Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

1981. június 10. Képújság 3 Nehéz napok a tejiparban (Folytatás az 1. oldalról,) lyen legeltetik az állományt. De változatlanul — a hagyomá­nyokhoz híven — növekszik a naponta beszállított tej meny- nyisége. A csúcsot majd jú­nius végén, július elején vár­ják, de idén május 28-án már pár száz -literrel több tejet szál­lítottak be, mint a tavalyi csúcs volt, így ezen a napon 356 100 liter tej érkezett az üzemekbe. A dombóvári és a szekszárdi üzem dolgozóira különösen nagy feladatok hárulnak. Hi­szen a dombóvári üzemben pél­dául a tejből port is készítenek. A porítóüzem azonban csak pufferjellegű, tehát működteté­séhez a rendes feldolgozóüzem­ből kell az embereket átcsopor­tosítani, úgy, hogy a program­ban lévő termékeket is gyártani lehessen, és a porítás is meg­történjen a „felesleges" tejből. A szekszárdi üzem százhat­van dolgozója szinte éjjel-nap­pal talpon volt a kánikulai na­pokban. Az áruk minősége jó, úgyszintén az üzletek ellátása. Ez annak eredménye, hogy jól szervezték meg a munkát, s a gyárban tartanak készletet, ha netán valahol elfogyna, azon­nal tudnák szállítani, pótolni, A vállalat — társvállalatai révén — száznál több terméket for­galmaz. Az elmúlt napokban Szekszárd térségében hiányzott a karamellás ital, az alapanya­got küldő vállalat késett a szál­lítással, ez volt a hiány oka. A Tolna megyei üdülőtelepek ellátását külön gonddal vigyáz­zák a vállalat szakemberei. Ha szükséges, Dombodba naponta kétszer is szállítanak, mint ahogy Gunarasra és Tamásiba is. Az elmúlt hetek kánikulai időjárása alatt sem volt pa­nasz a tejipari ellátásra az em­lített körzetekben. Külön gondjuk van a paksi ellátásra. Ide is naponta viszik az árut, hiszen óriási a fogyasz­tás, s a friss tejtermék kedvelt étele, itala a munkásoknak, fő­leg a külföldieknek. A fentiekből kiderül, hogy az üzemekben teljes apparátus dol­gozik, s mindenki talpon van, aki ért valamit a tejfeldolgozás­hoz — előfordult, hogy a tmk- sok is beálltak gépkezelőnek, ha a szükség úgy kívánta. Ápri­lisban a tavalyi áprilisnál 40 százalékkal több sajtot gyártot­tak a megyében és az év első öt hónapjában is 15 százalékkal volt magasabb a termelés, mint a megelőző év azonos idősza­kában. A szekszárdi tejüzem kapja a legtöbb tejet, naponta 110 ezer liter körül. Főleg vajat és túrót 'gyártanak a szekszárdi üzem­ben. Nehéz napok, hetek vannak a tejipari dolgozók mögött, en­nek ellenére munkájukat kifo­gástalanul látják el. Győzik az egyre növekvő igényeket kielé­gíteni, s a megtermelt tejet ér­tékes táplálékká dolgozzák fel. P. J.—K. A. Minden beérkező tejet, minden készterméket gondosan ellen őriznek a laboratóriumban. A vaj minőségét vizsgálják. Önjáró kertészeti gépek Az önjáró kertészeti gépek iránt — a növekvő üzemelteté­si költségek és a viszonylag magasabb ár miatt — az el­múlt két évben némileg csök­keni a gazdaságok érdeklődé­se. A Mezőgépfejlesztő Intézet és a vele kapcsolatban lévő üzemek azonban nem álltak le a további fejlesztéssel, számít­va arra, hogy az érdeklődés mérséklődése csak átmeneti lesz. Az újabb gépek próbáit, valamint a gyártás előkészíté­sét megkezdték. A korszerű cukorrépa-betaka- rító gép ötéves fejlesztési mun­ka eredménye. A már sorozat­ban gyártott berendezés a be­takarítást egyetlen menetben végzi el. Továbbfejlesztett vál­tozata egy év alatt készült el, és a termelők kívánságára az úgynevezett kétmenetes beta- karitógépek családjába tarto­zik. (Ezt a konstrukciót a nagy­üzemek jobban kihasználhat­ják.) A berendezés a nemzet­közi összehasonlítást kiállta. Az idén húszat készítenek be­lőle. A kombájnt széles körű munkamegosztással alakították ki. Azt a részét, amelyik a be­takarítást végzi, a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat fejlesztette ki. A Mezőgépfejlesztő Intézet vállalta ugyanakkor a járószer­kezet és a tavaszi munkákhoz szükséges szerkezeti rész kidol­gozását. Ez végzi a vetést és egyebek között a növényvédel­mi munkákat is. A mezőgazdasági nagyüze­meknek elkészítették az önjáró zöldborsó-géprendszert. Készen van az önjáró zöldbab-betaka- rító gép mintapéldánya is. A kísérleti munka tapasztalatai alapján szervezhetik meg a so­rozatgyártást. Az uborkater­mesztő gazdaságok kérésére előfeldogozó gépsort terveztek. A prototípust sikerrel próbálták ki. (MTI) Budapest-Moszkva Közúti darabárus járat A két ország közötti külke­reskedelmi árufuvarozás gyorsí­tását szolgáló megállapodást kötött a Volán Tröszt és szovjet testvérszervezete, a Szovsztran- szavto Közlekedési Vállalat. A megállapodás értelmében jú­nius 10-én megindul a rendsze­res közúti darabáru-fuvarozás Budapest—Moszkva között. Az egyik héten a Volán, a mási­kon a Szovsztranszavto kamion­ja bonyolítja le a forgalmat. Vasútépítők (II.) Tíz órakor vágányzár Tíz óra előtt öt perccel ta­lálkozunk a döbröközi állomá­son a vasútépítőkkel. Az állo­máson nem látszik a nagy mun­kával járó sürgés-forgás. A vo­natok előtt dízelmozdonyok do­hognak, indulásra készen. A gépkezelők helyükön, a kiska- tonák külön kocsiban, a pa­rancsnokok, azaz a mérnökök kezükben az okmányokkal, a csörlős kocsira állnak. Ide hív bennünket Kinczeli Antal mér­nök is. Innen végiglátjuk a vo­natokat, mögöttünk áll még egy, az viszi majd el a felsze­dett sínmezőket. A forgalmista — miután visz- szajelzett a gyorsvonat, hogy szabad a pálya — indulást ve­zényel. Szép lassan gurulunk ki az állomásról. A tempó lassú, a szerelvény nehéz és kényes: a különleges vágányszállító ko­csikon végig vágány fut. A mi vonatunk utolsó egysége a ti­zennyolc tonnás Platov. A kö­vetkező vonat elején, azaz a végén - a hozzánk közel eső részen - van a 9 tonnás Pla­tov, és annak a különleges sze­relvénye ... És végül még egy vonat. Ezzel egy időben Kurd tér­ségéből újabb gépegységek in­dulnak el. Ágyazatrendezők, sín­szabályozók, illetőleg készen­létben három másik szerelvény is. Egy, amelyik különféle mé­retű kaviccsal van tele, egy másik, amelyik a tartalék síne­ket foglalja magában és egy harmadik különleges sínszabá­lyozó, vágányépítő-szabályozó gépekkel van tele... És vala­hol a pécsi igazgatóság terü­letén menetben van ide egy vo­nat kaviccsal, egyet raknak, egy pedig üresen fut a rakodóhely irányába . . . Ez a vasútépítés manapság nem krampácsmunka. Nemcsak a felvonuló gép­rendszerek miatt, hanem a vasút egész mechanizmusába beépülő rendszerből következő­en. Hiszen ha Döbrököz térsé­gében vágányzárt rendelnek el. ennek hatását megérzi a gyé- kényesi határátkelés, a ferenc­városi és más nagy rendezőpá­lyaudvarok és végül a személy- szállító vonatok is. De mi még mindig csak lé­pésben haladunk, amíg ezeket közli velünk a mérnök. Hogyan lett vasútépítő mérnök?: tesszük fel a kérdést Kinczeli Antalnak: „Az akartam lenni. Tanultam, tanultam s a vasúti lépcsőn lazulnak, kulccsal kioldják, le­pattintják a pántokat, és másik két katona beakasztja a kilen­ces Platov daruhorgát a sínbe. A gépész fönt, a tetőn meg­emeli, kiszakítja évtizedes ágyá­ból a vágányrészt, lassan fel­emeli és a gép gyomrába hú- zatja. Itt újabb emberek várják, készen a feladatra: a kisko­csikra ráhelyezik szép óvatosan, pontosan a kiemelt talpfós sín­párt. Közben a daru ismét elő­reindul, az egész vonat hátrébb húz, húszméternyi távolságra. Rádión irányítják a vonat ele­jén - most a végén - lévő moz­donyvezetőt. Újabb kötésoldás, újabb eme­lés, kiskocsira helyezés, még egy jó fogás és az első kiskocsi szerelvénye elindul a mozdony felé. A szerelvény végén külön­leges csörlőkocsi van, ennek kezelőjével is rádión tartják az összeköttetést. És amikor három húszegyné­hány méteres vágányrészt a kilences Platov kiemelt, elin­dul a százas lánctalpas, dózer­lapos traktor a szabaddá tett területre, egyengeti, túrja a ka­vicsot, új ágyat készít az új vá­gánynak. Amint a lánctalpas jól előrehaladt, elindítják a gré- dert. Ez a gép még jobban fi­nomítja, simítja az ágyazatot, ahol sok van az anyagból, on­nan eltolja oda, ahol kevesebb van. Végül elindíttatják a har­madik gépegységet, a százas traktorra szerelt vibrátoros gé­pet. Ez a masina tömöríti az ágyazatot. A géptől húsz mé­terre is remeg alattunk a föld, az apró kavicsot szinte egymás­hoz préseli, rázza. A munka tempós, sietség nélkül, de mindenki tudja a dolgát. Minden munkaművelet­egységénél ott áll a csoport, s az az ember lép a géphez, a vágányhoz, a kisgéphez, akire akkor éppen szükség van. Éppen ezért a tizennyolcas Platov, a nagydaru és annak egész személyzete a három­négy régi vágányrész felszedé­séig állt. Várták, mikor jön el az ő idejük. Erre mintegy negyven perc­cel az első sínkötés feloldása után kerül sor. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY Következik: Vágányzár vége tizenhat órakor. szép csendben haladok fölfelé, már tizenegy éve. A munkát ná­lunk értékelik, elismerik, és a magamfajta fiatalembernek ez különösen jólesik. Arról nem is beszélve, hogy a mi generáci­ónk, és az előttünk járók között nincs szakmai ellentét. Inkább jól együttműködünk.” Tizenegy órakor elrendeződ­nek a „frontvonalak" a pálya- szakaszon. Korábban már elő­készítették a terepet: a föld- munkagépnek, a vibrátornak és a grédernek kész a bejárója. Kővári János parancsot ad a munka megkezdésére. Először a 9 tonnás Platov ér­kezik. A katonák készenlétben állnak. Mindegyik kezében kü­lönleges szerszám. Vagy éppen emelőrúd. Állnak a vágány két oldalán, a Platov-gépész pedig lassú emelésre állítja a gépet, a csörlős kocsiból előretolatják a vagonon a kisvonatot, erre az üres szerelvényre kerül majd a felszedett vágányrész. Két katona az egyik oldalon, a másik oldalon is kettő a sín­kötéshez ugrik. Gyors mozdu­lattal kalapáccsal ráütnek a csavarokra, így azok kissé meg­A régi szakasz első mezőjét kiemelte a gép Minden munkaművelethez hozzáértő betanított embereket osz­tanak be A százas traktort Deli Antal vezeti Darukötözők Bemérik, kitűzik az új nyom­vonalat Egy korty hideg víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom