Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
1981. június 13. KÉPÚJSÁG 3 A NEB életéből Egymáshoz közel, mégis távol Lakásszövetkezetek A lakásszövetkezetek építőéi fenntartó tevékenységét vizsgálta a megyei NEB. Legutóbbi ülésükön fogadták el az e témáról szóló ellenőrzés anyagát. A felmérés célja annak megállapítása, hogy a lakásszövetkezetek milyen eredményességgel szolgálják a lakásépítés, fenntartás és karbantartás területén az elhatározott politikai és szövetkezetpolitikai célkitűzéseket. Áttekintették azt is, hogy az állami szervek és tömegszervezetek miként segítik ezt elő. Ezen belül azt nézték meg a népi ellenőrök, hogy a tanácsok, érdekképviseleti szervek, hogyan segítik például a területelőlkészítés, közművesítés, műszaki tervezés, építés és karbantartás feladatainak megoldásában a lakásszövetkezeteket. A vizsgálatban a négy város összesen hét építő, illetve építő- és fenntartó szövetkezetét ellenőrizték. A téma feltárásában nemcsak a népi ellenőrök vettek részt, hanem a népfront illetékes városi bizottságai is. Az ankétokon a szövetkezetek tagjai is elmondták véleményüket és szóltak gondjaikról. Ezeket a tapasztalatokat éppúgy hasznosították a vizsgálatban, mint ahogy a népfront is számon tartja az ankétokon felvetetteket. A lakásszövetkezeti forma az V. ötéves terv időszaka alatt erősödött meg a megyében. A szövetkezeti tagak tulajdonában 2617 lakás van összesen, ebből 1544 Székszárdon. E szám önmagában is bizonyítja a téma fontosságát. Ha egy lakás felépült, azzal a problémáknak csak egy része oldódott meg, mert azt fenn is kell tartani. Ebből a szempontból a szövetkezetek szervezésében felépült lakások tulajdonosai előnyösebb helyzetben vannak, mint a más magántulajdonformában lakást birtoklók. Az előny főként abban jelentkezik, hogy a tervszerű megelőző karbantartásnak megvannak a keretei. Néhány helyen már megalakultak a gondnokságok, hogy megszervezzék a karbantartást, felújítást. Az ide vonatkozó törvény rendelkezései szerint a szövetkezetek nemcsak gazdasági, hanem társadalmi funkcióval is bíró szervezetek. És amíg gazdasági feladataikat betöltik a lakásszövetkezetek, addig a társadalmi feladatok ellátásának nincsenek meg a tárgyi feltételei. Elsősorban a közös célú helyiségek hiányoznak. Célszerű erre már a tervezés időszakában gondolni. Akkor a szövetkezeti tagság a későbbiekben eldönthetné, hogy a közösségi helyiségeket milyen célra kívánja felhasználni. A MÉSZÖV mint érdekvédelmi szerv megfelelően segíti, támogatja a szövetkezeteket, bár néhol ezt a támogatást maguk a szövetkezetek nem tartják elégségesnek. A tanácsnak kettős funkciója van a lakásszövetkezetekkel kapcsolatosan. Az építési hatóság feladatkörét jól látják el, de az általános törvényességi felügyeletet e területen nem gyakorolják a kívánt színvonalon — állapította meg a megyei népi ellenőrzési bizottság. Rendelet a közúti személyszállítási szerződésekről A Minisztertanács csütörtöki ülésén a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztésére rendeletet hozott a közúti személyszállítási szerződésekről. A rendelet az év elején kiadott közúti árutovábbítási szerződésekről szóló jpgszabállyal együtt — a húsz évvel ezelőtt alkotott gépjárműfuvarozási szabályzat heiyébe lépve — korszerűsíti a közúti személyszállítás jogi kereteit. A 20 éve készült szabályzat általában csak a közlekedési vállalatoknak engedélyezte a személyfuvarozást, s annak feltételeit szinte minden részletre kiterjedően