyomán a megyében más tsz-ekben. is foglalkoznak az öregek taná­csának életre hívásával. Dr. Sza bópál Antal megnyitó beszédét tartja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom