Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

1981. június 11. ^ÉPÜJSÁG 3 A tomerömü-épitkezés Vasútépítők (ill.) Ketten beszélnek, egy meg alszik Barakkházak a Kishegyen Négyen ülünk a szobában. Munkásszálláson. A berendezés hat hófehér kórházi vaságy, egy- egy 'mellett kis szekrényke. Há­rom ruhásszekrény, két ember­nek egy. Konyhai asztal, szé­kek. A padló piros linóleummal van borítva, a falak fehérek. Szokatlanul tiszta itt minden. Szépek ezek a barakkházak. Erről elöljáróiban biztosítanak is, csak nyikorog, dübörög, pe­dig szombat délután lévén, még nagyon kevesen vannak itthon. Kovács László „kidübörög” egy pohárért. Bánáti Róbert mindjárt megjegyzi: „Milyen hang van itt, amikor 50 ember megérkezik a. műszakról!” Rummal kínálnak. Az üvegből úgy kétujjnyi hiányzik. A kár­tyát tették félre miattam. A meccsig ez lett volna az elfog­laltság. Meg a rum. Az ulti fil­léres alapon megy errefelé. BARAKKHÁBORÚ Nem irigylem az utóbbi idők­ben Raft Mátyást, az Erőmű Be­ruházási Vállalat szolgáltatási főosztályvezetőjét. Ha jól meg­gondoljuk, eddig sem lehetett fenékig tejföl az élete, de a barakkháborúval nehezen bir­kózik meg. Elkészült Pakson a Kishegyen az 1080 munkás szállásául szol­gáló barakklakótelep. Eddig az embereket rendes panellakások­ban helyezték el, de egyre in­kább sürgetőbbé vált felszaba­dítani a lakásokat, hiszen ér­keznék a Paksi Atomerőmű Vál­lalat szakemberei családostól, olyan szakemberek, akik végle­gesen telepednek le Pakson. Ugyancsak gondoskodni kell 180 szovjet szakértő elhelyezéséről, ők is többnyire családostól ér­keznek. Ezért lenne szükség mi­hamarabb a barakklakásokat használatba venni. A szakszervezeti intézőbizott­ság alig két hete foglalkozott az üggyel. Közösen próbáltak keresni megoldást. Olyan vé­lemények is elhangzottak, hogy amikor meghallják az emberek a barakk szót, már a felmon­dást emlegetik. Van olyan vál­lalat, amelyik paksi munka ese­tén négyforintos órabéremelést ad, sokan még ezért sem vál­lalják a barakklakást. Az Országos Szakipari Vál­lalat foglalta el először a ba­rakkot. Otthonossá varázsolták. A padló dübörgését szőnyeggel csökkentették. Tehát van meg­oldási lehetőség, csak foglal­kozni kell az üggyel. Raft Má­tyás kicsit szemrehányóan mondta ezen az értekezleten: „Rendkívül magas a műszaki állomány. S nekik műszaki el­szállásolás kell. Lassan annyian lesznek, mint a fizikaiak!” Ez a mondat sok mindent el­árul, jó lenne erről külön szól­ni. Hogyan lehetséges ez? Van­nak előírások, kinek és milyen beosztásban lévőnek kell mű­szaki — azaz jobb elhelyezést — biztosítani. Akkor miért kell külön csatát vívni egy-egy elhe­lyezés ügyében? Miért kell jog­talan igényekkel fellépni? Miért lehet jogtalan igényekkel fel­lépni? Az Erőmű Beruházási Válla­latnak és az Építési Szolgáltató Vállalatnak kell gondoskodni közel ötezer ember elhelyezke­déséről. De, ők nem tudják megoldani, ha ehhez nem kap­nak támogatást a többi válla­lattól. Maradjunk továbbra is csak a barakkoknál! ELFOGULATLANUL Beszélgetőpartnereink Bánáti Róbert, a Budapesti Tejipari Vállalat, Kovács László, a Cső­szerelő Vállalat tanfolyamon lé­vő hegesztői. És egy harmadik fiatalember, aki negyedórái be­szélgetés után megkérdezte: — Mit keresel itt, haver?! — A dolgom végzem. — Mégis, mit keresel itt? — Nekem az a dolgom, hogy az emberekkel beszéljek, s be­számoljak az olvasóinknak. Ne­ked meg az a feladatod, hogy megtanulj jól hegeszteni. Mind­együnk csinálja, amit vállalt. — Oké, haver! — mondja, s lefekszik az egyik vaságyra, pár pillanat múlva alszik. A po­hár rum előtt pár korsó sört is lehajtott. Bánátiák elnézést kérnek. — Az első napon kiküldőm az egyik társamat, hogy hozná be a hűtőből a szalámit. „Még a hűtő is eltűnt" — mondja Bánáti. — De nem ez a lényeg, ez csak közjáték. Egy kicsit ide­gesíti az embert, de -megérti, hogy még vannak ilyen hiányos- ságök.” Szó esik még Paksról. A Kis­hegyről. A kultúrházról, a „már­vány” vendéglőről. „Majdnem azt tudnám mondani, hogy szí­vesen maradnék Pakson” — az ötödik heti összegzése ez Bá­náti Róbertnak. Kovács László már dolgozott Pakson, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál, bólogat társa kije­lentésére. Csak családi ügyek miatt helyezkedett el Budapest ten. — Irigylem ezt a srácot! — mondja Bánáti. — Huszonegy éves és mindent tud. Járt már a Szovjetunióban dolgozni, épí­tette az NDK-ban a lubmini atomerőművet, s minősített he­gesztő. Nagyobb fokozata van mint nekem, pedig én közel va­gyok a negyvenhez. — Szeretnék elmenni Tunisz­ba, az NSZK-ba, de most leg­jobban Ausztriába, mert Moson­magyaróváron van a lakásom, onnét meg 80 kilométer Auszt­ria. Nem a pénzért akarok kül­földön dolgozni, látni szeretnék — mondja Kováts László. — Huszonegy éves és széle­sebb a látóköre — Bánáti még mindig ezen morfondírozgat. — Jó időben született — zárja le végül. — Azért tehetség is kell! — mondom. — Az is kell! — egyezünk meg. A tanfolyamon lévők elfogu­latlanul beszélnek. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat tanműhe­lyében megszerzik az argongá- zas-wolframszálas ívhegesztés­ről a bizonyítványt. Nekik eny- nyit jelent majd Paks. A ba- rakkszállót elfelejtik. — Tudomásom szerint sokan jönnek ide áthelyezéssel egy­két hónapra. Őket kell itt elszál­lásolni — adnak tanácsot, amit, azt hiszem, érdemes elfogadni. Estefelé elbúcsúzunk. Előtte megbeszéljük, ki mit vár a ma­gyar—angoltól. Sajnos rossz ló­ra tettünk. Győzelmet tippel­tünk. HAZAFI JÓZSEF Vágányzár-feloldás 17 órakor A tizennyolcas Platov gyom­rából elindítják az első új vá­gánymezőt. A két daruhoz ha­sonlóval dolgoznak a szovjet vasútépítők a Bajkál vidékén. Ezek a gépek, illetve gépláncok magukkal viszik az egy-egy mű­szakra szükséges összes anya­got: sínt, kavicsot, szerelvényt stb. A nagy teljesítményű, újabb kiadású darús Platov kocsi a betonaljakkai szerelt vágány­mezőket hozza, s rakja helyre, míg a kisebb Platov a köny- nyebb vágánymezőket, a talp­fás részeket dolgozza fel. A nagy Platovból tehát elő­gördülnek a kiskocsira rakott vágányrészek. A terep sima, mint az asztal. A felszedettnek már nyoma sincs. Amíg a daru a speciális szerelvényéből kien­gedi a részegységet, addig ter­mészetesen senki nem mászkál a gép körül. Türelmesen várják a munkások, mikor kell beavat- kozniok. Amint a daru kiért olyan tá­volságra, hogy a vágányrészt — huszonegy méteres — leen­gedheti a frissen készített ágya­zatra, ismét munkások két ke­ze közé, azaz szerszámai közé kerül az új szakasz: gyorsan rögzítik a korábban - tegnap- lefektetett vágányrészhez az új tagot. Itt is mindenkinek megmondták, hogy melyik mű­veletet kell elvégezni. Van aki a pántot rakja helyre, másik a csavarokat dugja a sínbe, a harmadik pedig a csavarkulcs- csal dolgozik. Most munkába áll a drugafás brigád. Nem sok hórukk-munka akad, hiszen a Platovval majdnem centiméter pontossággal helyre lehet rakni a vágányrészt. De a kötés elvégzése után tizenöten- húszan mégis nekiállnak a vá­gány irányba állításához. Elő- munkás dirigálja őket. A vá­gány beállítása most még nem végleges, hiszen ezután jön majd — ha az egész napra ki­szabott területet felszedték és új vágánnyal lerakták - a be­szabályozó kocsi. így a katonák az előmunká- sok irányításával pontos, szép munkát csinálnak. Közben amíg a