meghatározta. Annak idején az autóbuszok 90 százaléka a közlekedési vállalatok tulajdonában volt, ma viszont fele-fele arányban osztoznak rajtuk a közületekkel. Az elmúlt két évtized alatt a tömegközlekedés is sokat fejlődött. A menetrendszerű közlekedésen kívül olyan új személy- szállítási formák jelentek meg, mint a különjáratok, a bérautóbuszok és a bértaxik, valamint a szerződéses járatok, ugyanakkor a közületek is bekapcsolódtak a személyforgalomba, bár ezekre már nem terjedtek ki a szabályzat rendelkezései. A mostani rendelet az 1977ben módosított polgári törvény- könyv szellemében, azzal összhangban, nagyobb teret enged a gazdálkodó szervek szabad megállapodásainak, magában foglalja a személyszállítás mint vállalkozás valamennyi formáját, de csak a szerződő felek alapvető jogait és kötelezettségeit szabáyozza. Egyben lehetővé teszi, hogy a közületi szervek is bekapcsolódhassanak a menetrendszerű személyszállításba. A régi szabályzat csak a menetrendszerű autóbusz- és a személytaxi-közlekedésre vonatkozott, a mostani rendelet a szerződéskötési kötelezettséget kiterjesztette az egyéb autóbusz-, valamint a trolibusz-, a villamosjáratokra is. Az.előírások szerint a vállalatok kötelesek a meghirdetett járataikon jelentkező utasokat elszállítani. A rendelet sorrendet határoz meg arra az esetre, ha a szállítási kapacitás kisebb az utasok számánál. A rendelet egyszerűsítette a személyszállítási szerződéseket, amelyekben a feleknek egyenlő jogokat biztosít. Új vonása a közúti személyszállításnak a kártérítési kötelezettség. A rendelkezés szerint a menetrendben meghirdetett távolsági járat kimaradása vagy legalább félórás késése esetén a közlekedési vállalat kötelezhető az utas ebből eredő, legfeljebb azonban a viteldíj 15-, illetve 5-szö- rösének megfelelő összegű kárának megtérítésére. Az 1982. január 1-én életbelépő minisztertanácsi -rendelet végrehajtására a közlekedés- és postaügyi miniszter irányelveket ad ki. Megeibrgalini tanácskozás Június 9—12-e között Budapesten tartotta 12. ülését a szocialista országok idegenforgalmi kormányszerveinek közgazdasági bizottsága. Az ülésen értékelték az idegenforgalom eredményeit, tárgyaltak várható fejlődéséről és meghatározták a teendőket. A tanácskozáson megállapították, hogy a KGST-országok nemzetközi idegenforgalmának részesedése a világturizmusból az 1960. évi 3 százalékról 1980- ra mintegy 20 százalékra növekedett. Az értekezleten született megállapodás értelmében a köz- gazdasági bizottság javasolja az idegenforgalmi irányító szerveknek azt, hogy a KGST-tag- áHomok nyújtsanak a korábbiaknál nagyobb kedvezményeket a turistáknak, az elő- és az utószezonban, valamint az úgynevezett holtidényben. Gyönk, Pincehely, Ozora könyvtára Ozora, ahol a könyvtár könyvtár... Ami itt következik, az három képre épül. Számozásuk 1, 2, 3 — Gyönk, Pincehely, Ozora. Krónikánkban a számoknak is lesz némi szerepük, hiszen ezek mutatják, hogy a megyében kiépítettnek tekinthető közművelődési intézményhálózat fontos bázisát jelentő könyvtárak közül a felsoroltak tömegvonzása milyen. Vallanak a számok arról is, hogy az adott település államigazgatási, gazdasági, kulturális szerepköréhez méltó-e a könyvtár és vitathatatlan fontosságú szolgáltatásaihoz adottak-e azok a személyi, tárgyi föltételek, amelyek alkalmassá teszik a művelődéspolitika rájuk osztott — manapság mind bonyolultabbá váló — feladatainak eredményes szolgálatára. A kép az említett települések kapcsán vegyes. Ha osztályozni kellene, Gyönk nagyközségi, egyben körzeti könyvtára kaphatna jelest. A községek kategóriájába tartozó Ozora —ahol ez év januárjától az iskolához integrálták a községi könyvtárat — közepeset. Pincehely nagyközség könyvtára viszont, mely nemcsak az iskolához integrált, hanem körzeti könyvtár is — lévén gazdája a társközségek hellyel-közzel eltúlzotton nevezett klubkönyvtárainak —, a kegyelemből adott elégségesnél jobbat nem érdemel. Igaz, ebben nem az új gazda a vétkes, hanem a régi, a községi, majd nagyközségi közös tanács, mint intézményeinek fenntartója. De a működésért az általános iskola igazgatója felel, noha „jogosítványa" sokkal kevesebbre szól, mint amennyivel meg lehetne végre oldani Pincehelyen is a könyvtár megfelelő elhelyezését. Az ügynek pedig hatalmas szakálla van. Olyannyira hatalmas, hogy még a kínosan hosszú vajúdás után fölépült, tornacsarnokkal kombinált művelődési otthon tervezésének időszakában fölmerült a gondolat, hogy itt kellene végleges födél alá juttatni a községi könyvtárat is. Mint tudjuk, majd tíz év telt el a nekifutás és megvalósítás között, de a könyvtár idetársításának gondolatát már az elején elvetették, azzal érvelve, hogy „nagyon megnövekednének a kivitelezés költségei. Nincs más hátra, a könyvtár marad ott, ahol van.” Hogy időközben kiderült, mennyire nem maradhat ott? Ez most a fő gond, mert a tamási járás könyvtárügyének mélypontját jelenti Pincehely, ahol a könyvtárnak betöltött szerepe szerint 174 négyzetméteres alapterülettel kellene rendelkeznie és rendelkezik 47tel. A két szám közötti különbség fölöslegessé teszi a helyzet további ecsetelését. Ez a könyvtár nem sokkal több a szükség parancsára létrehozott könyvraktárnál. Több mint tízezer kötet zsúfolódik benne és minden tiszteletem azé a könyvtárosé, aki ilyen munkakörülmények között is megkísérli a lehetetlent. Bevallom, ha pincehelyi lennék, nemhogy nem időznék itt szívesen, valószínű a kölcsönzéseimet is alkalmi szívességtevőkkel oldanám meg, hogy ne veszítsem el az illúzióimat. Föltehetően így gondolkodnak a pincehelyiek is, hiszen a háromezret meghaladó törzslakosságból mindössze 407-en tagjai a könyvtárnak. Gyönk. Végre végleges helyen — március óta — a körzeti könyvtár, egy födél alatt a felújított iskolaépületből lett művelődési házzal. Korszerű és vonzó. Meggyőződésem szerint nemcsak azoknak, akik benne dolgoznak, hanem azoknak is, akik ide sűrűn betérnek. A lakosság 25,5 százaléka beiratkozott olvasó. A könyvtár miliője alkalmas arra, hogy meaejtse a könyvet szerető embert. Elegen vannak az ilyenek Gyönkön? A könyvtárosoktól távol áll az önelégültség. Több olvasót szeretnének, bár országosan azt firtatják a könyvtártudományok művelői és gyakorló könyvtárosok napjainkban, hogy miért csökken a beiratkozott olvasók száma? Változóban vannak könyvtárhasználati szokásaink? Ezért kevesebb a beiratkozott olvasó? Ugyanakkor viszont több a könyvtárak olvasóiba „csak” betérő ember és az is, aki célirányosan veszi igénybe a könyvtári szolgáltatásokat, például a tanulmányaihoz. Egy szó, mint száz: letűnt a látványosságnak az az időszaka, amiben a szépség és a szó elementáris éhsége volt a fölhajtó erő. Ma, a jól ellátott könyvtárnak — a tartalmi munkájához szükséges dolgok birtoklásán túl — olyannak kell lennie, hogy szívesen tartózkodjunk sokféle kiszolgáló helyiségeiben, mozoghasunk otthonosan a polcai között, a könyveknek ne legyen penész szaguk, a könyvtáros értse a dolgát és a fenntartóknak legyen elég figyelmük, pénzük arra, hogy ne öregedjék — használódjék el a könyvállomány. * Pincehelyen azt mondta Pály Dezső, a nagyközségi közös tanács elnöke, hogy a gyönkiek- nek „azért jobb a könyvtárhelyzetük, mert szerencsések voltak”. — És az ozoraiak? Késedelem nélkül jött a válasz a közbeszúrt kérdésre. Hogy azok meg azzal fogták meg az isten lábát, hogy megüresedett az iskolaigazgató szolgálati lakása, így abba telepíthették a korábban ide- oda vándoroltatott községi könyvtárat. Azt már nem tudta az Ozo- rától nem nagy távolságban lévő nagyközség vezető embere, hogy nagyjából 120 ezer forint értékű társadalmi munka is van abban, hogy az évi 15 ezer forintos költséggel bővíthető állomány helye — noha átmenetileg — jó. Hát persze ára van ennek a jónak is. Ozora esetében úgy, hogy nőtt a gyermek olvasók és csökkent a felnőtt olvasók száma. De vajon olyan nagy baj-e, ha egy könyvtár az új helyen nem tud mindjárt kápráztató statisztikákkal „köszönni"? Kívánjunk csak egymásnak olyan kalappal jó napot, amilyen kalapunk van. Egyszer kikiáltottuk már magunkat olvasó nemzetnek és ugye mi lett belőle?! Ma a könyvtárak beiratkozott olvasógárdája kisebb, de stabilabb. Válogatósabbak is a betűszeretők, mert nem kevésnek van otthon saját könyvtára. Gyön- ‘kön, Ozorán és Pincehelyen is beszéltem olyanokkal, akik csak szépirodalomért mennek könyvtárba, mert minden olyan könyvet megvásárolnak, amire szakmai érdeklődésük sarkantyúzza őket. Mások arra esküdtek, hogy semmi értelme, szakmai könyveket otthon tárolni, inkább ä hazai és külföldi kortárs irodalom érdekességeit vásárolják meg. Hiszem, hogy a saját könyvtár élvezete ebben nem merül ki, hanem olvassák is, ami az övék, nem úgy, mint azon jómódú ismerőseim, akik elkápráztattak a magyar klasz- szikusok sorozatukkal, de mint mondották, még nem volt idejük el is olvasni a könyveket, amelyek ettől függetlenül „igen iól föstenek a nappali szobát behálózó polcrendszeren...” * Ozora. Ami a közművelődés jövőjét illeti, a község most az „íqéret földje”. Lehet, hogy tíz év is beletelik, de végre meglesz a vár rekonstrukciója, aminek alapozó munkálatai már megkezdődtek. Augusztustól három hónapon át — annak a törékeny régészlánynak a vezetésével, akinek a nevét eléggé el nem ítélhető módon elfelejtettem följegyezni — ásatások lesznek, mert cudarul sokat toldották, toldoztak a váron mindenkori tulajdonosa!. No de, ha elkészül! Túl azon, hogy idegen- forgalmi, vendégfogadói szerepe lesz a várnak, valószínű, benne kap végleges helyet mindaz, amit ma közművelődési intézmények címen más és más helyen találnak az önművelésre, szórakozásra, kulturált időtöltésre vágyakozó ozoraiak. Az lesz az igazi. De ezt az igazit ígéri már az is, hogy a könyvtárosi állást szolgálati lakással hirdették meg. A szomszédos nagyközség ebben is rossz versenytársa a sokkal kisebbnek. Ott, a hosszú idő óta visszaköszönő könyvtár-elhelyezési problémát is csak akkor tudja megoldani a nagyközségi közös tanács, ha ahhoz kívülről kap segítséget. Bár volt már nem egy, úgynevezett helyszíni bejárás, amiben a megyei tanács művelődésügyi osztályának képviselői vitték a prímet, nincs bátorságom leírni miként juthatna a pincehelyi nagyközségi és körzeti könyvtár, a mai 47 helyett 174 négyzetméteres működési alapterülethez. Azt azonban leírom, hogy ami a könyvtárügyet illeti, nem árt a közvetlen szomszédok példájára tekinteni... — lászló — Fotó: Kapfinger András Pincehely, ami inkább raktár mint könyvtár...
