Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-02 / 153. szám
1981. július 2. NÉPÚJSÁG 5 Ápolónők között Három év utolsó Derce/ Felelevenednek az elmúlt három év élményei FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Fiatalok az NDK-ban Nem akármilyen útravalóval indult el a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattól ez év áprilisában tizenöt hegesztő. A vállalat munkavállalói hírnevét akarták megalapozni külföldön, az NDK-beli Sömmerdában. Az alumíniumöntöde automata homokadagolójának acélszerkezetét a TÁÉV lakatosüzemében készítették. Ezt kellett felszerelni. Ha egy ilyen munkát elvállal az ember, miért teszi? Tapasztalatokat gyűjt, bizonyítja, hogy más országban is megállja a helyét — no és világot lát. A családjától hetekre elszakadva megtanul önállóan élni, belecsöppen olyan — itthon háziasszonyi teendőnek számító — munkába, mint a főzés, a takarítás, a mosás. A csoport vezetője, Tafner Lőrinc mondja: — Nem dolgoztak sem jobban, sem rosszabbul, mint itthon. Csak talán egy kicsit gyorsabban, hiszen a kezdeti nehézségek ellenére így is három héttel korábban fejeztük be a munkát, mint ahogy a szerződés szólt. — Háromgyerekes családapa vagyok — mondja Nagy Sándor. — Még soha nem voltam külföldön. Nem szórakozni, hanem dolgozni mentem. Egy valami hiányzott: a közös, szervezett kirándulások. Ha belegondol az ember, Sömmerda igen szép vidéken fekszik. Az Unstrut völgyében, huszonöt kilométerre Erfurttól, nem messze Weimartól, Jénától, hogy csak a legismertebb városneveket említsem. Mindezt kár volt kihagyni több mint tízheti ott-tartózkodás alatt a szervezésből. Talán maradandóbb élményt jelentett volna ezek megtekintése, mint az esti tánc, a diszkó. h—e A cím nem túlzás, nem is újságírói fogás. A szekszárdi egészségügyi szakiskola 3. A osztályának lányai valóban az utolsó perceket töltik az iskolában. A modern épület egyik második emeleti tantermében, a 210-esben. • , A lányok, huszonhármán utoljára ülnek a padokba. Golyós- tollal a kezükben nem idegeskednek már, nem írásbeli dolgozatot írnak. A megírandó sokkal prózaibb: az ideiglenes lakcím kijelentő lapokat töltik ki. Akik már végeztek, beszélgetnek és nézik a tanári asztalon tornyosuló személyi igazolványokat. Az osztályfőnök, Majtényi Fe- rencné ezekkel foglalalatosko- dik. A bordó könyvecske megfelelő oldalára írja a lányok általános ápolónői és asszisztensi szakképzettségét tanúsító bejegyzést. * Az első padokban ülők keze egy pillanatra se pihen. Alig néhány perce kapták meg a végbizonyítványt, most ismerkednek vele. Kinyitják, becsukják, majd ismét és ismét. Kérdően nézek egy rövid hajú lányra. Mosolyával azt árulja el, hogy elégedett a bizonyítvány- bd beírtakkal. Három évvel ezelőtt jóval többen, mint huszonhármán kezdték meg ebben az osztályban a tanulmányaikat. Akik, mint ők is, ezt az életpályát választották, maradtak. Akik nem érezték igazán magukénak, vették a sátorfájukat... Az eltelt három évről kérdezem a végzősöket. A lányok figyelnek, de a válasznál egymást nógatják. Várunk. Az osztály kollektív döntését követően Schuller Aranka szólal meg. — Nem is volt olyan nehéz, mint elképzeltük. Persze a tanulmányi és a gyakorlati munkában mindenkinek voltak köny- nyű és nehéz percei. — Milyen volt az osztály? Erre már többen is felkiáltanak, de egyenként még most sem válaszolnak. Ennyire szégyenlősek lennének? A helyzetet ismét a kifogástalanul fogalmazó Aranka menti meg. — Jó képességű volt — használja immár a múlt időt és néz volt osztályfőnökére. — Az évzáró és a képesítővizsga eav- aránt jól sikerült. Élénk helyeslés közepette ismét megtudok valamit. A harmadik A, az évfolyamok közti versenyben az egymást követő három évben sorra nyerte el a „Kiváló osztály” zászlót. * Elnézem ezeket az alig nagykorú lányokat. Miért vállalkoztak arra a feladatra, amely nem egy, hanem sokszor két embernek is sok? Munkájukat végezve, olyan közegben fognak mozogni, amely nem lesz mentes az emberi szomorúságtól és kálváriáktól. A feleletet ők egyszerűen fogalmazták meg: — Szeretjük a munkánkat. Mi ezt választottuk. Ezek a tőmondatok nem születtek meg egyik napról a másikra. Tizenéves fejjel, az iskola előtt nem is igen láttak betegséget, bánatot.,. Ismét Schuller Aranka: — Az első évben csak tanultunk, majd a nyári időben bölcsődei és adminisztrációs gyakorlaton vettünk részt. (Az utóbbi alatt itt rendelőintézeti papírmunka értendő.) A második évben már a kórház különböző osztályain voltunk háromhetes nagy gyakorlaton. Ekkor találkoztunk először betegekkel. — Tankönyv, tanár és szakoktatói segítség nélkül mihez kezdtek a betegek között? Majtényi Ferencné osztályfőnök Kozma Judit: — Féltünk. Tudtuk jól, hogy teljesen más egy bábun tanulni és gyakorolni, mint egy beteggel bánni. Én az első napokon sokszor gondoltam arra, hogy ha netán egyszer én is betegágyba kerülök, jólesik majd az ápolónők segítsége. Az osztályfőnök szavára felnéznek mind. Saját csetléseik- botlásaik történeteit hallják viszont. — Lányok! Emlékezzetek csak vissza! Ugye, előfordult az is, hogy kirohantatok a kórteremből. Máskor gondot okozott egy-egy injekció beadása. A vér látványát is meg kellett szokni. De a második év végére már határozottak és bátrabbak lettetek. A határozottság nem alakul ki magától. Élmények, hatások, küzdelem és hit szükségesek hozzá. — A kórteremben volt egy nagyon beteg bácsi — emlékezik Bruck Éva. — Eszméletlen állapotban feküdt már régóta. Ott ültünk az ágya mellett egész délelőtt. Törölgettük homlokát. Amit csak lehetett, megtettünk. Műszakváltáskor elmentünk. Másnap kerestük a bácsit, ak-' kor mondták, hogy meghalt... Rosszul teszi, aki a halálesetek miatt értelmetlennek találja az ápolónők munkáját. Hinni az élet lehetőségében, és a segítségben kell. Bitter Györgyi iskolán kívül is segített már. — Egy hete éppen jöttem vissza Szekszárdra — mondja Györgyi. — Kakasd után karambolozott egy Wartburg. A vezetőnek nem lett semmi baja, de utasa fejsérülést szenvedett. A buszon volt mentőláda, így a mentő és az orvos megérkezéséig elláttam a beteget. * A rendhagyó osztályfőnöki óra befejeződik. A lányok délután végleg hazamennek. A bizonyítványon felül magukkal viszik azokat az emlékeket is, melyekről nem készült írásos dokumentum. A kollégiumi élet mozgalmasságát, a KlSZ-mun- kát, az író—olvasó találkozók, a mozi-, színház- és TIT-előadá- sok, a szövődő kapcsolatok élményeit. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Czakó Sándor Július 10-12. Honvédelmi tóra Szálkán Szálkán, július 10—12-e között „Zalka Máté" honvédelmi túró rendez a KISZ Tolna megyei és Szekszárd városi Bizottsága. A túrára megyénkből mintegy 150 dolgozó és tanuló KlSZ-fiatal érkezik, akik a szálkái sportpálya melletti területen verik fel sátraikat. A háromnapos rendezvénysorozat július 10-én, pénteken délután fél hétkor ünnepélyes tábornyitóval kezdődik, takaró- dóig kulturális programon vesznek részt a táborlakók. Július 11-én, szombaton küzdenek meg a túrázók a verseny 20 kilométeres távjával. A nyolc állomáson számot kell adniok lövészeti, kézigránát- dobási és más harcászati ismeretekből. A tábor harmadik napján tovább folytatódnak a sport- és a kötetlen programok, majd a délelőtti táborzárás és az értékelés után hazautaznak a Zalka Máté harci túrán résztvevők. Új könyvek A vakáció csúcsidőnek számít a Móra Kiadónál: számos, a fiatalok hasznos időtöltését segítő könyvet jelentet meg a nyári hónapokban. Az első kiadásban gyorsan elfogyott, de most újra hozzáférhetővé vált Illyés Gyula Hét meg hét magyar népmeséje, amely válogatás az író feldolgozta gazdag mesegyűjteményiből. A napokban hagyja el a nyomdát egy, már klasszikusnak számító meseregény: Rudyard Kipling Dzsungel könyvének .iinvmár 12. kiadása. Felvételi - diploma - pályakezdés A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről Aligha akad ma már olyan település hazánkban, beleértve a legkisebb falvakat is, amelyiknek lakói el ne mondhatnák, hogy körükből, közösségükből eljutottak fiatalok az egyetemekre, főiskolákra, s diplomás értelmiségivé nevelkedtek. A középiskolába járó diákok többségének egyetemistává lenni — ma is az álmok netovábbja. Ám nagyon is földi, göröngyös út vezet odáig. Nem elég a 12 évi tanulás, az érdeklődés, a szülői biztatás - az alma materekbe bebocsátás záloga: a sikeres felvételi vizsga. A felsőoktatás korszerűsítését előkészítő vizsgálatok során, amelyek már két éve folynak, egyre határozottabbá válik a megállapítás: a kelleténél nagyabb a szerepe a felvételinek. A felvételiztetés rövid ideje alatt kell átfogó jellemzést adni a jelentkezőről, s aki e felelős döntés után beülhet az egyetemi padokba, már-már automatikusan diplomával távozhat onnan. Jól jellemzi ezt a helyzetet a diákok körében népszerű szólásmondás, ha el nem üt a villamos, diplomás leszek. MÉGNÖVEKEDNEK AZ ESELVEK A középiskolai tanulmányok színvonalának különbözősége, s a tényleges, népgazdasági igényektől eltérő tá'rsadalmi törekvések egyaránt növelték a felvételik súlyát, s az idén is a felvételiken kell — kellett — feloldani a társadalomtudományi szakok iránti öt-hatszoros túljelentkezés, a műszaki és természettudományi képzés iránti csekély érdeklődés okozta feszültséget. Részben a jövő évtől, általánosan 1983-tól módosul a felvételiztetés gyakorlata, s az elmúlt évek fogyatékosságain okulva, általános műveltségük és kommunikációs készségük növelésére igyekszik késztetni az egyetemekre pályázó középiskolásokat. A továbbjutáshoz szükséges két- három tantárgyra szűkült le eddig a középiskolások szorgalma, ezért a jövőben hat tantárgy középiskolai eredményét számolják be a felvételi eredménybe. Ezzel a szakközépiskolások esélyeit is megnövelték, reálisabbá tették. A szeptemberben kezdődő fakultációs oktatás pedig abban segíti a diákokat, hogy kedvenc tárgyaikat ne a többi rovására részesítsék előnyben, hanem párhuzamosan, de a kedveiteket nagyobb óraszámban tanulhassák. E differenciáltabb tudásmérés kezdeti lépése a felvéte- fizés korszerűsítésének. A jelenleginél szélesebb körben kell majd alkalmazni a képesség- vizsgálatokat, s a pólyaalkalmasság, a rátermettség nagyabb súllyal kell, hogy latba essen. Ugyanígy, a későbbiekben kell megoldást találni arra, hogy ne a felvételi legyen a végső döntés a diplomaszerzésben, hanem a felsőoktatás a hallgatók kezdeti, első évekbeli beválását is vegye figyelembe. Néhány intézményben — főként műszaki, jogi területen — vannak már tapasztalatok az alkalmatlanság bizonyítására, attól függetlenül rendkívülien csekély a lemorzsolódás. A TÁRSADALMI IGÉNYEKHEZ IGAZODVA A tanulmányi idő alatti pályamódosítás, az átszakosodás a mai merev képzési keretek közt szinte lehetetlen. Márpedig az egyre erősödő feszültségek a pályakezdésben legalább olyannyira éreztetik szükségét, mint egyéni ambícióik nyomán a hallgatók azt remélik. A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről 1983-ig elkészülő terv előkészítése során már felmerült az a gondolat, hogy az egyetemeken és főiskolákon szélesebb alapképzést kövessen a specializáló, s a kétféle intézmény képzési szintjei közt jobb összhang legyen. Ez kedvezően hatna a munkaerő-gazdálkodáson belül a szakemberutánpótlás reális tervezésére is. A felsőoktatás - tehát • — a hazai értelmiségnevelés egyedüli bázisa, s mint ilyen a távolabbi társadalmi érdekek szolgálatában is áll, nemcsak a pillanatnyi népgazdasági cselekvés támasza. A szakmai feladatokat alkotó módon megoldani képes diplomások nevelése érdekében a felsőoktatás előtt álló legfontosabb feladat a minőségi szempontok érvényre juttatása, a képzésben, a nevelésben. Mindez elképzelhetetlen egyéniségek és személyiségek nélkül, a kiváló tanárok presztízsének növelése, eredményes oktatási munkájuk feltételeinek javítása nélkül. A kiváló eredmény megszerzésében, tanulási készségük élénkítésében, úgy tetszik, a hallgatók körében is elkel némi ösztönzés. TANULMÁNYI IDŐ - ÖSZTÖNDÍJ Az egyetemi és főiskolai hallgatókkal való törődés ki kell. hogy terjedjen a tanulási feltételeik javítására is. A kötelező óraszámok fokozatos növelése oda vezetett, hogy ma sok egyetemista heti 37—40 órán vesz részt, s az egyéni tanulásra alig jut ideje. Az amúgy is előnytelen, tanórákkal és más elfoglaltsággal szétforgácsolt időbeosztásuk a rövid szorgalmi idő után hosszú, s túl intenzív tanulással eltöltött vizsgaidő- szakba torkollik, s e szakaszos megterhelés nem teszi lehetővé a folyamatos, elmélyült munkát. A tanulmányi idő ésszerűbb beosztása, a folyamatosabb tanulmányi számonkérés módszereinek kidolgozása a képző intézmények előtt álló, rövidtávú feladat, s már ősszel intézkedéseket kell kidolgozni erre az egyetemeken és főiskolákon. A következő tanév a diákok szociális támogatásában is változással jár, 1982 elejétől emelkedik ösztöndíjaik összege, s az elosztás elveinek megvitatására is alkalmuk lesz az őszi hónapokban. Az intézmények demokratikus vonásainak erősítése a következő időszakban remélhetően azzal is együtt jár, hogy a hallgatók közéleti tevékenységre nevelésében szélesebb körű gyakorlat alakul ki. A diplomások egy része vezető beosztásban dolgozik tanulmányai befejezése után, s e felelősségben nem szűkölködő munkakörök ellátására is fel kell készülniük. ŰTRAVALÓUL A PÁLYAKEZDÉSHEZ Az egyetemisták és főiskolások, miközben legszebb, önállóságot próbáló éveiket élik, a maguk gyarapításával nem pusztán szakmai feladatok ellátására készülnek. A munkahelyi helytálláson túl szolgálat vár rájuk a társadalmi élet más területein is, s akár pedagógusok, akár mérnökök vagy agro- nómusok lesznek munkájuk szerint, közös felelősségük lesz környezetük alakításában, a műveltség terjesztésében. Ezért a diplomáig tartó öt-hat évben az önálló tudásgyarapítás készségét is el kell sajátítaniok. A diploma rövid idő alatt puszta bizonyító irattá válik, ha birtokosai a mögé kívánkozó alkotókészséget, ismeretgyarapítást elvesztik, ha a szakma törvényei szerinti alkotás képességét megújítás nélkül is öröknek tekintik. S nem kevés tapasztalat igazolja, bog/ az alkotókészség megőrzésére az egyetem és főiskola középszerű, lelkesedés nélküli elvégzése nem elég. Törekvésben, minőségben több kell — s ez az igény épp elég teret ad a felsőoktatás korszerűsítésének mai, kezdeti, és későbbi, nagyobb ívű lépéseihez. SOGS KALMAN