sínmezőket szedik fel és rakják le, szinte észrevétlenül beáll az az előre megtervezett állapot, amikor minden embernek, minden gép­nek dolgozni kell. Nem lehet megállni egy negyedórára sem. Hiszen ki sem lehet számolni, hogy a tervezettnél több, hosz- szabb vágányzár a népgazda­ságnak mekkora kárt okozna. A tervhez igazítottak minden mun­kát, csak az óránkra kell nézni és tudjuk, hogy ebben a perc­ben a vasútépítők melyik rész­legénél milyen munkával fog­lalkozik egy-egy brigád. A géprendszer teljes üzem­ben van. Zúgnak a dízelmoto­rok: a darukötözők, a csörlő- kezelők, a Platov-vezetők mind a helyükön vannak. A két vo­nat lassú tempóban, negyed­órás szüneteket tartva — amíg újabb állást foglalnak el — ara­szol a műszak vége felé - azaz a napi négyszázméteres vágány (ölszedéséhez, és az új lefekte­téséhez. Hadi László forgalmi szolgá­lattevő, a dombóvári üzemfő­nökségtől kivezényelt segítő nyugodt. Egyeztette tervével az építők munkáját, nincs gondja. A továbbításra váró vonatok va­lahol a nagyobb állomásokon várnak arra, hogy jelt kapja­nak az indulásra. Ez azonban csak tizenhét óra után várható. Addig sok még itt a tennivaló. A kora délutáni órákra a Pla- tov-szerelvények elvégzik a mun­kát. Lehetne máris vonatot en­gedni erre a vágányrészre, de lassú menetben csak. így ide- vezénylik a következő gépsoro­kat. amelyek Kurdon állomásoz­tak mindaddig, amíg a két Pla­tov nem adott számukra mun­kát. Ez a második lépcső, azaz munkalánc. Az építkezés veze­tői nyugodtak. Tempóban megy a munka. Ügy ahogy a télen megtervezték. Mert az a szokás a vasútépítőknél, hogy a nyári nagy munkára télen készülnek fel. Nemcsak a felújításra váró vágányok tervét készítik elő, ha­nem a dombóvári főnökség üze­meiben a vágányrészeket is összeszerelik. így felhalmoz­nak egy téli szezonban több száz méter hosszúságú „kaz­lakban” 50-60 kilométerre elég­séges vágányrészeket és tárol­ják. Elkezdődik a nyári munka, a vágányfektetés, akkor elin­Kakas József felelős vezető a tizennyolc tonnás Platov-darut kezeli dítják a különleges szerelvénye­ket a helyszínre. Egyébként ez a módszer arra is jó, hogy a gépkezelők, illet­ve a munkások egy része télen is hatékonyan dolgozik. Tehát nemcsak kijavítják a nagy telje­sítményű gépeket, hanem elő­készítik a vágányrészeket, egy­ségcsomagokat csinálnak a munkákhoz szükséges alkotóré­szekből. Kaposvár és Balaton- fenyves a fő bázisa a dombó­vári építési főnökségnek e te­kintetben. De a jövőben már Csoma-Szabadi állomáson is lesz összeszerelő üzemük. Amíg Kővári János főépítés­vezető tájékoztatott bennünket, addigra a Platovos-szerelvénye- ket „összepakolták". A műsza­ki főcsoportvezető, Kinceli Antal jelt ad a bevonulásra ... A Pla- tovos szerelvények dízelmozdo­nyai felzúgnak, a két szerel­vény lassan elindul Döbrököz felé. A bejáratnál zöld a sze­mafor. A tartalékvágányra állí­tanak bennünket. Az állomáson a forgalmista beírja a naplóba, hogy tizen­hét órakor beérkezett a Platov- szerelvény, jelenti a menetirá­nyítónak és onnan elindítják a most már szabaddá tett 441 fo­lyóméteren a forgalmat. Elindulnak a vonatok a táro­ló állomásokról. Itt pedig a munkások leká­szálódnak a szerelvényről. A fürdővonatban jó meleg víz várja őket. A Platov „bead” egy 21 mé­teres mezőt az új szerel­vényre Aztán hozzáfognak a vacsora­főzéshez. Mert csak délre kapnak főtt ételt. Hét végén, pénteken ha­zautaznak, és hétfőn délben is­mét kezdik a vasútépítést - vágányfelújítást Dombóvár tér­ségében. PALKOVACS JENŐ GOTTVALD KAROLY Az első új vágánymezőt kihúzatják a Platov gyomrából Mindenki tudja, mi a dolga

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom